MENÜ

Várható fertõzések a szántóföldi növénykultúrákban. <BR>

Oldalszám:
2013.02.19.
A növényi károsítók elõfordulásának, károsításának megbecsülése teljes biztonsággal, felelõsséggel nem adható meg az egész vegetációs idõszakra. Nagyon sok – elsõsorban meteorológiai – tényezõtõl függ, hogy a már ismert törvényszerûségek bekövetkeznek-e vagy nem. A megfigyelések, az adatok gyûjtése és elemzése több év távlatában azonban elég nagy biztonságot nyújt ahhoz hogy a károsítók elõfordulásának várható esélyeit a termelõknek megadhassuk. Ezek az adatok a megyei Növény-és Talajvédelmi Szolgálatok szakembereinek szerteágazó munkája révén válik hasznosítható információvá.
E rövid tájékoztatóban néhány nagyobb területen termesztett szántóföldi növény fontosabb károsítójára térünk ki, melyet egy másik cikkben követ majd a kertészeti növényeknél várható növényvédelmi elõrejelzés.
A szántóföldi növények szinte mindegyikében károsít a sok tápnövényû mezei pocok. Változatos táplálék forrása, szaporasága, alkalmazkodó képessége miatt az egyik legveszélyesebb rágcsáló kártevõnk, mely néhány éves ciklusokban tömegesen felszaporodhat és károsít. Az elmúlt évi idõjárás – néhány csapadékos hónap, illetve tájegység kivételével – kedvezõ volt a mezei pocok számára. Októberre szinte az ország egészén jelentõsen felszaporodott, és különösen a lucernában, gyomírtott sorközû gyümölcsösökben célirányos védekezésre volt szükség. A kártevõ számára a sok csapadékot hozó téli idõjárás nem volt kedvezõ, jelentõs mortalitásra kell számítani, így a tavaszi induló népesség csak lokálisan, gócokban lehet védekezést igénylõ.
A hörcsög tömeges felszaporodása ebben az évben nem várható, mert az összeomlott népesség felszaporodása csak néhány év elteltével fog várhatóan bekövetkezni. A kártevõ elleni védekezés ezekben az években természetesen olcsóbb, hatékonyabb mint tömeges felszaporodáskor ezért a károsító figyelemmel kísérése célszerû.
A gabonák sok helyen késõn kerültek elvetésre, korán jött a kemény, téli hideg azért áttelelésük, tõállományuk még nem minõsíthetõ. Az õszi búzán számos levélbetegség közül az elmúlt évben egyik sem okozott nagy járványt, jelentõs terméskiesést. A lisztharmat számára a májusi száraz idõ nem kedvezett, ezért nagyobb részt csak az alsóbb levelek fertõzõdtek. Az elmúlt évekhez viszonyítva kisebb inokulum tömeg telelt át és a búzák õszi fejlettsége sem kedvezett a kórokozó felszaporodásának. Ezért a tavaszi fejlõdés kezdetén erõs fertõzöttségre nem kell számítani. A kórokozó felszaporodására az enyhe, mérsékelten csapadékos, de párás idõben elsõsorban sûrû állományban, a bokrosodás végétõl kell felkészülni.
A vörösrozsda csak elvétve fordul elõ a telelõ gabonában. Gyors felszaporodására a kalászolást követõ idõszakban a mérsékelten csapadékos, meleg idõben kell felkészülni. Optimális idõben rendkívül gyorsan terjed, ezért csak a megelõzõ védekezés hozhat ellene eredményt.
A hemintosporiumos levélfoltosság az utóbbi években elõretörõ betegség. Az elmúlt évben nem volt erõs fertõzöttség, csapadékos tavasz esetén kell felkészülnünk elõfordulására és kártételére elsõsorban a monokultúrás táblákon. Itt is elengedhetetlen a megelõzõ védekezés, mert kialakult fertõzés esetén csak szerényebb eredmény érhetõ el.
A kalászfuzáriózis fertõzöttség az elmúlt évben nem volt magas, de ennek nincs köze az idei várható fertõzöttséghez. Mivel csúszott a kukoricák betakarítása, sok helyen csak tárcsás talajelõkészítés után került kukorica után a búza elvetésre ezért a felszínen lévõ szármaradványok miatt nagy a potenciális veszélye a virágzáskori fertõzöttségnek. Ez nagy biztonsággal bekövetkezik ha virágzás és érés között a csapadékos napok száma eléri vagy meghaladja a 20-at.
A gabonafutrinka lokális jelentõségû rosszul ápolt táblák nyomán fordulhat elõ. A vetésfehérítõ bogarak telelõ népessége nem magas így komolyabb bogár kártételre nem kell számítani. Mérsékelten csapadékos, meleg tavaszon lárva kelését kártételét figyelemmel kell kísérni április végétõl.
A kukorica keléskori kártevõje a kukoricabarkó évek óta csak lokális jelentõségû rovar. Száraz hûvös tavaszon kell rá figyelni fõként monokultúrás táblákon.
A kukorica moly több helyen (Baranya, Békés, Csongrád, Hajdú, Pest megyékben) komolyabb gazdasági kárt is okozott az elmúlt évben, de ennek ellenére védekezés csak a csemege kukoricákban elterjedt ellene. Mivel sok helyen nem forgatták le a kukorica szárat, párás, mérsékelten meleg idõben az elsõ májusi nemzedék egyedszáma magasabb lehet mint az elmúlt években volt.
Az amerikai kukorica bogár hatodik éve ismert hazánkban és már minden megyében igazolt elõfordulása. Legnagyobb az egyedszáma Békés, Csongrád, Bács, Baranya, Tolna megyékben, ahol már gazdasági kárt is okozott (Bácsbokod, Katymaz, Decsk, Tevel, Bonyhád, Szekszárd). Érzékeny gyökér kártétel monokultúrás táblákon, szárazabb években és egyenlõre a jelzett megyékben fordulhat elõ. Néhány év elteltével az ország teljes területén fel kell készülni az ellene való védekezésre.
A csõfuzáriózis fõként a hernyó és kukorica bogár rágásnyomokat követõen lépett fel elsõsorban az elmúlt évben csapadékosabb Békés, Baranya, Heves, Szolnok, Tolna megyékben.
A cukorrépa keléskori kártevõinek (barkó, bolha) jelentõsége csökkent, melyben az inszekticides csávázásnak jelentõs szerepe lehet.
A répa levéltetû elmúlt évi felszaporodása lokális, a nyári gazdanövényeken viszont jelentõs volt. Az októberben tojást rakó egyedek száma igen magas volt, így nagy lett a téli gazdanövényeken a tojásprodukció. A hosszú, meleg októberben a tojások nagyobb része megérett így minden bizonnyal nagy induló népességgel kell számolni a levéltetveknél.
A napraforgó növényvédelmi problémáit az elmúlt évben nem a megszokott gomba betegségek, hanem az elgyomosodás okozta. A tavaszi bemosó csapadék hiánya, a késõbbi nyári esõk erõs gyomosodást idéztek elõ, így a napraforgó terület egyike lett a legjelentõsebb pollenallergiát okozó parlagfû termõhelyeknek.
A betegségek közül az egyik legveszélyesebb a diaportés szárkorhadás áttelelõ inokulum mennyisége elenyészõ volt, melyhez társult a kórokozó számára kedvezõtlen nyári idõjárás. Ezért csak a vegetáció késõbbi szakában fertõzött és a termés csökkentésében nem jutott nagyobb szerephez. Az idén nagyobb lesz a fertõzés veszélye különösen ha bimbózás, virágzás idõszakában párás, meleg lesz az idõjárás. Csak a megelõzõ védekezés lehet megoldás, mert a fertõzést követõen már csak szerény eredmény érhetõ el a leghatékonyabb készítményekkel is.
A fehér és szürke penész sok tápnövényû gombák fertõzõ anyaga minden évben nagy tömegben fordul elõ, de a kártétel csak a kórokozó számára optimális idõben jelentkezik. Ezért mindkettõ esetében védekezés szempontjából elsõsorban ezt kell figyelembe venni.
Az õszi káposzta repce legjelentõsebb virágzáskori kártevõje a repcefénybogár nagy tömegben vonult telelõre, így nagy fertõzési nyomással fog a tavasz folyamán megjelenni. Legnagyobb kártételi veszély akkor fog jelentkezni ha az idõjárás következtében lassú, elhúzódó lesz a virágzás.
A burganyavész kórokozó kártétele szempontjából másodrangú az áttelelt inokulum mennyisége, mivel a betegség csak cseppfolyós nedvesség jelenlétében tud fertõzni. Ha az rendelkezésre áll mérsékelten meleg idõben, május végétõl fertõzõdhet a levél és optimális idõben rendkívül gyorsan terjed. Elsõsorban kevésbé kezelt házi kerti növények betegsége.
A burgonya bogár áttelelõ egyedszáma, életképessége terén a megszokott helyzetre kell számítani, azaz mindenhol megjelenhet, kizárólag a védekezés hatékonysága dönti el, hogy okoz-e gazdasági kárt a burgonya területeken.

Budapest, 2002. január 28.

Bagyinka Tamás
igazgató