MENÜ

Tavaszi árpa gyomirtása<BR>

Oldalszám:
2013.02.19.
Hazánk környezeti adottságai a tavaszi árpa termesztésére jók. A 4 t/ha, vagy azt meghaladó termésátlag csekély odafigyeléssel elérhetõ. Hosszú évek átlagában a hektáronkénti termésátlag 3,0-3,5 t/ha körül mozog.
Annak ellenére, hogy a jó termés eléréséhez a feltételek adottak, a termés mennyisége évenként nagy ingadozásokat mutat.
Azokban az években, amikor a jövedelmezõség kimagasló, akkor sikerágazatról beszélünk, gyengébb esztendõkben pedig hajlamosak vagyunk az ágazatot eltemetni. A tartós sikerhez kitartó, szorgalmas munka szükséges.
Az ingadozások hátterében nagyon nagy szerep tulajdonítható az agrotechnikai hiányosságoknak (fajtamegválasztás, vetésforgó, tápanyagutánpótlás, stb.) és nem elhanyagolható szempont a vegyszeres gyomirtás szakszerû végrehajtása vagy esetleges elmaradása sem.

A tavaszi árpa gyomirtása szakmai szempontból rendkívül nagy odafigyelést igényel. Elsõ és legfontosabb, hogy takarmányozási, vagy söripari célra termesztjük az árpát.
Sörárpa esetében a leglényegesebb a viszonylag alacsony fehérjetartalom biztosítása. Tudnunk kell, hogy a vegyszeres gyomirtás az, ami legjobban befolyásolhatja az árpa minõségét. Gondot okozhat a nem kellõ körültekintéssel kiválasztott vegyszer is és ugyancsak problémát jelenthet a káros gyomok felszaporodása.

A gyomirtás elmaradása, esetleges sikertelensége a gyomnövények felszaporodásához vezethet, aminek következtében az árpaszemek nem képesek kitelni és ez a fehérjetartalom növekedéséhez vezethet. Abban az esetben is fehérjetartalom-növekedés következik be, ha a gyomirtó szer fitotxikus károsodást idéz elõ a kultúrnövényen.
A fehérjeszintézist közvetlenül is képesek a különbözõ herbicidek elõidézni, ezek közül elsõsorban a hormonbázisúak jöhetnek számításba.
A gazdáknak mindezeken túl figyelemmel kell lennie a sörárpa fajtájára is, mivel a vegyszerekkel szemben fajtaérzékenység is elõfordulhat.

A tavaszi árpa vetések gyomviszonyait a melegkedvelõ gyomnövények túlsúlya jellemzi, melyek elsõsorban a kiritkult és különbözõ okok miatt gyenge fejlõdésû állományban szaporodhatnak fel káros mennyiségben.
A T3-as életforma csoportba sorolható gyomok közül a vadrepce, a repcsényretek, a vadzab, míg a T4-es életforma csoportba tartozó fajok közül a tarlóvirág, a szulák keserûfû, a porcsin keserûfû, a fehér libatop, a szõrös disznóparéj, a henye disznóparéj, a karcsú disznóparéj, a feket csucsor, a csattanómaszlag okozhatja a legtöbb gondot.

Általános probléma, így a tavaszi árpában is számolnunk kell a mezei acat, az apró szulák és az útszéli zsázsa (G3-as életforma csoport) kártételével.
A G1-es életforma csoportba sorolható gyomnövények közül a tarackbúza, a lapulevelû keserûfû és a mogyorós lednek jelentheti a legnagyobb kihívást.
A védekezés megtervezésénél célszerû figyelembe venni az agrotechnikai, a mechanikai és a kémiai alkalmazási módok közül az összes lehetõséget.

Az agrotechnikai védekezések közül elsõsorban azokat kell elõnyben részesíteni, melyek az árpa állománysûrûségét fokozzák: a kellõen beállt, jó fejlettségû állomány kiváló gyomelnyomó képességgel rendelkezik.
Célszerû a vetésidõ optimális intervallumának betartására odafigyelni, mivel a korábban vetett árpa bokrosodása, fejlõdése erõteljesebb, így a gyomelnyomása is jobb.
A fajta megválasztása is segítheti a gyomirtás sikerét. Jól bokrosodó, széles levelû fajták nagyobb gyomelnyomó képességgel rendelkeznek.

A vegyszeres védekezésre több készítmény áll rendelkezésre (mellékelt táblázat). A gyomviszonyok és a felsorolt termesztési feltételek átgondolásával a tavaszi árpa gyommentesen tartható.

Dr. Karamán József
Zala Megyei N T S Z