Fejõ- és tejházi hulladékvizek környezetkímélõ kezelése és hasznosítása

A téma kidolgozása során felhasználtuk saját korábbi vizsgálataink eredményeit, egyes tehenészetek ezen témakörben folytatott belsõ vizsgálatainak rendelkezésünkre bocsájtott alapadatait. Az anyag jelentõs részét azonban a „The Dairy Practices Council” (DPC) tárgykörben készült, az Amerikai Egyesült Államok észak-keleti tagállamaiban üzemelõ tehenészetek számára összeállított irányelveinek saját fordítású fejezetei adják. A DPC javasolt kezelési módjai némi módosítással hazai körülmények között is alkalmazhatók.

Javaslatokat dolgoztunk ki a fejõ- és tejházi hulladékvizek mennyiségének csökkentésére, amelyek a vízfelhasználás mérése-üzemnaplóban történõ rögzítésétõl, a normatívák betartását ösztönzõ bérezési formákig terjednek.

A környezetkímélõ kezelési-elhelyezési- illetve hasznosítási eljárások részben a DPC Irányelveinek hazai adaptációs lehetõségét emelik ki, de hangsúlyos szerepet kapnak az Intézetünk által kifejlesztett- vizsgált és az eredmények alapján javasolható módszerek is.

Javasoljuk továbbá, hogy ezen anyagot véleményezzék olyan, a tehenészeti technológiák fejlesztésében érdekelt, kompetens intézmények, cégek, társaságok, amelyek érdemi észrevételeikkel hozzájárulhatnak az adatok, módszerek pontosításához, egységes hazai normatíva rendszer kidolgozásához.



A fejõ- és tejházi hulladékvíz mennyiségi jellemzõi modellszámításaink alapján



Alapadatok

Fejt tehenek száma: 100 egyed

Fejési napok száma: 300 nap/év

Kifejt tej mennyisége: 20 kg/nap, 6000 l/év

Fejõállások száma: 5 állás

Tejtároló tank térfogata: 3 m3

Fejõházi padozat alapterülete: 20 m2

Tejházi padozat alapterülete: 10 m2

Elõvárakozóban, fejõházban

töltött idõ napi 2 fejésre: ~2h

Tehenek átl.testtömege: 650 kg

Egy fejõstehén

- napi szárazanyag felvétele: 16 kg

- ivóvíz felhasználása: 80 dm3

- ürüléktermelése (30 kg bélsár + 20 dm3 vizelet): 50 kg



Napi 100 fejt tehén után képzõdõ fejõ- és tejházi hulladékvíz mennyiségi jellemzõi (táblázat)



A fejõ- és tejházi hulladékvíz minõségi-beltartalmi jellemzõi modellszámításaink alapján(táblázat)



Megjegyzések:

A 100 tehén után termelõdõ évi 900 m3 fejõ- és tejházi hulladékvíz összes N tartalma olyan alacsony, hogy mind a 91/676/EEC sz., ún. nitrát direktívában, mind az ezen irányelveket átvett 49/2001. (IV.3.) Korm. rendeletben (A vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl) engedélyezett 170 kg össz-nitrogén hektáronkénti éves terhelést figyelembe véve is a szükséges elhelyezõ terület nagysága csak mintegy 4 ha. A DPC Irányelvei mind a mennyiségi mind a minõségi jellemzõk tekintetében modellszámításainkhoz nagyon hasonló jellemzõket közölnek.



A fejõ- és tejházi hulladékvíz kezelésének-elhelyezésének lehetõségei és szempontjai(táblázat)



Következtetések, javaslatok



A fejõ- és tejházi hulladékvizek mennyiségi-minõségi, azaz beltartalmi jellemzõvel kapcsolatos vizsgálódásaink, számításaink eredményei, összevetve a DPC Irányelvekben szereplõ normatív mutatókkal, nagyon hasonló eredményekre vezettek. A kémiai- és biológiai oxigénigény (KOIk; és BOI5) általunk megállapított, az Irányelvben megadottnál magasabb értékei a hazai gyakorlat hatásait jobban figyelembe veszik. Ugyanez vonatkozik a hulladékvíz N,P,K tartalmára is, ami szintén a hulladékvízben levõ nagyobb ürülékmennyiséggel magyarázható. A fejõ- és tejházi hulladékvizek alacsony, éves szinten még 700 kg-ot sem elérõ N tartalma mind a 91/676/EEC számú, ún. nitrát direktívában, mind a hasonló tárgyú, 49/2001.(IV.3.) Korm. rendeletben elõírt határértéket figyelembevéve, egy 100-as létszámú fejt tehénállomány esetén éves szinten csak mintegy 4 ha elhelyezõ területet igényel. A megfelelõ kezelés nélkül „szabadon engedett” hulladékvíz azonban a talajvizekre, ezen keresztül az ivóvízkutakra potenciális veszélyt jelent. Az elõbbi kormányrendelet a felszíni vizek nitráttartalmának határértéket 50 mg/l-ben, ivóvíz célú használat esetében 25 mg/l értékben írja elõ. A javasolt kezelési módszerek szakszerû alkalmazásával, az állattartás ezen ágazatának környezetterhelõ hatása is jelentõsen csökkenthetõ. A 100 tehenes modellre kidolgozott alapadatok, módszerek véleményünk szerint a nagyobb tehenészetekre is jól adaptálhatók. A tejtermelõ tehenészetek fejõ- és tejházi hulladékvizének mennyiségi „kézbentartására” a környezetkímélõ elhelyezési-hasznosítási lehetõségekre javaslataink az alábbiakban foglalhatók össze:

· a vízvételi helyekre mérõórákat kell szerelni;

· a vízfelhasználást üzemnaplóba kell vezetni;

· az üzemnapló alapján az adott körülmények figyelembe vételével vízfelhasználási normatívákat kell kidolgozni. Ezeket rendszeresen ellenõrizni, felülvizsgálni, szükség esetén korrigálni kell.

· A vízfelhasználási normatívák betartását erre ösztönzõ bérezési forma kidolgozásával és következetes alkalmazásával kell érvényesíteni (pótlékok, elvonások, stb.) Az eddigiekben javasolt intézkedések az általános higiénés feltételeket-állapotot nem vonhatják (pl. csíraszám növekedés).

· A fejõházban; elõvárakozóban a tehenek által elhullajtott bélsarat elõször mindig kézi- vagy traktoros letolóval-tolólappal kell eltávolítani a padozatról és a hulladékvíztõl elkülönítve kell kezelni. Ezzel mintegy 10 %-kal csökkenthetõ a hulladékvíz mennyisége.

· A padozat- és falfelületek azon részeit, amelyek trágyával szennyezõdhetnek célszerû rendszeresen nedvesíteni, hogy a trágya ne tudjon rászáradni, így kevesebb vízzel tarthatók tisztán,

· Kerülni kell a vízhálózatra, különösen az 1-2 bar-nál nagyobb nyomású hálózatra csatlakoztatott víztömlõvel történõ („slagos”) padozat-állás lemosást (20-50 dm3/min);

· A szennyezett felületeket széles, késpenge-szerû vízsugarat biztosító szórófejjel ellátott, nagynyomású (50-100 bar); kis vízhozamú (10-12 dm3/min) tisztító-fertõtlenítõ célgéppel kell tisztítani. Az elõzõ két pontban javasoltak betartásával a hulladékvíz mennyiségének 30 %-os csökkenése érhetõ el. · A tehenek tartózkodási helyei fedettek legyenek. A tetõket csatornával kell ellátni. A csapadékvíz nem kerülhet a fejõ- és tejházi hulladékvízbe. Egy 10 mm-es csapadék elkülönített gyûjtése-, ill. a füves területen történõ elsikkasztása akár 1-2 m3-el is csökkentheti a napi hulladékvíz mennyiségét.



A fejõ- és tejházi hulladékvíz környezetkímélõ kezelésével-elhelyezésével kapcsolatban javaslataink az alábbiakban foglalhatók össze:



· a hasonló klimatikus viszonyokra kidolgozott, erre vonatkozó DPC irányelvek a hazai tehenészeti telepeinken lényegében kevés változtatással alkalmazhatók,

· hazai viszonyok között az alábbi hulladékvíz kezelési-elhelyezési módszerek alkalmazását látszik célszerûnek elõtérbe helyezni:

· fejõházi,- ill. tejházi hulladékvíz gyûjtésére-kezelésére a 3-as ábrán feltüntetett megoldás.

· több hónapos tárolási igény esetén a környezetvédelmi szempontoknak megfelelõ kialakítású földmedencés tárolók javasolhatók

· célszerû a viszonylag kis- mennyiségû hulladékvíz trágyakazalra locsolása.

Ez az almostrágya gyorsabb (féléves) beérését is elõsegíti.

· a fejõ- és tejházi hulladékvíz elhelyezésére (hasznosítására) környezetkímélõ, az uniós irányelvek által is preferált elhelyezési mód az injektálás és a minimális emissziót okozó, talajfelszínre juttatás.