Aktuális tennivalók a szántóföldi növénytermesztésben március 15. - április 15. között.

„Még semmi nincs elkésve, de már szinte mindennek itt az ideje” mondta jó fél évszázaddal ezelõtt szépemlékû nagyapám. A természet évrõl-évre változó menetrendje hol sürgetõ, hol türelemre intõ. A szántóvetõ embernek nagy ajándék a korai kitavaszodás, ha felkészülten találja. Nézzük sorra, vegyük számba tennivalóinkat.
A tél megviselte, rossz állapotban hagyta a tagi utakat, kis hidakat, átereszeket, bejárókat. Itt az idõ a rendbetételre! A mezõvédõ erdõsávokban, földünkön lévõ facsoportokban végezhetünk gyérítést, már jól látszanak a száraz fák, cserjék, sajnos nem kevés helyen a fa-tolvajok kártétele is, pótoljuk a hiányokat õshonos csemetékkel.
A határszemlék során figyeljünk a pangó vizes foltokra, eltömõdött vízelvezetõ árkokra, nyissunk utat a víznek. A vizes foltok alatt kipusztulnak egy hét alatt az évelõk, (pillangósok, gyep), az áttelelt õszi vetések, a tavaszi vetésre váró területen késleltetik a talajmunkát, ezek a foltok késõbb a gyomok melegágyai lesznek. Dimbes-dombos területen, ha a hóolvadás barázdás-árkos eróziót okozott, szüntessük meg, ne várjuk meg, hogy értékes gépeink törése figyelmeztessen mulasztásunkra.
A határszemlénél nincs jobb figyelem-felkeltõ, nincs jobb gyakorlati útmutató, az egy nyitott könyv, csak olvasni és tanulni kell belõle. Jobb tapasztalt gazdálkodókkal járni a határt „több szem, többet lát”. Gondosan járjuk be a gyepes területeket, évelõket van-e pocokkár? Vizsgáljuk meg az õszi vetések állapotát, nincs-e fagykár, hol mennyi fejtrágyára van szükség. Most kell dönteni az esetleges kiszántásokról, pótlásukról. Agyagos, nagy duzzadóképességû talajokon fenyeget a felfagyás, hengerezéssel mérsékelhetõ a kár (õszi gabonák, õszi mák, õszi káposztarepce, nyárvégi lucerna-telepítés).
Akik még nem munkálták el az õszi szántást, sürget a simítózás. Ezzel kb. 30 %-kal csökkenthetõ a párologtató felület (a téli csapadék megõrzés létfontosságú), kiegyenlíthetjük az ormok és a barázdafenék közötti nedvesség különbséget, megteremtjük a jó minõségû vetõágy feltételeit. A mai, a gazdálkodókra járó szegény világban, ahol elmaradt az õszi szántás, inkább tárcsázzanak 12-15 cm mélyen és igyekezzenek rögvest elmunkálni.
Egyre inkább tért hódít az öko-gazdálkodás, a szervestrágya felértékelõdött, a mûtrágya árak olyanok, amilyenek, ezért az állattartók érleljék, kezeljék szakszerûen az istállótrágyát. Ha érett és van rá kapacitás, kezdjék el kihordani az õsszel trágyázandó tábla szélére és rakják ott „szarvasba”.
Itt az ideje a tavaszi fejtrágyázásnak, savanyú talajon a mésztrágyázásnak is.
Folyamatosan, a vetésidõkhöz igazodva készítsünk vetõágyat, kombinált eszközökkel, nedvesség-megõrzést szem elõtt tartva, mérsékelt taposási kárral. Akinek nincs mûtrágyaszóró adapteres vetõgépe, de szeretne gyors, robbanásszerû kezdeti fejlõdést, az kombinátorral dolgozza be sekélyen a starter N-t, esetleg P-t is.
Nagyon sok növénykultúránknak ebben az idõszakban van az optimális vetési-, telepítési ideje szerte ebben a kis hazában. A teljesség igénye nélkül álljon itt egy hevenyészet felsorolás: tavaszi mák, sárgarépa, petrezselyem, tavaszi búza, tavaszi árpa („áprilisi árpa maradjon a zsákban”), évelõ pillangósok telepítése (lucerna, vöröshere, baltacím, fehérhere, szarvaskerep), a hüvelyesek közül földben a helyük: borsó, lóbab, csillagfürt, lencse, szegletes lednek. Az ún. ipari növények sorából vethetjük az olaj- és rostlent, a kendert, a tavaszi repcét, a cukorrépát (kvóta köteles).
Aki május végére zöldtakarmány hiánnyal számol, vessen zabosbükkönyt, zabos-borsót. Mielõbb földben a helyük: zab, fénymag, fehérmustár, facélia, mángold fajtáknak is. Jó árbevételt jelenthet a tavaszi bükköny magtermesztés is. Különleges igényeket elégíthet ki (ipari, vadtakarmányozási) a csicsóka ültetése. Késõ õszi-téli tömegtakarmányát biztosítja, aki a takarmányrépát most elveti.
Ne feledkezzünk meg az évelõ pillangósaink, gyepes területeink ápolásáról sem (pocok kár, gyepszellõztetés, fejtrágyázás, bokor-, cserjeirtás, itató-, delelõ helyek rendbetétele).
Újból mérjük fel tömegtakarmány (széna, szilázs) és szalma készletünket, tegyünk rendet a szérûskertben (vagyon- és tûzvédelem).
A vetõ- és primõr burgonya termesztõk végezzék az elõcsíráztatást, rügypattintást szakszerûen, mert ha kedvez az idõ március végén, április elején kezdõdhet az ültetés.
Azonban nincs mindig jó idõ, a tavasz is késhet. A jó gazda ilyenkor is talál elfoglaltságot. Nézzük át még egyszer gépparkunkat (mûködõképesség, közúti engedélyek, alkatrészek), szerzõdéseinket. Még márciusban több területen lehet az FVM „Agrártámogatások 2002” pályázatán forrásokhoz jutni. Olyan barkácsoló munkáknak is ilyenkor van az idejük, mint a seprûborona, a sorvonalzó, az „ölezõ” (manapság 2 m-es léptékû), vagy figyelmeztetõ táblák készítése (pl. méreggel permetezett terület). Még egyszer gondoljuk át, hogy a termeléshez, a megélhetéshez szükséges kiadásainkat fedezik-e árbevételeink, nem kell-e kölcsönt, hitelt igényelnünk.
Akik még nem vásárolták meg a késõtavaszi vetésû növények vetõmagját (szója, napraforgó, kukorica, cirokfélék, stb.), nem választottak fajtát nekik sürget az idõ, de tartsák szem elõtt, nincs rossz fajta, csak rosszul választott fajta van.
Ebben az idõben már veszélyeztetik növényeinket a kórokozók, kártevõk és a gyomok. A védekezéshez szükséges anyagok beszerzését és azok alkalmazását bízzuk szakemberre.