Integrált cseresznyetermesztés
Oldalszám:
2013.02.19.
Bevezetés
Megállapítható, hogy az utóbbi években a világ gyümölcspiacán nõtt a friss fogyasztásra alkalmas cseresznye iránti kereslet. Ennek talán két legkiemelkedõbb oka, hogy drága a kézi szüret és kevés a cseresznye termesztésére alkalmas termõhely. A cseresznye bár hazánkban kisebb jelentõségû, mint a meggy, termesztési hagyománya azonban jelentõs. Exportra – fõleg friss fogyasztásra vagy konzervnek – a késõbb érõ fajták javasoltak, mivel a korán érõ fajták nem vehetik fel a versenyt a tõlünk délebbre esõ országok termesztésével (Soltész, 1997). Többnyire a hazai cseresznyetermelõk a kedvezõ piaci információk, az ültetvények javuló kondíciója alapján bõvüléssel számolnak. 2000-ben a virágzás idejére szinte mindenütt olyan mértékû légköri aszály alakult ki, amely gátja volt a jobb termékenyülésnek. Döntõen a hiányos terméskötõdés által jelentõs terméscsökkenés és áruhiány jellemezte a piacot. A kevesebb termést pedig nem ellensúlyozta a relatíve magasabb termelõi ár és az ettõl esetenként fölfelé jelentõsen elszakadó fogyasztói ár. Mintegy 15 %-kal kevesebb termést takarítottak be, ami 16 ezer tonnás negatív rekordnak számít. Csökkent az export 1.134 tonnáról 700 tonnára. Ugyanakkor az európai piacot változatlanul keresleti jellegûnek ítélik: a spanyol, francia szezont követõen Magyarország számára kedvezõen kitölthetõ idõszak következik - mintegy 2,5 - 3,5 héten keresztül -, amelyhez késõbb érõ fajtákkal és megfelelõ áruminõséggel egyaránt rendelkezünk. Spanyolországban a korai fajták részleges kiesése ellenére a legmagasabb termést takarították be és adták el jelentõsebb piaci zavar nélkül. Bár meg kell jegyezni, hogy a török cseresznyekínálat - a rossz minõségû termés miatt – kevesebbnek bizonyult, mint az elmúlt években (Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács, 2000).
Megállapítható, hogy az utóbbi években a világ gyümölcspiacán nõtt a friss fogyasztásra alkalmas cseresznye iránti kereslet. Ennek talán két legkiemelkedõbb oka, hogy drága a kézi szüret és kevés a cseresznye termesztésére alkalmas termõhely. A cseresznye bár hazánkban kisebb jelentõségû, mint a meggy, termesztési hagyománya azonban jelentõs. Exportra – fõleg friss fogyasztásra vagy konzervnek – a késõbb érõ fajták javasoltak, mivel a korán érõ fajták nem vehetik fel a versenyt a tõlünk délebbre esõ országok termesztésével (Soltész, 1997). Többnyire a hazai cseresznyetermelõk a kedvezõ piaci információk, az ültetvények javuló kondíciója alapján bõvüléssel számolnak. 2000-ben a virágzás idejére szinte mindenütt olyan mértékû légköri aszály alakult ki, amely gátja volt a jobb termékenyülésnek. Döntõen a hiányos terméskötõdés által jelentõs terméscsökkenés és áruhiány jellemezte a piacot. A kevesebb termést pedig nem ellensúlyozta a relatíve magasabb termelõi ár és az ettõl esetenként fölfelé jelentõsen elszakadó fogyasztói ár. Mintegy 15 %-kal kevesebb termést takarítottak be, ami 16 ezer tonnás negatív rekordnak számít. Csökkent az export 1.134 tonnáról 700 tonnára. Ugyanakkor az európai piacot változatlanul keresleti jellegûnek ítélik: a spanyol, francia szezont követõen Magyarország számára kedvezõen kitölthetõ idõszak következik - mintegy 2,5 - 3,5 héten keresztül -, amelyhez késõbb érõ fajtákkal és megfelelõ áruminõséggel egyaránt rendelkezünk. Spanyolországban a korai fajták részleges kiesése ellenére a legmagasabb termést takarították be és adták el jelentõsebb piaci zavar nélkül. Bár meg kell jegyezni, hogy a török cseresznyekínálat - a rossz minõségû termés miatt – kevesebbnek bizonyult, mint az elmúlt években (Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács, 2000).
1. táblázat. A világ cseresznye termesztése (Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács, 2000)
2. táblázat. Export-import adatok (Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács, 2000)
3.táblázat. Cseresznye befõtt export-import adatok (Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács, 2000)
Környezeti igény
A cseresznye legnagyobb mennyiségben Törökországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban termesztett növény. Ebbõl is kitûnik, hogy termesztése a mérsékelt égövi országokban s a mediterrán területeket egyaránt eredményes. Összehasonlítva a meggyel, a cseresznye termesztése kevésbé problémás. Leginkább a májusban és júniusban érkezõ túlzott csapadék károsíthatja a termést. Magyarországon a betakarítás gépesítése által nagyarányú fejlesztés várható. A cseresznye (Cerasus avium L.) elsõdleges géncentruma Elõ-Ázsia (Fekete-tenger és a Kaspi-tenger között), másodlagos géncentruma pedig Európa. Hazánkban hosszú ideig a termõfánkénti termésátlag 16 kg/fa volt (meggy esetében 10 kg/fa), míg a nyugati országokban, közülük leginkább Németországban meghaladta a 20 kg / fát.
Hazánkban a termesztés kezdeti formái gyümölcsligetekben (hagyásfák), valamint a folyók ártereinél alakultak ki (az alma, körte, szilva mellett), egykor gyökérsarjakról szaporítottak. A telepített cseresznyefa (miként a meggy is) kezdetben a szõlõskertek kísérõjeként jelentkezett. XVIII. századtól külföldrõl behozott fajtákkal ültetvényeket hoztak létre: fõleg a közismert Hedelfingeni, Germersdorfi, Ostheimi fajtákat keresték. Termesztésének fontos körzet a Nyírség, Eger környéke, Gyöngyös környéke, a Budapest közelében található falvak, valamint a Balaton-felvidék. Egykor a cseresznye és meggyfák száma felülmúlta az almafákét. Továbbá megállapítható, hogy hazánk egész területe a cseresznye- és meggytermesztés optimális termesztési zónájába esik. A cseresznye napfény- és hõigényesebb, mint a meggy. Termõhelyigényét tekintve is – különösen a talajtani adottságokat figyelembe véve – a cseresznye kényesebb faj, mint a meggy. A kényszernyugalom idején, amely egyes években rendkívül korán jelentkezik, a hõingadozás nagy kárt tehet a fákban. A cseresznye vízigénye is nagyobb a meggynél: a könnyen felmelegedõ, kiváló vízgazdálkodású talajokat kedveli. A májusi túlzott csapadék azonban - miként említésre került - különösen nagy kárt tehet a termésben.
Virágzás és termékenyülés
A virágzási idõ változhat, de a fajták egymáshoz képesti virágzása nem: ez az ismeret különösen fontos a megfelelõ beporzás biztosítása céljából. Standard pollenadó fajta a Germersdorfi óriás, amely április 10. elõtt korai virágzást, április 10-20. között közepes virágzást, április 21. után késõi virágzást mutat. Mivel a legértékesebb fajták többnyire önmeddõk, ezért porzófajtákról minden esetben gondoskodni kell. A cseresznyefajták beporzási viszonyai az alábbiak szerint alakul:
Jaboulay termékenyül a Szomolyai fekete és a Bigarreau Burlat által; termékenyíti a Valerij Cskalovot, és a Szomolyai feketét.
Hedelfingeni óriás kölcsönösen termékenyítés figyelhetõ meg a Van, a Solymári gömbölyû és a Germersdorfi óriás fajtákkal.
Valerij Cskalov termékenyül a Bigarreau Burlat, Münchenbergi korai és a Jaboulay által; kevésbé jó pollenadó.
Van termékenyül a Germersdorfi óriás, Hedelfingeni óriás és a Katalin által; termékenyíti a Margitot, Lindát és Katalint.
Margit termékenyül a Germersdorfi óriás és a Stella által; termékenyíti a Katalint.
Bigarreau Burlat termékenyül a Szomolyai fekete által; termékenyíti a Jaboulay Szomolyai és a Valerij Cskalov fajtákat.
Linda termékenyül a Van, Stella és a Solymári gömbölyû fajták által; kevésbé jó pollenadó.
Katalin termékenyül a Margit, Van, Germersdorfi óriás és a Stella által; kevésbé jó pollenadó. Továbbá kölcsönösen termékenyül a Linda, Kavics és Alex fajtákkal is (Brózik és Kállay Tné., 2000)
Münchenbergi korai leginkább a Valerij Cskalov pollenadója; korábban virágzó fajták által termékenyül.
Solymári gömbölyû kölcsönösen termékenyül a Hedelfingeni óriással és a Germersdorfi óriással, valamint jól termékenyíti a Lindát.
Stella inkább jó pollenadó: a Katalint, Lindát és a Margitot termékenyíti.
Germersdorfi óriás kitûnõen termékenyíti a Van, Margit, Katalin és a Solymári gömbölyû fajtákat; jól termékenyül a Solymári gömbölyû által.
Szomolyai fekete kölcsönösen termékenyítik egymást a Bigarreau Burlat és a Jaboulay fajtákkal (Mónus, 1999).
A cseresznye termése
Friss fogyasztásra piros és sötétbordó fajtákat telepítenek; a hûtõipar a sötétbordó és fekete héjú fajtákat kedveli; a cukrászipar: világos, tarka és sárga héjú fajtákat dolgoz fel. A gyümölcskezdemények és a gyümölcsök esetében külön problémát jelent az egyes hullási szakaszok intenzitása: I. periódus: virágzás után 4 héttel a gyümölcskezdemények hullnak, nem jött létre megfelelõ termékenyülés; II. periódus: virágzás után 6 hét, a petesejt hiányos termékenyülése által újabb gyümölcskezdemény-hullás figyelhetõ meg; III. periódus: virágzást követõ 8-9 hét, a petesejt hiányos termékenyülése által gyümölcshullás tapasztalható. Az egyes cseresznyefajták gyümölcsének repedése az alábbiak szerint értelmezhetõ: 1. gyors vízabszorpció – a gyümölcshéj nem rugalmas = erõsen reped; 2. gyors vízabszorpció – de a fajta gyümölcshéja rugalmas = gyengén reped; 3. lassú vízabszorpció – de a fajta gyümölcshéja nem rugalmas = szintén gyengén reped. 4. lassú vízabszorpció – valamint a gyümölcshéj megfelelõen rugalmas = szinte repedésmentes fajta.
A cseresznye alanyai
Cerasus mahaleb: sajmeggy vagy törökmeggy. A fák talajuntsága kevésbé jelentkezik. A fák ritkábban mézgásodnak; valamint az egyes fajták gyorsabban fordulnak termõre, mint a vadcseresznyén – ugyanakkor ki kell emelni, hogy élettartamuk rövidebb lesz.
Egyes fajták, mint például a Bigarreau Burlat a vadcsereszny alanyokon szebb gyümölcsöt terem, mint a sajmeggy alanyokon. A sajmeggy alanyok szelektált változatai hazánkban elterjedtek. Javasolható az SL 64-es alany, amely középerõs növekedésûnek számít. Cerasus avium: vadcseresznye, amelyen az egyes fajták jól fejlõdnek, de a növekedésük rendszerint erõs, a fák késõbb fordulnak termõre. Leginkább jó minõségû, mély rétegû vályogtalajra javasolt; a magas mésztartalomra érzékeny (4%-nál több aktív mész). A fákat hosszú élettartam jellemzi (Mónus, 1999). Elõnytelen, hogy a fák inkább magasak, mint szélesek. Közismert klónfajta az Mazard F 12-1. Cerasus vulgaris: vadmeggy. Fõleg a meggyfajták alanyként ismert, de cseresznye is oltható rá. Sok fajtával összeférhetetlen, mint pl. a Van cseresznyével! Nagyon sarjadzó, és a sarjak általában vírusosak. A cseresznyefajták rajta kevesebb termést hoznak. Erõs növekedésû alanynak számít. Cerasus fruticosa: csepleszmeggy, amely ritkábban használt törpealany. Harmadik évtõl egyes fajták már teremnek rajta. Kompatibilitása jó. Sarjadzó és gondot jelent vírusfertõzöttsége is. C. avium x C. pseudocerasus = Colt, amely a cseresznye jól ismert törpenövekedésû alanya, de nem hozta azt a növekedést, amit vártak tõle. Használata Európában közismerten visszaszorulóban van (Hrotkó, 1995).
A cseresznye hazai fajtahasználata
Miként fentiekben említésre került porzófajtákról minden telepítés során gondoskodni szükséges. Külön kell foglalkozni a gépi rázáshoz megfelelõ fajtahasználattal, illetve alany-nemes kombinációkkal. A gépi rázás mindenképpen merev, felálló ágrendszerû koronát, valamint az elválasztó pararéteg megfelelõ együttes kialakulása által könnyen lehulló fajta alkalmazását követeli. A terméssel szemben támasztott további követelmény, hogy a gyümölcs a kocsánytól könnyen váljon el és a fajták húsa kemény, roppanó állományú legyen.
Jelenleg a minõsített (forgalomba hozatalra engedélyezett) fajták száma 13 (OMMI kiadvány 2000/2001). A fajtákat érési sorrendben a 4. táblázat ismerteti. A szaporítások zömét az utóbbi években a Germersdorfi óriás, Hedelfingeni óriás, Solymári gömbölyû, Bigarreau Burlat, Jaboulay fajták adták (Mónus, 1999). Felfutóban vannak a késõn érõ magyar nemesítésû fajták, mint a már külföldön is jól ismert Katalin (Brózik Sándor nemesítése).
4. táblázat. Cseresznyefajták érése (G. Tóth, 1997. alapján)
Ültetvények létesítése
A telepítést mélyszántás elõzi meg (60 cm mélységben). Gondoskodni kell a talajvizsgálati adatok alapján javasolt istállótrágyázásról. Talajelõkészítés a közvetlen ültetéshez boronával végzünk. Javasolt az erdészeti lyukfúrók alkalmazása az ültetõgödrök kialakításához. Az ültetõ gödör végsõ méretének kialakításakor törekedjünk a legalább 70 cm mélységre és szélességre. Az ültetéshez ültetõ léc használata feltétlenül indokolt. Tavaszi ültetés az idõjárás függvényében többször megismételt, fánkénti beöntözés nélkül eredményesen nem valósítható meg (15 liter víz/fa). Õszi telepítés során egyszeri beöntözés is eredményes lehet. Az oltványokat telepítés elõtt be kell áztatni, majd pépezni. Ültetés során friss istállótrágya ne kerüljön a növények gyökeréhez. A gödör aljára tõzeg szórása javasolt. Az oltványok gyökerét ültetés elõtt felére-kétharmadára metsszük vissza. A közvetlen beültetés során az oltványt többször megrázzuk, hogy a termõföld a gyökérzet közé hatoljon. Amennyiben a kiemelt talaj kellõen homogén, a gödör visszatemetésekor a termõföldet az oltványok gyökérzetéhez könnyedén betapossuk. A beültetés mélységére különösen vigyázzunk: az oltás helye a talaj felszíne fölött legalább öt centiméterrel helyezkedjen el. Az oltás helye nem kerülhet föld alá, kivétel az ideiglenes felcsirkézés ideje, amely az õszi telepítés esetén fokozottan javasolt. Tavasszal a fákat kitányérozzuk úgy, hogy az oltás helye felszínre kerüljön.
A kialakított ültetvényben a sorközök mûvelésére három változat terjedt el: a teljes vagy fekekte ugar, a félugar és a füves talajfelszín kezelés. Talajmunkát végezni csak arra alkalmas állapotban szabad. Legnagyobb hagyománya a sorközök fekete ugaros talajmûvelésének van. Klasszikus gyakorlata a tavaszi simítózás, a vegetációs idõszakban a többszöri tárcsázás, késõbb õszi sekély szántás. Az õszi mélyebb mûvelést körtésekben nem tartjuk célszerûnek. A vegetációs idõszakban az állandóan ismétlõdõ tárcsázásos mûvelés is károkat okozhat. A talajszerkezetet kímélõ kultivátorok és fõként a kombinátorok használata a célszerû. A félugar mûvelés esetén a vegetációs idõszak második felétõl - július vége, augusztus eleje - a talajfelszín mechanikai mûvelése a szüret idõpontjáig szünetel. A gyepesített sorközök létesítésénél célszerû a telepítést követõ tavaszon a füvesítés elkezdeni. Mintegy 35 kg hektáronkénti fûmagkeverék bevetésével jól beállt állományt kapunk. Ajánlható a vörösnadrág-csenkesz, vörös csenkesz, réti perje, tarackos tippan és trifóliumok keveréke. A sorközök gondozása évente 4-5 alkalommal végzett kaszálással megvalósítható. Gyepesítésre lehetõségünk fõleg ott adódik, ahol öntözött kultúrát hoztunk létre vagy az éves csapadék eléri a 700 mm-t.
Koronaformák
Közismert koronaformák a termõkaros orsó, a tölcsér korona, a ferdekarú sövény, valamint az Y korona, amelyet tõlünk délebbre (fõleg Olaszországban alkalmaznak). A gépi betakarítás megfelelõ koronaformája a tölcsérkorona, amely a gépi betakarítással párhuzamosan terjed, de a kézi szedés esetén is elõnyös forma lehet. A korona megvilágítottsága kiváló, ezért a felkopaszodás minimális. A tölcsérkoronájú fák vázágai meredekebbek, mint a hagyományosaké, így a korona szélessége kissé csökken. Az ajánlható tenyészterület: 7 x 5 m = 35 m2. A metszés idõpontja tavasz: a rügyfakadástól virágzásig tartó rövid periódus. Késõbb szintén a vegetációban (a baktériumos és gombás fertõzések megelõzése miatt) az augusztusi metszés bizonyult legjobbnak. A tölcsérkorona alakításakor a törzsmagasság legalább 100 cm. A koronát három vázágra alakítjuk. A vázágak között 20-30 cm távolságot hagyunk. A vázágnak meghagyott vesszõket a második évben 2-5 rügyre visszavágjuk, a gyenge vesszõket pedig tõbõl eltávolítjuk. A vázágak kialakítása közben a sudarat meghagyjuk, s csak a harmadik vagy negyedik évben távolítjuk el. A késõbbiek során, a vázágakon, 50-60 cm-enként nevelünk egy-egy oldalágat. Az oldalágakat gyengén visszametsszük, az oldalágakon nõtt vesszõket azonban metszetlenül hagyjuk. Ha azok elsûrûsödése, elöregedése az ötödik - hatodik évben elkezdõdik, gondoskodunk a termõgallyak évenkénti ritkításáról. Termõkorban elsõsorban a termõgally-ifjítást alkalmazzuk a koronaformán. Termõkorban a cseresznyét nem szükségszerû évente metszésben részesíteni.
Növényegészségügyi problémák, az integrált termesztés minõségi kritériumai
Vírusok: Nekrotikus gyûrûsfoltosság-vírus, Klorotikus gyûrûsfoltosság-vírus. Védekezés: hõterápia + merisztéma tenyésztés + ELISA teszt; kizárólag a szaporítóanyag vírusmentesítése nyújt bizonyos védelmet, az ültetvényekben védekezésre már nincs mód. Baktériumok: Gyökérgolyva (Agrobacterium tumafaciens). Higanyos fertõtlenítés (5% Higany-Klorid), szintén a szaporítóanyag védelmét biztosítja. Továbbá gondot jelenthet a baktériumos rákosodás: Pseudomonas mors-prunorum. Legjelentõsebb probléma a gutaütés (Apoplexia): a fa kambium és a háncsszövetei károsodnak. Gombák: monília (Sclerotinia laxa) virágokat is fertõzheti, amelyek barnulnak, továbbá a hajtáscsúcsok hervadása. Blumeriellás levélfoltosság (cilindrosporiumos) Ploeosporella padi, régi nevén Cylindrosporium padi: sötétbarnától a bíborvörösig változó levélerektõl határolt foltok. Glomerellás gyümölcsrothadás (Glomerella cingulata) Almánál és körténél keserûrothadást okoz. A gyümölcs deformálódik, mumifikálódik, megrothad. Állati kártevõk: Kaliforniai pajzstetû (Quadraspidiotus perniciosus) a zöld részeken lázfoltok a szívás hatására. Atkák, molyok kisebb nagyobb kártétel évente várható. Amerikai fehér szövõlepke (Hyphantria cunea). A lepkék repte fénycsapdával jelezhetõ - a hernyók viszont tarrágást végeznek: a hernyófészkek egybefüggõ szövedéke jól ismert látvány. Cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) – sárgalapos elõrejelzést alkalmaznak, a korona külsõ, déli részén helyezik el: 40-50 példánynál – április közepétõl – védekezni szükséges: pl. a Kinalfos elnevezésû szerrel. Fontos kihangsúlyozni, hogy a termés megóvása a gyümölcsökre vonatkozó EU-szabványok miatt kiemelkedõ jelentõségû, mivel a piac bõvítése kizárólag olyan gyümölcsök értékesítése által történhet, amely megfelel a kötelezõ elõírásoknak, valamint a fakultatív kereskedelmi szabványoknak. Gondoskodni kell a termés megfelelõ osztályba sorolásáról, amely szükségszerûen az extra-, elsõ- és másodosztály nemzetközi elõírásait követi. Elõnyt jelent, hogy az értékesítés során nem kötelezõ a címkéken a méretbesorolás feltüntetése, valamint gyakori eset, hogy a fajta megjelölésétõl is eltekinthet a forgalmazó (Mónus, 1999). Amennyiben a vegyszerek használata nem elkerülhetõ, a lehetséges hatóanyagok közül a természetes ellenségeket, illetve a hasznos élõ szervezeteket kímélõ, nem perzisztens, az élõ vizeket nem terhelõ, kevésbé veszélyeztetõ hatóanyagokat kell választani. A védekezéshez az integrált növényvédelemben a 3. kategóriába sorolt szerek alkalmazhatók. Az úgynevezett zöld listában szereplõ hatóanyagok önmagukban vagy kombinációban alkalmazva környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból kevésbé esnek kifogás alá. Ezek a készítmények megkímélik a gyümölcsösben élõ hasznos szervezeteket. A sárga lista hatóanyagai csak különbözõ korlátozások, megjegyzések és technológiai eljárások mellett, évente legfeljebb 3-4 alkalommal alkalmazhatók. A piros lista hatóanyagainak alkalmazását kerülni kell, csak igen jelentõs növényvédelmi kár elhárítása, illetve megelõzése esetén és akkor is az engedélyezett legalacsonyabb dózisban lehet felhasználni az ilyen készítményt. Megfelelõ védelemhez a növényi kártevõk, kórokozók és az ezeket korlátozó hasznos szervezetek ismerete szükséges, valamint célszerû a monitoring rendszer kidolgozása, a károsító tolerancia értékek meghatározása, a védekezés kockázatának mérlegelése és a védekezés módjának, továbbá idõzítésének helyes megválasztása. Az integrált növényvédelemben használt mutatók közül ki kell emelni a kártételi küszöbértéket, amely az egyes károsítók egyedszámán alapuló, valamint a károsítás összefüggését jellemzõ, nem állandó érték. A gazdasági kárküszöb-érték olyan egyedsûrûséget vagy kártevõ megjelenési idõt jelöl, amelynél a feltételezett kár mértéke megegyezik a kémiai védekezés költségével. Végül hangsúlyozni szükséges a kártételi-veszélyhelyzetet is, amely az elõbbinél jóval tágabb kategória, mivel magába foglalja a károsítóra és a növényre ható ökológiai feltételeket és az agrotechnikai tényezõk hatását is.
Felhasznált irodalom:
Brózik S. és Kállay Tné (2000): Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezõgazda, Budapest
G. Tóth Magdolna (1997): Gyümölcsészet. PRIMOM Sz-Sz-B. megyei Vállalkozásélénkítõ
Alapítvány, Vállalkozói központ
Hrotkó K. (1995): Gyümölcsfaiskola. Mezõgazda, Budapest
Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács (2000): A zöldség és gyümölcs ágazat helyzete Magyarországon. Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárrendtartási Hivatal. Éves Kiadvány, Budapest
Mónus (1999): A meggy és a cseresznye integrált termesztése. Primom, Nyíregyháza
Soltész M. (1997): Integrált gyümölcstermesztés. Mezõgazda, Budapest
Valli, R. (1998): Arboricoltura generale e speciale. Edagricole - Edizioni Agricole, Bologna
2. táblázat. Export-import adatok (Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács, 2000)
3.táblázat. Cseresznye befõtt export-import adatok (Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács, 2000)
Környezeti igény
A cseresznye legnagyobb mennyiségben Törökországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban termesztett növény. Ebbõl is kitûnik, hogy termesztése a mérsékelt égövi országokban s a mediterrán területeket egyaránt eredményes. Összehasonlítva a meggyel, a cseresznye termesztése kevésbé problémás. Leginkább a májusban és júniusban érkezõ túlzott csapadék károsíthatja a termést. Magyarországon a betakarítás gépesítése által nagyarányú fejlesztés várható. A cseresznye (Cerasus avium L.) elsõdleges géncentruma Elõ-Ázsia (Fekete-tenger és a Kaspi-tenger között), másodlagos géncentruma pedig Európa. Hazánkban hosszú ideig a termõfánkénti termésátlag 16 kg/fa volt (meggy esetében 10 kg/fa), míg a nyugati országokban, közülük leginkább Németországban meghaladta a 20 kg / fát.
Hazánkban a termesztés kezdeti formái gyümölcsligetekben (hagyásfák), valamint a folyók ártereinél alakultak ki (az alma, körte, szilva mellett), egykor gyökérsarjakról szaporítottak. A telepített cseresznyefa (miként a meggy is) kezdetben a szõlõskertek kísérõjeként jelentkezett. XVIII. századtól külföldrõl behozott fajtákkal ültetvényeket hoztak létre: fõleg a közismert Hedelfingeni, Germersdorfi, Ostheimi fajtákat keresték. Termesztésének fontos körzet a Nyírség, Eger környéke, Gyöngyös környéke, a Budapest közelében található falvak, valamint a Balaton-felvidék. Egykor a cseresznye és meggyfák száma felülmúlta az almafákét. Továbbá megállapítható, hogy hazánk egész területe a cseresznye- és meggytermesztés optimális termesztési zónájába esik. A cseresznye napfény- és hõigényesebb, mint a meggy. Termõhelyigényét tekintve is – különösen a talajtani adottságokat figyelembe véve – a cseresznye kényesebb faj, mint a meggy. A kényszernyugalom idején, amely egyes években rendkívül korán jelentkezik, a hõingadozás nagy kárt tehet a fákban. A cseresznye vízigénye is nagyobb a meggynél: a könnyen felmelegedõ, kiváló vízgazdálkodású talajokat kedveli. A májusi túlzott csapadék azonban - miként említésre került - különösen nagy kárt tehet a termésben.
Virágzás és termékenyülés
A virágzási idõ változhat, de a fajták egymáshoz képesti virágzása nem: ez az ismeret különösen fontos a megfelelõ beporzás biztosítása céljából. Standard pollenadó fajta a Germersdorfi óriás, amely április 10. elõtt korai virágzást, április 10-20. között közepes virágzást, április 21. után késõi virágzást mutat. Mivel a legértékesebb fajták többnyire önmeddõk, ezért porzófajtákról minden esetben gondoskodni kell. A cseresznyefajták beporzási viszonyai az alábbiak szerint alakul:
Jaboulay termékenyül a Szomolyai fekete és a Bigarreau Burlat által; termékenyíti a Valerij Cskalovot, és a Szomolyai feketét.
Hedelfingeni óriás kölcsönösen termékenyítés figyelhetõ meg a Van, a Solymári gömbölyû és a Germersdorfi óriás fajtákkal.
Valerij Cskalov termékenyül a Bigarreau Burlat, Münchenbergi korai és a Jaboulay által; kevésbé jó pollenadó.
Van termékenyül a Germersdorfi óriás, Hedelfingeni óriás és a Katalin által; termékenyíti a Margitot, Lindát és Katalint.
Margit termékenyül a Germersdorfi óriás és a Stella által; termékenyíti a Katalint.
Bigarreau Burlat termékenyül a Szomolyai fekete által; termékenyíti a Jaboulay Szomolyai és a Valerij Cskalov fajtákat.
Linda termékenyül a Van, Stella és a Solymári gömbölyû fajták által; kevésbé jó pollenadó.
Katalin termékenyül a Margit, Van, Germersdorfi óriás és a Stella által; kevésbé jó pollenadó. Továbbá kölcsönösen termékenyül a Linda, Kavics és Alex fajtákkal is (Brózik és Kállay Tné., 2000)
Münchenbergi korai leginkább a Valerij Cskalov pollenadója; korábban virágzó fajták által termékenyül.
Solymári gömbölyû kölcsönösen termékenyül a Hedelfingeni óriással és a Germersdorfi óriással, valamint jól termékenyíti a Lindát.
Stella inkább jó pollenadó: a Katalint, Lindát és a Margitot termékenyíti.
Germersdorfi óriás kitûnõen termékenyíti a Van, Margit, Katalin és a Solymári gömbölyû fajtákat; jól termékenyül a Solymári gömbölyû által.
Szomolyai fekete kölcsönösen termékenyítik egymást a Bigarreau Burlat és a Jaboulay fajtákkal (Mónus, 1999).
A cseresznye termése
Friss fogyasztásra piros és sötétbordó fajtákat telepítenek; a hûtõipar a sötétbordó és fekete héjú fajtákat kedveli; a cukrászipar: világos, tarka és sárga héjú fajtákat dolgoz fel. A gyümölcskezdemények és a gyümölcsök esetében külön problémát jelent az egyes hullási szakaszok intenzitása: I. periódus: virágzás után 4 héttel a gyümölcskezdemények hullnak, nem jött létre megfelelõ termékenyülés; II. periódus: virágzás után 6 hét, a petesejt hiányos termékenyülése által újabb gyümölcskezdemény-hullás figyelhetõ meg; III. periódus: virágzást követõ 8-9 hét, a petesejt hiányos termékenyülése által gyümölcshullás tapasztalható. Az egyes cseresznyefajták gyümölcsének repedése az alábbiak szerint értelmezhetõ: 1. gyors vízabszorpció – a gyümölcshéj nem rugalmas = erõsen reped; 2. gyors vízabszorpció – de a fajta gyümölcshéja rugalmas = gyengén reped; 3. lassú vízabszorpció – de a fajta gyümölcshéja nem rugalmas = szintén gyengén reped. 4. lassú vízabszorpció – valamint a gyümölcshéj megfelelõen rugalmas = szinte repedésmentes fajta.
A cseresznye alanyai
Cerasus mahaleb: sajmeggy vagy törökmeggy. A fák talajuntsága kevésbé jelentkezik. A fák ritkábban mézgásodnak; valamint az egyes fajták gyorsabban fordulnak termõre, mint a vadcseresznyén – ugyanakkor ki kell emelni, hogy élettartamuk rövidebb lesz.
Egyes fajták, mint például a Bigarreau Burlat a vadcsereszny alanyokon szebb gyümölcsöt terem, mint a sajmeggy alanyokon. A sajmeggy alanyok szelektált változatai hazánkban elterjedtek. Javasolható az SL 64-es alany, amely középerõs növekedésûnek számít. Cerasus avium: vadcseresznye, amelyen az egyes fajták jól fejlõdnek, de a növekedésük rendszerint erõs, a fák késõbb fordulnak termõre. Leginkább jó minõségû, mély rétegû vályogtalajra javasolt; a magas mésztartalomra érzékeny (4%-nál több aktív mész). A fákat hosszú élettartam jellemzi (Mónus, 1999). Elõnytelen, hogy a fák inkább magasak, mint szélesek. Közismert klónfajta az Mazard F 12-1. Cerasus vulgaris: vadmeggy. Fõleg a meggyfajták alanyként ismert, de cseresznye is oltható rá. Sok fajtával összeférhetetlen, mint pl. a Van cseresznyével! Nagyon sarjadzó, és a sarjak általában vírusosak. A cseresznyefajták rajta kevesebb termést hoznak. Erõs növekedésû alanynak számít. Cerasus fruticosa: csepleszmeggy, amely ritkábban használt törpealany. Harmadik évtõl egyes fajták már teremnek rajta. Kompatibilitása jó. Sarjadzó és gondot jelent vírusfertõzöttsége is. C. avium x C. pseudocerasus = Colt, amely a cseresznye jól ismert törpenövekedésû alanya, de nem hozta azt a növekedést, amit vártak tõle. Használata Európában közismerten visszaszorulóban van (Hrotkó, 1995).
A cseresznye hazai fajtahasználata
Miként fentiekben említésre került porzófajtákról minden telepítés során gondoskodni szükséges. Külön kell foglalkozni a gépi rázáshoz megfelelõ fajtahasználattal, illetve alany-nemes kombinációkkal. A gépi rázás mindenképpen merev, felálló ágrendszerû koronát, valamint az elválasztó pararéteg megfelelõ együttes kialakulása által könnyen lehulló fajta alkalmazását követeli. A terméssel szemben támasztott további követelmény, hogy a gyümölcs a kocsánytól könnyen váljon el és a fajták húsa kemény, roppanó állományú legyen.
Jelenleg a minõsített (forgalomba hozatalra engedélyezett) fajták száma 13 (OMMI kiadvány 2000/2001). A fajtákat érési sorrendben a 4. táblázat ismerteti. A szaporítások zömét az utóbbi években a Germersdorfi óriás, Hedelfingeni óriás, Solymári gömbölyû, Bigarreau Burlat, Jaboulay fajták adták (Mónus, 1999). Felfutóban vannak a késõn érõ magyar nemesítésû fajták, mint a már külföldön is jól ismert Katalin (Brózik Sándor nemesítése).
4. táblázat. Cseresznyefajták érése (G. Tóth, 1997. alapján)
Ültetvények létesítése
A telepítést mélyszántás elõzi meg (60 cm mélységben). Gondoskodni kell a talajvizsgálati adatok alapján javasolt istállótrágyázásról. Talajelõkészítés a közvetlen ültetéshez boronával végzünk. Javasolt az erdészeti lyukfúrók alkalmazása az ültetõgödrök kialakításához. Az ültetõ gödör végsõ méretének kialakításakor törekedjünk a legalább 70 cm mélységre és szélességre. Az ültetéshez ültetõ léc használata feltétlenül indokolt. Tavaszi ültetés az idõjárás függvényében többször megismételt, fánkénti beöntözés nélkül eredményesen nem valósítható meg (15 liter víz/fa). Õszi telepítés során egyszeri beöntözés is eredményes lehet. Az oltványokat telepítés elõtt be kell áztatni, majd pépezni. Ültetés során friss istállótrágya ne kerüljön a növények gyökeréhez. A gödör aljára tõzeg szórása javasolt. Az oltványok gyökerét ültetés elõtt felére-kétharmadára metsszük vissza. A közvetlen beültetés során az oltványt többször megrázzuk, hogy a termõföld a gyökérzet közé hatoljon. Amennyiben a kiemelt talaj kellõen homogén, a gödör visszatemetésekor a termõföldet az oltványok gyökérzetéhez könnyedén betapossuk. A beültetés mélységére különösen vigyázzunk: az oltás helye a talaj felszíne fölött legalább öt centiméterrel helyezkedjen el. Az oltás helye nem kerülhet föld alá, kivétel az ideiglenes felcsirkézés ideje, amely az õszi telepítés esetén fokozottan javasolt. Tavasszal a fákat kitányérozzuk úgy, hogy az oltás helye felszínre kerüljön.
A kialakított ültetvényben a sorközök mûvelésére három változat terjedt el: a teljes vagy fekekte ugar, a félugar és a füves talajfelszín kezelés. Talajmunkát végezni csak arra alkalmas állapotban szabad. Legnagyobb hagyománya a sorközök fekete ugaros talajmûvelésének van. Klasszikus gyakorlata a tavaszi simítózás, a vegetációs idõszakban a többszöri tárcsázás, késõbb õszi sekély szántás. Az õszi mélyebb mûvelést körtésekben nem tartjuk célszerûnek. A vegetációs idõszakban az állandóan ismétlõdõ tárcsázásos mûvelés is károkat okozhat. A talajszerkezetet kímélõ kultivátorok és fõként a kombinátorok használata a célszerû. A félugar mûvelés esetén a vegetációs idõszak második felétõl - július vége, augusztus eleje - a talajfelszín mechanikai mûvelése a szüret idõpontjáig szünetel. A gyepesített sorközök létesítésénél célszerû a telepítést követõ tavaszon a füvesítés elkezdeni. Mintegy 35 kg hektáronkénti fûmagkeverék bevetésével jól beállt állományt kapunk. Ajánlható a vörösnadrág-csenkesz, vörös csenkesz, réti perje, tarackos tippan és trifóliumok keveréke. A sorközök gondozása évente 4-5 alkalommal végzett kaszálással megvalósítható. Gyepesítésre lehetõségünk fõleg ott adódik, ahol öntözött kultúrát hoztunk létre vagy az éves csapadék eléri a 700 mm-t.
Koronaformák
Közismert koronaformák a termõkaros orsó, a tölcsér korona, a ferdekarú sövény, valamint az Y korona, amelyet tõlünk délebbre (fõleg Olaszországban alkalmaznak). A gépi betakarítás megfelelõ koronaformája a tölcsérkorona, amely a gépi betakarítással párhuzamosan terjed, de a kézi szedés esetén is elõnyös forma lehet. A korona megvilágítottsága kiváló, ezért a felkopaszodás minimális. A tölcsérkoronájú fák vázágai meredekebbek, mint a hagyományosaké, így a korona szélessége kissé csökken. Az ajánlható tenyészterület: 7 x 5 m = 35 m2. A metszés idõpontja tavasz: a rügyfakadástól virágzásig tartó rövid periódus. Késõbb szintén a vegetációban (a baktériumos és gombás fertõzések megelõzése miatt) az augusztusi metszés bizonyult legjobbnak. A tölcsérkorona alakításakor a törzsmagasság legalább 100 cm. A koronát három vázágra alakítjuk. A vázágak között 20-30 cm távolságot hagyunk. A vázágnak meghagyott vesszõket a második évben 2-5 rügyre visszavágjuk, a gyenge vesszõket pedig tõbõl eltávolítjuk. A vázágak kialakítása közben a sudarat meghagyjuk, s csak a harmadik vagy negyedik évben távolítjuk el. A késõbbiek során, a vázágakon, 50-60 cm-enként nevelünk egy-egy oldalágat. Az oldalágakat gyengén visszametsszük, az oldalágakon nõtt vesszõket azonban metszetlenül hagyjuk. Ha azok elsûrûsödése, elöregedése az ötödik - hatodik évben elkezdõdik, gondoskodunk a termõgallyak évenkénti ritkításáról. Termõkorban elsõsorban a termõgally-ifjítást alkalmazzuk a koronaformán. Termõkorban a cseresznyét nem szükségszerû évente metszésben részesíteni.
Növényegészségügyi problémák, az integrált termesztés minõségi kritériumai
Vírusok: Nekrotikus gyûrûsfoltosság-vírus, Klorotikus gyûrûsfoltosság-vírus. Védekezés: hõterápia + merisztéma tenyésztés + ELISA teszt; kizárólag a szaporítóanyag vírusmentesítése nyújt bizonyos védelmet, az ültetvényekben védekezésre már nincs mód. Baktériumok: Gyökérgolyva (Agrobacterium tumafaciens). Higanyos fertõtlenítés (5% Higany-Klorid), szintén a szaporítóanyag védelmét biztosítja. Továbbá gondot jelenthet a baktériumos rákosodás: Pseudomonas mors-prunorum. Legjelentõsebb probléma a gutaütés (Apoplexia): a fa kambium és a háncsszövetei károsodnak. Gombák: monília (Sclerotinia laxa) virágokat is fertõzheti, amelyek barnulnak, továbbá a hajtáscsúcsok hervadása. Blumeriellás levélfoltosság (cilindrosporiumos) Ploeosporella padi, régi nevén Cylindrosporium padi: sötétbarnától a bíborvörösig változó levélerektõl határolt foltok. Glomerellás gyümölcsrothadás (Glomerella cingulata) Almánál és körténél keserûrothadást okoz. A gyümölcs deformálódik, mumifikálódik, megrothad. Állati kártevõk: Kaliforniai pajzstetû (Quadraspidiotus perniciosus) a zöld részeken lázfoltok a szívás hatására. Atkák, molyok kisebb nagyobb kártétel évente várható. Amerikai fehér szövõlepke (Hyphantria cunea). A lepkék repte fénycsapdával jelezhetõ - a hernyók viszont tarrágást végeznek: a hernyófészkek egybefüggõ szövedéke jól ismert látvány. Cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) – sárgalapos elõrejelzést alkalmaznak, a korona külsõ, déli részén helyezik el: 40-50 példánynál – április közepétõl – védekezni szükséges: pl. a Kinalfos elnevezésû szerrel. Fontos kihangsúlyozni, hogy a termés megóvása a gyümölcsökre vonatkozó EU-szabványok miatt kiemelkedõ jelentõségû, mivel a piac bõvítése kizárólag olyan gyümölcsök értékesítése által történhet, amely megfelel a kötelezõ elõírásoknak, valamint a fakultatív kereskedelmi szabványoknak. Gondoskodni kell a termés megfelelõ osztályba sorolásáról, amely szükségszerûen az extra-, elsõ- és másodosztály nemzetközi elõírásait követi. Elõnyt jelent, hogy az értékesítés során nem kötelezõ a címkéken a méretbesorolás feltüntetése, valamint gyakori eset, hogy a fajta megjelölésétõl is eltekinthet a forgalmazó (Mónus, 1999). Amennyiben a vegyszerek használata nem elkerülhetõ, a lehetséges hatóanyagok közül a természetes ellenségeket, illetve a hasznos élõ szervezeteket kímélõ, nem perzisztens, az élõ vizeket nem terhelõ, kevésbé veszélyeztetõ hatóanyagokat kell választani. A védekezéshez az integrált növényvédelemben a 3. kategóriába sorolt szerek alkalmazhatók. Az úgynevezett zöld listában szereplõ hatóanyagok önmagukban vagy kombinációban alkalmazva környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból kevésbé esnek kifogás alá. Ezek a készítmények megkímélik a gyümölcsösben élõ hasznos szervezeteket. A sárga lista hatóanyagai csak különbözõ korlátozások, megjegyzések és technológiai eljárások mellett, évente legfeljebb 3-4 alkalommal alkalmazhatók. A piros lista hatóanyagainak alkalmazását kerülni kell, csak igen jelentõs növényvédelmi kár elhárítása, illetve megelõzése esetén és akkor is az engedélyezett legalacsonyabb dózisban lehet felhasználni az ilyen készítményt. Megfelelõ védelemhez a növényi kártevõk, kórokozók és az ezeket korlátozó hasznos szervezetek ismerete szükséges, valamint célszerû a monitoring rendszer kidolgozása, a károsító tolerancia értékek meghatározása, a védekezés kockázatának mérlegelése és a védekezés módjának, továbbá idõzítésének helyes megválasztása. Az integrált növényvédelemben használt mutatók közül ki kell emelni a kártételi küszöbértéket, amely az egyes károsítók egyedszámán alapuló, valamint a károsítás összefüggését jellemzõ, nem állandó érték. A gazdasági kárküszöb-érték olyan egyedsûrûséget vagy kártevõ megjelenési idõt jelöl, amelynél a feltételezett kár mértéke megegyezik a kémiai védekezés költségével. Végül hangsúlyozni szükséges a kártételi-veszélyhelyzetet is, amely az elõbbinél jóval tágabb kategória, mivel magába foglalja a károsítóra és a növényre ható ökológiai feltételeket és az agrotechnikai tényezõk hatását is.
Felhasznált irodalom:
Brózik S. és Kállay Tné (2000): Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezõgazda, Budapest
G. Tóth Magdolna (1997): Gyümölcsészet. PRIMOM Sz-Sz-B. megyei Vállalkozásélénkítõ
Alapítvány, Vállalkozói központ
Hrotkó K. (1995): Gyümölcsfaiskola. Mezõgazda, Budapest
Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács (2000): A zöldség és gyümölcs ágazat helyzete Magyarországon. Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárrendtartási Hivatal. Éves Kiadvány, Budapest
Mónus (1999): A meggy és a cseresznye integrált termesztése. Primom, Nyíregyháza
Soltész M. (1997): Integrált gyümölcstermesztés. Mezõgazda, Budapest
Valli, R. (1998): Arboricoltura generale e speciale. Edagricole - Edizioni Agricole, Bologna
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Megvan az eredmény, kiderült ki az Év Bortermelője!
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]