A világ és Magyarország baromfiiparának helyzete
Oldalszám:
2013.02.19.
A világ baromfihús termelése továbbra is dinamikusan, évi 3-4 %-al emelkedik. Ebben szerepet játszik a népesség növekedése, a fogyasztó szokások változása és a baromfihús relatív olcsósága is. A baromfiipar világméretû versenyképességét a takarmány alapanyagok és munkaerõ hozzáférhetõsége és költsége határozza meg. Az erõs termelõi bázis növeli a frissen feldolgozott termékek fogyasztását, míg a világkereskedelemben az egész, darabolt baromfi és a továbbfeldolgozás alapanyagának fagyasztott termékei dominálnak. Ez a folyamat részben a nemzetközi baromfihús kereskedelem további növekedését, részben a multinacionális integrációk nemzetközi befektetéseit erõsíti. A globális fogyasztás növekedés mellett kiélezetté válik az árverseny és a környezetvédelmi problémák megoldása (fejlett országok) is elõtérbe kerül. A világkereskedelem liberalizálódása (WTO) és a fogyasztói igények változása tovább erõsíti ezt a folyamatot, amely egyes térségekben idõlegesen túltermelést, illetve túlkínálatot (import) hozhat létre, mint ez az elmúlt év végén, ez év elején bekövetkezett Európában. A koncentrált és integrált baromfiipar biztosítja a világ baromfihús termelésének meghatározó részét, de továbbra sem elhanyagolható egyes térségek (Ázsia, Kelet-Európa) kisüzemi és háztáji termelése. A fejlett országok piacán egyre növekszik a természetes körülmények között, de szigorú termelési rendszerben elõállított baromfihús iránti igény. Ez az EU országokban már 6-8 %-ot ért el (Label Rouge, free range product).
A világ baromfiipara a hatékonyság további növelésére kényszerül. A termelési paraméterek javításán túl a termelési költségek csökkentése elkerülhetetlen, ezért is jellemzõ az elmúlt néhány évben a baromfitermelõ cégek fúziója, nemzetközi terjeszkedése, amely a közeljövõben is folytatódik. Felértékelõdnek az alacsony termelési költségû térségek (távol-kelet, dél-Amerika), amelynek csak a biológiai korlátok és a szállítási lehetõségek szabnak határt. A koncentráció egyúttal az exporttevékenységet is fellendíti (USA, Brazília, Kína).
A zárt, nagyméretû integrációk közvetlenül jelennek meg a piacon, ezért a továbbfeldolgozás, kereskedelem és marketing irányába összpontosítják erejüket. A közvetlen piaci jelenlét teszi lehetõvé a költségek kontrollját, a gazdaságos nagyságrend elérését, a tõkebefektetések optimalizálását. A logisztika erõteljes fejlõdése a közvetlen, napi többszöri, friss termék szállítást is lehetõvé teszi, ezért jellemzõen csak dömping termékek, továbbfeldolgozási alapanyagok és szezonális termékek kerülnek fagyasztva a kereskedelembe. Az integrációk elsõsorban a nagy tõkeigényû és magasabb nyereséget hozó takarmánygyártás, feldolgozás és értékesítés területén fektetnek be, míg az élõáru elõállítását és újabban az elsõdleges feldolgozást is szerzõdéses partnereken keresztül biztosítják. A továbbfeldolgozó ipar fejlõdése feltartóztathatatlan. Az olcsó alapanyag, az élõbaromfi testtömegének növekedése, a feldolgozás kihozatalának javulása elõsegíti ezt, de alapvetõen a fogyasztói elvárások (az életmód változása), a kiélezett piaci verseny (hozzáadott érték növelése) és az áruházláncok, gyorséttermek igénye motiválja. Az EU csatlakozás a piacok kölcsönös nyitottságát hozza, amely elõny, de egyúttal kihívás is a magyar baromfiipar számára. A magyar baromfihús export meghatározó része az EU piacokon kerül értékesítésre, ezért célszerû az ott érvényesülõ trendeket figyelembe vennünk és a szabályokat alkalmaznunk. A nemzetközi kereskedelem elõsegíti a hazai piaci érvényesülést és növekedést is. Erre jó példa az USA exportjának erõteljes növekedése (comb orosz exportra, fej, nyak, láb és szárny Kínába), ami fenntartja a mellfilé magasabb árát a hazai piacon. Magyarország is hasonló elõnyöket élvez,
ha fordított elõjellel is, hiszen az értékesebb termékek kivitele (csirke és pulyka filé, víziszárnyas termékek, máj exportja) teszi lehetõvé a hazai piac olcsóbb termékekkel történõ ellátását, még ha ez alkalmanként túlkínálatot és dömping árakat is eredményez.
A magyar baromfiipar termelése az elmúlt három évben stabilizálódott és a regisztrált vágóüzemek élõbaromfi felvásárlás újra meghaladta a 400 ezer tonnát. Az elmúlt három éven belül már nem következett be látványos változás, de a baromfifajok közötti arányok változása, a belföldi és exportpiaci követelményekhez igazodva jellemzõ volt. A csökkenõ támogatások mellett a termelés közgazdasági feltételei szigorodtak és ez határt szabott a termelés látványos mennyiségi növelésének. Ez ellen hatottak a szigorodó minõségbiztosítási kritériumok is, hiszen a korábbi években ezekkel még nem kellett szembesülnünk (állati fehérje, antibiotikumok kitiltása a tápokból, Salmonella - gyérítési programok, áruházláncok speciális minõségbiztosítási kívánalmai, a HACCP általános elterjedése). A korábban rendelkezésre álló baromfi férõhelyek egy része már nem felelt meg az új technológiai, minõségi és hatékonysági feltételeknek, ezért ezeket kivonták a termelésbõl. A teleprekonstrukciók, a technológia cseréje, a támogatások ellenére is csak a létesítmények kisebb hányadát érintette, így a termelés alapvetõ behatároló tényezõje a rendelkezésre álló termelési kapacitás milyensége. A jelentõs javulás ellenére sem éri el az állományok termelési eredménye, teljesítménye a nemzetközileg megszokott és elvárt szintet, ez önmaga behatárolja a nemzetközileg elfogadható termelési önköltséget, és jelentõsen csökkenti versenyképességünket, amelyet a kivitel arányának csökkenése is igazol.
A brojler elõállítás részaránya tovább csökkent. A kilencvenes években megszokottá vált 55-60 %-os részesedése évi 3-4 százalékkal csökkent és ma a „bûvös” 50 % alá került. A 200 ezer tonna körüli éves felvásárlás reálisnak tûnik a következõ években is, de a belföldi értékesítés jelentõs növekedése, a kiesõ export mellett következett be. Ennek megfelelõen a brojlerhús elõállítás növelése csak az exportpiacokon is versenyképes termék elõállítás mellett képzelhetõ el. A brojler feldolgozásban tovább nõtt a kis- és közepes méretû feldolgozók részesedése, ami a nagy feldolgozók leállásának is köszönhetõ.
A pulyka feldolgozás erõteljesen nõtt és mára elérte a piacilag indokolt szintet (évi 105-115 ezer tonna). A kiugró exportlehetõségek mellett a belföldi értékesítés az elmúlt két évben 26 ezer tonna körül alakult, a belföldi pulykahús fogyasztás és a továbbfeldolgozás alapanyag igényének növekedése ellenére, ami a kisvágók aktivitására utal.
A víziszárnyas ágazat együttes teljesítménye meghaladja a teljes feldolgozás 25 %-át. A májlúd termelés (a víziszárnyas feldolgozás 28-29 %-a), a kvóta behatárolás miatt csak kismértékben nõtt, míg a húslúd elõállítás, az ismert piaci okok miatt, amelyet alapvetõen a német import határoz meg hullámzott (18-22 %). A májkacsa termelés részesedés az elmúlt két évben 11 %-ra csökkent. A pecsenyekacsa termelés évi 4-5 %-os növekedésével az elmúlt három év „sikerágazata” volt, termelése meghaladta a 40 ezer tonnát. Ez elsõsorban a mennyiségi felfutásra igaz, hiszen az értékesítési eredmények (egész kacsa) ezt nem igazolják vissza. Ugyanakkor jelentõsen nõtt a tovább feldolgozott, sütött kacsa értékesítése.
A baromfihús termelés, a feldolgozásnak megfelelõen 300-315 ezer tonna között stabilizálódott az elmúlt három évben. A belföldi értékesítés nem tükrözi vissza a feldolgozás baromfifajok közötti arányait. Ezt elsõsorban az exportpiacok preferenciája (baromfifaj, darabolás mértéke, tovább feldolgozás alapanyag igénye), illetve az elõállítás önköltségének és a piaci áraknak a viszonya határozza meg. A brojlerhús belföldi értékesítése messze meghaladja (67-68 %) a feldolgozás arányát. A pulykahús értékesítés, a kiugró export lehetõségek miatt arányaiban csökkent annak ellenére, hogy a mennyiség nem változott (26 ezer tonna körül). A víziszárnyas értékesítés az elmúlt két évben nõtt, elsõsorban az exportdarabolás növekedése és a beszorult készletek miatt.
Az export értékesítések volumene az elmúlt három évben folyamatosan csökkent, az elmúlt évben 109 ezer tonna volt. Az elmúlt évtized csúcsa 1997-ben volt, amikor kivitelünk meghaladta a 123 ezer tonnát. A brojler részaránya a kivitelen belül tovább csökkent. Az export árbevétele, a kedvezõbb piaci áraknak köszönhetõen, a mennyiségi csökkenés ellenére nõtt.
Az elmúlt év végére, ez év elejére a túltermelés jelei mutatkoztak. Ez igaz az EU baromfitermelésére (BSE, száj- és körömfájás), behozatalára, de a magyarországi termelésre és az exportlehetõségek beszûkülésére is. Összességében megállapítható, hogy a kedvezõ piaci lehetõségek és a termelési költségek növekedésének satujába került ágazat csak akkor tudja sikeresen teljesíteni, ha a nemzetközileg és itthon is elfogadható egyensúlyt megtalálja. A hazai termelõk jogosan várják el, folyamatosan növekvõ termelési költségeik megtérülését, amelyet az új minõségbiztosítási költségek csak tovább növelnek. A nemzetközi termelési önköltségtõl elszakadó hazai termelési költségek azonban a kiviteli lehetõségeket határolhatják be, amely megint az ágazatra üt vissza.
A zárt, nagyméretû integrációk közvetlenül jelennek meg a piacon, ezért a továbbfeldolgozás, kereskedelem és marketing irányába összpontosítják erejüket. A közvetlen piaci jelenlét teszi lehetõvé a költségek kontrollját, a gazdaságos nagyságrend elérését, a tõkebefektetések optimalizálását. A logisztika erõteljes fejlõdése a közvetlen, napi többszöri, friss termék szállítást is lehetõvé teszi, ezért jellemzõen csak dömping termékek, továbbfeldolgozási alapanyagok és szezonális termékek kerülnek fagyasztva a kereskedelembe. Az integrációk elsõsorban a nagy tõkeigényû és magasabb nyereséget hozó takarmánygyártás, feldolgozás és értékesítés területén fektetnek be, míg az élõáru elõállítását és újabban az elsõdleges feldolgozást is szerzõdéses partnereken keresztül biztosítják. A továbbfeldolgozó ipar fejlõdése feltartóztathatatlan. Az olcsó alapanyag, az élõbaromfi testtömegének növekedése, a feldolgozás kihozatalának javulása elõsegíti ezt, de alapvetõen a fogyasztói elvárások (az életmód változása), a kiélezett piaci verseny (hozzáadott érték növelése) és az áruházláncok, gyorséttermek igénye motiválja. Az EU csatlakozás a piacok kölcsönös nyitottságát hozza, amely elõny, de egyúttal kihívás is a magyar baromfiipar számára. A magyar baromfihús export meghatározó része az EU piacokon kerül értékesítésre, ezért célszerû az ott érvényesülõ trendeket figyelembe vennünk és a szabályokat alkalmaznunk. A nemzetközi kereskedelem elõsegíti a hazai piaci érvényesülést és növekedést is. Erre jó példa az USA exportjának erõteljes növekedése (comb orosz exportra, fej, nyak, láb és szárny Kínába), ami fenntartja a mellfilé magasabb árát a hazai piacon. Magyarország is hasonló elõnyöket élvez,
ha fordított elõjellel is, hiszen az értékesebb termékek kivitele (csirke és pulyka filé, víziszárnyas termékek, máj exportja) teszi lehetõvé a hazai piac olcsóbb termékekkel történõ ellátását, még ha ez alkalmanként túlkínálatot és dömping árakat is eredményez.
A magyar baromfiipar termelése az elmúlt három évben stabilizálódott és a regisztrált vágóüzemek élõbaromfi felvásárlás újra meghaladta a 400 ezer tonnát. Az elmúlt három éven belül már nem következett be látványos változás, de a baromfifajok közötti arányok változása, a belföldi és exportpiaci követelményekhez igazodva jellemzõ volt. A csökkenõ támogatások mellett a termelés közgazdasági feltételei szigorodtak és ez határt szabott a termelés látványos mennyiségi növelésének. Ez ellen hatottak a szigorodó minõségbiztosítási kritériumok is, hiszen a korábbi években ezekkel még nem kellett szembesülnünk (állati fehérje, antibiotikumok kitiltása a tápokból, Salmonella - gyérítési programok, áruházláncok speciális minõségbiztosítási kívánalmai, a HACCP általános elterjedése). A korábban rendelkezésre álló baromfi férõhelyek egy része már nem felelt meg az új technológiai, minõségi és hatékonysági feltételeknek, ezért ezeket kivonták a termelésbõl. A teleprekonstrukciók, a technológia cseréje, a támogatások ellenére is csak a létesítmények kisebb hányadát érintette, így a termelés alapvetõ behatároló tényezõje a rendelkezésre álló termelési kapacitás milyensége. A jelentõs javulás ellenére sem éri el az állományok termelési eredménye, teljesítménye a nemzetközileg megszokott és elvárt szintet, ez önmaga behatárolja a nemzetközileg elfogadható termelési önköltséget, és jelentõsen csökkenti versenyképességünket, amelyet a kivitel arányának csökkenése is igazol.
A brojler elõállítás részaránya tovább csökkent. A kilencvenes években megszokottá vált 55-60 %-os részesedése évi 3-4 százalékkal csökkent és ma a „bûvös” 50 % alá került. A 200 ezer tonna körüli éves felvásárlás reálisnak tûnik a következõ években is, de a belföldi értékesítés jelentõs növekedése, a kiesõ export mellett következett be. Ennek megfelelõen a brojlerhús elõállítás növelése csak az exportpiacokon is versenyképes termék elõállítás mellett képzelhetõ el. A brojler feldolgozásban tovább nõtt a kis- és közepes méretû feldolgozók részesedése, ami a nagy feldolgozók leállásának is köszönhetõ.
A pulyka feldolgozás erõteljesen nõtt és mára elérte a piacilag indokolt szintet (évi 105-115 ezer tonna). A kiugró exportlehetõségek mellett a belföldi értékesítés az elmúlt két évben 26 ezer tonna körül alakult, a belföldi pulykahús fogyasztás és a továbbfeldolgozás alapanyag igényének növekedése ellenére, ami a kisvágók aktivitására utal.
A víziszárnyas ágazat együttes teljesítménye meghaladja a teljes feldolgozás 25 %-át. A májlúd termelés (a víziszárnyas feldolgozás 28-29 %-a), a kvóta behatárolás miatt csak kismértékben nõtt, míg a húslúd elõállítás, az ismert piaci okok miatt, amelyet alapvetõen a német import határoz meg hullámzott (18-22 %). A májkacsa termelés részesedés az elmúlt két évben 11 %-ra csökkent. A pecsenyekacsa termelés évi 4-5 %-os növekedésével az elmúlt három év „sikerágazata” volt, termelése meghaladta a 40 ezer tonnát. Ez elsõsorban a mennyiségi felfutásra igaz, hiszen az értékesítési eredmények (egész kacsa) ezt nem igazolják vissza. Ugyanakkor jelentõsen nõtt a tovább feldolgozott, sütött kacsa értékesítése.
A baromfihús termelés, a feldolgozásnak megfelelõen 300-315 ezer tonna között stabilizálódott az elmúlt három évben. A belföldi értékesítés nem tükrözi vissza a feldolgozás baromfifajok közötti arányait. Ezt elsõsorban az exportpiacok preferenciája (baromfifaj, darabolás mértéke, tovább feldolgozás alapanyag igénye), illetve az elõállítás önköltségének és a piaci áraknak a viszonya határozza meg. A brojlerhús belföldi értékesítése messze meghaladja (67-68 %) a feldolgozás arányát. A pulykahús értékesítés, a kiugró export lehetõségek miatt arányaiban csökkent annak ellenére, hogy a mennyiség nem változott (26 ezer tonna körül). A víziszárnyas értékesítés az elmúlt két évben nõtt, elsõsorban az exportdarabolás növekedése és a beszorult készletek miatt.
Az export értékesítések volumene az elmúlt három évben folyamatosan csökkent, az elmúlt évben 109 ezer tonna volt. Az elmúlt évtized csúcsa 1997-ben volt, amikor kivitelünk meghaladta a 123 ezer tonnát. A brojler részaránya a kivitelen belül tovább csökkent. Az export árbevétele, a kedvezõbb piaci áraknak köszönhetõen, a mennyiségi csökkenés ellenére nõtt.
Az elmúlt év végére, ez év elejére a túltermelés jelei mutatkoztak. Ez igaz az EU baromfitermelésére (BSE, száj- és körömfájás), behozatalára, de a magyarországi termelésre és az exportlehetõségek beszûkülésére is. Összességében megállapítható, hogy a kedvezõ piaci lehetõségek és a termelési költségek növekedésének satujába került ágazat csak akkor tudja sikeresen teljesíteni, ha a nemzetközileg és itthon is elfogadható egyensúlyt megtalálja. A hazai termelõk jogosan várják el, folyamatosan növekvõ termelési költségeik megtérülését, amelyet az új minõségbiztosítási költségek csak tovább növelnek. A nemzetközi termelési önköltségtõl elszakadó hazai termelési költségek azonban a kiviteli lehetõségeket határolhatják be, amely megint az ágazatra üt vissza.
Agrometeorológia
Napsütés
Napsütés
Olvasta már?
Megvan az Év Talaja!
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]