A fiaztás eszközei

A 3 részre tagolt fiaztató kutricák egyértelmûen beváltak.



Az egyik oldallal párhuzamosan elrendezett kocaszorítókkal kialakított fiaztató kutricák hossza 2,2-2,3 2,4 m, szélessége 1,6-1,8 m, nettó területük 3,3-4,4 m². A kocaszorító szélessége általában 65 cm, némely változatnál állítható. A 90-110 cm szabad magasságot biztosító kocaszorító terület



két oldalán a malacok szopását ill. pihenését lehetõvé tevõ malacmenekülõ és malacpihenõ terület van. Elsõsorban a gondozói munkák miatt célszerû, ha a malacmenekülõ ill. pihenõ terület szélessége 45-50 cm-nél nem kisebb és oldalfalának magassága 42-45 cm.



A kutrica beépítésétõl függõen lehet áthajtós, végérõl vagy oldaláról fel[be]hajtós kialakítású, és ennek megfelelõen a kocaszorító mindkét rövid oldala, egyik vagy mindkét hosszú oldala üzemszerûen nyitható vagy fix kivitelû, és esetenként a kutrica egy vagy két oldala is nyitható.



A koca számára szolgáló terület elejére etetõvályú és itató kerül, végére un. kocaálláshatárolót készítenek, hogy a születõ malacok számára elegendõ hely és a könnyû hozzáférhetõség lehetõsége biztosítva legyen. A kocaálláshatárolót a fiaztató kutrica padozatától általában 15-20 cm magasan helyezzék el, és a születendõ malacok számára 25-30 cm szabad hely legyen.



A kocavályú jellegétõl függõen helyezik el a malacok szá-mára az itatókat. Ha a kocavályú oldalra elhúzható, akkor a malactér vályútól távolabbi végére kerül a malacitató, ha a vályú oldalirányban rögzített, akkor a malactér vályú felõli végénél helyezik azt el.



A malacok pihenésére szánt területet célszerû a kocavályú felé esõ részen kialakítani, míg a takar-mányra szoktatáshoz szükséges etetõvályút, hogy az általában kellemes illatú szoktató táp a kocát ke-vésbé ingerelje, a kocavályútól távolabbi területrészen elõnyösebb elhelyezni.



A malacpihenõ területhez biztosítani kell megfelelõ fûtési lehetõséget, hogy a született malacok felszá-rítása és a kocánál lényegesen magasabb hõmérsékletigénye kielégíthetõ legyen.



A malacnevelés eredményessége jelentõsen függ a fiaztatóban meglévõ higiéniai viszonyoktól.



Tiszta, száraz malacpihenõ terület nyilvánvalóan elõnyösebb mint egy trágyával szennyezett, nedvesterület. Ezért is vált csaknem teljes mértékben gyakorlattá a padlóról felemelt rácspadlón történõ fiaz-tatás, miáltal a gondozói munka is könnyebbé válik. A ~9 mm szélességû és változatoknál eltérõ hosszúságú padlóréseken a vizelet lecsurog, az ürülék áttaposódik, a padozat száraz marad.



Természetesen tömör padozaton is lehet szigorú technológiai fegyelemmel eredményes malacnevelést végezni.



Mai árakon egy rácspadlós fiaztató kutrica teljes felszereltséggel igénytõl és változattól függõen 120-300 ezer Ft áron szerezhetõ be, de a hagyományos almos kutrica is 70-100 ezer Ft-ba kerül.



Mikroklíma tekintetében a fiaztatókban 16-18°C teremhõmérséklet a koca tejtermelése szemszögébõlelõnyös, míg a malacok számára születéskor 34 [32]°C, választáskor 24-22°C hõmérséklet szükséges.



A teremhõmérsékletet általában radiátoros melegvízfûtéssel [3.sz. ábra] vagy léghevítõs, ún. hõlégfúvós fûtéssel biztosítják.



A malacok magasabb hõmérsékletigényét helyi fûtéssel lehet megoldani. A malacpihenõ területen egy részt ún. „malacfészek”-nek jelölnek ki, ahová pótlólagos fûtõeszközöket rendszeresítenek.



Legelterjedtebb fûtési változat az elektromos, vörösen világító infralámpás hõsugárzó 250 és 150 w teljesítménnyel. A szabályozatlan 250 w teljesítményû infrasugárzó a 28 napos szoptatási periódus alatt 168 Kwh, a 150 w-os 100 Kwh energiát használ fel.



Az elektromos malacmelegítõlap, mely 30x90 ill. 30x120 cm-es legelterjedtebb méretekkel, 70-90-110 w teljesítményigénnyel biztosítani tudja a malacok magasabb hõmérsékletigényét. [az elsõ napon vagy az elsõ két napon célszerû a malacmelegítõlapos fûtést 150 w teljesítményû infrasugárzós fûtéssel kiegészíteni]. Ilyen megoldással az energiafelhasználás 50-55 Kwh egy 28 napos szoptatási periódus alatt



A melegvizes malacfészekfûtés esetén az elektromos malacmelegítõ lappal közel megegyezõ árú „vízfûtésû malacmelegítõ lapot” még a melegvízelõállítás és hõmérsékletszabályozás beruházási költsége is terheli. Energiaforrásul általában földgáz, vagy PB gáz szolgál, mely a villamos energiánál Mo-n kedvezõbb árú.



A gázüzemû infrasugárzók nálunk elõforduló legkisebb egységei 400 w teljesítményûek. Ha szomszédos fiaztatók kialakítása olyan, hogy egy gázinfrasugárzót lehet a két kutricához használni, akkor a gázenergia fûtési célu felhasználásának kedvezõ ára igen elõnyössé teszi a gázinfra alkalmazását.



A száraz, tiszta pihenõterület és a megfelelõ hõmérséklet, hõérzet mellet a mikroklíma fontos ténye-zõje az állatok anyagcserefolyamatához szükséges oxigén, ill. frisslevegõ ellátás, azaz a szellõzetés.



Jól megoldott, huzatmentes szellõzetéssel a gáz halmazállapotú anyagcsere és bomlástermékek eltávolíthatók, és bizonyos külsõ hõmérséklethatárok között az állatok által termelt animális hõ fûtésrehasznosítható, és a hõmérsékleti komfortzóna értékek is tarthatók



A szellõztetés elõremutató korszerû megoldásai három tételbõl tevõdnek össze:



-alapszellõzés, mely a zavartalan anyagcseréhez szükséges mindenkori minimális oxigénellátást [friss levegõellátást] hivatott biztosítani; -ez általában 0,2-0,3 m³ levegõ óránként és élõsúly Kg-onként-



-kiegészítõ szellõzés, melynek mértéke szabadon választható meg, de általában 0,5-0,8 m³ levegõ óránként és élõsúly Kg-onként-



-rásegítõ szellõzés, melynek mértéke szintén szabadon választható meg, de a hazánkra vonatkoztat- ható ajánlások szerint elõnyös, ha az összes szellõztetõ kapacitás [alap+kiegészítõ+rásegítõ] az 1,7 m³/h testsúly kg-onkénti fajlagos értéket a bennálláskori végsúly esetén is eléri.



A ma korszerûnek elismert szellõztetési megoldások elszívásos rendszerûek.



Ennek kettõs oka van:



-a szellõztetésben elterjedten használt axiálventilátorok szívó üzemben jobban terhelhetõk, 3-5%-al hatékonyabbak mint nyomó üzemben. [Zeisig, Weihenstephan, 1972.]



-a környezet szagterhelése elszívással jobban ellenõrzés alatt tartható mint túlnyomásos szellõzéssel. [ a réseken elszökõ bûzös levegõ nem ellenõrizhetõ]