A napraforgó vetése, a vetõgépek beállítása

A vetés és gépei



A napraforgó vetése a termesztés egyik legfontosabb technológiai mûvelete, s a vetéstechnika az eredményes napraforgó-termesztés meghatározó eleme. A napraforgó megfelelõ idõben és magszámmal, közel azonos tõtávolságra végzett hibátlan vetése egyenletes fejlõdést, egyöntetû növény állományt biztosít, végsõ soron pedig jobb minõségû, nagyobb hozamú termést eredményez.



A napraforgó vetésére a pneumatikus rendszerû kukorica szemenkénti vetõgépeket használjuk. Ezek elsõdlegesen a kukorica vetésére készültek, de megfelelõ vetõtárcsák/vetõdobok használata esetén a napraforgó vetésére is jól használhatók. Szemenként vetésrõl akkor beszélhetünk, ha a gép a növény meghatározott sortávolsága mellett – ez napraforgónál 70-75-76,2 cm – a napraforgó magot még a soron belül is egymáshoz közel azonos, elõre beállított tõtávolságra és mélységbe szemenként helyezi a csoroszlyák által nyitott barázdákba.



A szemenkéntvetõ gépekbõl a napraforgó vetésére igen sokféle változat áll a termelõk rendelkezésére, ill. azok számos típusát gyártják. A gépek függesztett vagy vontatott kivitelûek lehetnek, s hazánkban a függesztett gépek 4-6-8-, ill. a könnyû építésû 12-soros, a vontatott gépek 6-8-12-soros változatait használják. A vetõgépek tárcsás vagy késes (csúszó) csoroszlyákkal vannak felszerelve, s pneumatikus vetõszerkezetük szívó/nyomó légáramú megoldású lehet. Magtartályaik (magládáik) soronkénti (elemenkénti) elhelyezésûek, vagy központi kialakításúak. A vetõelemenkénti elhelyezésû magládákat általában a szívó légáramú pneumatikus vetõszerkezetû gépeknél alkalmazzák, míg a központi magtartályokat leggyakrabban a nyomó légáramú pneumatikus vetõszerkezetû gépekre építik. A vetõszerkezetek meghajtása soronként (a tömörítõ kerekekrõl lánchajtással), vagy központilag (a járókerekekrõl elõtéttengely és a hajtómû közbeiktatásával) lánchajtással van megoldva. A vetési mélység beállítása a különbözõ gépeknél mechanikus úton – általában csavarorsós mechanizmussal -, vagy kombinálva (pneu-mechanikus úton) több fokozatban valósítható meg.



A gépek többsége talajfertõtlenítõ-szer (inszekcitid) kiadagoló és „starter” mûtrágya kijuttató adapterekkel is fel van szerelve. A vetõgépek nyomjelzõi tárcsás kivitelûek, emelésük/süllyesztésük, átváltásuk hidraulikus munkahengerek segítségével végezhetõ el.



A vetõgépek elõkészítése



A gépek elõkészítése során vizsgáljuk felül azok mûszaki állapotát, ellenõrizzük a kötõelemek rögzítettségét, valamint a vetés technikai megvalósításának lehetõségét (lánckerekek, hajtóláncok, a talajkerék és lehajtása, a hajtómû-szekrény állapota, stb.). Ezt követõen készíthetjük fel a gépet a napraforgó vetésére, ami a vetõmagnak megfelelõ vetõtárcsák vagy vetõdob(ok) kiválasztását és felszerelését jelenti. Ellenõrizzük az egyes vetõelemek sortávolságát, s amennyiben szükséges végezzük el az után-állítást. (A sortávolságok beállításánál mindig az üzemeltetõ erõgép geometriai középpontjából induljunk ki, s a távolság értékeket a vetõelemek csoroszlyáinak csúcsainál mérjük). A pneumatikus vetõszerkezetû gépeknél különösen fontos a teljes légtechnikai rendszer (a ventilátor, a szívó- és nyomóoldali csatlakozások, tömítések, légvezetékek) átvizsgálása, s a vetõelemeknél jelentkezõ eltérõ légnyomás, ill. vákuum megszüntetése. Amennyiben a vetõcsoroszlyák kopottak – a csúszó csoroszlya öblös, széles barázdát nyit a talajban, amelyben a vetõmagvak elgurulhatnak – cseréljük ki azokat a pontos maglehelyezés érdekében.



A kivetendõ magszám/magmennyiség meghatározása



A napraforgó vetõmagot a termelõk osztályozva, méretre kalibrálva (és természetesen csávázva) kapják. A fajtára, ill. a hibridre jellemzõ fizikai tulajdonságok között nagy jelentõsége van az (ezerkaszat) ezermag-tömegnek. Ez az érték egy fajtán belül attól függ, hogy melyik magfrakciót szállította a vetõmag-üzem. A vetõmag ezerkaszat-tömege és térfogata között lineáris összefüggés van, így a vetõgépek helyes beállításánál erre az értékre is alapozhatunk. Fontos még a mag alakjának (hosszúkás, ovális, lapos, esetleg kerekded) ismerete is. A beállítható tõtávolságok értékeit, a szükséges áttételeket – a gépkönyvekben ajánlott gyári beállítási értékeken kívül – számítással is meghatározhatjuk. A napraforgó vetésére használt gépek vetõszerkezetét a talajkerekeikrõl hajtják meg. A tõtávolságot a talajkerék és a vetõtengely közötti áttétel változtatása, valamint a vetõtárcsa vagy vetõdob sorokhoz tartozó furatainak száma – ezek cseréje – határozza meg. A tõtávolság (t), a vetõtárcsa/vetõdob furatszáma (f), a meghajtó talajkerék – cm-ben mért – kerülete (Tk), ill. a gépen belüli áttétele (i) között a következõ összefüggés áll fenn:



t=Tk /(i · f) (cm).



(A képlet nem veszi figyelembe a talajkerék – 5-8 %-os – csúszását, „slip”-jét, ez közelítõ számításoknál elhanyagolható.)



A kivetendõ vetõmagnorma (magmennyiség) meghatározásához, közelítõ számítások elvégzéséhez jól alkalmazható az ábrán látható nomogram, amelynek használata egyszerû, könnyen elsajátítható. A nomogram figyelembe veszi a vetõmag csírázóképességét, a biztonsági szempontból (pl. madárkártétel, növénykipusztulás miatt) indokolt + 10 % mennyiségû többlet-vetést, a vetõgép sortávolságát, az ezermag-tömeget, és mindezek függvényében – a betakarításkor megkívánt tõállományból kiindulva – leolvasható az elvetendõ mag mennyisége. A nomogramban található közbensõ adatokat – a tõtávolság és folyóméterenkénti tövek, ill. magok száma – a vetés és az állomány kikelése után tudjuk hasznosítani. A nomogramban az egyes adatok számítási képleteit is feltüntettük. A leolvasásnál pontosabb értékek szükségessége esetén a számítási képletek használata javasolható.



Számítással – az egyes levezetéseket mellõzve – a következõk meghatározására nyílik lehetõségünk:



- Az elvetendõ mag mennyisége: Q(kg/ha); az elvetendõ magvak száma: K (db/ha)

Q = 1,1 · e ·b / (104 · c) (kg/ha)

K = 110 · b/c (db/ha)



- A beállítandó tõtávolság: t (cm); a folyóméterenkénti magvak száma: n (db/m)



t = 106 · c / (1,1 · s ·b) (cm)

n = 1,1 · s ·b /(104· c) (db/m)



ahol - e = a vetõmag ezerkaszat-tömege (g)

- b = a betakarításkor megkívánt növényszám (db/ha)

- c = a vetõmag csírázó képessége (%)

- 1,1 = korrekciós szorzótényezõ (madarak és egyéb kártevõk miatti veszteség,

amelynek értéke: k = 1,00-1,15)

- K = a csírázó képességgel számított + 10 %-kal növelt tõszám (db/ha)

- t = tõtávolság (cm)

- s = sortávolság (cm)



Vetõgép beállítási és üzemeltetési tanácsok



A vetés megkezdése elõtt – a pneumatikus rendszereknél – be kell állítani a magfajtától függõ vákuumot, vagy túlnyomást. Az üzemeltetés megkezdésekor – felszíni próbavetéssel - minden esetben ellenõrizzük az „1” folyóméterre kivetett vetõmagvak számát és a sortávolságból számítással meghatározhatjuk a kivethetõ (ill. kivetett) magmennyiséget. A talajállapottól függõen elemenként egyformán állítsuk be a vetési mélységet (általában 4-6 cm). A vetõelemek felfüggesztésétõl függõen, gépenként különbözõen (általában rugófeszítéssel) állítható be az elemek talajkövetése: lényeges, hogy azok egyenként kövessék a talajfelszínt, mert csak így biztosítható a megfelelõ mélységtartás, a vetési mélységegyenletesség. Az egyszemes vetés beállítása a központi vetõszerkezeteknél a vetõdobban elhelyezett lesodró kefe helyzetének változtatásával történhet meg. Az egyedi vetõelemenkénti vetõszerkezeteknél az egyszemes vetés a maglesodró szerkezetek állításával biztosítható. (A beállítást minden vetõelemnél el kell végezni úgy, hogy a magkihagyások és kettõsvetések lehetõségét kizárjuk.) Nagyobb sebességû vetésnél (a magadagolási intenzitás növekedésével) a járókerekek csúszása miatt változik a tõszám, megnövekszik a magkihagyás, így ezt a tõtávolság beállításánál figyelembe kell venni. A jó minõségû vetés érdekében igen fontos a vetõszerkezet mûködtetéséhez szükséges vákuum, vagy túlnyomás betartása, mert ez is befolyásolja a kettõs vetések és kihagyások arányát. Üzemeltetés közben folyamatosan ellenõrizzük a vetõelemenkénti egyenletes magfogyást. A gépüzemeltetés – vetõmag, talajfertõtlenítõ-szer kiszolgálás – feltételeit megfelelõen szervezzük meg az idõkihasználási tényezõk javítása érdekében. A vetés javasolt munkasebessége: 6-7 km/h.



Dr.Fûzy József

FVMMI GM Kht.