Pillangósok talajmûvelése

Valamennyi fentebb említett növény a pillangósvirágúak közé tartozik, azonban esetenként eltérõ igényeik, vetésszerkezetben betöltött szerepük, talajra gyakorolt hatásuk miatt az alkalmazandó talajmûvelési rendszer külün-külön értékelendõ.
A lucerna a mélyrétegû, meszes, közömbös vagy gyengén lúgos kémhatású, középkötött, tápanyagban gazdag mezõségi talajok növénye. A termesztés sikerét alapvetõen meghatározza, hogy milyen mélyen helyezkedik el a talajvíz. Legelõnyösebb a termesztés szempontjából, ha 4-5 m mélyen van a talajvíz. Ez nem azt jelenti, hogy magasabb vízállásnál nem termeszthetõ, de lényegesen hamarabb kiritkul az állomány. A lucerna szempontjából akkor beszélhetünk kedvezõ talajállapotról, ha a gyökérzete legalább 2-3 méter mélységig akadálytalanul lehatolhat, ebben a mélységben tömör mûvelõtalp-réteg, mészkõpad, kõpad, kavicsréteg nem fordulhat elõ.
A mûvelési rendszert meghatározza, hogy a lucernát korai (pl. gabonafélék) vagy kései (pl. kukorica) betakarítású elõvetemény után telepítjük. Ha gabona után történik a vetés, a tarlót azonnal meghántva és rendszeresen ápolva irtsuk a gyomokat, és teremtsük meg a jó minõségû õszi mélyszántás feltételeit. Tavasszal az õsszel megszántott talajon könnyen készíthetünk magágyat fogassal, illetve kombinátorral.
Ha kései betakarítású növény az elõvetemény, már az alá is elkezdhetjük a talaj õszi mélyszántással történõ mélyítését. A további lazulást segíti, ha altalajlazító elemet is szerelünk az ekére. A mélyen megmunkált talajba ugyanis gyorsan és könnyedén hatol le a lucerna gyökérzete, ami elõsegíti a megerõsödését, valamint az aszállyal szembeni érzékenység mérséklõdését. A mélyszántás abból a szempontból is nélkülözhetetlen, hogy ilyen módon hatásosan irthatjuk a gyomokat, különösen a lucernára legveszedelmesebb évelõket. Kapás növények után kizárólag a tavaszi telepítés jöhet szóba, míg korai betakarítású elõvetemény esetén a nyár végi (augusztusi) telepítés is lehetséges. Ennek azonban az az elsõdleges feltétele, hogy a nyári talajmunkákat idejében el tudjuk végezni, kellõen ülepedjen és beérjen a talaj a vetés idejére. Száraz nyáron, ha a tarló azonnali meghántásával és rendszeres ápolásával sem lehetett a jó minõségû szántás feltételeit megteremteni, célszerû a vetést tavaszra halasztani, mintsem a rögös, kiszáradt és üreges talajba erõltessük a magot.
A vöröshere a lucernánál kisebb gyökerezési mélysége, valamint intenzív párologtatása miatt elsõsorban a csapadékosabb területeken jöhet számításba. Az aszályra hajló Alföldön nem érdemes erõltetni a termesztését. Ha takarónövénnyel vetjük (pl. tavaszi árpával), a talajelõkészítése a takarónövényhez igazodik. Egyébiránt a lucernánál elmondottak érvényesek a vöröshere esetén is.
A borsó a talajjal szemben viszonylag igénytelen növény. Kis humusztartalmú homok és erõsen szikes talajok kivételével mindenütt termeszthetõ. A borsó önmagával nem fér össze, legalább 4-5 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ugyanarra a területre visszakerülhessen. Hazánkban általában két kalászos közé teszik, de elõfordul, hogy kapás az elõveteménye. A talajmûvelésnél arra kell törekedni, hogy a növény igényének megfelelõ mûvelési mélységet és egyenletes felszínû jó minõségû magágyat alakítsunk ki. A borsó legalább 30-40 cm mélységig átlazult talajt igényel, amely többnyire forgatásos mûveléssel teremthetõ meg. A szántás különösen abban az esetben lehet indokolt, ha az elõvetemény kalászos volt, amely alá nem végeztünk mélymûvelést. Tavasszal a simítózás után rögtön vethetünk, így egyéb talaj-elõkészítõ munkát nem kíván.
A szója nagyon igényes a talajállapotra. Jó terméseket csak mélyrétegû, meszes, középkötött talajon remélhetünk. A sovány homoktalajokra és a mésztelen szikesekre nem való. Vízigényes növény, különösen a nyári idõszakban fontos a kellõ csapadékellátottság, ezért az Alföldön öntözés nélkül nem lehet sikeres a termesztése. Hazai viszonyaink között leginkább gabona az elõveteménye, utána csekélyebb vízigényû tavaszi következzék, mert késõn és szárazon hagyja vissza a talajt.
A szója talajállapot-igénye az esetek többségében mind korai, mind kései betakarítású elõvetemény után mélymûveléssel alakítható ki. Az optimális szántás mélysége 30-35 cm, amelyet 8-10 cm mélyen kombinátorral vagy fogassal célszerû elmunkálni. A szántást helyettesítheti vagy kiegészítheti a 35-40 cm mélységben elvégzett középmélylazítás.
A lóbab az elõveteményekkel szemben igénytelen növény, legtöbbször két kalászos között szerepel. A csapadékos idõjárást kedveli, szárazságban csak akkor fejlõdik kielégítõen, ha gyökerei a talaj mélyérõl fedezhetik a növény vízszükségletét. Kora tavaszi vetése miatt õsszel olyan talajállapotot kell létrehoznunk, hogy tavasszal a legkisebb beavatkozással vetõágyat készíthessünk. A talajelõkészítés konkrét mûveleteit az elõvetemény lekerülésének ideje és a talaj típusa határozza meg elsõsorban, de a kellõ mélységû szántást meghálálja.
A csillagfürt elsõsorban a savanyú talajok, így a mésztelen humuszos és gyengén humuszos homoktalajok, a barna erdõtalajok, valamint az erodált talajok növénye. A talajmunkákra nem igényes, futóhomokon az õszi szántást hagyjuk el, helyette a tavaszi munkákra helyezzük a hangsúlyt. Magyarországon hagyományosan zöldtrágyának is termesztett növény.

Dr. Gyuricza Csaba