Sorközmûvelõ kultivátorok - vegyszer és tápanyag kijuttatással

A mechanikai növényápolás legelterjedtebb eszközei a sorközmûvelõ kultivátorok, melyekkel a kapásnövények (kukorica, napraforgó, cukorrépa, stb.) sorközeit mûveljük. Kialakításuknak olyannak kell lennie, hogy a kultúrnövények károsítása nélkül dolgozzanak (sortávolsághoz igazodó nyomtáv és kapatag mûvelési sáv, magas gerendely, jó irányíthatóság és stabilitás). A kapálás alkalmazása esetén legfontosabb a munkák idõben történõ végzése, hiszen a rosszkor végzett mûveletek ellentétes hatást is kiválthatnak. Ez a munka nem igazán (közvetlenül) termésnövelõ, de a fejlõdést mindenképpen meghatározó mûvelet. A kapálás hatásait sokan sokféleképpen magyarázták, melyek valójában nehezen egyértelmûsíthetõk és általánosíthatók. Ismereteink szerint a kapálás hatását az alábbiakban lehet kiemelni:



– véd a kiszáradástól, azaz megõrzi a nedvességet;

– növeli a talaj vízbefogadó képességét;

– a kapilláris csövek arányát javítja;

– kivágja a gyomokat, megakadályozza a gyomflóra kialakulását;

– levegõzteti a talajt;

– élénkíti a talajbaktériumok tevékenységét;

– szabályozza a hõviszonyokat és elõsegíti a harmatképzõdést;

– megszünteti a cserepesedést;

– növeli a talajmenti réteg szén-dioxid tartalmát.



A hagyományos kialakítású kultivátorok fejlesztése egyaránt kiterjed a mûvelõelemekre, a vázszerkezetre és a traktor-munkagép kapcsolat optimalizálására. A mûvelõelemek tekintetében egyes cégek pl. tíznél is több lúdtalpkapa variációt tudnak bemutatni utalva egyúttal arra, hogy ez a kapatípus nevezhetõ a legelterjedtebb mûvelõelemnek. A vázszerkezeti fejlesztések tulajdonképpen a fõtartó osztottságában merültek ki, melynek jelentõsége elsõsorban üzemeltetési szempontból nem elhanyagolható. E módosítások megkönnyítették a gépek közúti szállíthatóságát és a hibridkukoricára való gyors átállást. Természetesen más és más kereteket igényelt a kultivátor traktorhoz viszonyított elhelyezése is. A mellsõ-, ill. hátsó függesztésû kultivátorok a legelterjedtebbek, míg az un. traktorra (két tengely közé) szerelt megoldásokkal ritkábban találkozhatunk.



A fejlesztési elképzelések széles körben terjedõ eszközei a különbözõ sorontartó (iránytartó) automatikus berendezések. Egyes kutatók szerint gyökeres változást jelenthet a növényápolás teljes témakörét érintõen, míg mások azt vallják, hogy érdemi elterjedésére csak a környezetvédelmi elõírások szigorú betartása és az elméletileg indokolt szélességû sávban történõ mechanikai ápolás esetén lehet csak számítani, a berendezés árának „elérhetõségével” egyidejûleg.



Az egymenetes tápanyag, ill. gyomirtószer kijuttatására alkalmas sorközmûvelõ kultivátorok tulajdonképpen a hagyományos kialakítású kultivátorok különbözõ adapterekkel történõ ellátásával jöttek létre. Az adapterek részben a kultivátoron, részben pedig a traktoron nyertek elhelyezést. Az ilyen gépcsoportok munkavégzése lassúbb, üzemszervezése bonyolultabb. Természetesen ezek a hátrányok a munkamenetek számának csökkentésében, a káros talajtaposás elmaradásában és (várhatóan) a vegyszerek hatékonyságában bõven megtérülnek.



A növényápolás egyes fázisaiban szükség lehet a tápanyag és a gyomirtószer együttes kijuttatására is. Ekkor a kémiai anyagok bomlási folyamatainak kis idõbeni eltolása miatt a tápanyagot általában szilárd, míg a gyomirtó szert folyékony formában juttatják ki. Ezek a megoldások rendszerint hibridkukorica termesztés technológiájában jellegzetesek, mivel a kiegészítõ szerelvények tömege miatt max. 4 soros, ill. 6/4-soros kultivátorokat használnak.



A kukorica termesztés gazdaságosságát többek között a gyomirtás eredményessége befolyásolja. Ebben kiemelkedõ szerepe van a vegyszerek kijuttatási idejének (vetés elõtt, vetéssel egyidejûleg, vetés után) a kezelés kivitelének (mechanikai, kémiai-, vagy a kettõ kombinációja), illetve mechanikai mûvelés esetén a mûvelõ szerszámok kialakításának, vegyszeres eljárások alkalmazásakor pedig a kijuttatás módjának (speciális, vegyszertakarékos, elsodródás csökkentõ szórófejek, irányított permetezés). További befolyásoló tényezõ a tápanyag kijuttatás módja is. Ma már a kukorica termesztõk körében is elfogadott nézet, hogy az õszi alaptrágyákon kívül a vegetáció alatti nitrogén mûtrágyázást a kukorica terméstöbblettel hálálja meg. Számos gyakorlati alkalmazhatósági példa közül is kiemelkedik a naki gazdaság növényápolási technológiája, amely beruházás oldalról is a gazdaságosságot is célozta: a már meglévõ, hagyományos sorközmûvelõ kultivátorokat kiegészítették a folyékony mûtrágya kijuttatásához szükséges berendezésekkel (tartály, szivattyú, vezeték-fúvóka elemek stb.) és a tápanyag hatékony bekeverését és eloszlását biztosító mûvelõelemekkel (pl. rolling). A kombinált mechanikai-kémiai növényápolás üzemeltetési/mûveleti költségeit így sikerült sokak számára hihetetlenül „alacsony” értékre leszorítani, s mindemellett környezetvédõ technológiával egyértelmû termés növekedést is elkönyvelhettek.



Az új technológiai variánsok megjelenésével azonban új helyzet állt elõ, ezért szükséges keresni a legalkalmasabb folyékony mûtrágya kijuttatási módokat, míg a szilárd mûtrágyák használata esetén az utóbbi idõben terjedõ tápkultivátorok alkalmazási lehetõségei is jelentõsek.



Az OM-6/4 tápkultivátor (1997-es fejlesztés) esetében laborszerû- és szántóföldi körülmények között elvégeztük a mûtrágya adagoló-kijuttató egység leforgatását. Meghatároztuk az adagoló állás függvényében a csoroszlyánként kijuttatott mûtrágyák mennyiségét, s az adatokból kiszámítottuk a keresztirányú adagolásegyenletességi tényezõ (S%) értékét, valamint a kiszórt mûtrágya fajlagos tömegét (kg/ha). A méréseket álló helyben végzett leforgatással, valamint szántóföldön, üzemszerû körülmények között is elvégeztük. A vizsgálatok szerint a gép keresztirányú adagolásegyenletessége az igen kedvezõ 0,99-6,17 % között változott, a kijuttatható mûtrágya mennyisége pedig 29-204 kg/ha között gyakorlatilag fokozatmentesen szabályozható. A géppel tehát a mélymûtrágyázás minõségi- és mennyiségi követelményei kielégíthetõk. Ezen megállapítást igazolják az üzemeltetõi és kereskedelmi visszajelzések is. Sok gazda a mûszaki- és technológiai üzembiztosság mellett a mûtrágya felhasználás csökkenésére és ugyanakkor a termésátlagok növekedésére (nyereség növekedés) hivatkozva teszi le voksát a tápkultivátorozás mellett (megjegyezzük: a sikeres alkalmazásnak néhány igen fontos szakmai ismérve kell legyen, pl. hosszabb tenyészidejû és kiváló N-reakciójú hibrid fajtaválasztás, N-kijuttatási alap/vegetáció arányok meghatározása, nyári csapadékellátottság befolyásoló hatása). Kovácsné Komlós Mária és Dr. Széll Endre (GKI, Szeged) megállapításai – röviden: „inkább tenyészidõben, mint egyáltalán nem.” – úgy bõvíthetõk, hogy: inkább osztottan, mint csak vegetáció elõtt ! A gyakorlatból érkezõ kedvezõ tapasztalatokat igazolják az értékesítési statisztikák is, melyek szerint az e témakörben úttörõ szerepet felvállaló kecskemét-hetényegyázi cég eladásai 2001-re megduplázódtak.



A mûtrágyázási kísérletekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy:



– a szilárd mûtrágyák kijuttatására legalkalmasabbak a tápkultivátorok, mert a sávos mechanikai kezeléssel egyidejûleg nemcsak kiszórják, hanem egyúttal a talajba be is keverik a mûtrágyát;



– a folyékony oldatmûtrágyák (UAN oldatok) az új fejlesztésû (pl. TeeJet 6-8-10-lyukú) szórófejekkel nagy cseppekben, kedvezõ eloszlásban juttatható a sorközökbe. A kiszórás egy-, ill. különmenetben, a permetezésre szolgáló átalakított szórógéppel végezhetõ és a mûtrágya hatékony bedolgozására is van már lehetõség.



A vizsgálatok szerint mind a szilárd, mind a folyékony mûtrágyázás termésnövelõ hatású. A folyékony mûtrágyázással jelentõs többlet hozam, s ezzel arányos gazdasági haszon érhetõ el, azonban a folyékony mûtrágya lényegesen nagyobb ára miatt a haszon és a ráfordítás aránya kisebb a szilárd mûtrágya használattal szemben. Ebben feltehetõen nemcsak a szilárd mûtrágya alacsonyabb ára, hanem a kedvezõbb agrotechnikai megoldást jelentõ tápkultivátor hatása (üzemeltetési egyszerûség, egyidejû talajápolás és gyomirtás) is szerepet játszik.



Gödöllõ, 2002. március 22. Dr. Soós Sándor