Az ökológiai gazdálkodás helyzete Európában

Az 1. ábra szerint az EU-ban az ökológiai gazdálkodásba vont földterület nagysága 1986 és 1999 között évente átlagosan 25%-al nõtt. A legerõteljesebb növekedés a skandináv és a mediterrán országokban volt megfigyelhetõ. A legnagyobb ökológiai földterülettel és legtöbb biogazdasággal rendelkezõ ország Olaszország: itt mintegy 1 millió hektár földterületet vontak ökogazdálkodás alá. Ez majdnem egynegyede az EU teljes bioterületének.

Az ökológiai gazdálkodás történelmi háttere

Az ökológiai gazdálkodás jelenlegi formája a XX. század elejétõl több egymástól független irányzat és az azok alapján létrejövõ alternatív mezõgazdasági eljárások fejlõdése során alakult ki.
Különösen három irányzatot kell kiemelni:
· a bio-dinamikus mezõgazdasági termelést, amely fõként Németországban Rudolf Steiner filozófiai útmutatásai szerint alakult ki;
· a szerves mezõgazdasági termelést (organic farmig) Angliában, amelynek alapjait Sir Albert Howard könyve, a „Mezõgazdasági testamentumom” (1940) adja;
· a biológiai mezõgazdaságot, amelyet Svájcban Hans Peter Rusch és Hans Müller alapítottak.
Az állami szerepvállalás és támogatás az 1990-es évek elején jelent meg. 1993-ban lépett hatályba a 2092/91 sz. EU rendelet az ökológiai termékek jelölésérõl. 1994-ben indultak az agrár-környezetvédelmi programok, amelyek keretében az ökológiai gazdaságok normatív támogatásban részesültek. 2001-ben az Európai Bizottság elõször vetette fel az ökológiai gazdálkodás európai cselekvési tervének gondolatát.

Piaci helyzet

Sok országban az ökológiai termékek piaca még mindig kicsi, azonban mindenhol növekvõ tendenciát mutat. Szakértõk szerint 2005-re az ökológiai termékek piaci részesedése 5-10% lesz.
Az Európai Unióban abszolút számokban kifejezve Németországban a legnagyobb a biotermékek piaca. Azonban az összes mezõgazdasági termékek piacához képest a biotermékek részaránya magasabb pl. Dániában és Svájcban. A leggyorsabb piaci növekedés Nagy-Britanniában tapasztalható.
A különbözõ értékesítési csatornák (kiskereskedelem, specializált boltok, direkt marketing, stb.) fontossága országonként változik. Míg Németországban a direkt marketing és a specializált boltokon (pl. Reformboltok) keresztüli értékesítés dominált hosszú ideig, addig Nagy-Britannia, Dánia és Svédország a szupermarketeken keresztüli értékesítésre összpontosított már a nagyon korai szakaszban. Jellemzõ, hogy azokban az országokban, ahol az ökológiai élelmiszereket fõként szupermarketeken keresztül értékesítik, a piaci növekedés és részesedés is nagyobb arányú, mint azokban az országokban, ahol a specializált boltok a fõ értékesítési csatornák. A magas piaci részesedés másik fontos tényezõje az ökológiai termékek jelölésére használt nemzeti védjegy megléte.
A világ országait nézve az ökológiai termékekre költött összeg egy lakosra jutó része Dániában a legmagasabb, majd ezt követi Svájc. 1997-2000 között ez a mutató Európában a legnagyobb mértékben Svédországban nõtt (262%), míg a világon Új- Zélandon (388%).

Jogi háttér

Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó 2092/91 sz. EU rendelet mind a termelõk, mind a fogyasztók számára jelentõs mértékû védelmet jelent. 1999 decemberében a Bizottság elfogadta azt a védjegyet, amely csak a 2092/91 sz. EU rendelet szerint elõállított termékeken jelenhet meg

Számos EU ország már jóval az Uniós védjegy elõtt megalkotta a maga nemzeti védjegyét. Például Dániában és Ausztriában a fogyasztók teljes mértékben megbíznak a nemzeti védjegyben, ez az egyik oka az ökológiai termékek piacának a nagymértékû felfutásának. Svájcban, ahol a privát Knospe védjegy az ökológiai termékek egyedüli védjegye, szintén jelentõs a fogyasztók bioélelmiszerbe vetett bizalma. Ugyanez a helyzet Svédországban is, ahol csak egy védjegy (KRAV) használatos. Németországban csak a közelmúltban, 2001 õszén vezették be az ökológiai termékek állami védjegyét.

Mindezek a példák alapján megállapíthatjuk, hogy a 2092/91 sz. EU rendelet kétségkívül megalapozta a fogyasztók védelmét, ezt azonban mindenképpen meg kell erõsíteni a nemzeti szinten hozott kiegészítõ intézkedésekkel.

Állami támogatás

Az EU tagállamokban az ökológiai gazdálkodók állami támogatásban részesülnek az agrár-környezetvédelmi programok keretén belül. Az EFTA országokban és néhány kelet -közép-európai országban szintén jelen van bizonyos mértékû támogatás.
Ezek a támogatások fontos kellékei a bioterületek növekedésének, ezzel együtt az ökológiai termékek piacának a fellendülésének. Néhány országban ez a támogatás nemcsak a területarányos kifizetésekben merül ki, hanem a beruházások, az értékesítés, a feldolgozás és a képzés támogatásában, valamint bemutató gazdaságok létesítésében is.

Jövõbeli kilátások

A bioterületek részaránya csak akkor érheti el az egyes kormányok által kitûzött célt (pl. Németországban 20% 2010-ig), ha a jövõben ez a gazdálkodási forma teljes körû politikai támogatást élvez. Ez magába foglalja a gazdálkodók nagyobb mértékû ösztönzését, a támogatások, a tanácsadás, az információátadás hatékonyságának növelését, a fogyasztók jobb tájékoztatását, az ökológiai termékek elérhetõségének növelését, értékesítési stratégiák kidolgozását, a kutatási támogatások növelését, ökológiai kutatóintézetek létesítését és egy integrált cselekvési terv kidolgozását mind európai, mind nemzeti szinten.