Idõszerû zöldségtermesztési munkák

Ha vízigényük alapján csoportosítjuk a zöldségféléket, akkor a következõ felosztás végezhetõ:
Kedvezõ elosztású, közepesen csapadékos évben, öntözés nélkül megtermeszthetõk:
fejes saláta, borsó, korai káposztafélék, görögdinnye (hagyományos fajták), sütõtök, rövid tenyészidejû, cikória saláta, torma, sóska, rebarbara, spenót, cékla, mángold, dughagymáról szaporított vöröshagyma, fokhagyma, spárga.
Kedvezõ elosztású, csapadékos évben, öntözés nélkül megtermeszthetõk:
paradicsom, fûszerpaprika, görögdinnye (hibridek), sárgadinnye, fõzõtök, bab, tárolási gyökérzöldségfélék, tárolási káposztafélék (kivéve), retek, magról szaporított vöröshagyma, csemegekukorica, síkmûvelésû konzervuborka.
Kedvezõ elosztású, csapadékos évben, is csak öntözéssel termeszthetõk meg:
étkezési paprika, tojásgyümölcs, kései karfiol, támrendszer mellett nevelt konzervuborka. Hangsúlyozni kell, hogy a fenti felosztás sok tekintetben vitatható, mert a fajta, a termesztési mód (helyrevetés vagy palántázás), vagy a termesztési cél is jelentõs mértékben módosíthatja a besorolást. A korszerûbb, intenzívebb viszonyokra nemesített fajok általában igényesebbek a folyamatos vízellátásra, mint a hagyományos fajták.

A termések kineveléséhez szükséges vízmennyiség is nagyon változó, például egy kifejlett uborkanövény által naponta elpárologtatott vízmennyiség a forró nyári napokon meghaladhatja a 2-2,5 litert, ami a fejes salátának az egész tenyészidõszakra elég.

Az öntözés gyakorisága attól függ, hogy milyen mélyen gyökeresedik a növény, és milyen a talaj vízmegtartó képessége. Ugyanis a magasabb humusztartalmú és kötöttebb talajok tovább tartják a nedvességet, ebbõl adódóan lehet valamivel ritkábban, de nagyobb vízadagokkal öntözni, ellentétben a szerves anyagban szegény homokkal, ahol bizonyos növények esetében a 2-3 naponkénti vízutánpótlás is indokolt.

Elõnyös és takarékos, ha nem a legmelegebb déli órákban öntözünk, amikor nagy a párolgás, és amikor könnyen leperzselhetjük a hideg vízzel a felmelegedett növényt. Sokszor az üzemszervezés nem teszi lehetõvé, de legjobb a reggeli öntözés, ilyenkor a növény gyorsan megszárad, ellentétben az esti öntözéssel, amely során a levelek hosszú ideig nedvesek maradnak, így nagyobb esélye van a fertõzõ betegségek megtelepedésének.

Tekintettel arra, hogy a növény a tápanyagokat mindig a vízzel együtt veszi fel, célszerû a fejtrágyát a vízzel együtt adagolni. Ehhez megfelelõ összetételû és jó minõségû mûtrágya kell, amely a következõ tulajdonságokkal rendelkezik:
– vízben jól oldódjon,
– a legfontosabb növényi tápanyagokat könnyen felvehetõ formában tartalmazza,
– ballasztanyagot ne vagy csak nagyon keveset tartalmazzon,
– a tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya a növény számára kedvezõ legyen,
– olcsó legyen,
– könnyen legyen kezelhetõ és tárolható.

Tápoldat készítésnél 0,1-0,2 %-os töménységû oldatoknál magasabb koncentrációt (0,3 %) csak kiváló minõségû vizek esetében használjunk. A jobb oldódás és a pontosabb adagolás miatt célszerû mindig törzsoldatot készíteni úgy, hogy a kívánt töménységet (pl. 0,15 %) mindig 100-szoros hígítással érjük el.

A zöldségtermesztõ gazdaságokban általános az esõztetõ öntözõberendezések használata, aminek számos elõnye, de ugyanakkor több hátránya is van. Elõnyeként tartjuk számon, hogy kevésbé érzékeny a vízminõségre, használható párásításra, a növények frissítésére, ugyanakkor hátránya, hogy a fertõzõ betegségek terjedését nagymértékben elõsegíti. A korszerû megoldások közül terjedõben van a cseppenkénti öntözõrendszerek alkalmazása, amellyel csak kiváló minõségû víz juttatható ki, ugyanakkor a vízmennyiség nagyon pontosan szabályozható, nem nedvesíti a levélfelületet, így használata során kisebb a fertõzõ betegségek terjedésének a veszélye. Frissítõ és párásító öntözésre nem használható.

Dr. Terbe István