MENÜ

Fejés és tejkezelés legújabb technológiai megoldásai, a mûszaki fejlesztés irányai

Oldalszám:
2013.02.19.
Magyarország nemzetgazdaságában a szarvasmarha-tenyésztés, ezen belül a tejtermelés kiemelkedõ szerepet tölt be – mégha ezt a résztvevõk sokszor nem is érzik. A mezõgazdaság nehézipara – szokták ezt mondani – hiszen aki ezt végzi, annak az év 365 napján és a nap 24 órájában ezzel kell, hogy foglalkozzon egyforma lendülettel, szakértelemmel és a szakmához valami megmagyarázhatatlan szeretettel, amibõl soha nincs kiszállás. Viszont a legkisebb figyelmetlenségek, lazaságok a termelés és a minõség színvonalában azonnal megmutatkoznak, már másnap jól láthatóak! Éppen ezért azoknak, akik ebben az ágazatban dolgoznak, illetve az ágazat sorsát befolyásolhatják be kell látniuk, hogy a mezõgazdasági termelés egyik legeszközigényesebb ágazatát csak úgy lehet talpon tartani és stabilizálni, ha jelentõs mûszaki fejlesztéseket hajtanak végre a résztvevõk és ezek a fejlesztések hosszú idõszakra szólnak. Ehhez sok pénzre, kedvezõ támogatásokra és hosszúlejáratú, kedvezményes hitelekre van szükség!
Kedvezõnek mondható, hogy az elmúlt 10 évre jellemzõ tejtermelõ tehénállomány csökkenése az utóbbi idõszakban megállni látszik, bár ez inkább a belsõ átrendezõdésnek köszönhetõ, mint a termelési kedv erõsödésének!
Törvényszerû ez, hiszen az 1-2 tehenes gazdák mûszaki fejlesztésre képtelenek, így termelésük a család és a szomszédok ellátására korlátozódik, ha a termelésük ezt az igényt meghaladja, akkor az állomány felszámolására kényszerülnek. Kérdés, hogy vannak-e olyan termelõk, akik a kiesett tehénállományt saját tenyészetükben pótolni képesek, illetve a fajlagos tejtermelés növekedése lépést tud-e tartani a kiesett tehénállomány termelésének a pótlásával?
Hiszem, hogy igen, hiszen szerte a fejlett mezõgazdasággal rendelkezõ világban, így az Európai Unió országaiban, de az USA-ban is a koncentráció jelensége és igénye jelentkezik, mely azt jelenti, hogy minden termelés akkor gazdaságos, ha iparszerûen, szakképzett és hozzáértõ szakemberek irányításával nagy volumenekben történik és a minõsége kiváló! Ezekre az üzemekre jellemzõ az állandó, folyamatos mûszaki fejlesztés, ennek következtében a fajlagos tejtermelés állandó növekedése, a fajlagos élõmunka ráfordítás csökkenése, így a nyereségesség javulása!
Ezzel a „pártehenes” gazda képtelen lépést tartani, így állománya felszámolására kényszerül! Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy nincs szükség a kistermelõkre és a családi gazdaságokra! Mert igenis van, csak más formában kell megjelenniük a piacon! Önkéntes érdekalapokon kell szervezõdniük, ha talpon akarnak maradni! Értékesítõ Szövetkezetet kell létrehozniuk, ahol nem egyénenként állnak szemben a feldolgozókkal, hanem 50-60 termelõ közösségeként, ahol több száz tehén tejét kell átvenni, így ha a minõségi követelményeknek eleget tesznek, akkor lényegesen magasabb árbevételt érhetnek el, termelésük rentábilissá válik, ha megélhetésük nem is, de jövedelem-kiegészítésük megoldódhat, hozzájárulnak a hazai tejszükségletek kielégitéséhez is! Ezt az államnak is megfelelõ módon kell támogatnia, mely hosszú távon kifizetõdõ!
Az ÁT KFT. szakmai jelentései szerint a 2001. évben az ellenõrzött tehénállomány (260 ezer db) 73 %-a volt képes extra minõségû tej termelésére, mintegy 10 %-a elsõ osztályúra és 17 %-a pedig II. osztályú vagy annál rosszabb minõségben termel. És akkor hol van még a nem ellenõrzött 120.000 db tehén termelésének a minõsége? Ha analóg próbálom megközelíteni a dolgokat, úgy számolom, hogy ma Magyarországon mintegy 300-400 millió liter tej termelõdik minõségi kifogásokkal, amire a feldolgozóiparnak nincs szüksége, illetve csak korlátozott feldolgozásra és értékesítésre alkalmas! Ezen kell változtatni és nem mellébeszélni! Ezt pedig csak következetes, elegendõ mértékû állami támogatással, hitelekkel és más segítségekkel alátámasztott mûszaki fejlesztésekkel lehet megoldani!
Ne feledkezzünk meg az emberi oldalról sem, hiszen legalább olyan fontos tényezõ az emberi tudás, az igényesség és hozzáállás, mint a mûszaki oldal. A mûszaki fejlesztést nemcsak elhatározni kell, hanem ehhez szakmai igényesség alapján el kell jutni és azt következetesen végre kell hajtani! Tudomásul kell vennünk, hogy a jövõben egyre kevésbé lesz szüksége a tejiparnak másod- és harmadosztályú tejekre, ezért megteheti, és gondolom meg is teszi, hogy ezeket nem veszi át a termelõktõl!
Mi tehát a megoldás? A folyamatos és tervszerû mûszaki fejlesztés, a tartási-, tenyésztési-, takarmányozási technológiák rekonstrukciója, átgondolása, szükség szerinti átalakítása és a termelés nyereségessé tétele! Mindenkinek a maga lehetõségei szerint kell megtalálnia a megoldást! A 3-5 tehenes gazdáknak máshogy kell felülni a lóra, illetve a tehénre, ha akarnak valamit kezdeni, és megint máshogy a több tíz tehenet tartóknak, nem beszélve az egyre gyakoribb 50-100 tehenet tartó gazdákról!
A fejõgépgyártók minden tehéntartó számára kínálnak megoldást, hiszen palettájukon megtalálhatóak a kötött tartástechnológiában használatos korszerû sajtáros-, és vezetékes fejéstechnológiától kezdve a kötetlen tartástechnológia különbözõ típusú fejõházi rendszerei, a hagyományos halszálkás fejõházaktól kezdve a párhuzamos és körbeforgó technológiákig, valamint a legkorszerûbb számítógépes telepirányítási rendszerig minden, ami a 21. században lehetséges. Kérdés az, hogy a technológiák közül melyik alkalmazása a legcélszerûbb, a legkifizetõdõbb vagy csak egy divatirányzatra akarunk felülni? Sosem szabad egy termelõre rákényszeríteni olyan technológiát, aminél úgy érezzük, hogy erõn felüli, értelmetlen és nem hozza meg az árát, azaz mûszaki elõnyei nincsenek arányban jövedelemtermelõ képességével.
Mit értek ezalatt? Nem értek egyet a sokszor méregdrága, energiafaló technológiákkal, amikor a fejõház forgási sebessége nem változik lényegesen; nem értek egyet a feleslegesen „puccos” dolgokkal, pl. hogy ott is rozsdamentes anyagokat használjanak, ahol ezek nem szükségesek – ez lehet valakinek jó, de nem a termelõnek az biztos; nem értek egyet az energiafaló villanymotorokkal és egyéb berendezésekkel sem, ez lehet, hogy Amerikában és másutt nem probléma, de úgy gondolom, hogy Magyarországon ez lényeges szempont!
Viszont egyetértek azzal, hogy a berendezések alkalmasak legyenek a nagytejû és gyors tejleadású tehénállomány szakszerû és kíméletes kifejésére úgy, hogy sem a tejleadás elõtt, sem közben és utána a tõgyet vakfejés ne érje, hiszen a legrosszabb, amit egy tehénnel elkövethetünk, az a vakfejés, mely meg is látszik a szomatikus sejtszám alakulásában Magyarországon. Mindezt csak az tudja, hogy ez milyen problémát jelent, aki rendszeresen küzd ellene és mindent megpróbál elkövetni, hogy a tej minõsége javuljon! Késõbb rájön, hogy a kidobott pénz és energia ellenére sok mindent nem tehet, érzékeli, hogy jobb lett volna a gondos megelõzés! Egyetértünk abban, hogy a mûszaki fejlesztés szükséges és komoly terheket ró a beruházóra, ezért csak az optimálisan szükséges berendezéseket kell és szabad beszerelni, melyek biztosítják az extra minõségû tejtermelés feltételeit, a többi csak felesleges máz és pénzkidobás, ami a beruházási költségeket növeli !
El kell ismerni, hogy a fejõgépgyártók a mûszaki színvonal emelésében az utóbbi 5-10 évben óriási fejlesztéseket végeztek, ez vonatkozik a belsõ mûszaki tartalomra és a dizájn-ra is. Ma már elengedhetetlen, hogy egy fejõgép gyártója és forgalmazója ne teljesítse azokat a mûszaki elõírásokat és teljesítményeket, amik szükségesek ahhoz, hogy a magas tejtermelésû, intenzív tejleadású, sokszor napi 50-60 liter tejtermelésû tehenek maximális igényeit ne tudja teljesíteni! Na persze ehhez nemcsak robosztus, rozsdamentes vastömegek és indokolatlanul nagy energiafaló berendezések szükségesek, hanem korrekt vákuumtechnika, így megfelelõ mennyiségû tartalék vákuum (min. 50 %); kíméletes vákuumnagyság 38-42 kPa – emlékezzünk arra, hogy nem régen, de van ahol ma is még 50,6 kPa- lal fejnek; korszerû elektronikus és mikroprocesszorokkal támogatott vezérlések; CASCADE rendszerû elektropulzáció, ahol a szükséges vákuummennyiség a töredékére csökkenthetõ; mikroprocesszor által vezérelt tejleadás-érzékelés és stimuláció, hiszen a fejés elején is gyakran fordul elõ vakfejés, ami óriási és visszafordíthatatlan károkat okozhat a mastitisek kialakulásában, így a szomatikus sejtszám kezelhetetlenségében; kíméletes és nem letépõs kehelylevétel a fejés végén úgy, hogy mind a négy kehelynél a vákuum korrekt módon zárjon le, a fejõgumik nyiljanak ki és a kelyhek omoljanak le a tõgynegyedekrõl; a nagy keresztmetszetek és terek és a könnyû súly a kollektorokban (fél literes) és a tejelszállítás csõkeresztmetszetei – a rövid tejtömlõk – a 16-18 mm-t érjék el!
Ha ezeket az elõírásokat a fejõgép teljesíti – és mondjuk ki zömében teljesítik – akkor egy korszerû és megfelelõ típusról beszélhetünk, ami már a 21. sz. technikáját képviseli ! Más kérdés az ára és a mûszaki színvonala, szervize és hosszú távú megbízhatósága! Ennek kell Magyarországon még kellõképpen erõsödni és fejlõdni! Tudomásul kell venni, hogy ha egy fejõberendezést valakinek eladok, akkor az olyan mintha házasságot kötnénk valakivel, együtt sírunk és nevetünk alapon, de soha nem hagyhatjuk cserben ügyfelünket még akkor sem, ha ez nem kifizetõdõ, vagy netalán kellemetlen feladatokkal jár együtt! Ez morális kérdés, amit nem tanulni, hanem érezni kell minden résztvevõnek, aki ezen a pályán mozog!

Milyen mûszaki fejlesztéseket javaslunk a beruházni szándékozóknak?:
– a „pártehenes” gazdáknak a sajtáros berendezések modernizálását, a régi alumínium sajtárok rozsdamentes változatra történõ lecserélését; korszerû és megbízható hidro- vagy elektropulzátorok felszerelését, melyek megbízhatóan tartják a beállított ütemszámot és ütemarányt, olcsók és kevés karbantartást igényelnek; korszerû és nagy tejterû könnyített kollektorokat és könnyített fejõkelyheket nagy keresztmetszetû tejtömlõkkel, melyek a tej kisöprését nagymértékben elõsegítik és nem utolsósorban korrekt vákuumelõállító berendezést, amelyik biztosítja a szükséges vákuummennyiséget és nagyságot, azaz megfelelõ vákuumszabályozóval, mérõórával és kipufogóval rendelkezik. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor mûszakilag extra minõségû tej fejhetõ, más kérdés a kifejt tej további kezelésének, szûrésének és azonnali lehûtésének a kérdése. Bármilyen minõségben is fejjük ki a tejet, ha fél órán belül nem kezdjük meg a lehûtését a csiraszám elszabadul és a folyamatok irreverzibilissé válnak! Ezért feltétlen azt javasoljuk, hogy a kifejt tej hûtését azonnal meg kell kezdeni, ezt pedig csak saját hûtõ beállításával lehet megtenni!
– Több tíz tehenes gazdának már meg kell gondolnia a fejlesztés irányát! Kötve tartja továbbra is a teheneit vagy szabadtartást valósít meg? Ha kötve, akkor két irány lehetséges: az egyik, hogy továbbra is sajtárba fej és itt korrekt bõvítést végez, ez a legolcsóbb!
Ha nem, akkor vezetékes rendszert épít ki, így zárt rendszerben érkezik a teje a hûtõbe, de ennek a rendszernek a sok elõnyén kívül a hátránya, hogy nem olcsó, de lényegesen munkaerõ-takarékos és könnyebb a fejési munka!
Kötetlen tartásnál már felmerülhet egy kis fejõház gondolata, ahol a fejést higiénikusan, fizikailag nem megterhelõen lehet végezni, de itt is számolni kell a költségtényezõkkel! Valószínû, hogy ezek ellenére ezt a megoldást kell javasolni, hiszen ezekben a technológiákban lehet hatékonyan minõségi munkát végezni! Tervezésnél fontos figyelembe venni, hogy hány tehenet kell megfejnem, hány tehenet kell egy óra alatt megfejnem és akarok-e fejleszteni a jövõben? A fejõházat úgy kell megtervezni, hogy a tehénállományomat minél elõbb lefejjem, hogy minél több idõ jusson a takarmány felvételére és annak hasznosítására, azaz a tejképzõdésre! Persze itt kell megtalálni az egészséges kompromisszumot az ideális és a reális között, hiszen anyagilag nem mindegy a fejõház nagysága! A fejõház építésénél nagyon nagy elõnyt jelenthet, hogy egy régi épületben vagy egy istálló végében tudom elhelyezni, hiszen ma az építési költségek meghaladják a 100.000 Ft-ot négyzetméterenként. Tudni kell, hogy a szükséges infrastrukturális beruházásokkal együtt (elõ-és utóváró, szennyvízgyûjtõk, fel- és visszahajtó rendszer, kezelõ-inszemináló stb.) egy kisebb fejõház építési és technológiai költsége elérheti a 10-15 millió forintot is, ami állami támogatás nélkül hatalmas terhet ró a beruházóra!
El kell dönteni, hogy milyen anyagi lehetõségeim vannak a megvalósításra! Egyszerre akarok megoldani mindent vagy lépcsõzetesen? Fontos, hogy elõtte és közben gondoskodjak a megfelelõ takarmányozási és tenyésztési feladatokról is, hiszen nagy termelés csak jó háttérrel rendelkezõ állománytól várható el. Attól még, hogy fejõházban fejek – nem lesz több tejem, legfeljebb a minõsége fog javulni, ha odafigyelek a technológiára!
Feladatom, hogy az utóbbi években történt és a jelenlegi fejlesztési irányokról is szóljak egy pár szót ! Mint ahogy az öltözködésben és az autógyártásban, itt is beszélhetünk különbözõ reális mûszaki fejlesztésekrõl és különbözõ divatirányzatokról is! Nem akarom a gyártók erõfeszítéseit lebecsülni abbéli szándékukban, hogy minél jobb és tökéletesebb mûszaki megoldásokra törekednek a szakszerû és gyors kifejés érdekében, de sokszor ezek a törekvések feleslegesek, szakmai többletet nem, vagy csak alig hoznak a beruházónak! Ugyan meg tudjuk magyarázni, hogy ez miért jobb, mint az eddig megszokott régi, de a gyakorlatban rájövünk, hogy a költségnövekedés lényegesen nincs arányban a haszonnal! Mindezt még államilag támogatjuk is elvéve esetleg több másik beruházás elõl a lehetõséget!

Lássuk, hogy a fejõgépgyártók és forgalmazók ma milyen irányt képviselnek.

– Vákuum-elõállítás, vákuumszivattyúk:

Abból kell kiindulni, hogy a környezet szennyezése az EU-hoz történõ csatlakozás elõtt és után is meghatározó szempont lehet, mind az iparban és mind a mezõgazdaságban.
Ennek következtében hazánkban is megindult egy, a szennyezés visszaszorítására irányuló tendencia és cselekvési program,mely igyekszik kiváltani azokat a tevékenységeket és berendezéseket, amelyek környezetünket nagymértékben veszélyeztetik. Ilyenek az olajos vákuumszivattyúk használata, melyek ugyan mûszakilag megbízhatóak, sõt ma már az olajpára korrekt felfogásával nem is olyan környezetszennyezõek, de elindult egy olyan tendencia, hogy a hagyományos, olajos vákumszivattyúkat váltsák fel az ún. légfúvós, olaj nélküli vákumszivattyúk, melyek mûködése megbízható, sõt frekvenciaváltó segítségével mûködésüket optimalizálni lehet, így energiafelhasználásuk 40-50 %-kal csökkenthetõ! Probléma egyedül az áruk, mely elérheti a hagyományos 3-4-szeresét is!
Ha a vákuumnál tartunk, beszélnünk kell egy olyan törekvésrõl, ami a további vákuumcsökkentés irányába halad! A korszerû mai technika szinte mindenhol a 42 kPa-t célozza meg, de jelenthetem, hogy Dániában a 36-38 kPa már általánosnak mondható, természetesen ennek vannak technikai és emberi feltételei, gondolok a fejõkészülékek súlyának csökkentésére, a vákuum stabilitása és a fejési technológia korrekt végzése pl. a fejõkészülékek felrakásánál a fals levegõ beengedésére gondolok! Ezt muszáj megtennünk, hiszen a tõgyet ért magas vákuum, különösen vakfejés esetén, nagy károkat okoz a teheneknek, elõbb-utóbb a tej szomatikus sejtszámának növekedéséhez vezet.

– Fejõkészülékek:

Nem is olyan régen, de sajnos most is gyakran elõfordul, hogy 150 cm³-es fejõkészülékekkel fejnek viszonylag nagytejû és intenzív tejleadású teheneket. A ma technikája a fél liter körüli, nagy tejterû kollektorokkal és a nagy keresztmetszetû rövid tejtömlõkkel szállítja a berendezéseket, ami a tõgy alatti vákuumstabilitás alapja is (maximum 2 kPa változás lehet). Fontos a hosszú tejtömlõ kifolyó csonkjának a keresztmetszete is, hogy nagy tejleadás esetén a tej kisöprõdjön a kollektorokból!

– Elektropulzációs rendszer:

A pulzációs rendszerek, melyet a fejõgépgyártók preferálnak a következõek:
1. amikor mind a négy tõgynegyednél egyszerre történik a szívás és egyszerre a pihentetésütem, akkor a legnagyobb vákuumszükségletet kell biztosítani ehhez, a stabilitás nem megfelelõ – ingadozhat!
2. amikor az elsõ és a hátsó vagy a jobb oldal és a bal oldal kap egyszerre vákumot, illetve légköri levegõt – már jobb a helyzet a vákumszükséglettel, hiszen fele az elõzõ változaténak és lényegesen stabilabb is a vákuum;
3, CASCADE rendszerben kapcsolt pulzátoroknál pedig megvalósul, hogy egyszerre csak mindig egy pulzátor mûködik, hiszen a pulzátorok fáziseltolással mûködnek! Így fordulhat elõ, hogy hasonló nagyságú fejõházaknál különbözõ vákuumszükségletek vannak ugyanazon tartalék vákuumértékek mellett. Ezzel mintegy 30 %-os vákumszükséglet megsporólható!

Levevõ automaták:

Szintén gyakran változtak, hiszen a madzagos vagy húzóköteles levevõk már a 70-es évek végén megjelentek Magyarországon, igaz nem ebben a minõségben mint a maiak, de akkor a szakma nem ezt részesítette elõnyben, hanem a robosztus karos leemelõket, melyek a fejés végén még jól meghúzták a tõgyeket, hogy teljesen kiürítsék azokat! Ma már ez nem lehet cél, sõt inkább azt mondjuk, hogy nem kell „csontra” fejni a tehenet, mert ilyenkor gyakori a vakfejés, mely komoly tõgyegészségügyi problémát okozhat! Ezért a húzóköteles levevõ az elterjedt és valószínû az is marad! Fontos,hogy a levevõ ne tépje le a tehénrõl a kelyheket, hanem csak megfeszítsen és hagyja, hogy a fejõkelyhek maguktól omoljanak le és utána tegye a helyére a berendezést!

Mosóautomaták:

A legfõbb feladat, hogy a fejés után a mosórendszer emberi beavatkozás nélkül abszolút biztonságosan és teljesen automatikusan végezze el a fejõrendszer belsõ mosását úgy, hogy mind a langyos vizes öblítések, mind a forróvizes és mosószeres mosási programok kielégítsék a higiénikus tejtermelés teljes feltételrendszerét. Ehhez a mikroprocesszoros technikát kellett segítségül hívni! Nagyméretû fejõházaknál fontos lehet a mosóvíz visszamelegítése, hiszen a hosszú vezetékeken bármilyen hõfokú forróvíz lehûl és a mosás hatékonysága kellõképpen romlik! Az ma már természetes, hogy a szükséges mosószer mennyiséget a berendezés teljesen automatikusan adagolja, kiküszöbölve az emberi hanyagságot és hibákat!

Tejhûtés technológiája:

A mai tejhûtési technológiák analógok a régi, 20 évvel ezelõtti, direkt elpárologtatással mûködõ rendszerekkel, bár ettõl eltérõ rendszerek is létezhetnek. A lényeg, hogy a régi tejhûtési technológiáknál az elpárologtató felület csak a hûtõ aljában volt, így nem volt hatékony, hiszen mire a tej lehûlt, addig 3-4 óra eltelt – a nem is mindig kifogástalan minõségû tej csiraszáma az égbe szökött. A mai direkt expanzióval mûködõ hûtési rendszerek elpárologtató felülete a palást 2/3-a is lehet, tehát óriási, így elérhetõ, hogy a kifejt tej hõmérséklete 1 órán belül 10 fok alatt van és a fejés végére 3-4 fokos. Ekkor a berendezés leáll és csak akkor kapcsol be rövid idõre, ha a hõmérséklet 1-2 fokot emelkedik. Energiaszükséglete a jeges-vizes rendszerekéhez képest kb. 60 %-os. Karbantartási igényük minimális, automatikus mosásuk megegyezik a fejõgépekével! Úgy érzem, hogy más technológiát ma nem szabad építeni, a szakma is ezt az elvet vallja!
Fontos, hogy mindenképpen reálisan fel kell tudjuk mérni, hogy milyen termeléssel, milyen árbevétellel és azon belül milyen nagyságú nyereséggel számolhatunk! Ennek birtokában lehet és kell bevállalni a kölcsönök visszafizetését és az üzemeltetés folyamatosságának a biztosítását!
Mely szempontok fontosak a tervezési stádiumban?
– a fejõház csatlakozása az istállóhoz és a pihenõtérhez;
– fel és visszahajtó rendszer kiépítése;
– elõ és utóváró kialakítása;
– szennyvizek elvezetése;
– víz, csatorna, elektromos áram, gáz stb. lehetõségek;
– meglévõ vagy új épület felhasználása a fejõház kialakítására;
– tervek, engedélyezések elkészítése;
– költségvetés elkészítése;
– a források számbavétele, saját erõ, hitelek, támogatások, finanszírozás;
– a technológia kiválasztása, adaptálása;
– a beruházás lebonyolítása;
– beüzemelés.

Biztos vagyok benne, hogy az általam elmondottak egy kis szakmai sovinizmussal és kis egészséges önzéssel fûszerezettek, de bocsássák meg nekem ezt, hiszen már több, mint 25 éve dolgozom annak érdekében, hogy a szakma méltó elismerést kapjon súlyának és fontosságának megfelelõen!

Dr. Paulisinecz János
szaktanácsadó-szakértõ