Gyümölcskötõdést javító táplálás

A bõséges termés alapfeltétele a gyümölcsfák (de a bogyós gyümölcsû bokrok esetében ugyanígy van) jó kondíciója és növényegészségi állapota, a megfelelõ termõfelület, a rügydifferenciálódást elõsegítõ kedvezõ faalak és koronaszerkezet, stb. A gazdag termõrügy képzõdés jelentõsen függ a növény elõzõ évi – különösen a vegetáció második felében fennálló – tápláltságtól (szénhidrát- és fehérjeszintézis, ásványi anyag- és vízellátottság). A gyümölcstermõ növényeink évelõ jellegébõl adódóan további fontos szempont a fa termõkapacitásával arányos temésszint (amit a termõhelyi és termelési körülmények határoznak meg) fenntartása, illetve az elõzõ évi termésterhelés mértéke.
A növényvédelmi hiányosságok, vagy más okok miatti korai lombvesztés a rügyek, vesszõk beérését gátolják és ezzel a fa kondíciójának romlásához vezetnek, érzékenyebbé téve a fát a fagyok okozta károk elviselésében.

A gyümölcskötõdést befolyásoló tápláltsági zavarok:
A spontán termõév miatti túlterhelés vagy az alacsony termésû un. „kihagyó év” (alternancia, esetleg fagykár következménye) akár több évre is kiható következményekkel járhat. A gyümölccsel túlterhelt fákon amellett, hogy a tárgyévi termés minõsége is gyengébb – a tápanyaghiány (szerves és ásványi) miatt kevesebb termõrügy fejlõdik.
Elõfordulhat, hogy az õszi fagyok idejekorán leállítják a vegetációt (a lomb ráfagy a fára). Így kevesebb tartalék tápanyag kerül a fa raktározó szöveteibe. Erre érzékenyebbek a késõi szüretelésû alma és körte fajták.
A raktározott tápanyagok fokozottabb felélésével járhat a viszonylag hideg, fényszegény tavasz miatti lassú, vontatott vegetáció indulás.
Tavaszi tápláltsági hiányt okozhat a hideg talaj viszonylag gyengébb biológiai aktivitása, ami a nitrogén és foszfor felvételét érinti leginkább.
A fakadó rügyek, virágok, új hajtások tápanyag ellátottságát ronthatja a fagykár, ami a szállító edénnyalábokat is érinti. Ennek következményeire az elmúlt kemény tél után is lehet számítani. Ilyenkor a Frigocur használata mellett indokolt a tápanyag kiegészítés is.
A gyümölcstermõ növények nagy része a rovarok, méhek általi beporzást igényli. A hirtelen beköszöntõ meleg tavaszban a gyors elvirágzás esetén nincs a méheknek elég idejük a virágok termékenyítésére. Csapadékos, hideg, szeles idõben, pedig korlátozott mértékben repülnek. Így a sok virág ellenére is kevés lehet a termés.
Az elõzõekben említett esetek külön – külön, de kombináltan is elõfordulhatnak. Mindenképpen fontos, hogy a termesztési lehetõségeket és beavatkozásokat elõrelátóan alkalmazzák. Már a nyári és téli metszés, a hajtások helyzetének megváltoztatása is termésszabályozó hatású. Lehet tavasszal gyönyörködni a virágba borult gyümölcsfában, a sok kis gyümölcsben, de nem szabad késlekedni az idõben végzett és indokolt mértékû gyümölcsritkítással, mert ez elõrevetítheti a következõ évi gyengébb virágzás árnyékát is. Nem könnyû, de lényeges a termõegyensúly kialakítása és fenntartása.
A virágok nagyobb életképességét, a viszonylag hosszabb termékenyülésre alkalmas állapotot segíti elõ az õszbõl a télbe való fokozatos átmenet, a tartalék tápanyagok felhalmozódása és ebben az idõben alkalmazott õszi nitrogén permettrágyázás. A talajon keresztül adagolt õszi nitrogén után is mértek már jobb kötõdést, de ennek több hátránya is lehet:
- a talajra szórt nitrogén száraz idõben nem jut a gyökerekhez, nem hat a kívánt módon és idõben
- az õsszel felvehetõ mennyiség kicsi és a felesleg a téli csapadékkal kimosódik, a talajvizet szennyezi
- a száraz nyár után a csapadékos enyhe, esetleg a hosszú õszön a megnövekedett talajaktivitásból származó tápanyag „kínálat” önmagában is - de az õsszel talajba adagolt nitrogénnel együtt különösen - olyan bõséges lehet a tápanyagfelvétel, hogy a téli fagykár jelentkezik, illetve fokozódik.

- Tavaszi idõben szinte országszerte olyan kedvezõ a talaj nedvességi állapota, hogy a gyümölcsösöket nem kell még öntözni. Így a kiegészítõ tápanyag adagolásnál a tápoldatozás nem jön szóba és a permettrágyázás lehet a legáltalánosabb megoldás.
A hûvös idõjárás mellett gyakori lassú kitavaszodásnál, különösen, ha az elõzõ évben nagy volt a termésterhelés (vagy a lombanalízis hiányt jelzett) célszerû a virágzás után - az almánál és körténél már a zöldbimbós állapotban is - 1-2 permettrágyázást végezni nitrogén- és foszfortartalmú lombtrágyával.
A gyümölcskötõdés fokozása céljából a bór permettrágyázás jön elsõsorban szóba, melyet a virágzás kezdetén és végén (az almatermésûeknél már a zöldbimbós állapotban is lehet) ajánlatos alkalmazni. Ilyen szerek lehetnek a Damisol BB, PolyBór, Savabor, Solubór készítmények.