MENÜ

Integrált almatermesztés<BR>

Oldalszám:
2013.02.19.
Dr. Iváncsics J., Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezõgazdaságtudományi Kar, Kertészeti Tanszék, 9200 Mosonmagyaróvár, Pozsonyi u. 88.
Az integrált termesztés elterjedtsége
A világon elõször 1972-ben Svájcban kezdõdött az integrált almatermesztés, ami 1990-ben már az összes almaültetvény 35 %-án (1729 ha területen) valósult meg. Hasonló idõszakban (1989/1990 évben) az integrált termesztésbe vont almaültetvények aránya Németországban 30 %, Olaszországban 20 % és Ausztriában 13 % volt. Nyugat-Európa gyümölcstermesztõ országaiban, 1994. évben, az almatermésû ültetvények összes (322 000 ha) területének mintegy 35 %-án folyt integrált termesztés. Az egyes országokban az integrált termesztés elterjedtsége, valamint az így elõállított gyümölcs garantáltan integrált (egészséges) termék voltát szolgáló ellenõrzések gyakorisága jelentõsen eltérõ. Alapvetõ kérdés a termesztés gazdaságossága. Az integrált termesztés költségei általában magasabbak, mint a hagyományos termesztésé, viszont a környezetkímélõ technológiával elõállított egészséges gyümölcs Nyugat-Európában (országonként, tartományonként vagy évente változó) ártámogatásban részesül. A fungicidek a hagyományos termesztési módban 38,686 Ft/ha/év, 100 % volt, az integrált termesztési módban 34,424 Ft/ha/év, 88,9 %. Az inszekticidek + akaricidek a hagyományos termesztési módban 25,909 Ft/ha/év, 100 %, az integrált termesztési módban 37,521 Ft/ha/év, 144,8 % volt. Összességében a hagyományos termesztési módban 64,595 Ft/ha/év, 100 % volt, az integrált termesztési módban 71,945 Ft/ha/év, 111,3 %. Az integrált termék árprémiuma pl. Hollandiában 0,05 Df/kg, Dél-Tirolban 15-20 Líra/kg, Ausztriában 0,2 AS/kg, Belgiumban 0,5-1,0 BF/kg. Egyes országokban, ahol nincs árprémium, ott piaci preferenciát biztosítanak az integrált termesztésbõl származó gyümölcsnek. Másik lehetõség, amikor vagy a kormány vagy az EU, termesztési támogatás nyújt az integrált termék elõállításához, pl. Németországban 900 ECU/ha/év, Svájcban 700 ECU/ha/év, Olaszországban 450-800 ECU/ha/év .

Az integrált almatermesztés technológiai elemei; termõhely kiválasztása
A terület-kiválasztás a gyümölcsös létesítésének leglényegesebb, az ültetvény egész élettartamára kiterjedõ felelõsségteljes tevékenység. A hely kiválasztásánál alapelv, hogy az a telepítendõ kultúra igényeinek megfelelõ legyen és a lehetõ legjobb környezeti feltételeket biztosítsa. Az integrált gyümölcstermesztés nemzeti irányelvei szerint kerülendõk azok a termõhelyek, amelyek kedvezõtlen adottságainak kompenzálására pótlólagos beavatkozásra van szükség. A természetes domborzat megváltoztatása, a termõréteg mélyebb megsértése nem megengedhetõ, de a talajvédelemhez szükséges beavatkozások elvégezhetõk. A megfelelõ termõhelyen belül az ültetvény nagyságát az agronómiai és ökonómiai, de különösen a mikroökológiai tényezõk együttesen határozzák meg. Az ültetvény létesítése elõtt az adott térség természeti és gazdasági tényezõit mérlegelni kell, a területen széleskörû felvételezés és talajvizsgálat elvégzése szükséges. A klimatikus, edafikus és egyéb tényezõket figyelembe véve az alma a kiegyenlített, kissé hûvös, párás éghajlatot kedveli. Fejlõdéséhez az évi 9-10 0C hõmérsékleti átlag kedvezõ, ha a május-augusztus hónapok átlaga eléri a 18-19 0C-ot. A gyakori jégjárásos területeket a termesztésbõl ki kell hagyni és az évi 600-800 mm csapadékot biztosítani kell. Az alma a talaj iránt különösebben nem igényes, pH optimuma 5,7-7,6. Legjobb számára a tápanyaggal jól ellátott, öntözhetõ homokos vályogtalaj. A termõhely kiválasztásánál kizáró ok lehet az elhanyagolt ültetvény szomszédsága, szennyezõ ipartelep, nagy forgalmú út. A telepítést befolyásoló egyéb tényezõk:
Erdõk közelsége: a termesztést veszélyeztetõ tényezõ, mivel nagyobb mértékû a kórokozók és kártevõk károsításának valószínûsége, ugyanakkor elõnye, hogy a hasznos élõ szervezetek betelepülhetnek az ültetvénybe.
Természetes vízfolyások, árkok közelsége: az öntözés lehetõségét rejtik magukban.
Kiépített úttól való távolság: az áruszállítási minõségét befolyásolja.
Piaci lehetõségek: hûtõházak, feldolgozó létesítmények, valamint nagyban piacok közelsége növeli az értékesítési biztonságot.

Szaporítóanyag, alany, fajta
Kizárólag minõségi, a növényegészségügy elõírásainak megfelelõ, vírusmentes, kiváló minõségû szaporítóanyagot szabad telepíteni, hiszen ezek elõnye az erõteljesebb növekedésben, vitalitásban, jobb kondícióban és mintegy 30-50 %-kal nagyobb teljesítményben mutatkozik meg. A vírusmentességgel nemcsak a vírusok teljesítményt csökkentõ hatásától szabadulunk meg, hanem az ültetvény kiegyenlítettebbé válik, s ez az ültetvény összteljesítményét is javítja. Az alanyfajtákat a talajviszonyok és a tervezett térállás figyelembevételével használjuk, valamint szükséges, hogy egyéb tulajdonságaik harmonizáljanak a telepítésre kijelölt terület ökológiai adottságaival. Az almaalanyok kiválasztásának fõbb szempontjai: a jó kompatibilitás, a törpésítõ és termékenységet elõsegítõ hatás, a jól kapaszkodó gyökérszerkezet, a betegségekkel és kártevõkkel szembeni viselkedés, a télállóság, valamint a könnyû szaporíthatóság (Hrotkó, 1995). A termesztésben leginkább elterjedt almaalanyok:
M27 (Malling 27): A faiskolai forgalomban ma ez a legismertebb és beszerezhetõ igen törpe alany. Növekedési esélye az M9 alanynál 30-50 %-kal gyengébb. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talajban, ezért a fák támrendszert igényelnek. Csak igen jó talajokon és öntözéssel termeszthetõk a ráoltott fajták. A Phytophthorás gyökérnyakrothadásra rezisztens, a vértetû viszont megél rajta.
M9 (Malling 9): A „Sárga metzi paradicsomi alma” az intenzív, nagy tõszámú ültetvények legfontosabb törpe növekedésû alanya. Gyökérzete sekély helyezõdésû, törékeny, de jól regenerálódik. Az M9 alanyú fák is csak támrendszer mellett nevelhetõk. Gyökérzete közepesen fagyálló, száraz, hó nélküli teleken jelentõs fagykárt szenvedhet. Öntözést igényel. Korán, a telepítést követõ 1-2. évben termõre fordulnak, elsõ nagy termést a 3-4. évben adják, viszont 12-15 év után a fák elöregednek. Az M9 alanyú fák fajlagos termõképessége igen jó. 2000-5000 oltvány/ha telepíthetõ, így a középerõs növekedésû alanyokhoz viszonyítva területegységenként 40-90 %-kal nagyobb termés is elérhetõ, gyümölcse darabosabb, jól színezõdõ és néhány nappal korábban érik. Vértetûre, Erwinia amylovora fertõzésre érzékeny, a Pytophthorás gyökérnyakrothadásnak ellenáll. A forgalomban levõ M9 alanyok többsége vírusfertõzött, a jövõben csak szelektált klónjait érdemes szaporítani, mint: M. 9B, M. 9 EMLA, M. 9INFEL, M. 9 T 337, KL 19, KL 29, Pajam 1, Burgmer 984-10-71.
M26: Féltörpe növekedésû alany. A ráoltott fajták növekedési esélye 30-50 %-kal nagyobb az M9-hez viszonyítva, ennek megfelelõen a tenyészterület igénye is megnõ. Gyökérzete az M9-nél kiterjedtebb, de ez a jobb rögzítés még mindig nem elegendõ, ezért karózni kell. Igen korán, a 2-3. évben termõre fordul. Termõképessége igen jó. Középkötött, humuszban gazdag, tápdús talajt igényel, ahol a gyökerek levegõzése megfelelõ. A szárazságra az M9-hez hasonlóan érzékeny, ezért csak öntözéssel telepíthetõ. Vértetûre mindenütt, a Phytophthorára csak nedves talajokon érzékeny.
Az eddig elterjedt alanyok mellé hasonló növekedési esélyû, de más értékes tulajdonságokkal rendelkezõ alanyok is sorolhatók:
Malling 20: törpe növekedési esélyû, bevezetés alatt álló alany, hamis M9-nek is nevezik. A ráoltott fák mérete 40-50 %-a az M9-en levõknek. Már a 2. évben termõre fordulnak rajta a fák, majd rendszeresen, bõven teremnek. A gyümölcs mérete darabos, perzselésre kevésbé hajlamos.
Mark: az M9 szabadporzású magoncai közül szelektált alany, növekedési erély szerint az M9 és M26 között helyezkedik el. Gyökérrendszere rugalmas, jól rögzíti a fát.
Jork 9: Németországban szelektált törpe alany, aminek növekedési erélye az M9-hez hasonló, de a vitalitásukat tovább megõrzik, ezen az alanyok a fák késõbb öregednek.
Ottawa 3: Kanadában elõállított törpe - féltörpe alany, az M26-os alanynál gyengébb növekedésû, gyökérzete a fát jól rögzíti, a talajjal szemben kevésbé igényes.
J-TE-E: Csehországban elõállított alany, növekedési erélye nagyobb az M9-nél, de a ráoltott fák fajlagos terméshozama jobb.

A fajtaválasztás kérdése az integrált termesztésben
A gyümölcsminõség és annak állandó fejlesztése alapvetõ meghatározója a termesztésnek, különösen áll ez az integrált termesztésre, ahol a fokozódó piaci verseny újabb és újabb minõségi követelményeket támaszt (Soltész, 1997). A fizetõképes európai piacokon a fogyasztók jó minõségû áruból álló, gazdag választékot igényelnek. Az értékesítési csatornák átalakulásával, a hosszabb szállítási távolságokkal változnak a gyümölcsökkel szembeni elvárások is. Emellett a piacra irányulásnál tekintettel kell lenni a tartós, ezért nehezen befolyásolható fogyasztói hagyományokra. Ázsiában pl. az óriás méretû, tökéletes küllemû, savszegény gyümölcsök kedveltebbek, a nagyfokú fedõszín és borítottság kevésbé fontos. Amerika és Nyugat-Európa piacain ezzel szemben a szállítást jól tûrõ, keményhúsú, intenzív fedõszínnel bíró, nagyobb savtartalmú fajták terjedtek el. Az értékesített alma jelentõs része (10 %-a) azokban a szupermarketekben talál fogyasztóra, akik egész évben igénylik a jó minõségû, kitûnõen szervírozott, attraktív küllemû, hûtött árut. Nem kell sok idõt várni ahhoz, hogy ez az arány 30-50 %-ra is megnõjön, ezért az igényes piacot megcélzó, minõségi termesztést vállaló termesztõknek a fajták kiválasztásánál a következõket kell figyelembe vennie: tartós piaci igény, kiváló gyümölcsminõség; nagy termõképesség és nagyfokú termésbiztonság; ökológiai tolerancia, adaptációs képesség; intenzív mûvelési rendszerre való alkalmasság; kicsi vírusérzékenység, nagyfokú tolerancia a betegségekkel szemben; technológiai tûrõképesség, tárolhatóság, tárolás utáni állékonyság. A felsorolt elvárások teljesítése biztosítéka lehet annak, hogy a hazánkban termesztett alma megfelelõ versenytársa legyen a külföldrõl érkezõ gyümölcsöknek. Magyarországon az integrált termesztés csak öntözéssel felszerelt, intenzív ültetvényben gazdaságos. Az öntözés költséges beruházás, ezért a minõségi termesztési feltételek biztosítása tõkeigényes. Jelenleg Magyarországon a termõhelyi adottságok és az öntözhetõség szerint differenciált fajtahasználatra van szükség (G. Tóth, 1997). Az almafajták választéka igen gazdag, mert a piaci verseny rákényszeríti a termesztõket a fajtakör bõvítésére. A fajtákhoz kapcsolódó információt – amelyek gyakran propaganda célúak – a termesztõ jobb, ha óvatosan fogadja. Fajtaválasztáskor nagy körültekintéssel szükséges eljárni. A korszerû alma-fajtaválaszték legjelentõsebb képviselõit az alábbi táblázat ismerteti:

Divatos almafajták

Az integrált termesztés alapját a varasodás rezisztens fajták elõállítása és termesztése képezi. E fajták elõállítása több évtizedes múltra tekint vissza. A kutatás még az 1920-as években elkezdõdött, amikor is a Malus floribunda 821 x Rome Beauty fajokat kereszteztek. Hough és Shay fedezte fel, hogy egyes Malus fajok a varasodással szembeni rezisztencia hordozói. Az egy génes (monogenikus) rezisztenciájú fajták tartalmazzák a Malus floribunda 821 klónból bevitt Vf (Venturia rezisztens) gént. Monogenikusan elõforduló gének még a Vr gén a Malus pumila, a Vm gén a Malus attrosanquineum és Malus micromalus fajokban. Hough 1970-ben hat domináns gént (Vf, Va, Vb, Vbj, Vr, Vm) írt le, amelyeket visszakeresztezéssel jobb minõségû fajtákba is át lehet vinni. A többgénes (poligenikus) rezisztencia hordozói a Malus sieboldi, Malus baccata, Malus zumi „Calocarpa” fajok. Ezek a fajok a varasodás mellett a lisztharmat és más betegségek rezisztencia forrásai is (Valli, 1998). Az integrált termesztésben jó termõképességû, gyümölcsminõségû és a jelentõsebb kórokozókkal szemben toleráns fajták alkalmazhatók. A rezisztens fajták használatával nemcsak a minõségi mutatók javíthatók, hanem csökken a vegyszerhasználat, s általa a termesztés költsége kedvezõbben alakul. A fenti ismérvek alapján célszerû néhány integrált termesztésre alkalmas fajta bemutatása:
Prima: Augusztus harmadik dekádjában szedésre érett. Gyümölcse nagy vagy középnagy (140-190 g). Alapszíne sárga, mosott piros fedõszíne a gyümölcs felületének 60%-át beborítja. Íze kellemes, savanykás, illatos. Fája erõs, középerõs növekedésû, túlterhelõdésre hajlamos. Kora õszi étkezési almaként és ipari célra értékesíthetõ.
Freedom: Szeptember második felében szüretelhetõ. Gyümölcse nagy vagy igen nagy (220-230 g), lapított gömb alakú. Alapszíne sárga, piros fedõszíne a felület kb. 80 %-át beborítja. Húsa krémszínû, íze kellemes, friss fogyasztásra, ipari feldolgozásra is alkalmas. Fája erõs növekedésû, korán termõre fordul, bõven terem. Varasodáson kívül ellenáll a baktériumos ágelhalásnak, az ágrákosodásnak - eddig a lisztharmat sem fertõzte meg.
Florina: Szeptember végén – október elején szüretelhetõ. Gyümölcse középnagy vagy nagy (170-180 g), alakja lapított gömb. Felületét majdnem teljesen mosott, piros fedõszín borítja. Erõsen hamvas, tetszetõs megjelenésû. Húsa sárgásfehér, kemény, roppanó. Íze édeskés. Fája középerõs, erõs növekedésû, gyorsan termõre fordul. Friss fogyasztásra és légyártásra egyaránt alkalmas. A fentieken kívül ígéretesnek mutatkoznak a következõ fajták: Pionier, Generos, Liberty, Rene, Reanda, stb.

Tenyészterület, koronaforma
A területegységre esõ hozam, a minõség, a jövedelem alakulásának meghatározója a terület-, fajtakiválasztás és ültetés minõsége mellett a területegységen (ha) elhelyezhetõ fák darabszáma és az alkalmazott koronaforma. A tenyészterület (sor- tõtávolság) az alanyok és a fajta növekedési tulajdonságainak és a talaj minõségének függvénye. Elméletileg ideális az a fa, amely gyorsan nõ, 4 év alatt kitölti a rendelkezésre álló teret és ezután erre a kiterjedésre különösebb beavatkozás nélkül korlátozható. Erre vezethetõ vissza az a tény is, hogy a korábban javasolt sövény koronaformák helyett ma körvetületû, az almák természetes koronaalakulásához közelebb álló formákat alkalmaznak (szabad orsó, karcsú orsó). A koronaformák alkalmazásával egyben törekednek a biológiailag lehetséges hozamok elérésére, de az étkezési alma termesztésénél alapvetõen nem csupán a maximális hozamot biztosító, hanem a termesztéstechnológiai elemek végrehajtását könnyítõ, a gazdaságosságot, a minõséget fokozó koronanevelési eljárásokat is elõtérbe kell helyezni. Az integrált termesztés elveinek nem felelnek meg a nagyméretû, sudaras és kombinált koronák. Ezeknél a fa belseje árnyékos, a kórokozók és kártevõk itt könnyebben felszaporodnak és a növényvédõszerek kevésbé hatolnak a lombozat belsejébe. A ma alkalmazott alanyokat figyelembe véve három könnyen nevelhetõ koronaforma nevelése ajánlott. M9 alanyú oltványok esetén a karcsú orsó, M26 és MM 106 alanyokon álló oltványoknál a szabad orsó és az ágcsoportos koronaforma alkalmazható jó eredménnyel. A koronaforma nagy hatással van a termés minõségére, az egyes termesztéstechnikai mûveletek elvégezhetõségére és a költségek alakulására, mivel a korszerû koronaformájú fákon jobb a gyümölcs színezõdése, egyszerûbb a metszés, gyümölcsszedés, hatékonyabb a növényvédelem és nem utolsó sorban a befektetett tõke korábban megtérül (Soltész, 1997).

Fitotechnikai mûveletek
Az integrált almatermesztés hosszú távú, sikeres megvalósítása érdekében a szigorúan meghatározott növényvédelmi elõírások mellett a fitotechnikai mûveletek fontossága is nõ. Az elõzõ fejezetben ismertetett korszerû, jól kézben tartható koronaforma lehetõséget kínál a téli metszésen kívül olyan fitotechnikai mûveletek elvégzésére, amelyekkel - közvetlenül és közvetve - tovább javítható a növényvédelem hatékonysága, kiegyenlítetten nagy- és jó minõségû termésmennyiségek érhetõk el. Az almafák kórokozókkal, kártevõkkel szembeni érzékenysége vagy kisebb-nagyobb mértékû toleranciája genetikailag rögzült fajtatulajdonság, amit befolyásolni nem tudunk, viszont a fogékonyság idõtartamát, amely összefüggésben van a hajtásnövekedés dinamikájával (a növekedés intenzitásával, illetve idõbeni megvalósulásával) a fitotechnikai mûveletek idõpontjának és módjának ésszerû megválasztásával csökkenthetjük.
Téli metszés: A gyengébb növekedésû alanyokon (pl. magasan szemzett M9) a fák „kordában tartása”, valamint a nagyobb termékenységi hajlam következtében a vesszõk visszametszése nem szükséges. Elsõsorban koronaritkítási alapelvek érvényesülnek, ami a képletek tõbõl történõ eltávolítása mellett az ifjító jellegû, többéves képletekre történõ visszavágást jelenti. Ez a metszésmód a szükséges térfogat-korlátozás mellett a szellõs, laza, teherbíró koronaszerkezet kialakítását és fenntartását szolgálja.
Tavaszi hajtásválogatás: Erõsebb növekedésû (M26, MM106, M4) alanyokon álló, fiatal, nem termõ fákon alkalmazható a koronaalakítás érdekében. Az optimális idõben elvégzett hajtásválogatás elõsegíti a gyorsabb térkitöltést és csökkenti a növény fogékonyságának idõtartamát.
Vízhajtások eltávolítása: A vízhajtások, mint a vegetációs idõszak legnagyobb részében növekedõ, laza szövetû képletek kiváló táptalajai a kórokozóknak és kártevõknek, ezen kívül akadályozzák a permetlé koronába jutását. Árnyékoló hatásuk következtében kedvezõtlen mikroklímát teremtenek a fák belsejében, elõsegítve a kórokozók, kártevõk felszaporodását. Az optimálisnál késõbbi idõpontban eltávolított vízhajtások mély sebet hagyva maguk után, jó megtelepedési lehetõséget nyújthatnak a kártevõknek.
Nyári metszés: A mérsékelt téli ritkítás ellenére is törvényszerû, hogy kedvezõtlen helyzetû és irányú hajtások képzõdnek, melyek akadályozzák a növényvédelem hatékonyságát és a napfény érvényesülését. Az ilyen hajtások képzõdésének csökkentése vagy eltávolítása javítja a gyümölcs minõségét. A nyáron metszett fák a metszés mértékével arányosan a következõ évben korábban lombosodnak ki és hamarabb indul meg a hajtásnövekedés.
Tápanyag utánpótlás
Az integrált gyümölcstermesztés nemzeti irányelvei szerint a talajtermékenység javításának optimális módszere a szerves- és zöldtrágyázás. A mûtrágyák felhasználása csak ezek kiegészítéseként jöhet számításba. Papp (1993) tanulmánya szerint a telepítés elõtti trágyázásnál a nagy adagú szervestrágyázást kell elõtérbe helyezni (50-100t/ha), szerényebb foszfor és kálium mûtrágya kiegészítéssel. A kálium-túltrágyázás hiányos kalcium és magnézium ellátottságot, majd az alma minõségromlását okozhatja. A megalapozott nitrogéntrágyázás az integrált gyümölcstermesztés egyik sarokpontja. Az ültetvények nitrogéntrágyázását minimalizálni kell. Az öntözött és füvesített sorközû almaültetvényekben hektáronként évente 50-60 kg nitrogén adagnál magasabb dózist Nyugat-Európában nem használnak. A kalcium tartalmú permetezõtrágyák használata az integrált almatermesztésben szükséges feladat, mivel a kemény húsállomány elérése, a tárolhatóság biztosítása és a gyümölcs kalciumtartalma között szoros összefüggés van. A kalciumos permetezõtrágyázást gyakran kiegészítik a leszüretelt alma 3,4 – 4,0 %-os kalcium-klorid oldatba mártásával. A két kalciumos kezelés az alma élettani és tárolási betegségeinek kockázatát jelentõsen (30-50 %) csökkentheti.

Növényvédelem
Az utóbbi 40 évben a növényvédõ szerek ugrásszerû fejlõdése csaknem töretlen volt. Részben ennek következtében a terméshozamok rendkívül magassá váltak. A magas hozamok adta elégedettség, a biztosnak, sõt tökéletesnek hitt védõhatás az egyéb védekezési eljárások háttérbe szorulását eredményezte. Mára nemkívánatos mellékhatások is jelentkeztek: szennyezõdtek a vizek s egyes vegyszermaradványok felhalmozódtak a talajban. Az állati kártevõk természetes ellenségei megtizedelõdtek, ami magával vonta a célszervezetek túlszaporodását. A széles hatásspektrumú szerek egyoldalú használatának következtében a vegyszerekre rezisztens kártevõk, kórokozók, gyomok szelektálódtak. A túlzott mértékû szerfelhasználást alkalmazó technológiát lassan felváltja az ésszerû, a kártevõk és kórokozók életmódjának megismerésére, a károsítási idõszakok meghatározására, elõrejelzésére alapozott védekezési program. A vegyipar kezd áttérni a kevésbé mérgezõ növényvédõ szerek kifejlesztésére, forgalmazására. A 60-as évektõl beindult az a kutatási ág, amely egyre inkább arra törekszi, hogy a mechanikusan alkalmazott vegyszeres védekezési technológiát az integrált növényvédelem, az IPM (Integrated Pest Management) váltsa fel. A fizikai, kémiai és biológiai védekezés célszerû, együttes alkalmazását, amely egyben minõségileg is újat jelent, integrált védekezésnek nevezzük. Fogalma a Nemzetközi Biológiai Védekezési Szervezet meghatározása szerint a következõ: „Az integrált védekezés olyan eljárás, amely alkalmazása során minden gazdasági, ökológiai és toxikológiai szempontból indokolható módszer felhasználható, hogy a károsítókat a gazdasági küszöbérték alatt tartsuk, miközben egyidejûleg minden természetes korlátozó tényezõ tudatos felhasználásának elõtérbe helyezésére törekszünk.” Ez a növényvédelmi szemlélet nem törekszik a károsítók teljes kiirtására, csak a gazdaságos kártételi küszöbszint alatt tartására, elõtérbe helyezve a természetes korlátozó tényezõk tudatos alkalmazását (Soltész, 1997). Vegyszereket az integrált védekezésben csak akkor alkalmaznak, ha a természetes korlátozó tényezõk nem tudják a károsítók túlszaporodását megakadályozni. A csökkent szerfelhasználás miatt a készítményekkel szembeni rezisztencia kialakulásának veszélye, s a termékekben a vegyszermaradványok mennyisége is csökken, illetve a hasznos szervezetek kímélése révén kisebb a kártevõk tömeges elszaporodásának valószínûsége is. Az integrált védekezés feltételrendszere: A védekezési rendszer személyi feltétele a képzett szakember (szaktanácsadó), akinek ismernie kell a növényi károsítókat, azok természetes ellenségeit, életmódjukat, évközi populáció viszonyaik változását azért, hogy a leghatékonyabb idõpontban és módon lehessen ellenük védekezni, illetve a hasznos szervezeteket kímélni. A tárgyi feltételek közé tartoznak azok az eszközök, amelyekkel nyomon lehet követni a károsítók fejlõdési folyamatait, a talaj és a meteorológiai tényezõk változásait. Ilyen eszközök az attraktáns csapdák, színes fogólapok, izolátorok, nagyítók, spóra csapdák és a kórokozók fertõzési folyamatait ellenõrzõ automata, meteorológiai megfigyelõ mûszerek.

Az integrált növényvédelemben használt mutatók:
Kártételi küszöbérték: Az egyes károsítók egyedszáma és a károsítás összefüggését jellemzõ, nem állandó érték. Megállapításához magas szintû ökológiai ismeretekre, tapasztalatokra, valamint az adott területen élõ kártevõ-populációk változásainak biztos megítélésére van szükség.
Gazdasági kár-küszöbérték: Olyan egyedsûrûséget vagy kártevõ megjelenési idõt jelöl, amelynél a feltételezett kár mértéke megegyezik a kémiai védekezés költségével, vagyis a kártevõ populációjának az a legkisebb sûrûsége, amelytõl kezdõdõen a vegyszeres védekezés indokolt.
Kártételi veszélyhelyzet: Az elõbbinél tágabb kategória, amely magába foglalja a károsítóra és a növényre ható ökológiai feltételeket és az agrotechnikai tényezõk hatását is.
Toxicitási index: A peszticid-terhelés vizsgálatára szolgál: Ti = Növényvédõszer dózis x 100
LD50 Ez az értékszám nem fejezi ki pontosan a terület peszticid terhelését, de jelzi az egyes szertípusok vagy technológiák egymáshoz viszonyított toxicitásának arányát.

Gyomirtás
A vegyszeres gyomirtás napjainkban a környezetvédelem egyik sarkalatos kérdésévé vált. A növényvédõszer-használat tapasztalataihoz hasonlóan a gyümölcsösökben a folyamatos herbicid használat miatt ellenálló gyomflóra alakult ki. Szõke (1994) alapján az integrált termesztési szemlélet új követelményeket támaszt a gyomirtással kapcsolatban, amelynek fõbb pontjai az alábbiakban foglalhatók össze: a gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen; a gyomirtó szer az almára ne legyen káros; a gyomirtó szerre ellenálló fajok szórványos megjelenésénél mechanikai módszer alkalmazása; a fiatal fák károsodásának elkerülése céljából a telepítés évében, talajon keresztül ható készítmények mellõzése; a 2 - 4. évben is a levélen keresztül ható gyomirtó szerek elõnyben részesítése; ha lehet, kerülni kell a kémiai anyagok használatát. Az eredményes gyomirtás alapja a gyomviszonyoknak megfelelõ készítmény kiválasztása mellett a pontos mérés és az egyenletes, elsodródás-mentes permetezés. Leginkább a talajra és környezetre kevésbé veszélyes, gyomállományra juttatott felszívódó szereket célszerû alkalmazni ebben a termesztési rendszerben.

Összefoglalás
Az integrált termesztésben elõállított termék megkapja a GEA (Garantáltan Egészséges Alma) védjegyet bizonyítva, hogy a termesztés során fokozott figyelmet fordítottak a természet, a termelõ és a fogyasztó védelmére.
A GEA gyümölcsben feleannyi növényvédõszer-maradék lehet, mint amennyit a nemzetközi elõírások megengednek. Jonathan fajtánál 65-80 mm átmérõ és 50-70 % színborítottság, Golden Delicious és az Idared fajtánál pedig a 70-90 mm átmérõ és 50-70 % színborítottság a követelmény.
A GEA program sikere a termesztõkön múlik, hiszen õk látják el a piacot megfelelõ mennyiségû és minõségû áruval. Az integrált technológiával elõállított alma nagy odafigyelést igényel a termesztõk résérõl, ezért meg kell találni azt a termelõi kört, amely elfogadja és felvállalja a piac által diktált szigorúbb követelményeket.
A GEA termék elõállítása azonban csak az elsõ lépés, a terméket és a megkülönböztetõ jelzést meg kell ismertetni a kereskedõkkel és a fogyasztókkal is.

Felhasznált szakirodalom
G. Tóth Magdolna (1997): Gyümölcsészet. PRIMOM Sz-Sz-B, Megyei Vállalkozásélénkítõ Alapítvány, Vállalkozói központ
Hrotkó K. (1995): Gyümölcsfaiskola. Mezõgazda
Papp J. (1993): Az integrált almatermesztés talajerõgazdálkodásának idõszerû kérdései. Integrált gyümölcstermesztés évkönyve. p:72-76.
Soltész M. (1997): Integrált gyümölcstermesztés. Mezõgazda
Szõke L. (1993): Gyomirtási tapasztalatok az integrált gyümölcstermesztési elvek gyakorlati megvalósítására kijelölt termõkorú alma gyümölcsösben. Integrált gyümölcstermesztés a kertészetben. 13. p:111-113
Valli, R. (1998): Arboricoltura generale e speciale. Edagricole - Edizioni Agricole, Bologna.