MENÜ

„Minõség, biztonság és eredményesség az Uniós csatlakozás tükrében”<BR>IV. Sano Szimpózium Budaörsön

Oldalszám:
2013.02.19.
A hagyományoknak megfelelõen, ez évben is megrendezésre került a Sano által szervezett szarvasmarha és sertés szimpózium, melynek célja, hogy a résztvevõ szakemberek és partnerek hasznos elméleti és gyakorlati ismeretekkel gazdagodjanak tenyésztési, üzemgazdasági, állategészségügyi és takarmányozási témakörökben.
Az uniós csatlakozáshoz kapcsolódó feladatokról, illetve elõnyökrõl szóltak a plenáris ülés meghívott elõadói. Richard Waldinger, a Sano németországi ügyvezetõjének megnyitója után Magyarország állattenyésztésének helyzetét ismertette Dr. Demeter János, a Magyar Állattenyésztõk Szövetségétõl. A Magyar Állatorvosi Kamara részérõl Dr. Mile Sándor elõadása az állatorvos szerepérõl szólt a modern telepirányításban. A minisztérium részérõl Dr. Vajda László elõadását Dr. Kalmár Péter osztályvezetõ helyettes tartotta meg, melyben kiemelten szólt a takarmányokkal szemben támasztott uniós követelményekrõl.

A tanácskozás a mindkét ágazatot érintõ témák után szekciókra bontva folytatódott, ahol a szarvasmarha szekcióban a hazai holstein-fríz tenyésztés globális kihívásairól Bognár László, a tejtermelés ellenõrzött állományok tendenciáiról pedig Dr. Mészáros Gyula tájékoztatta a résztvevõket. A takarmányozás embrió fejlõdésére gyakorolt hatásáról Zubor Tibor tartott elõadást.

Zárásként pedig a magas teljesítményû állományok takarmányozásának legújabb eredményeirõl számolt be Dr. Peter Gerstädt és Dr. Mezõszentgyörgyi Dávid, melyek közül különös figyelmet fordítottak a TMR takarmányozásra.

Az elõadáson elhangzottakat az alábbiakban foglaltuk össze:

A nagyteljesítményû tejelõ tehén állományokban egyre nehezebb kielégíteni az állatok táplálóanyag szükségletét. A legújabb kutatási eredmények alapján a takarmányadagok számításánál a létfenntartás energia-, fehérje- és ásványianyag szükségletét, valamint a tejtermelés szükségletét külön kell kezelni. Ugyanakkor a takarmányozás technológiájának is a megemelkedett követelményekhez kell igazodnia, melynek legjobban a TMR felel meg. A gyakorlati alkalmazás során azonban számos tényezõre kell odafigyelni ahhoz, hogy a módszer eredményes legyen.



Takarmányhasznosulás

Elsõdleges cél, hogy az alaptakarmánnyal minél magasabb tejhozamot érjünk el. Ennek feltétele, az alaptakarmány jó minõsége, a teljesítménnyel arányos abrak és az optimális takarmányozási technika (pl. keverõ kocsik használata). A takarmányértékesítést befolyásoló legfontosabb tényezõk közé tartoznak:

  • a tehenek élõsúlya,

  • az alaptakarmány energiakoncentrációja, szárazanyag tartalma és ízletessége,

  • a kiegészítõ abrak mennyisége,

  • a laktáció szakasza

  • a tejtermelés szintje,

  • a takarmányozási technológia.



  • A tejelõ tehenek átlagos, összes takarmányszükséglete 50 kg alaptakarmány (45-50%-os szárazanyag tartalomnál). Csupán az alaptakarmány azonban nem biztosítja az állatok számára a magas teljesítményhez szükséges energia-, fehérje- és ásványi anyag szintet. Az adagok összeállításánál az alaptakarmányokat úgy kell kombinálni a különbözõ kiegészítõkkel, hogy a keverékben megfelelõ mennyiségû energia, fehérje és ásványi anyag legyen. E célt szolgálja a teljes értékû keveréktakarmány (TMR), melynek alkalmazásnál a következõ szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni:

  • Minden alkotóelemet minden nap kell etetni.

  • Minden megetetni kívánt alkotórészt be kell keverni.

  • A keveréknek homogénnek kell lennie, hogy az állatok a különbözõ összetevõket ne tudják szortírozni.

  • A keveréknek mindig frissnek és ízletesnek kell lennie.

  • A takarmánymaradékot (3-5%) rendszeresen el kell távolítani.



  • A laktációs idõszakban a tehenek fehérje-, energia és ásványi anyag szükséglete mindig összefügg az élõsúllyal, a tejképzéshez szükséges energia pótlásával, a testkondícióval, valamint a vehem fejlõdésével.

    A laktáció kezdetén a tehenek testsúlyvesztesége nem lépheti túl a 8 %-ot. Amennyiben a testsúlyveszteség meghaladja a 12 %-ot, akkor a tehenek a laktációs idõszak végén több szárazanyagot vesznek fel, melybõl a testtartalékokat növelik, amely végsõ soron elzsírosodáshoz vezethet. Az elzsírosodott tehenek a laktáció elején ismét kevesebb takarmányt fogyasztanak, melynek következtében negatív anyagcseremérleg alakul ki. Ekkor egy még erõteljesebb testsúlycsökkenés következik be.

    A tejtermelés energia és fehérje szükséglete nemcsak a naponta megtermelt tej mennyiségétõl függ, hanem az abban lévõ zsírok és fehérjék mennyiségétõl is.

    Napjainkig a takarmányadag számításoknál abból indultak ki, hogy a fenntartási szükséglet és a liter tejre esõ nyersfehérje és energiaszintje mindig állandó maradjon. A legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy ez csak az életfenntartásra vonatkozik.

    A korábbi szakirodalomban megadott 1 liter tejre vonatkozó 85 g nyersfehérje és 3,17 MJ energiaszükséglet csak a 20-25 literes tejtermelés esetén helytálló, ahol a tejzsírtartalom 4 % és a tejfehérje tartalom 3,4 %. Megváltozott tejtermeléssel azonnal változik az egy liter tejre vonatkozó nyersfehérje és energiaszükséglet is. Az emelkedõ teljesítménnyel emelkedik az energia és nyersfehérje szükséglet is, azaz minden további egy liter tej elõállításához 1 grammal több nyersfehérjére és 0,017 MJ energiára van szükség.

    Ahhoz, hogy a tehenet megvédjük a negatív energia- és tápanyagcsere mérlegtõl, és a legjobb teljesítményt tudják adni, mindenek elõtt a takarmányadagot kell optimálisan összeállítani.

    Összességében megállapíthatjuk, hogy számos új eredmény segíti, hogy a nagy teljesítményû állományok takarmányozási szükségletét kielégíthessük. Ugyanakkor a takarmányozás alapvetõ, de nem kizárólagos feltétele az állatok egészséges és nyereséges tartásának. Az üzemekben dolgozó külsõ és belsõ szakemberek (telepi menedzsment, állatorvos, takarmányozási szaktanácsadó) összehangolt munkája együttesen eredményezi, hogy a kívánt célokat el lehessen érni.