A vaddisznó

A vaddisznók szeptemberi-októberi ivarzásának eredményeként az erdõben bóklászva hullajtott agancs után kutatva lépten-nyomon puhára bélelt vaddisznó vackokra találunk, ami környékén apró kis malacnyomokra lelünk.
A vaddisznó éjszakai életmódjának köszönhetõen nehéz közelükbe férkõznünk, szokásaikat kifürkésznünk. Az eddigi megfigyelések alapján azonban kimondhatom, hogy a vaddisznó szoros családi kötelékben élõ társas lény. A konda feje rendszerint egy idõsebb koca, amit vezérükké választanak éjszaka követik a táplálkozási helyeikre, majd a hajnal beköszöntével a vezérkoca vezetésével térnek nappali pihenõhelyükre.
A kanok csak a búgási idõszakban csatlakoznak a kondához, majd a búgás befejeztével tovább élik magányos életüket.
Az idõsebb kocák ivarzása már szeptemberben elkezdõdik. Vemhességi idejük azonos a házidisznóéval:115 nap. Ezért sokszor már január derekán is hallhatjuk az apróságok vékonyka hangját és anyjuk mély röfögését, ahogy terelgeti õket, vagy éppen csecsre hívja a kicsiket.
A malacok túlélése nagymértékben függ az idõjárástól, mivel az újszülött malacok hõháztartásának stabilitása még nem alakult ki. Komoly veszélyt jelent számukra a fagyos, csapadékos, szeles idõjárás.
Az idõs, tapasztalt kocák éppen ezért sûrû aljnövényzetû erdõk szélvédett zugait választják fialási helyüknek. A vackot puha levelekkel bélelik ki.
A megszületett malacok száma függ:
az anyaállat korától (a fiatal kocák 2-3 malacot fialnak, az idõsebb anyaállatok 5-6 malacot hoznak világra)
a táplálék mennyiségétõl és minõségétõl (bõ magtermésû években megfigyelhetõ a malacszám gyarapodása)
A mesterségesen kijuttatott etetõanyag minõsége szintén befolyásolja a malacszámot. Ugyanis a penészes, fuzáriumos kukorica etetése méhen belüli mortalitáshoz (elhaláshoz) vezet. Ilyen takarmnány etetése során többször megfigyelhetünk malacai nélkül járó kocákat, melyeket tévesen meddõnek titulálunk.
A malacok születésükkor 0,81,2 kg-ot nyomnak. Szõrzetük vékonyka, színe szürkés-vöröses, hosszanti fekete csíkokkal.
Az elsõ héten mozgáskörzetük csak a vacok környékére korlátozódik, de a 2-3 héttõl követik anyjukat, turkálgatva az avarban található férgek, giliszták után kutatva. Ettõl kezdve fejlõdésük rohamos. Mindig több szilárd táplálékot vesznek magukhoz. A 12-14. hetes korukban szõrzetük átalakul. elvesztik csíkjaikat, színük vöröses-barnára változik. Még mindig nagymértékben függnek az anyjuktól, önállóan a táplálék felkutatására még nem képesek.
Éppen ezért január 31-tõl június 30-ig
A kocák vadászatát FM-rendelet tiltja.
Minden nõivarú egyed, amely 50 kg-nál nagyobb, kocának számít. Ennek tudatában kell, hogy megóvjuk a májusi kukoricavetéseket és mérsékeljük a vadkárt a teljes érésnek indult búzatábláinkban. A testtömeg elbírálása sokéves gyakorlatot igényel. Emellett oda kell figyelnünk a kisebb termetû kocákra is, hiszen 40-45 kg-os koca is vezethet malacot.
A vadászat során ki kell, hogy várjuk míg a konda valamennyi tagja kivált a vetésre és akkor kell, hogy kiválasszuk azt az egyedet, amely mellett nincs malac és kisebb, mint 50 kg. Az egyedüljáró disznók általában kanok, de mindenképp mielõtt fegyvert emelünk rá, gyõzõdjünk meg róla. A kan és a koca habitusában nagymértékben különbözik egymástól. A kant felismerhetjük csapott faráról, mély mellkasáról, felhúzott hasáról, erõs marjáról. A koca teste hengeres, háta egyenes, hasa mélyebben lóg.
A kansüldõk külön járnak a kondától, kis csapatokba verõdve dézsmálják a vetéseket.
A tejesedõ búzában történõ vadászatukkor még körültekintõbben kell eljárni, hiszen ebbõl a kultúrából a malacok nem látszanak ki. Így csak a növényzet fodrozódásából következtethetünk jelenlétükre.
Testsúlyuk elbírálása, ha lehet itt még nehezebb. A testméret meghatározásában segít, ha elõzõleg megbizonyosodunk a terepadottságokról, a búza magasságáról és attól függõen, hogy a disznó mennyire látszik ki belõle, következtethetünk a testtömegére. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor a konda riasztására kell, hogy törekedjünk.

Kelemen Tibor