Idõszerû zöldségtermesztési munkák
Oldalszám:
2013.02.19.
A torma a hideget és a meleget egyaránt tûri, gyökérzete a legkeményebb télen is sértetlen marad, és tavasszal újra hajt. Levelei az aszályos idõjárásban is, jól fejlõdnek, tekintettel arra, hogy mélyre nyúló gyökérzete a talaj alsó rétegeiben lévõ nedvességet is képes hasznosítani. Fényigénye nem nagy, ezért gyümölcsfák alá, szõlõsorok közé is gyakran telepítik, de az árnyékos házfalak mellett is kielégítõen fejlõdik. Talajban nem válogat, szinte mindenütt megtermeszthetõ, azonban tápanyagban szegény talajon, csak vékony gyökereket képes fejleszteni. Házikertekben évelõként, nagyüzemben egyéves növénynek termesztik. Mind a két esetben a telepítés elõtt nagymennyiségû szerves trágyát kell a talajba dolgozni, és szükség szerint mûtrágyával is kiegészíteni Szaporítása õsszel és tavasszal is lehetséges, történhet akármilyen gyökérdarabról, de legjobbak a 30 cm hosszú és ceruza vastagságú talpgyökerek, amelyeket 20-30 cm széles és megközelítõleg hasonló magasságú bakhátakba ültetnek. A bakhátak 70-80 cm távolságra legyenek egymástól. Ott ahol csak saját szükségletre termesztik, nem készítenek bakhátat, hanem a szaporítás célját szolgáló gyökérdarabot a felásott sík talajba dugják. Ilyen körülmények között a gyökér szabálytalan lesz, elágazik, ami ugyan a fogyaszthatóságát nem rontja, de megjelenését, piacosságát igen.
Egyik legfontosabb zöldségnövényünk a hagyma, jó hírét annak köszönheti, hogy magas szárazanyag tartalma miatt, kitûnõen tárolható, és kiváló minõségû szárítmány készíthetõ belõle. Betakarítása július végén, a magról vetett fajtákénak augusztus második felében kezdõdik. A vöröshagyma szárazanyag tartalma a beérés idején a legmagasabb. Az érésnek jól felismerhetõ jelei vannak, ezek a következõk:
egyéves hagyma szára legalább 70-80 %-ban megdõl (a dughagymáról termesztett hagymánál a szár teljes elszáradását megvárjuk,)
nyakrész elvékonyodik és megpuhul,
gyökérzet megbarnul,
kialakulnak a buroklevelek (páncéllevelek),
fajtára jellemzõ alakot, nagyságot és színezetet eléri.
A júliusi csapadékos idõjárás, a kései öntözés vagy a késõn adott nitrogén fejtrágya, a tárolhatóságot rontja. Nem minden fajta alkalmas tárolásra. Azok amelyeknek alacsony a szárazanyag tartalma, nem zár jól a nyaka, vagy nem képesek vastag nagyszámú buroklevél képzésre, hamarább kezdenek el a tárolóban romlani, és nagyobb az apadási veszteségük.
A hagymát két menetben takarítjuk be, elõször kiszedjük a talajból, rendre rakjuk és rövid ideig (7-10 napig) szárítjuk. Ez fontos része a betakarításnak, mert ilyenkor szárad le a föld a termésrõl, de a buroklevelek is ilyenkor vastagodnak meg.
Ha kézzel végezzük a betakarítást, akkor kisebb az esélye, de gépi szedésnél gyakrabban elõfordul, hogy megsérül a hagyma, ezért az átválogatásnak nagy jelentõsége van. Az osztályozás alkalmával ne csak a sérült, de a beteg terméseket is távolítsuk el, hasonlóan a kopasz hagymákhoz, amelyeken hiányos a buroklevélzete.
Október elejétõl kezdenek azok a káposztafélék és gyökérzöldségfélék is érni, amelyek alkalmasak a hosszabb idejû tárolásra. Hogy ez eredményesen sikerüljön, és kevés legyen a romlásból adódó veszteség, az alábbi termesztési és tárolási szabályokat kell betartani:
Legfontosabb a fajtakérdés. Eredményes tárolást csak az arra alkalmas tárolási fajtáktól remélhetünk, amelyek általában hosszabb tenyészidejûek, szövetállományuk erõsebb, szilárdabb, szárazanyag tartalmuk magasabb.
A szedést megelõzõ két hétben már nem szabad öntözni, és négy héttel a betakarítás elõtt nem tanácsos nitrogénmûtrágyával fejtrágyázni. A sok víz és a nitrogéntrágya fellazítja a szöveteket, ami a betárolt termény romlásához vezet.
Tárolásra csak ép, egészséges, sérülésmentes, tiszta termény kerülhet, ezért a felszedést követõen alapos osztályozást és válogatást kell végezni.
Sokan elmulasztják a tároló gondos kitakarítását, és ha szükséges a fertõtlenítését.
A káposztafélék és a gyökérzöldségfélék számára optimális a 0 0C és a + 4 0C közötti hõmérséklet és a 90-95 %-os relatív páratartalom, ezt a rendszeres szellõztetéssel szabályoznunk kell.
Rendszeresen kell a betárolt termény hõmérsékletét ellenõrizni, ugyanis a meginduló romlás biztos jele a melegedés.
A vörös- és fokhagyma esetében az optimális tárolási hõmérséklet +1 és -3 0C között van, és alacsonyabb páratartalmat is igényelnek (60-70 %) mint a káposzta- és gyökérfélék.
A júliusi csapadékos idõjárás, a kései öntözés vagy a késõn adott nitrogén fejtrágya, a tárolhatóságot rontja. Nem minden fajta alkalmas tárolásra. Azok amelyeknek alacsony a szárazanyag tartalma, nem zár jól a nyaka, vagy nem képesek vastag nagyszámú buroklevél képzésre, hamarább kezdenek el a tárolóban romlani, és nagyobb az apadási veszteségük.
A hagymát két menetben takarítjuk be, elõször kiszedjük a talajból, rendre rakjuk és rövid ideig (7-10 napig) szárítjuk. Ez fontos része a betakarításnak, mert ilyenkor szárad le a föld a termésrõl, de a buroklevelek is ilyenkor vastagodnak meg.
Ha kézzel végezzük a betakarítást, akkor kisebb az esélye, de gépi szedésnél gyakrabban elõfordul, hogy megsérül a hagyma, ezért az átválogatásnak nagy jelentõsége van. Az osztályozás alkalmával ne csak a sérült, de a beteg terméseket is távolítsuk el, hasonlóan a kopasz hagymákhoz, amelyeken hiányos a buroklevélzete.
Október elejétõl kezdenek azok a káposztafélék és gyökérzöldségfélék is érni, amelyek alkalmasak a hosszabb idejû tárolásra. Hogy ez eredményesen sikerüljön, és kevés legyen a romlásból adódó veszteség, az alábbi termesztési és tárolási szabályokat kell betartani:
A vörös- és fokhagyma esetében az optimális tárolási hõmérséklet +1 és -3 0C között van, és alacsonyabb páratartalmat is igényelnek (60-70 %) mint a káposzta- és gyökérfélék.
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Csapadékból nincs hiány
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]