MENÜ

A hagyományos szabadtartású baromfihús-termelés nemzetközi tapasztalatai és hazai indítása

Oldalszám:
2013.02.19.
A hagyományos szabadtartású baromfihús-termelés kialakulása és helye a világ baromfihús-ellátásában
A fogyasztók elvárásai a jó minõségû, egészséges és biztonságos baromfihússal szemben jelentõsen növekedtek az elmúlt néhány évben. Ebben szerepet játszottak az emberre is veszélyt jelentõ baromfi betegségek, de a környezettel szembeni felelõsség növekedése is. A fogyasztói elvárások visszatükrözõdnek az egyre szigorodó nemzeti és térségi törvényekben és szabályozásokban (EU, USA, CEFTA), de a fogyasztók érdekeit képviselõ áruházláncok minõségi elvárásaiban és kontrollprogramjaiban is.
A baromfiipar vertikális integrációjának erõsödése és koncentrációja lehetõvé tette a teljes termelési vertikum átfogó ellenõrzését és hathatós intézkedések bevezetését a termelési lánc minden elemében, amely garantálja a zoonózisok (Salmonella, Campylobacter) elõfordulási lehetõségének csökkenését, a minõségi és a környezetvédelmi elvárások betartását. Természetesen a baromfiipar önmagában nem tette volna meg ilyen gyorsan a szükséges lépéseket, ha a vásárlók érdekeit markánsan megjelenítõ élelmiszeráruház-láncok nem kényszeríttették volna ezt ki. Az áruházláncokkal közvetlen beszállítói kapcsolatban lévõ cégeket e láncok saját szakembergárdája auditálja, amely folyamat kiemelt eleme a termék minõségi garanciáinak bemutatása. A megfelelés elengedhetetlen feltétele, hogy a szülõpártartástól, a hizlaláson és feldolgozáson keresztül mindenki feleljen meg az egységesített elvárásoknak (Code of practice), azaz a termék elõállításában résztvevõ minden cégnek azonos garanciákat kell adnia. Ez ma már gyakorlat Angliában, Franciaországban és a Benelux-államokban, de várható, hogy rövid idõn belül az EU teljes területén polgárjogot nyer.
A fejlett országok baromfihús-fogyasztásának domináns részét a nagy integrációk adják, amelyek iparszerû körülmények között, a lehetõ leggazdaságosabban állítják elõ a baromfihúst, illetve a továbbfeldolgozott termékeket. Az ipar termelése adja az EU baromfihús-fogyasztásának 90 %-át, az USA fogyasztásának 95 %-át.
A fejlõdõ országokban és a háztáji termelés tradíciójával rendelkezõ régiókban (mint amilyen Közép-Európa és Magyarország is) nem elhanyagolható a háztájiban, illetve kisüzemekben elõállított baromfi mennyisége és választékbõvítõ szerepe sem, de termékminõségével (húsformák, minõségi és biztonsági garanciák) nem tud versenyezni a nagyobb volumenû, ellenõrzött termeléssel. Szerepével hosszabb távon is számolni kell, amelyet jól mutat az is, hogy a magyar baromfihús-fogyasztás több mint egyötödét ma is a háztáji gazdaságok adják.
A nagyüzemi, iparszerû termelés mellett az elmúlt két évtizedben, elsõsorban Európában speciális, szabadtartásos baromfitermelési programok is elterjedtek, amelyek egészséges, a fogyasztók minõségi és biztonsági elvárásainak teljes mértékben megfelelõ, különleges élvezeti értékû termékeket állítanak elõ. A környezetkímélõ, ökológiai baromfitartás szigorú és államilag ellenõrzött programja hozta létre Franciaországban a legismertebb szabadtartásos termékmárkát, a Label Rouge-t, amely nem csak a baromfitermékeket fémjelzi (bár erre hozták létre), de ma már a teljes állati terméktermelésben elterjedt módszer. A szabadtartásos programok speciális fajtája az ökológiai, vagy biobaromfi termelési program, amely hasonló, vagy szigorúbb követelményrendszer mellett termel, de jellegénél fogva jelentõs fogyasztói igényeket nem tud kielégíteni.
A világ baromfitermelésében, a következõ évtizedekben e két termelési irány fog erõsödni. A fogyasztás zömét (80-90 %-át, országonként változóan) és a baromfihús világkereskedelem domináns részét a nagyüzemi, integrált baromfitermelés fogja biztosítani, amelyben további koncentráció és a globalizáció erõsödése várható. A konyhakész, továbbfeldolgozott termékek zömének alapanyagát is a baromfiipar fogja elõállítani. A frissen forgalmazott termékek köre továbbbõvül és a fagyasztott termékek szinte kizárólag az export-értékesítésben maradnak meg.
A fennmaradó piaci igényeket a szabadtartásos, speciális baromfitermékek köre fogja kiszolgálni, elsõsorban friss egész és darabolt baromfi formájában. Ma ez Nyugat-Európában a piaci forgalom 3-17 %-át adja.

Szabadtartásos baromfiprogramok a világban és jellemzõ elõírásaik
A szabadtartásos baromfiprogramok az elmúlt két évtizedben alakultak ki, elsõsorban Nyugat-Európában, de igazi fejlõdésük a ‘90-es évek második felében indult meg. A fogyasztók minõségi baromfihús-termelés iránti igénye, amelyet sok termelõ is elfogadott, alakította ki azokat a termelési, feldolgozási és kereskedelmi szabályokat, amelyek garantálják a szabadtartásos baromfitermékek kiemelkedõ minõségét és biztonsági garanciáit. A rendkívül szigorú termelési elõírásokat államilag kontrollált, független minõsítõ cégek ellenõrzik, amelyek igazolása szükséges a szabadtartásos minõsítõ címke és az egyedi nyilvántartási szám használatához.
A szabadtartásos baromfitermelési programoknak az alapvetõ elemei hasonlóak, bár országonként eltérések tapasztalhatók.
A szabadtartásos baromfihús-termelés alapszabályai a következõkben foglalhatók össze:
• Speciális, lassúbb növekedési erélyû baromfifajták használata, amely lehetõséget ad a késõbbi vágásra, az érettebb, jobb ízû baromfihús elõállítására.
• Szabadtartás a tenyészállományok tartása és a végtermék-elõállítás során, behatárolt telepítési sûrûséggel és állománylétszámmal.
• Kizárólag növényi eredetû takarmány-alapanyagok felhasználása engedélyezett, minimum 70 % gabona (kukorica, búza) felhasználásával. A fehérjeellátás is csak növényi eredetû lehet (szója, napraforgó, repce).
• A minimális vágási életkor meghatározott, amely általában kétszerese a nagyüzemi vágási kornak. A vágási életkor alapvetõen határozza meg a testformát, a hús érettségét, azaz a termék élvezeti értékét és minõségét.
• A levágott állatok végsõ, egyedi minõsítése, amely szükséges a minõsítõ címke és az egyedi azonosítószám használatához. Ez ad lehetõséget a termékpálya teljes hosszában az azonosításra és az ellenõrzésre, amely alappillére az egész rendszernek.

A követésre méltó, már kialakult programok Franciaországban (Label Rouge), Angliában (free-range product), Németországban (bauerliche freihaltung), Svájcban és Olaszországban jól mûködnek, így anélkül, hogy másolnánk ezeket, célszerû a tapasztalatok átvétele és alkalmazása Magyarországon is. Ez lehetõvé teszi a gyorsabb bevezetést, a buktatók elkerülését és egyúttal az EU elõírásoknak is meg tudunk felelni, amely export esetén már most is szükséges.
A franciaországi Label Rouge-program a legrégebbi és leginkább kiforrott, így ennek követése adja a leghasznosabb tapasztalatokat. Az EU-jogszabályokkal összhangban a programellenõrzést akkreditált Minõsítõ Szervezetek (magáncégek) végzik, amelyek a termelés teljes folyamatát, szúrópróbaszerûen ellenõrzik. Ezek a cégek adják az egyedi nyilvántartási számokat és biztosítják a komputeres azonosítási rendszert, amellyel a biztonság és a nyomon követhetõség garantálható.
A szabadtartásos baromfitermelési programok, bár alapvetõen fogyasztói igényeket szolgálnak ki, egyúttal biztosítják a környezetgazdálkodási és ökológiai elvárásokat is, így jól illeszkednek az általános elvárásokhoz és az EU által preferált programokhoz. A termelési program alapvetõen azokat a kapacitásokat hasznosítja, amelyek gazdaságosan már nem hasznosíthatók, ezzel hozzájárul a foglalkoztatás fenntartásához, szociális funkciókat is betölt. Ezen ismérvei miatt az EU új támogatási politikájának is megfelel és így támogatható.
Franciaországban a teljes baromfihús-termelés 17-18 %-át a Label Rouge-program adja, így jelentõs állattenyésztési ágazattá vált. Az áruházláncok friss, egész és darabolt csirkeértékesítésének 30-33 %-a Label Rouge márkájú, annak ellenére, hogy e termékek ára két-háromszorosa a nagyüzemi elõállítású csirke árának. Természetesen az elõállítási költségek is sokkal magasabbak, de ezzel együtt nyereséges ez a tevékenység.
A Label Rouge termékek térnyerését jól szemlélteti, hogy az elmúlt évben már 2,2 millió hagyományos brojler szülõpárt telepítettek Franciaországban (nagyüzemi brojler szülõpár 5,2 millió), amely közel 30 %-a az összes szülõpárnak. A Label Rouge csirke-elõállítás az elmúlt évben elérte a 110 millió darabot.

A szabadtartásos baromfiprogram bevezetése és elõnyei Magyarországon
A szabadtartásos baromfitermelési rendszer magyarországi bevezetése lehetõséget teremt a meglévõ háztáji gazdálkodás hagyományainak felhasználására, annak átalakítására és magas minõségû, garantált biztonságú baromfitermékek elõállítására. A magyar baromfiipar további koncentrációja miatt a korszerûtlen, kisebb méretû baromfiistállók gazdaságos hasznosítása már nem megoldható, felújításuk aránytalanul sokba kerülne. Ezeket, a másra nem használható kisméretû istállókat és a körülöttük lévõ területeket hasznosítja a szabadtartásos baromfiprogram. A program indításához szükséges átalakítás viszonylag szerény, így jelentõsebb tõkeigény nélkül megoldható.
A program alapvetõ takarmányozási elõírása a gabona (kukorica, búza) 75 %-os felhasználása, amelyet a termelõ maga tud megtermelni, saját gazdaságában és nem kényszerül azt a betakarítás idõszakában értékesíteni.
A magyarországi baromfitenyésztési kultúrának még mindig része a rusztikus fajták tartása (a háztáji baromfifajták megléte és kedveltsége), így könnyen elterjeszthetõk a programnak megfelelõ fajták, amelyek egy része elsõsorban franciaországi importból biztosítható. A víziszárnyas termelés alapvetõen megegyezik a szabadtartásos rendszer alapelõírásaival, ebben csak a kontroll, eddig szokatlan szigorúsága és annak érvényesítése fog gondot okozni.
A szabadtartás az országnak azon a területein valósítható meg, ahol ennek már van hagyománya, a terület kevésbé alkalmas mezõgazdasági mûvelésre és a foglalkoztatottság, a GDP aránya, a legalacsonyabb (Észak- és Dél-alföld, Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl).
A Magyar Szabadtartásos Baromfitermelõk Szövetsége (MSZBSZ) 2001 tavaszán alakult meg azzal a céllal, hogy a magyarországi baromfitenyésztési és tartási hagyományokat kihasználva, a modern élelmiszer-kereskedelemnek és gasztronómiának hagyományos, természetes, de korszerû, különleges minõségû és élvezeti értékû, szigorúan ellenõrzött termékeket elõállító termelõket, feldolgozókat és kereskedõket összefogja.
Ez évben már közel félmillió hagyományos szabadtartásban elõállított csirke kerül fogyasztásra, amelynek különleges minõsége és élvezeti értéke bizonyára színesíteni fogja a hazai termékkínálatot. A különleges minõség ennek megfelelõ árral is együtt fog járni, hiszen ez a termelési mód kevésbé hatékony, magasabb költséggel jár, amely az értékesítési árban is tükrözõdik.

Dr. Zoltán Péter