A borok házasításának szabályai

Hasonlóképpen jellemzõ a tokaji bor különlegességek – a tokaji aszú, tokaji szomorodni – elõállításánál a fahordós érlelést követõ azonos évjáratú és azonos kategóriájú borok összehasonlítása a stabilizáló kezelések elõtt.
Természetesen a házasítást alkalmazzák az asztali borok, a tokajiborok és a meghatározott termõhelyû minõségi borok esetében is megfelelõ szabályok betartásával.
Legfontosabb alapelvként írható le a házasításra vonatkozóan az a szabály, hogy a házasítással készült bor, amelyet két vagy több alapbor felhasználásával állítunk össze, jobb harmóniával és jobb tulajdonságokkal rendelkezzen, mint az alapborok. Klasszikus példaként említhetõ, amikor egy túlságosan lágy bort és az átlagosnál savasabb bort összeházasítunk, a kapott bor kedvezõbb savharmóniája révén mindkettõnél jobb fogyasztási értékû lesz.
A házasítás tehát elsõdleges szerepet kaphat a borharmónia felépítésében, illetve kialakításában.
Ezért javasolható a házasítás a savszabályozásnál esetenként a cukortartalom beállításánál vagy az alkohol tartalom megfelelõ értékre történõ kiegészítésénél.

Megengedett házasítási arányok a különbözõ borászati termékkategóriák esetén:
Minõségi kategóriák	Az elnevezésnek megfelelõ bor részaránya, legalább %
	minõségi kategória	termõhely	szõlõfajta	évjárat
Asztali bor	70%*	70%*	70%*	70%
Tájbor	70%*	70%*	70%*	70%
M.t. minõségi bor	100%	100%	85%	85%
M.t. különleges minõségû bor	100%	100%	100%	100%
M.t. minõségi pezsgõ	100%	85%	85%	85%
* Az EU csatlakozásig érvényes

A táblázatban szereplõ szõlõfajta-arányok arra az esetre vonatkoznak, ha a bor elnevezésében egy szõlõfajta szerepel.
Két fajta megnevezése esetén – minõségi kategóriától függetlenül – a fajták minimális részaránya külön-külön legalább 15%, együttesen 100 % kell hogy, legyen.
Több szõlõfajta esetén az m.t. minõségi boroknál és az m.t. különleges minõségû boroknál a küvé (cuvée) megnevezés helyettesítheti a fajtát, ez esetben a fajták részarányára nézve nincs korlátozás. A küvé készítésése és forgalmazása elõnyösen gazdagítja a borválasztékot és általában az tapasztalható, hogy az adott minõségi kategória legjobb termékei a két vagy több bor céltudatos házasításával a fajták értékeivel „ötvözésével” készülnek
A házasítás körülményeire vonatkozóan javasolható, hogy az újborok derítését és szûrését követõen végezzük el. Elõzõleg azonban feltétlenül próbaházasítási mintákkal határozzuk meg a legmegfelelõbb arányokat.
Temészetesen a házasítást korábban is alkalmazhatjuk így akár must vagy újbor állapotban is elvégezhetõ.
Egyes országokban már a különbözõ szõlõfajták együttes feldolgozását is alkalmazzák, mint „házasítási” módszer.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a házasítással kapcsolatban komoly megkötések is szerepelnek.
Így például:
- Tilos házasítani mustot vagy bort más gyümölcs levével, gyümölcsborral, romlott musttal és borral, hamisított musttal és borral, párlási célra és borecet gyártására szolgáló szeszezett borral, aljborral.
- A borvidéki fajtalistában nem szereplõ szõlõfajtákból készült musttal és borral tilos a m.t. minõségi borokat házasítani.
- Tilos egymással házasítani fehérbort, rosé-, siller- és vörösbort.
- Tilos házasításra felhasználni olyan borokat, amelyek nem felelnek meg a Bortörvény elõírásainak (minõségi paramétereket, készítésmódot, felhasznált anyagokat illetõen.

Hibás és beteg bor csak megjavítása, illetve gyógyítása után, az ecetesedésnek indult beteg bor a kóros folyamat megakadályozása után házasítható.

Budapest,2002-03-22.

Dr. Janky Ferenc