Napraforgó gyomirtása

A magról kelõ egyszikû gyomnövények közül legfontosabb a kakaslábfû, amely országrészre, tájegységre, talajtípusra való tekintet nélkül szinte mindenütt megtalálható. Kifejezetten jól érzi magát a belvizesedésre hajlamos, nedves, nyirkos helyeken, de megél a szárazulatokon is. A fakó muhar elsõsorban a lazább kötöttségû homok, illetve homokos vályog talajok uralkodó növénye. Napjainkban a klímaváltozás eredményeképpen felszaporodása figyelhetõ meg és a jövõben számolnunk kell terjedésével. Az ujjas muhar – hasonlóan a fakó muharhoz – szintén a szárazabb környezeti feltételeket kedveli. Kártételével országosan számolnunk kell. A zöld muhar elsõsorban a lúgos kémhatású, jó tápanyag- ellátottságú talajok egyszikû faja, azokon a területeken, ahol savanyú, kevés tápanyag-ellátottság és alacsony tápanyagtartalom van, ott károsítását nem kell számba venni. Nagyon át kell gondolni, és nagyon komolyan kell venni a vadköles fokozatos térhódítását. Ez a gyomfaj a talajféleségek között nem válogat, számára tökéletesen megfelel a kis termõképességû talaj, és természetesen jól érzi magát a gazdag tápanyag-ellátottságú táblákon is.
Az évelõ egyszikû gyomnövények közül permanens gondként jelentkezik a tarackbúza. Annak ellenére, hogy a szakmai felhívások mindenesetben jelzik az ellene szükséges védekezés fontosságát, a gyomfaj évrõl-évre megtalálható a napraforgó táblákon. Ugyancsak terjedés tapasztalható a csillagpázsit oldaláról is. Ennek oka a korábban említett éghajlati változás, valamint a gazdálkodás extenzívebb irányultsága. A fenyércirok fokozatos terjedését már nehezebb egyedül a környezeti viszonyok változásával magyarázni. A felszaporodásában és látványos elõretörésében alapvetõ szerepet játszottak a különbözõ technológiai hiányosságok, mindenekelõtt a megjelenõ gyomnövény azonnali irtásának elmaradása. Jelenleg a legfertõzöttebb megyék közé tartozik Baranya-, Tolna-, Gyõr-, Fejér-, Komárom-, és Szolnok megye.
A magról kelõ kétszikû gyomnövények közül azok jelentik a legnagyobb gondot, amelyek kompetíciós képessége viszonylag nagy, továbbá hatalmas magtermésükkel évrõl-évre biztosítják a talajok folyamatosan újratermelt magkészletét.
A disznóparéj-félék közül legfontosabb a szõrös disznóparéj, amely megtalálható az ország valamennyi napraforgó tábláján. A fészkes virágzatú növények családjába tartozó parlagfû minden esztendõben tömegesen kel. Kártételével számolnunk kell, mivel napjainkra a legkártékonyabb gyomnövénnyé nõtte magát ki. Ma már mindenütt elõfordul, ahol a szántóföldi növénytermesztésre kedvezõek a feltételek. Ide tartoznak a laza, homokos területek és a szerves-anyagban, tápanyagban gazdag kötött talajok is. A libatopfélék közül legfontosabb a fehér libatop, és a Nyugat-Dunántúli nedvesebb talajokon a sokmagvú libaparéj. A veszélyes, nehezen irtható gyomnövények közül a napraforgó táblákon ma már nem kuriózum a csattanó maszlag sem. A kötöttebb, nitrogénnel jól ellátott talajokon fokozatosan terjed. A szerbtövis fajok – Vas Megye és Zala Megye kivételével – a szántóföldeken közönséges és nagyon nehezen irtható, makacs gyomnövények. Ugyancsak nehezen irtható a selyemmályva is, amely az utóbbi húsz esztendõben terjedt el hihetetlen gyorsasággal. Ahol megtelepszik, ott nagyon kitartó munkával lehet elejét venni a további elterjedésének.

Védekezés

A védekezés megtervezése elõtt nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk.
Az agrotechnikai elõírásokat mindenképpen célszerû betartanunk, mivel egyenletesen kelt, egyöntetû, egészséges állomány esetén várható, elfogadható növényvédelmi beavatkozás. A 4-5 éves vetésváltás betartásán túl nagyon fontos az esetleges szermaradvány kimutatása, vetés elõtt. Köztudott, hogy a napraforgó néhány hatóanyag-maradványra kifejezetten érzékeny, (pl. atrazin) ezért különösen kukorica elõvetemény után a vizsgálattól nem tekinthetünk el.
A szántás, valamint a magágy-elõkészítés szakszerû végrehajtásától sem tekinthetünk el, hiszen nagymértékben elõsegíthetjük a gyomirtás sikerességét.
A napraforgó vegyszeres gyomirtására számos készítmény engedélyezett. Széles választék áll rendelkezésre mind pressowing, mind preemergens és postemergens vonatkozásban. Mindenre kiterjedõ, az egész gyomproblémát azonban nem lehet megoldani egyetlen alkalmazási módban sem.
Amennyiben nehezen irtható, ellenálló gyomnövény található a területen, akkor a védekezést természetesen e gyomnövény irtására kell felépíteni.
Az évelõ egyszikûeket célszerû a napraforgóvetése elõtt eltávolítani a tábláról. Erre a célra – tarlószakaszban – kiválóan alkalmasak a különbözõ glifozát hatóanyagú vegyületek, amelyek felszívódva a levélen, kiválóan transzlokálódnak a gyomnövény tarackjainak irányába, így totális irtást tudunk végrehajtani. Ezek ellen a gyomnövények ellen kiválóan felhasználhatók a speciális egyszikûirtók is, különösen, ha a táblán foltokban fordulnak elõ a tarackos növények. A foltkezelés költségtakarékos megoldás is lehet. Erre a célra engedélyezett a cikloxidim, a fluazifop-p-butil, a szetoxidim, a quizalofop-p-tefusil, a haloxifop-R-metilészter, a kletodim és a quizalofop-etil hatóanyagot tartalmazó herbicidek.
Mezei acat ellen preemergens és postemergens alkalmazási alkalmazási módban nem áll módunkban védekezni, ezért a mentesítést az elõveteményben, illetve a tarlószakaszban célszerû megtervezni. A sikeres védekezés az acat ellen azért is indokolt, mert az utóbbi években határozott terjedése tapasztalható.
A parlagfûvel fertõzött területeken preemergens alkalmazási módban több kombináció adhat megfelelõ eredményt, pl. pendimetalin + fluorkloridon, S-metolaklor + fluorkloridon, stb., a mellékelt táblázatban részletezettek szerint.
Amennyiben csattanó maszlag is található a táblán, akkor a permetlékombinációnak célszerû tartalmaznia egyéb hatóanyagokat is, pl. prometrin, vagy azafenidin hatóanyagú herbicideket.

A NAPRAFORGÓ GYOMIRTÓ SZEREI 1.
A NAPRAFORGÓ GYOMIRTÓ SZEREI 2.
A NAPRAFORGÓ GYOMIRTÓ SZEREI 3.
A NAPRAFORGÓ GYOMIRTÓ SZEREI 4.