Az agrotechnikai tényezõk közül a tápanyagellátás meghatározó jelentõségû a legtöbb szántóföldi kultúrnövény termésének növelésében, valamint a termésminõség és a termésbiztonság javításában.
Környezeti igénye A lóbabot a borsóhoz hasonlóan a búzatalajok növényének tekinthetjük. Átlagon felüli 3 t/ha-t meghaladó termésekre csak azokon a területeken számíthatunk amelyeknek a talajfizikai-és vízháztartási tulajdonságai lehetõvé teszik a korai vetést. A legkedvezõbb termesztési tájaként a Dunántúl déli és nyugati vidékét, a szigetközben a Hanság térségét, az Õrséget a Duna -Tisza közének öntözött déli területeit, valamint a Körösök és a Maros közének öntözhetõ területeit jelölhetjük meg. Bõséges és egyenletes vízellátottság mellett a lazább jellegû talajokon is nagy termésekre képes. Az éghajlati elemek közül a vízellátottság a termésbiztonságot leginkább befolyásoló tényezõ. A megfigyeléseink szerint május 20 és június 30 között több mint 90 mm csapadékra van szükség a 3 t/ha körüli termés eléréséhez. A lóbab a hûvösebb, csapadékos klíma növénye. A sokévi átlagot meghaladó hõmérsékletû évjáratokban csak szerény termésre számíthatunk. A virágzáskori 20 CO fok feletti hõmérséklet hatására szignifikánsan csökken a növény szárazanyag produkciója valamint a növényenkénti mag szám. Hazai viszonyok között tehát akkor számíthatunk nagy és több év átlagában is kiegyensúlyozott termésre, ha termõhelyként csak azokat a legjobb "búzatalajokat" vesszük figyelembe, ahol május 20 és június 30 között nagy valószínûséggel számíthatunk több mint 90 mm csapadékra és a virágzás - magfejlõdés idõszakának átlaghõmérséklete 20 CO alatt van.
2001/2002. telén nagyon korán kezdõdtek az erõs fagyok. A lehûlések változatosan alakultak az ország különbözõ részein. Sok helyen mértek –20 °C-nál is nagyobb fagyokat. Ennek következtében helyenként jelentõsen károsodtak a szõlõtõkék rügyei. A szõlõrügyek fagykárosodásának kialakulása és ennek mértéke több tényezõtõl és ezek együttes hatásától függ. A fagykárok kialakulásában játszott szerepüket a teljességre való törekvést mellõzve említem meg.
"S most várom a zöldellõ tavaszt Mely bimbót, életet, rügyet fakaszt Nyíljon ki a rózsa legyen ragyogó Daloljon a kis madár a csacsogó…" /Szerdahelyi Szedenits István/
Az 1990-es évek közepétõl szinte mindegyik európai országban fejlõdésnek indult az ökológiai gazdálkodás. 2001 elején az Európai Unió 15 tagállamában összesen majdnem 3,8 millió hektáron végzett ökológiai gazdálkodást 130 000 gazdaság. Ez a teljes mezõgazdasági terület mintegy 2,9 %-át és a gazdaságok 2 %-át teszi ki. Ha a tagjelölt és az EFTA (European Free Trade Association/Európai Szabadkereskedelmi Társulás) országokat is hozzávesszük az EU-s adatokhoz, mintegy 150 000 gazdaságot kapunk 4,3 millió hektárral.
Igénylõ: Regisztrált földhasználó Támogatási forma: Alanyi (normatív) támogatás Általános feltételek: Külterületi szántó: 1-300 hektár között Támogatott növények: 1,00 – 10,00 ha között külterületi szántó- földön – valamennyi köztermesztésben lévõ szántóföldi növény (ki- vétel: rostkender és rizs)
Március közepétõl ültethetõ a tavaszi fokhagyma (Makói tavaszi fajta), amely csak 30-45 cm magasra nõ, és a hagymái is 5-10 grammal kisebbek, mint az õszi fajtáké. A 2-3 grammos gerezdeket a talaj kötöttségétõl függõen 3-6 cm mélyre ültessük. Sortávolságnak jól bevált a 28-30 cm-es szélesség, míg a tõtávolságnak 8-10 cm-t hagyjunk. Így 1 m2-en megközelítõleg 40-50 növény nevelhetõ fel, amelyhez 10-12 dkg szaporítóanyagra van szükség.
Bevezetés Megállapítható, hogy az utóbbi években a világ gyümölcspiacán nõtt a friss fogyasztásra alkalmas cseresznye iránti kereslet. Ennek talán két legkiemelkedõbb oka, hogy drága a kézi szüret és kevés a cseresznye termesztésére alkalmas termõhely. A cseresznye bár hazánkban kisebb jelentõségû, mint a meggy, termesztési hagyománya azonban jelentõs. Exportra – fõleg friss fogyasztásra vagy konzervnek – a késõbb érõ fajták javasoltak, mivel a korán érõ fajták nem vehetik fel a versenyt a tõlünk délebbre esõ országok termesztésével (Soltész, 1997). Többnyire a hazai cseresznyetermelõk a kedvezõ piaci információk, az ültetvények javuló kondíciója alapján bõvüléssel számolnak. 2000-ben a virágzás idejére szinte mindenütt olyan mértékû légköri aszály alakult ki, amely gátja volt a jobb termékenyülésnek. Döntõen a hiányos terméskötõdés által jelentõs terméscsökkenés és áruhiány jellemezte a piacot. A kevesebb termést pedig nem ellensúlyozta a relatíve magasabb termelõi ár és az ettõl esetenként fölfelé jelentõsen elszakadó fogyasztói ár. Mintegy 15 %-kal kevesebb termést takarítottak be, ami 16 ezer tonnás negatív rekordnak számít. Csökkent az export 1.134 tonnáról 700 tonnára. Ugyanakkor az európai piacot változatlanul keresleti jellegûnek ítélik: a spanyol, francia szezont követõen Magyarország számára kedvezõen kitölthetõ idõszak következik - mintegy 2,5 - 3,5 héten keresztül -, amelyhez késõbb érõ fajtákkal és megfelelõ áruminõséggel egyaránt rendelkezünk. Spanyolországban a korai fajták részleges kiesése ellenére a legmagasabb termést takarították be és adták el jelentõsebb piaci zavar nélkül. Bár meg kell jegyezni, hogy a török cseresznyekínálat - a rossz minõségû termés miatt – kevesebbnek bizonyult, mint az elmúlt években (Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács, 2000).
A szûrés a derítés után következõ fizikai tisztító mûvelet. Szûréskor a bort folyadékáteresztõ szûrõközegen préselik át. A szûrõréteg ellenállást képez az áramló borral szemben, így az átáramlást csak nyomáskülönbség tartja fenn.
A természet szeretete és a teljesebb tudás kíváncsisága hajt bennünket a termelésben az egyre több és egyre jobb igénye felé. A növények életében a hõmérséklet, fény, a víz, a tápanyag mellett a tér és az idõ meghatározza a produkciót. Minden mindennel összefügg és egyik sem helyettesítheti a másikat. Ezek az általános összefüggések állandó szem elõtt tartása fontos az optimális vízellátás, az öntözés szempontjából is, mert az öntözés többletjövedelmét könnyen kockáztatjuk.
A pillangósvirágúak családjába számos jól ismert egy- és többéves szántóföldi növényünk tartozik. Legnagyobb területen (több mint 200 ezer hektáron) hazánkban a lucernát termesztik szálastakarmánynak. Hasonló célra termesztjük a vörösherét, a fehérherét, a baltacimot, a szarvaskerepet, de vetésterületük összességében sem haladja meg a néhány tízezer hektárt. A maghüvelyesek közül legjelentõsebb a borsó (vetésterülete 50 ezer hektár körül van), valamint a szója (25-30 ezer hektár). Kisebb a termõterülete, de táp- és takarmányértékük, talajjavító hatásuk miatt a vetésszerkezet fontos alkotórészei a bab, a lencse, a csillagfürt, a lóbab, a csicseriborsó, valamint a földimogyoró.
Ha még most tavasszal ültet valaki fát, akkor az elsõ évi kiegyensúlyozott és folyamatos tápanyag ellátás lehetõségét teremti meg az Agroblen Fruit adagolásával. Ebbõl fánként 40-50 grammot, bogyósoknál a felét lehet felhasználni. Ezt a szabályozott tápelem-leadású mûtrágyát az ültetõgödör alsó felébe kell egyenletesen elszórni és óvatosan elkeverni a talajjal, hogy a mûtrágya szemcsék ne törjenek össze. A sérüléssel a viaszburok tápanyag-szolgáltatást szabályozó hatása megszûnik. Ez a mûtrágya a növekvõ gyökerek közé is kerülhet, mert a naponta kidiffundáló kis mennyiségû tápanyag nem perzseli a azokat. A talajfelszínre szórásnak nincs sok értelme, egyrészt azért, mert a hatóanyag csak nedves közegben oldódik ki a szemcsékbõl, másrészt azért, mert ami a felszínen kioldódik az lekötõdhet a feltalajban mielõtt a gyökerekhez érne.
Igénylõ: Egyéni termelõ, regisztrált integrátor, TÉSZ-tagok Általános feltételek: Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács tagság A tagságból származó kötelezettségek teljesítése Termeltetési és értékesítési szerzõdés megléte Minõségi követelmények (gyorsfagyasztás, konzervipari feldolgozás célra) teljesítése
Együttműködés segítette a takarmányelőállítás fejlesztését
