A húsmarha tejtermelése

Jelen közlemény pedig az anyatehenek borjúnevelõ képességét, illetve az azzal szoros kapcsolatban álló tejtermelését igyekszik az olvasó számára közelebb hozni. Tesszük ezt annak elõrebocsátásával, hogy egy meglehetõsen nehezen kutatott területrõl van szó, hiszen a borjúnevelés teljes idõtartama alatt az anyatehén szoptatva neveli fel a borját, azaz ezek az állatok nincsenek hozzászokva a fejéshez (1 ábra). A kutatók ennek ellenére már évtizedek óta megpróbálják becsülni az anyatehenek tejtermelését, hiszen ötven, hatvan százalékos összefüggést (r = 0,5-0,6) mutattak ki a borjú választási testtömege és az anyatehén által termelt tej mennyisége között. A közelmúltban, Magyarországon egyre inkább a kutatások homlokterébe került a különbözõ húsmarha fajták tejének vizsgálata, akár a mennyiség, akár pedig annak összetétele szempontjából.
A tejtermelõ-képesség egy komplex értékmérõ tulajdonság, amely a tehenek által termelt tej mennyiségén kívül, annak a laktáció alatti változását (perzisztencia) és összetételét is magába foglalja.

Húshasznú anyatehenek tejelékenysége és az arra ható tényezõk

A tejmennyiség egy viszonylag gyengén öröklõdõ tulajdonság - (h2 = 0,2-0,3) - ami azt jelenti, hogy a környezet által nagymértékben befolyásolt és meglehetõsen nagy az egyedi variancia. Különösen így van ez a nem fejt, húshasznú állományoknál ahol nem is szelektálnak erre a tulajdonságra. Általánosságban véve azt az egyedet tartjuk ilyen szempontból megfelelõnek, amely a borja számára elegendõ mennyiségû tejet termel, valamint megvédi a borjút társaitól és más egyéb környezeti hatásoktól.
Genetikai oldalról meg kell még említenünk a fajta szerepét, amely jelentõs hatással bír a termelt tej mennyiségére (lásd: 1. táblázat). Ebben a tekintetben igen nagy a különbség a húshasznú fajták között és számos érdekességgel is találkozunk.

Különbözõ genotípusú anyatehenek tejtermelésének alakulása a laktáció folyamán
genotípus	hereford	red angus × hereford (F1)	red angus × magyartarka (F1)	red angus
n	15	15	13	20
ellés után	napi tejmennyiség (kg)
átl. 65. napon	8,36±2,40	10,31±1,70	9,30±1,87	9,09±2,93
átl. 93. napon	6,57±2,74	10,92±2,68	–	9,71±3,22
átl. 121. napon	7,00±3,09	9,57±1,74	10,28±2,77	10,91±3,50
átl. 149. napon	7,08±2,60	9,61±2,72	–	8,75±2,73
átl. 177. napon	5,80±2,39	8,93±1,62	4,61±2,10	7,73±3,98
átl. 205. napon	4,33±1,63	6,73±2,22	–	–
fõátlag	6,52±2,47	9,34±2,11	8,84±1,68	8,85±1,83

A táblázat alapján látható, hogy az angus, akár tisztavérû, akár pedig keresztezett formában megtermeli azt a mennyiségû - kb.: 8-10 kg/nap - tejet, amely a borjú számára elegendõ. Ez egy 180 napos laktáció viszonylatában mintegy 1500-1800 kg termelést jelent.
Minderre, általában a nagytestû húsfajták - pl.: limousin, charolais, blonde d´ Aquitaine, fehér-kék belga, stb. - is képesek.
Hazai vizsgálatok és nemzetközi kutatások eredményeképp azonban bebizonyosodott, hogy a hereford nem képes erre a laktációs termelésre, az általa termelt 800-1000 kg tej sokszor nem elegendõ a borjú számára, ami a választási súlyban is megmutatkozik.
A magyartarka, illetve minden egykor fejt állományból kialakított populáció az ellenpólust képviseli, azaz 2000-3000 kg termelésre is képesek a borjúnevelés idõszaka alatt. A gyakorlatban azonban az történik, hogy a nagytermelésû tehén "ráapaszt" a borjúra, tehát egy idõ után annak szükségletén felül nem termel. Azt is megfigyelték, hogy a nagy termelés általában tõgygyulladáshoz vezet, az ilyen egyed tehát ebbõl a szempontból sem kívánatos.
Õshonos fajtánk, a magyar szürke a tejtermelés tekintetében igen változatos képet mutat. Koncentrált tejet termel, de annak mennyisége sokszor kevés a borjú számára, bár vannak olyan egyedek, amelyek ebbõl a szempontból kimagaslóak.
A termelt tej mennyiségére a környezeti tényezõk közül a takarmány mennyisége és összetétele van a legnagyobb befolyással. Az elégtelen táplálóanyag-ellátás - télen tömegtakarmány, nyáron kisült legelõk, stb. -, vagy ivóvízhiány hatására jelentõs mértékben visszaesik a tejtermelés.
A további hatások között kell megemlíteni a kort (laktáció száma), illetve a tehén kifejlett-kori élõtömegét is.

A perzisztencia és megítélése a húshasznú anyatehéntartásban

A legújabb kutatások szerint, nem csak a termelt tej mennyisége, hanem annak a laktáció alatti eloszlása is fontos lehet a borjú növekedése szempontjából. A borjú ugyanis nem csak tavasszal, hanem akkor is - esetlegesen a nyár végi kisült legelõkön - jelentõs mennyiségû tejet igényelne, amikor az anyatehenek tejtermelése többé-kevésbé visszaesik. A tejtermelés egyenletességének színvonala, a perzisztencia, tehát egyre inkább felértékelõdik a húshasznú anyatehéntartásban is. Ebben a tekintetben is jelentõs különbségek lehetnek az egyes fajták között - 1. táblázat -, azonban a környezet befolyásoló szerepe ennél a részértékmérõ tulajdonságnál is nagy jelentõséggel bír (h2 = 0,25-0,35). A perzisztencia ábrázolására a laktációs görbe szolgál. A 2. ábrán egy red angus x hereford (F1) állomány, laktációs görbéjét látjuk. A tejmennyiség adatainak rögzítése havi gyakorisággal történt, így a mérési pontokra - zöld színnel - számítógép által illesztet görbe - piros színnel - folyamatos lefutású.
A környezeti tényezõk közül a perzisztenciára, leginkább a takarmányellátás színvonala hat a húshasznú anyatehéntartásban.

Tejösszetevõk és jelentõségük

A tej összetételének leginkább a kolosztrális fázisban van szerepe. Ekkor sem a növekedés, hanem sokkal inkább a kezdeti ellenálló képesség megszerzése miatt. A kolosztrális immunitás szempontjából döntõ jelentõségû savófehérje-, illetve az azzal szoros korrelációban álló immunglobulin-frakció mennyisége tekintetében - úgy tûnik - a húsfajták jobban ellátják borjaikat.
Szintén kísérletes eredményen alapulnak azok a megállapítások, miszerint a teljes tej esetében már a kazein frakció (illetve annak különbözõ variánsai) válnak meghatározóvá a borjak növekedése szempontjából. Ezen a területen azonban még sok a kérdõjel.
A húsfajták többsége - a magyar szürke fajta kivételével - a fõbb tejösszetevõk tekintetében az ipari-, illetve a fogyasztói tejet termelõ tejelõ fajták között állnak.
A húsfajták által termelt tej összetételére a fajta és az egyediség - (h2 = 0,5-0,6) mellett, a tejmennyiség, a takarmány-összetevõk, a laktáció stádiuma és a szopások gyakorisága hat.

szerzõ neve: Dr. Kovács Attila Zoltán, egyetemi adjunktus
szerzõ címe: Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.