A két ellés közötti idõ

A tejelõ tehenészetben a fõ árucikk a tej. Gazdasági szempontból ezért olyan fontos, hogy a tehenek optimális szinten tejeljenek. Minél távolabb vagyunk az elléstõl, minél több idõ telt el, annál kevesebb tejet ad a tehén. A célunk viszont az, hogy lehetõleg a legmagasabb szinten termeljen az állat. Ez a szint az ellést követõ néhány hónapban a legmagasabb. Ha a két ellés közötti idõ növekszik, igazában az az idõ nõ, amikor a laktáció végén kevés tejet ad a tehén, tehát kézenfekvõnek tûnik, hogy a minél gyakoribb borjazást erõltessük. Ennek azonban megvannak a biológiai és gazdasági határai.

Milyen tényezõket kell figyelembe venni a két ellés közötti idõ optimalizálásakor.

1. Vemhességi idõ. Állandóként használhatjuk, nincs befolyásunk rá, bár fajtánként, eltérõ lehet. A magyartarkánál és keresztezéseiben reálisan számolhattunk 285 nappal, - ahogy az a régebbi könyvekben is megtalálható. Mára az intenzív tejelõ fajták - Holstein friz - térhódításával, ez az idõ lerövidült. Ma általában 270-275 nappal számolnak.

2. Szerviz periódus. Az újravemhesítéshez szükséges idõt jelenti. A vemhességi idõ és a szervíz periódus összege adja meg a két ellés közötti idõt. Mivel a vemhesség ideje állandó, befolyásunk csak erre lehet.
Két szakaszra oszthatjuk. Az elsõ az involuciós idõszak, amikor a méh anatómiai, élettani regenerációja megtörténik. Ennek az elsõ három hete alatt a morfológiai visszaalakulások, majd a következõ három hétben pedig az élettani regeneráció fejezõdik be. Az involuciós idõszakban az a feladatunk, hogy a normális regeneráció idõben megtörténjen. Ne csússzon el idõben ez a fázis. Magzatburok visszatartás, ellési szövõdmények, anyagforgalmi zavarok, vitamin-, ásványanyag hiány miatt elhúzódhat az involució, nem, vagy csak késve indul meg a petefészek aktivitás.
A második szakaszban az involució befejezése után végezzük a termékenyítéseket. Az elsõ termékenyítésre javasolható (igazán a második, vagy harmadik) ivarzás a 40-50 nap körül várható. Hihetetlenül fontos, hogy ebben az idõszakban üzemszervezési, szakmai (inszeminátor, állatorvos, tenyésztõ) összhang legyen. Itt lehet a legjobban „elcsúszni az idõvel”. Gondoljunk bele, hogy egy elszalasztott ivarzás rögtön 21 nappal, egy késõn felderített eredménytelen termékenyítés akár két hónappal is megnöveli a két ellés közötti idõt. Ezért olyan fontos az ivarzás jelzés és a vemhességi vizsgálatok ideje. Természetesen a munkát végzõ ember – inszeminátor, tenyésztõ, állatorvos – felkészültsége, rátermettsége a meghatározó, de emellett a mûszaki fejlõdés is nagy segítséget jelent. Ma már az ivarzó tehén aktívabb mozgását jelzõ készülék (lépésszámláló) alapján a számítógépes rendszer képes akár automatikusan kiválogatni az ivarzó állatokat. Az ultrahangos vemhességvizsgálat és esetleg más, kémiai próbák segítenek korán kideríteni az eredménytelen termékenyítéseket, hogy az „üresen maradt” állatok két ellés közötti ideje ne nagyon hosszabbodjon meg.

3. Az optimális tejtermelés idejének kiszámításához figyelembe kell venni még a szárazonállási idõszakot is. Ez a mai felfogás szerint, az ellést megelõzõ 60 nap, amire a tõgynek, a következõ laktációra való felkészülése miatt van szüksége.

4. A laktációs idõ, az elléstõl a szárazra állításig eltelt idõ. Ez alatt az idõ alatt, a tejelõ idõszakban az állatok napi tejtermelése egy jellegzetes görbe alapján változik. A laktációs görbe jellemzõen az ellés utáni három hónapban emelkedik, majd egy rövid idejû stagnálás után lassan csökken, és a vemhesség 7. hónapjáig, az apasztásig tart. Tehenenként némi, sok esetben jelentõs különbség van a görbe lefutásában. Ha egyedenként optimalizálnánk a két ellés közötti idõt, nagy különbségek lennének. Egy jó perzisztenciájú tehénnél, amikor végig magas szinten van a tejtermelés, nem olyan nagy baj, ha elhúzódik a két ellés közötti idõ. Egy olyannál viszont, amelyiknek a termelése az ellés után az 5-6. hónapban lezuhan, a lehetõ leggyorsabban kellene újravemhesíteni. Olyan gyorsan, mint amennyire a biológiai korlátok lehetõvé teszik. Elképzelhetõ ebben az esetben, pl., hogy harminc napra vemhesül az ellés után a tehén (van ilyen), ehhez hozzáadunk 270 napot (vemhességi idõ) így 300 nap lesz a két ellés közötti idõ, amibõl 240 napig (8 hó) fejik. Állomány szinten természetesen ez el sem képzelhetõ, de nincs is értelme, mert az elsõ feltételezésben szereplõ nagy tejû, magas perzisztenciájú állatnál az ilyen rövid fejési idõszak gazdaságtalan. Tehát az optimumot kell állományszinten megtalálni. Ez körülbelül 340-360 nap. (1998-ban végzett felmérésben az USA 15000, és Kanada 12000 tenyészetére vonatkozóan 377 és 343 nap volt a tejelõ napok száma)A termelésellenõrzés során 305 napos laktációra korrigálnak, ezáltal összehasonlíthatóvá válnak az adatok.

A két ellés közötti idõ értékelésénél a fentiekkel számolni kell. A 400-420 nap körüli idõ gazdaságilag elfogadható.
Van még egy-két érdekes tényezõ, amire jó, figyelni az értékelésnél. Így arra például, hogy milyen adatbázisra vonatkozik a számolás. Ha az induló tehénlétszámra vonatkoztatunk, az eredményt rontják azok az állatok, amelyek nehezen (sok termékenyítésre), vagy egyáltalán nem vemhesülnek (selejtezésre kerülnek). Ha megvárjuk a második ellést, (különbségszámítás) nagyon széthúzódik az értékelés ideje. Ezt kiküszöbölhetjük, ha a szerviz periódusból számolunk.
Az 1980-as években, használatban volt egy számítás, az un. Állomány ellésforgó. Igazán nem terjedt el, mert ez a vemhességi % -ból van levezetve és a valódi értéknél lényegesen nagyobb számot ad.
Ma a számítógépes telepirányító rendszerek elterjedésével, már a kézi számolást kiküszöbölhetjük, hiszen nagyon kényelmes az azonnali, akár milyen idõszakra számolható a két ellés között eltelt idõ.

Dr. Cseh Kálmán