Szakfolyóirat 2002/9 Növénytermesztés

Õszi kalászosok talajmûvelési rendszere

Oldalszám:

2013.02.19.

Az õszi kalászosok közé az õszi búza, az õszi árpa és a rozs tartozik. Együttesen a hazai szántóterület több mint 30 %-át foglalják el minden évben. Az elõvetemény betakarítási ideje a mûvelésre rendelkezésre álló idõt, tarlómaradványai pedig a mûvelés módját szabják meg. Az õszi vetésû kalászosok talaj-elõkészítési rendszere az elõvetemény lekerülése alapján csoportosítható:

talajmûvelés korán lekerülõ elõvetemények után,

talajmûvelés késõn lekerülõ elõvetemények után,

talajmûvelés évelõ takarmánynövények után.
Õszi kalászosok talaj-elõkészítése korán lekerülõ elõvetemények után

A korai - június végén és júliusban – betakarítású elõvetemények az õszi káposztarepce, a len, a mák, az õszi- és tavaszi kalászosok és takarmány keverékek, a borsó, a bab. Augusztus elején takarítható be a mustár, az olajretek, a kanári köles (fénymag), a kender stb.

A tarlóhántás fõleg a nedvesség veszteség mérséklése, az alapmûvelés minõségének javítása, valamint energiaigényének csökkentése érdekében tanácsos.

A kötött réti-, csernozjom- és öntéstalajok aratás után kiszáradt és tömörödött tarlóján a tárcsát vagy a kultivátort sekélyen járassuk, és a felszínt rögtörõ vagy gyûrûs hengerrel zárjuk. Szikes talajokon a hántott felszínt a cserepesedés elkerülése érdekében profilos, rögtörõ hengerrel zárjuk.

A középkötött vályog- és a humuszos homoktalajokon a hántás eszköze a hengerrel kombinált kultivátor vagy a tárcsa lehet. A laza homoktalajokat inkább sekélyen vagy középmélyen kell szántani, és a felszínt sima hengerrel kombinált könnyû fogassal zárni, hogy megvédjék a szélkároktól.

Alapmûvelés és magágykészítés. Korán lekerülõ elõvetemények után a hántó és az ápoló talajmunkát az alapmûvelés akkor követi, ha a talaj állapota arra alkalmas, vagy ha a felszín újólag kizöldült a kelõ gyomoktól.

Alapmûvelés szántással. Az elnevezése szerint nyári szántást akkor indokoltabb végezni, amikor a hántás vagy a hántott tarló ápolása után némileg beért vagy kigyomosodott a talaj, és legfeljebb olyan mélyen, ameddig nedves és beéredett. A szántás ekére szerelt vagy ekéhez kapcsolt – profilos, mélytömörítõ vagy rögtörõ – hengerrel munkálható el.

A tömörödött talajon a középmélylazítást hántott tarlón, és a szántás elõtt kell elvégezni a rögösödés elkerülése érdekében.

Alapmûvelés forgatás nélkül. A talaj kímélõ porhanyítására jobb a kultivátor, a keveréshez alkalmasabb a tárcsa. A nyárvégi és õszi vetésû növények (beleértve az õszi kalászosokat) – kivéve a lucernát - nem igénylik a mélyebb alapmûvelést. A középmélylazítás a talajvédelem vagy a káros tömörség megszüntetése céljából szükséges. A rögök tárcsával, talajmaróval vagy ásóboronával munkálhatók el.

A magágykészítéskor a növények igényének megfelelõ talajállapot kombinált eszközökkel hozható létre.

Száraz idényben, kötött talajokon a sekély porhanyítás vagy a középmélylazítással kombinált sekély felületi mûvelés elõnyösebb, mint a nehezen elmunkálható szántás. Gyengén humuszos, laza talajokon a vetés elõtt végzett szántás, kombinált elmunkálás és magágykészítés lehet a célravezetõbb. A szélsõségektõl mentes csernozjom és humuszos homoktalajokon - ha kizáró ok nincs - a forgatás nélküli lazítás és porhanyítás lesz megfelelõ. Az erózióra hajlamos termõhelyeken a talajvédelem érdekében a szántást vagy a középmélylazítással kombinált szántást alkalmazzuk.

Az õszi gabonák talaj-elõkészítése késõn lekerülõ elõvetemények után

Az augusztus közepétõl betakarított növények – magkender, burgonya, szója, lóbab, napraforgó, cukorrépa és kukorica – után õsszel csak kalászos gabonák vethetõk. Mûveléskor figyelembe kell venni a tarlómaradványok tömegét, apríthatóságát és a terület gyomosságát. Ha beérett, a burgonya, a napraforgószár tárcsával is jól zúzható. A szója, a lóbab szára, továbbá a vonódott cirok- és kukoricaszár szártépõkkel, szárzúzókkal aprítható, míg a cukorrépaföldön a növényi maradványok szétterítésére kell gondot fordítani.

Alapmûvelés szántással. Késõn lekerülõ elõvetemények után õszi gabonák alá szántás kivételes esetekben és akkor ajánlatos, ha jól elmunkálható.

A nedves talaj szántható, de elmunkálásával várni kell a talaj száradásáig. A megszikkadt rögök porhanyító-egyengetõ kombinációval munkálhatók el. Henger akkor szükséges, ha a talaj a porhanyítás után is üreges marad. A száraz talajok felszántása a vetés elõtt kockázatos, mivel a hagyományos elmunkálók többsége porosít, vagy csak a rögöket „fényesíti”.

A tárcsás alapmûvelés. Száraz talajon és rosszabb száraprítás után kétszer, és más-más irányban kell tárcsázni a tarlót. Az elsõ menetben sekélyebben, a másodiknál a tervezett alapmûvelés mélységének megfelelõen, és ha szükséges, rögtörõ hengerrel kombinálva. A magágy a szármaradványoktól függõen kombinátorral, vagy ásóboronával készíthetõ.

Napraforgó tarlón szántásra akkor kerülhet sor, amikor a kaszatok a tárcsával megjáratott nyirkos talajban kikeltek vagy kicsíráztak. Mivel a kaszatok aláforgatása nem tanácsos, rozs, vagy õszi búza alá a sekély, forgatás nélküli alapmûvelés célszerûbb. A talajba kevert kaszatok egy része õsszel kikelve a fagyok hatására pusztul el, más részük tavasszal csírázik, de ekkor a sûrûvetésû gabona árnyékoló hatása veti vissza fejlõdésüket.

Az elmunkáló elemekkel kombinált nehézkultivátorok a talajkímélés igényével választhatók az õszi gabonák alapmûvelésére. A félmerev és a rugós kultivátorkapák keverõ munkája, és a bordás henger elemek porhanyítása jó. Száraz talajon külön menetben a nehéz rögtörõ henger járatása lehet indokolt.

Talajmaróval õszi gabonák alá a vizes, kenõdõ talajok kivételével, egy munkamenettel vetésre kész állapot alakítható ki.

A középmély- és mélylazítók tömörödött talajokon alkalmazandók alapmûvelésre.

Alapmûvelés évelõ takarmánynövények után

Az õszi búza évelõ pillangós elõveteményei lehetnek a lucerna, a vöröshere, a baltacim, a somkóró és a füves here. Élõ tarlójuk van, és akkor jó elõvetemények, ha állományuk nem volt gyomos, valamint tarlójukat a gabonák vetése elõtt legalább 8 héttel (az évi 2. vagy 3. kaszálás után) feltörték.

Az élõ tarló feltörésekor ki kell használni a pillangósok maradványait, mint szerves trágyát, és az évekig nem mûvelt talajt kell jó fizikai állapotba hozni.

Az évelõ növények tarlóját – amikor a talaj jól szántható – elõhántós ekével célszerû felszántani, és ugyanabban a menetben a talaj felszínét zárni. Ha a talaj száraz, elõbb tárcsát vagy kultivátort járassunk a tarlón, majd a mulccsal kevert felsõ réteget szántsuk. Változtatható fogásszélességû ekékkel a talaj állapotához igazodóan javítható az aláforgatás minõsége.

Ujj Apolka
Szent István Egyetem, Gödöllõ