A kertészeti kultúrák növényvédelmi elõrejelzése

A metszés során figyelemmel kell lennünk arra, hogy sebfelületeket nyitunk a károsítók számára, ezért a nagyobb metszlapot sebkezelõ szerrel kell lezárni. A csonthéjasok esetében a metszést a fagyveszélyes idõszak után kell elvégeznünk, melynek az oka az ezeknél a gyümölcsöknél fellépõ komplex betegség egyik kórokozója a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium. Hatására háncsszöveti barnulás, cseresznyén edénynyaláb elszínezõdés következhet be. A fertõzés elkerülése érdekében a rügyfakadás és a virágzás között célszerû metszenünk. Ezek figyelembe vételével, csonthéjas fáink részleges, vagy teljes pusztulását kerülhetjük el.
A lemosó permetezés az almástermésûeknél és a csonthéjasoknál egyaránt fontos lépése a megelõzésnek. A rügyfakadásig, réztartalmú készítményekkel kell kezelnünk. Az õszi és kajszibarack rézérzékenysége miatt, rügyfakadás után már ne végezzünk rezes kezelést.
Almán és körtén várható károsítások: A rügypikkelyek alatt és a kéregrepedésekben telelõ közönséges takácsatkák, valamint a kora tavasszal már megjelenõ és károsító levéltetvek, valamint a körte levélbolhák az enyhe tavalyi õszön nagy számban fejlõdtek és vonultak telelõre. Ha a tavasz meleg és száraz lesz, már a rügyfakadás után védekeznünk kell. Az almásokban, a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) elsõ megjelenése idõszerû a rügyfakadás után. A rügypikkelyek alatt telelõ micéliumok fejlõdése után, korán megjelennek a primér tünetek a hajtásvégeken. Ekkor ezeket a hajtásokat távolítsuk el. Bimbós állapotban van az egyik fõ fertõzési idõszak, amikor szisztemikus szerek használata ajánlott. A virágzás kezdetétõl a tûzelhalás (Erwinia amylovora) baktérium veszélyezteti a fákat. A virágfertõzéshez kinyílt, ép virág; megfelelõ hõösszeg; felületi csapadék; 15,6 C° napi középhõmérséklet szükséges. A feltételek teljesülése esetén baktericid hatású készítményt célszerû használni.
Csonthéjasokban várható károsítások: Õszibarackban a tafrinás levélfodrosodás (Tafrina deformans), már 4 C° napi átlaghõmérséklet felett fertõz és a hûvös párás idõjárást kedveli. Ezek alapján a védekezést korán, már március elején el lehet kezdeni. Egérfül állapotban az õszibarack lisztharmata (Sphaerotheca pannosa) ellen kell védekeznünk, akár a tafrina elleni kezeléssel összehangoltan. A cseresznyén, meggyen, kajszin a következõ kritikus idõszak a virágzás, amikor a virágfertõzõ Monilia laxa kórokozó fertõzhet, a csapadék, a légmozgás, a rovartevékenység segítségével, a rákos sebekbõl, fertõzött hajtásokból. Ezért ezeket a forrásokat már a metszéskor el kell távolítani. A virágzás idején pedig többször is védekezhetünk, méhekre nem veszélyes szerekkel.
A szõlõ nyugalmi idõszakában és fakadásakor csak néhány kártevõ és kórokozó veszélyezteti a növényeket, mégis meghatározó jelentõséggel bírnak az ekkor végzett beavatkozások.
A március eleji idõszakban is veszélyeztetik a tõkéket az idõs fás részeket károsító, korai elhalást okozó gombák. A kórokozók spóraszóródása márciustól novemberig tart, és a metszési sebeken keresztül fertõzik meg a tõkéket.
Szintén a metszés idõszakában is fertõzheti a tõkéket az Agrobacterium tumefaciens, amely a könnyezési nedvvel is átterjedhet az egészséges tõkékre. Ezért – különösen a fertõzött területeken – a könnyezést megelõzõen (0-7OC) célszerû metszeni, ezzel is megnehezítve a betegség terjedését.
Az elmúlt augusztus-október idõszak idõjárása és a kémiai védekezéseknek az érés közeledtével történõ befejezése elõsegítette a lisztharmat és a peronoszpóra felszaporodását a lombozaton. A szõlõperonoszpóra oospórái a még meglévõ lombmaradványokon teleltek át, amelyeknek a talajba forgatásával azok elpusztulnak, így csökkenthetõ a tavaszi fertõzési potenciál. Augusztus végétõl folyamatosan megfigyelhetõ volt a lisztharmat érett kleisztotéciumainak kialakulása is, és az alacsony téli lehûlések sem tettek kárt bennük. A talajra mosódva a kleisztotéciumok elpusztulnak, ezért a tavaszi lemosó permetezéssel gyéríthetjük a számukat, így is csökkentve a tavaszi fertõzés erõsségét.
A fakadással párhuzamosan megkezdõdik a rügyekben telelõ szõlõlevélatkák aktivizálódása. A telelõ népesség megállapítására és a tavaszi védekezési döntés megalapozásához célszerû rügyvizsgálatokat végeztetni, amelyek a rügyek életképességérõl és termékenységérõl is tájékoztatnak. A fakadás idején, különösen érzékeny fajtákon (pl.: Irsai Olivér, Cserszegi fûszeres, Chasselas), száraz, meleg idõjárásban számíthatunk felszaporodásukra és erõsebb kártételükre.
A fakadó rügyeket károsíthatják kora tavasszal a szõlõilonca áttelelõ lárvái és a kendermagbogarak.
Április elejétõl kezdõdik a málna vesszõbetegségeit okozó - a lehullott leveleken vagy a fertõzött vesszõkön telelõ - kórokozók (Didymella applanata, Elsinoë veneta) aszkospóra szóródása. A kórokozóknak a mérsékelten meleg csapadékos idõjárás a kedvezõ. A letermett és beteg részek eltávolításával, megsemmisítésével és a prveventíven megkezdett védekezésekkel akadályozhatjuk meg a fertõzéseket és a betegség kialakulását.
A köszméte és a ribiszke vesszõinek felületén telelnek át a takácsatkatojások, pajzstetvek, levéltetvek és a köszméte amerikai lisztharmata. A ribiszke vesszõiben telel át az üvegszárnyú ribiszkelepke lárvája, amelynek egyedszámát a fertõzött vesszõk eltávolításával és megsemmisítésével csökkenthetjük. A köszméte rügyfakadását követõen kezdõdik a köszmétearaszoló rajzása, amelynek kikelõ lárvái ellen feromoncsapdás rajzásmegfigyelésre alapozottan védekezhetünk.
A szamóca levelein telelnek át a különbözõ levélbetegségek (Mycosphaerella, Diplocarpon) kórokozói. A fertõzött levelek eltávolításával és megsemmisítésével megakadályozhatjuk a betegségek korai fellépését és terjedését.

Prohászka Péter elõrejelzõ
Komárom-Esztergom Megyei Növény és Talajvédelmi Szolgálat

Nagy Krisztina elõrejelzõ
Veszprém Megyei Növény és Talajvédelmi Szolgálat