Szakfolyóirat > 2002/9 > Növénytermesztés
A torma a hideget és a meleget egyaránt tûri, gyökérzete a legkeményebb télen is sértetlen marad, és tavasszal újra hajt. Levelei az aszályos idõjárásban is, jól fejlõdnek, tekintettel arra, hogy mélyre nyúló gyökérzete a talaj alsó rétegeiben lévõ nedvességet is képes hasznosítani. Fényigénye nem nagy, ezért gyümölcsfák alá, szõlõsorok közé is gyakran telepítik, de az árnyékos házfalak mellett is kielégítõen fejlõdik. Talajban nem válogat, szinte mindenütt megtermeszthetõ, azonban tápanyagban szegény talajon, csak vékony gyökereket képes fejleszteni. Házikertekben évelõként, nagyüzemben egyéves növénynek termesztik. Mind a két esetben a telepítés elõtt nagymennyiségû szerves trágyát kell a talajba dolgozni, és szükség szerint mûtrágyával is kiegészíteni Szaporítása õsszel és tavasszal is lehetséges, történhet akármilyen gyökérdarabról, de legjobbak a 30 cm hosszú és ceruza vastagságú talpgyökerek, amelyeket 20-30 cm széles és megközelítõleg hasonló magasságú bakhátakba ültetnek. A bakhátak 70-80 cm távolságra legyenek egymástól. Ott ahol csak saját szükségletre termesztik, nem készítenek bakhátat, hanem a szaporítás célját szolgáló gyökérdarabot a felásott sík talajba dugják. Ilyen körülmények között a gyökér szabálytalan lesz, elágazik, ami ugyan a fogyaszthatóságát nem rontja, de megjelenését, piacosságát igen.
