Állatjelölés az Európai Unióban és itthon

Az Unióban 1992. novemberében adtak ki egy Tanácsi irányelvet (92/102 EGK Az állatok azonosításáról és nyilvántartásba vételérõl) amely általánosságban minden haszonállat fajra (szarvasmarha, juh, kecske, sertés) vonatkozóan határoz meg nyilvántartási és jelölési szabályokat. Ezen irányelvben egyes elõírások tekintetében (pl.: a megjelölés módja és ideje) ugyan különbséget tesz a szarvasmarha és egyéb haszonállatfajok (pl.: sertés) között, de a szarvasmarhák egyedi jelölésének és nyilvántartási rendszerének részletes szabályait csak a jóval késõbb, - 2000 júliusában - kiadott szabályozásban (Az Európai Parlament és a Tanács 1760/2000 számú Szabályozása a szarvasmarha félék jelölési és nyilvántartási rendszerének kialakításáról; a marhahús és marhahúsból készült termékek jelölésérõl; valamint a 820/97 Tanácsi Szabályozás érvénytelenítésérõl) fektették le. Jelenleg Magyarországon az állatok megjelölését és nyilvántartását a 41/1997. FM rendelet az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról, a 29/2000 FVM rendelet az egyes állatfajok egyedeinek Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerérõl szabályozza.
Az Uniós és a hazai jogszabályok között az egyik alapvetõ eltérés, hogy míg az Unió a nyilvántartásába minden egyes telepet felvesz és csak a kifejezetten saját termelésre/fogyasztásra tartott sertés (1 egyed) illetve juh és kecske (3 egyed) esetében ad engedményt ez alól, - azaz közfogyasztás és magánfogyasztás szerint különbözteti meg a telepeket -, addig a hazai jogszabály kis- és nagylétszámú állattartó telepeket különböztet meg. Ebbõl következõen a két szabályozás viszonyában olyan sajátos helyzet alakul ki, hogy a nagy létszámú telepekre vonatkozóan a hazai szabályozás összhangban van az Uniós elõírásokkal, míg kislétszámú telepek esetében több helyen is hiányosságok adódnak (pl.: az állattartó által vezetendõ adat-nyilvántartás az állatállományra vonatkozóan, amelyet 3 évig meg kell õrizni).
A másik szembeötlõ különbség, hogy az Uniós jogszabályban megadott adatbejelentési, illetve -visszaigazolási határidõk hosszabbak. Például az újszülött borjak illetve az importált egyedek megjelölésének határideje az Unióban 20 nap, míg a hazai szabályozásban csak 15 nap. Az Uniós irányelv, sõt még a szabályozás is, számos esetben még ezen határidõk bõvítésére is lehetõséget ad a Bizottság elbírálásától függõen. Amennyiben az import állatok célállomása vágóhíd, ahol az állategészségügyi ellenõrzéseket követõ 20 napon belül az állatokat levágják, akkor nem is szükséges az eredeti jelölést kicserélni Uniós jelre.
A szarvasmarhák esetében ugyan a 92/102 direktíva meghatározza, hogy az állatokat egy 14 karakternél nem hosszabb alfanumerikus kódot tartalmazó füljelzõvel kell azonosítani, de egyéb kötelmeket nem határoz meg. Az egyedek központi nyilvántartása tekintetében a 1760/2000 szabályozás írja elõ a komputerizált adatbázis használatát
A szarvasmarhák kivételével egyéb állatfajok esetében, az Uniós jogszabály a jelölés milyenségére, - az alapvetõ tulajdonságokon (egyedi, idõtálló, egyszerhasználatos stb.) kívül –, illetve a nyilvántartási rendszer mûködésére vonatkozóan nem határoznak meg konkrétumokat, ezt nemzeti hatáskörbe utalják. A jelölés határidejént az az elõírás, hogy az állatokat minél hamarabb, de legkésõbb a birtok elhagyása elõtt tetoválással vagy füljelzõvel oly módon meg jelöljék meg, hogy abból meghatározható legyen a származási hely. A juhok és kecskék esetében az egyazon tulajdonoshoz tartozó és azonos járványügyi státuszban lévõ birtokok között jelöletlen állatok szállítását is engedélyezheti az illetékes nemzeti hatóság.

Az Uniós jogszabályok – mint több más területen is – csak a keretet (minimál követelményeket) és az elérendõ célt határozzák meg (jelen esetben az állatok megjelölését és nyilvántartását), az azok teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát és az elérendõ cél megvalósításának módját az egyes tagállamokra bízzák. Ennek következtében az egyes tagállamokban többé-kevésbé eltérõ rendszerek alakulhatnak ki. Jelen esetben az eltérõ nemzeti azonosítások közötti kapcsolat megteremtése érdekében igen fontos, hogy az importált állatok eredeti jelölésének megváltoztatása esetén a két jelölés közötti kapcsolat mind az új tulajdonos telepi-nyilvántartásából, mind pedig a központi-nyilvántartásból egyértelmûen kiderüljön.
Jelenleg itthon a juhok tekintetében a közelmúltban bevezetett, illetve sertéseknél bevezetés alatt álló Egységes Nyilvántartási és Azonosító Rendszer (ENAR) az Uniós jogszabályokhoz viszonyítva haladó gondolkodást tükröz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy elõrébb vagyunk mint az Unió, hisz számos országban –több kevesebb sikerrel – már bevezették és használják ezen állatfajokra is a központi egyedi nyilvántartást. Utóbbi állatfajok nyilvántartási rendszerének hazai bevezetése bizonyára okoz majd némi fennakadást, de ezek elkerülése végett célszerû az állattartónak érdeklõdni a tenyésztõi egyesületeknél, állatorvosoknál illetve ENAR-összekötõknél az ide vonatkozó szabályokról, kötelezettségekrõl. Annál is inkább mivel a szarvasmarhák esetében is még ma – a nyilvántartási rendszer bevezetése után eltelt több év után - is elõfordul, hogy jelöletlen állatok cserélnek gazdát, ami az új tulajdonosnak jelent gondot az állatszállítása, továbbadása, vagy levágatása alkalmával jelentkezõ akadályok miatt.
Dr. Aradi Miklós