A másodvetésû zöldtrágya növények talajmûvelése

A zöldtrágya növényekkel szembeni követelmények az alábbiakban foglalhatók össze: lehetõleg rövid tenyészidejû legyen; gyorsan képezzen nagy vegetatív tömeget; a szélsõséges idõjárási körülményekkel és a talajjal szembeni nagyfokú alkalmazkodó képesség; egységnyi területre kevés és olcsó vetõmag; könnyen kezelhetõ és gazdaságos legyen.

Zöldtrágya növényt az egész tenyészidõszak folyamán termeszthetünk. Fõnövényként, illetve köztesként vetve zöldtrágyás ugart alakítunk ki. Ez a mód hazánkban igen ritkán fordul elõ, a majdani EU-csatlakozás után azonban a területpihentetésbe bekapcsolva minden bizonnyal nagyobb hangsúlyt kap. Fedett tarlós zöldtrágyázás esetén az õszi kalászosra tavasszal rávetjük az évelõ pillangósok valamelyikét. Elõnye, hogy nem igényel külön talajmunkát, hátránya azonban, hogy száraz évjárat esetén a zöldtrágya növény termesztése nem jár sikerrel. A harmadik mód a sarjú zöldtrágyázás, ekkor az évelõ pillangós elsõ növedékét takarmányként hasznosítjuk, a másodikat használjuk fel trágyázási célra. Hazánkban a tarlóvetéses zöldtrágyázás a legelterjedtebb, leginkább alkalmazott eljárás. Másodvetésre a fõnövény betakarítása után a tarlóba rövid tenyészidejû, szárazság tûrõ zöldtrágya növényt vetünk, majd virágzás elõtt, általában szeptemberben leforgatjuk. Az árvakelés és az élõ tarló is lehet zöldtrágya értékû. A június végétõl augusztus közepéig betakarított növények aratásakor elpergett magjai, ha néhány centiméterre a talajba kerülnek, árvakelésük után a talajt a termesztett zöldtrágyákhoz hasonlóan védik. A betakarítást közvetlenül követõ tarlóhántással elérhetõ a talaj nedvességvesztésének csökkentése, a gyom- és az elpergett kultúrnövénymagok kelésének elõsegítése, valamint a talaj biológiai életének elõmozdítása. Az árvakelés zöldtömegét akkor keverjük be a talajba, mielõtt a T-életformájú gyomok (kakaslábfû, disznóparéj-félék, libatop-félék) virágozni nem kezdenek. Fontos elõnye még a talajélet serkentésén kívül, hogy csökkenti a talaj gyommag- készletét. Középkötött és kötött talajokon a zöld tarlónak is szerepe lehet a talajtermékenység növelésében, mivel ezeken a talajokon termesztésük csak öntözve lehetséges, ami viszont gazdaságtalanná teszi az eljárást. A zöldtakarmányok, és egyéb zölden betakarított növények után maradt élõ tarló kiváló trágya lehet. A pillangós virágú zöldtrágyát nagy N-tartalma miatt célszerû kiegészíteni foszfor- és káliummûtrágyákkal, hogy teljes értékû szerves trágyává váljon.

A zöldtrágya növények két csoportba oszthatók: pillangós virágúakra és egyéb zöldtrágya növényekre. A pillangósok klaszszikus zöldtrágya növények, ilyen például: a csillagfürt, a fehérvirágú somkóró, a szöszös- és pannon bükköny, a perzsahere, a svédhere, a fehérhere, a nyúlszapuka, a szeradella. Nem pillangós virágú zöldtrágya növények: az olajretek, a fehérmustár, a facélia, a napraforgó, a takarmányrepce, a réparepce. A jó zöldtrágya növény ismérvei a következõk: dudvás szár, a talajt dúsan átszövõ gyökérzet, jó tápanyagfeltáró képesség, és fõleg a csírázáshoz, a kezdeti fejlõdéshez mérsékelt vízigény. A fehér mustár, az olajretek, a fehérvirágú somkóró a talajlazító növények csoportjába tartozik. Termesztésükkel, mivel gyökérzetük erõteljes növekedésû, talajlazító hatást érhetünk el.

A talajok biológiai javítása – ami a kedvezõtlen talajtulajdonságok megszüntetése növények segítségével – az utóbbi években sajnos háttérbe szorult, a zöldtrágya növények termesztésével azonban tehetünk valamit azért, hogy talajainkban kialakítsuk a megfelelõ kultúrállapotot és azokat abban fenntartsuk. A zöldtrágya növények termesztésének számos elõnye ismert: felhalmozzák a nitrogént, felhalmozzák a humuszt, ellensúlyozva az intenzív talajmûvelés szervesanyag-csökkentõ hatását, mérséklik az ásványi anyagok kimosódását (talajvédõ hatás), csökkentik az eróziót, deflációt, a talajt morzsalékos állapotúvá alakítják, gyomirtó hatásúak, egyes fajoknak fonálféreg-gyérítõ hatása is van, elõsegítik a csapadék hasznosulását, lazítják a fel- és altalajt.

Számos elõnyük mellett azonban meg kell említeni, hogy vetésforgóba illesztésük kockázatot is hordoz magában, ezek a következõk: aszályos idõszakban fellépõ talajnedvesség-hiány a rosszul megválasztott zöldtrágya növény, vagy a fõnövény alá kijuttatott túl sok nitrogén miatt; rosszul megválasztott zöldtrágya növény esetén betegségek, kártevõk felszaporodhatnak; a ki nem kelt kemény héjú magok éveken át a talajban elfeküdve kultúrgyomként fertõzhetnek; a nagy tömegû zöldtrágya rossz minõségû beforgatása a késõbbi mûvelések minõségét károsan befolyásolhatja, és terméscsökkentõ hatása lehet.

A zöldtrágya növények termesztésének sikerességét alapvetõen befolyásolják a fõnövény betakarítása után végzett talajmûvelési beavatkozások. A tarlóhántást közvetlenül a betakarítást követõen a talaj úgynevezett beárnyékolási érettségében kell elvégezni, a felszín kiszáradása elõtt. A tarlóhántást lehetõleg azzal egy menetben gyengén tömöríteni is szükséges, a felszínt le kell zárni. Száraz idõben a tarlóhántás késedelmes elvégzése nemcsak a zöldtrágya növény termesztésének sikerességét ronthatja, hanem elégtelen téli csapadék esetén a tavaszi vetésû növény kelési esélyeit is. A tarlóhántást a talaj kötöttségétõl függõen a Magyarországon legelterjedtebb tárcsával, ásóboronával, kultivátorral, talajmaróval végezhetjük. A felszín lezárására gyûrûs vagy pálcás henger, esetleg fogas alkalmas. Megfelelõ talajnedvesség mellett végzett tarlóhántás és annak lezárása kevésbé kötött és jó szerkezetû talajokon már a magágykészítést is magában foglalja. Kötött talajokon és száraz viszonyok között azonban szükség lehet még egy mûveletre, amellyel a magágyat alakítjuk ki. Ezután következhet a vetés. Vetés után szükség lehet a tarlómaradványokkal fedett felszín lezárására. Ezt a vetéssel egy menetben célszerû elvégezni, csökkentve ezáltal is a költségeket, valamint a talajfelszínen járást. A többszöri mûvelés azonban nemcsak a zöldtrágyázás költségeit növeli meg, hanem a többszöri taposás kedvezõtlenül hat a talajéletre is. A hazai gépforgalmazók többségénél már találhatók magágykészítést és vetést egy menetben elvégzõ modern eszközök (pl. vetõkultivátor).
Ezekkel az eszközökkel egy menetben olcsón és pontosan egyenletes magágy mélységet kialakítva tudunk minimális talajnedvesség veszteséggel vetni.

A zöldtrágya növény elõvetemény értékét megfelelõ zöldtömeg esetén a talajba forgatás ideje és minõsége határozza meg. Szántás elõtt szükséges lehet a zöldtömeg forgatás irányában történõ hengerezésére. Az alászántott zöldtrágya fejlõdési fázisa befolyásolja a trágya hatását. A virágzás elõtt, bimbós állapotban – mikor a legnagyobb zöldtömeget éri el – alászántott növények hatása kedvezõbb. Elképzelhetõ az is, hogy a zöldtrágyát hagyjuk lefagyni és tavasszal mulcsba vetünk. A leforgatott szerves anyag hatására javul a talaj mûvelhetõsége, a levegõ- víz- és hõforgalma, kialakul a morzsalékos szerkezet, amely javítja számos növény termésbiztonságát és termésminõségét, valamint növeli a talajmûvelés hatástartamát. A zöldtrágya talajba juttatását követõen a felület elmunkálására nem használhatók olyan megoldások, amelyek leronthatják az elõzõ mûvelés minõségét, vagyis a felszínre hozzák a leforgatott, talajba kevert zöldtrágyát.

Magyarországon a zöldtrágyázás, mint a szervesanyag-viszszapótlás egyik lehetséges módja nem általánosan elterjedt. Ez az ismertség hiányának tudható be, valamint annak, hogy a zöldtrágya növények termesztése szakértelmet és nagy odafigyelést igényel. Ez az állapot az Európai Unióhoz történõ csatlakozás után nagy valószínûséggel változni fog. Erre az optimizmusra Ausztria példája adhat okot, ugyanis ott a csatlakozás után emelkedett a zöldtrágya növények termõterülete. A fejlõdés annak tudható be, hogy az Unióban jelentõs támogatást élveznek ezek a területek.

Bodnár Péter