Szántóföldi és kertészeti kultúrák növényvédelmi elõrejelzése
Oldalszám:
2013.02.19.
A szeptemberi munkák között, a szántóföldön, a talaj megfelelõ elõkészítése a legfontosabb. A talaj forgatása, lazítása az õszi csapadék könnyebb befogadását, a gyomok irtását, a vetõágy könnyebb elõkészítését is segíti és a kártevõk, kórokozók számát gyéríti.
Akár õszi akár tavaszi kultúrát tervezünk, a talajlakók felmérését el kell végezni. Több módszer közül választhatunk. A térfogati kvadrát módszerrel, (melyet a kertészeti kultúráknál részletezünk) ha az átvizsgált rétegben búza vetés elõtt 3 – 4 db fejlettebb (L2 – es) pajort, vagy 10 – 12 db feletti drótférget számoltunk, talajfertõtlenítést kell végeznünk. - Az idei évben nagy számban rajzó májusi cserebogarak után fejlõdõ pajorok az elsõ vedlésük után károsítják a növényeket, amelynek ideje szeptemberre várható. - A másik módszer a búzacsomós csalogatás, amikor háromszög alakban egymástól 60 cm – re, 5 – 6 cm mélységben 10 – 20 szem búzát vetünk csomóban. A kikelõ búza gyökereinek fokozott szén – dioxid termelése csalogatja a kártevõket. A vizsgálatot ebben a hónapban érdemes elvégezni, mert a hûvösebb idõjárás hatására a lárvák lefelé vonulnak a talajban, amikor már nem kaphatunk megbízható eredményt.
A másik talajlakó a gabonafutrinka lárvája a csócsároló. A futrinka tojásrakása számára, nedves talajra van szükség, amely augusztus elsõ felében adott volt, így várható az elsõ lárvák megjelenése. Tömeges megjelenésük esetén a gabonatáblán súlyos károkat okozhatnak, mivel a növények kelése után folyamatosan egész télen károsítanak. Ellenük talajfertõtlenítéssel, csávázással, felületi kezeléssel védekezhetünk. A fiatal lárvák érzékenyebbek, amit célszerû kihasználni.
A csávázás a gabonafélékben károsító fritlégy, a csíkoshátú búzalégy ellen, valamint a kórokozók közül a torzsgomba, szártörõ gomba, a búza fuzáriózisa, lisztharmat, szetóriás levélfoltosság, kõüszög, törpeüszög és porüszög ellen is védenek. A csávázás a repce vetése elõtt is hasonlóan fontos. Többek között a repcebolha, repcedarázs, a kórokozók közül pedig a repce becõrontó, a fómás levélfoltosság és szárrák ellen védelmet biztosít.
A repcebolha várható kártételét úgy becsülhetjük meg, hogy az árvakeléseken és a kelõ repcén vizsgáljuk meg az imágók számát és a levelek lyuggatásának mértékét. A repcébe betelepedett imágók a gyökérnyakhoz rakják tojásaikat és a kikelõ lárvák a levélnyélbe rágják be magukat és rontják a télállóságot. A repcedarázs õszi nemzedékének imágói szeptemberben rajzanak és árvakelésbe, vagy a kelõ repcébe rakják tojásaikat, ahol a kikelõ álhernyó karéjoz, majd tarrrágást okozhat. Csávázással a kártevõk elleni elsõ permetezések költségeit spórolhatjuk meg.
A burgonya betakarítása után a gumó betegségei, a helytelen tárolás következtében ronthatják a minõséget. A szabályozott hõmérséklet, a 80 % alatti pára, a 3 – 5 % alatti szén – dioxid koncentráció fontos a gumó egészséges állapotának megõrzéséhez. Ezért a tárolás elõírt technológiáját követni kell. Az elsõ 2 hétben 12 – 14 C° közötti hõmérséklet az optimális. A 2 – 8 hétben 14 C°– ról fokozatosan le kell hûteni a tárolót 4 C° - ra, a fõtárolás idõszakára. Ezzel megakadályozzuk számos kórokozó elszaporodását. A leggyakoribb a burgonyagumó nedves rothadása (Erwinia carotovora sp.carotovora), amit feketelábúságnak is neveznek.
A kertészeti kultúrák jelentõs részében a szeptember-októberi idõszak a betakarítás ideje, vagy az egyéves kultúráknál a termesztési ciklus végsõ idõszaka. A nappali felmelegedés mérséklõdésével és a nappalok rövidülésével párhuzamosan a kultúrnövényeinket károsító kártevõk és kórokozók is megkezdik a felkészülésüket az áttelelésre. Ennek során a károsító szervezetek olyan fejlõdési alakot vesznek fel ami a leginkább ellenáll a zord téli idõjárásnak. Az áttelelõ alakok másik fontos tulajdonsága, hogy a kártevõ szervezet ebben a fejlõdési stádiumában át tudja vészelni a kultúrnövények nyugalmi állapota vagy pusztulása következtében kialakult ún. „tápláléknélküli” idõszakot.
A gyümölcs- és szõlõültetvények telepítését megelõzõen ebben az idõszakban is elvégezhetjük még a talajlakó kártevõ felvételezést térfogati kvadrát módszerrel. A felvételezés során 2-3 ha-ként 1 db 0,5-1,0 m2 alapterületû és 0,5 m mély mintagödröt ásunk. A kiásott földet gondosan szétmorzsolva megszámoljuk benne a talajlakó kártevõket, és ha a minták átlagában a pajorok száma eléri az 1 db/m2-t, a drótférgeké pedig a 2-3 db/m2-t a telepítendõ növények védelme érdekében talajfertõtlenítést kell alkalmazni.
Az évelõ szántóföldi kultúrákhoz hasonlóan a kertészeti állókultúrákban is felszaporodhat a mezei pocok. A kártevõ megtelepedését és felszaporodását elõsegíti, ha füvesített a sorköz és a sorcsíkot valamilyen szerves anyaggal – szalma, szerves trágya, gombakomposzt – takarták. Különösen a fiatal néhány éves ültetvényekben okozhat érzékeny károkat a növények gyökérnyaki részének megrágásával. A kártevõ elterjedése általában gócos. A felvételezés során derítsük fel a fertõzött helyeket, és ott jelöljünk ki 100 m2-es mintaterületeket. A kijelölt területen tapossuk be az összes járatot, majd 24 óra elteltével számoljuk meg, hogy mennyit bontott ki a kártevõ. Ha a lakott járatok átlagos száma õsszel eléri a 2db/100m2-t védekezni kell a kártevõ ellen.
A szeptember közepétõl kezdõdõ idõszak a szõlõbetakarítás fõ ideje. Sajnos még akkor sem lehetünk nyugodtak, ha eddig sikerült egészségesen tartanunk a termést. Az érés idõszakában mérsékelten meleg és csapadékos idõjárás esetén várható a szürkepenészes rothadás megjelenése és felszaporodása. A betegség fokozott kártételére kell számítani ott, ahol a korábbi lisztharmatfertõzés vagy molykártétel miatt sérültek már a bogyók. Tartósan csapadékos idõjárásban tovább fokozódik a fertõzésveszélyt azzal, hogy a bogyók a gyors vízfelvétel miatt felrepednek. Ez különösen a vékony héjú, rothadásra hajlamos fajtáknál (pl.: Ezerjó, Chardonnay stb.) jelenthet gondot. A szõlõ másik figyelmet érdemlõ betegsége ebben az idõszakban a lisztharmat. A szakirodalmi adatok és az elmúlt évek tapasztalatai alapján száraz, meleg õszön látványosan felszaporodhat a lombozaton és tömegesen képzõdhetnek az áttelelést szolgáló kleisztotéciumai. A betegség felszaporodását ekkor az is segítheti, hogy a korábbi védekezések hatása már nem érvényesül. Védekezni ugyan már nem védekezünk ekkor ellene, de a következõ évi fertõzöttségre lesz információnk az õszi állapot alapján.
Nagy Krisztina – Veszprém Megyei NTSZ
Prohászka Péter – Komárom – Esztergom Megyei NTSZ
A megyei elõrejelzõk jelentései alapján
A másik talajlakó a gabonafutrinka lárvája a csócsároló. A futrinka tojásrakása számára, nedves talajra van szükség, amely augusztus elsõ felében adott volt, így várható az elsõ lárvák megjelenése. Tömeges megjelenésük esetén a gabonatáblán súlyos károkat okozhatnak, mivel a növények kelése után folyamatosan egész télen károsítanak. Ellenük talajfertõtlenítéssel, csávázással, felületi kezeléssel védekezhetünk. A fiatal lárvák érzékenyebbek, amit célszerû kihasználni.
A csávázás a gabonafélékben károsító fritlégy, a csíkoshátú búzalégy ellen, valamint a kórokozók közül a torzsgomba, szártörõ gomba, a búza fuzáriózisa, lisztharmat, szetóriás levélfoltosság, kõüszög, törpeüszög és porüszög ellen is védenek. A csávázás a repce vetése elõtt is hasonlóan fontos. Többek között a repcebolha, repcedarázs, a kórokozók közül pedig a repce becõrontó, a fómás levélfoltosság és szárrák ellen védelmet biztosít.
A repcebolha várható kártételét úgy becsülhetjük meg, hogy az árvakeléseken és a kelõ repcén vizsgáljuk meg az imágók számát és a levelek lyuggatásának mértékét. A repcébe betelepedett imágók a gyökérnyakhoz rakják tojásaikat és a kikelõ lárvák a levélnyélbe rágják be magukat és rontják a télállóságot. A repcedarázs õszi nemzedékének imágói szeptemberben rajzanak és árvakelésbe, vagy a kelõ repcébe rakják tojásaikat, ahol a kikelõ álhernyó karéjoz, majd tarrrágást okozhat. Csávázással a kártevõk elleni elsõ permetezések költségeit spórolhatjuk meg.
A burgonya betakarítása után a gumó betegségei, a helytelen tárolás következtében ronthatják a minõséget. A szabályozott hõmérséklet, a 80 % alatti pára, a 3 – 5 % alatti szén – dioxid koncentráció fontos a gumó egészséges állapotának megõrzéséhez. Ezért a tárolás elõírt technológiáját követni kell. Az elsõ 2 hétben 12 – 14 C° közötti hõmérséklet az optimális. A 2 – 8 hétben 14 C°– ról fokozatosan le kell hûteni a tárolót 4 C° - ra, a fõtárolás idõszakára. Ezzel megakadályozzuk számos kórokozó elszaporodását. A leggyakoribb a burgonyagumó nedves rothadása (Erwinia carotovora sp.carotovora), amit feketelábúságnak is neveznek.
A kertészeti kultúrák jelentõs részében a szeptember-októberi idõszak a betakarítás ideje, vagy az egyéves kultúráknál a termesztési ciklus végsõ idõszaka. A nappali felmelegedés mérséklõdésével és a nappalok rövidülésével párhuzamosan a kultúrnövényeinket károsító kártevõk és kórokozók is megkezdik a felkészülésüket az áttelelésre. Ennek során a károsító szervezetek olyan fejlõdési alakot vesznek fel ami a leginkább ellenáll a zord téli idõjárásnak. Az áttelelõ alakok másik fontos tulajdonsága, hogy a kártevõ szervezet ebben a fejlõdési stádiumában át tudja vészelni a kultúrnövények nyugalmi állapota vagy pusztulása következtében kialakult ún. „tápláléknélküli” idõszakot.
A gyümölcs- és szõlõültetvények telepítését megelõzõen ebben az idõszakban is elvégezhetjük még a talajlakó kártevõ felvételezést térfogati kvadrát módszerrel. A felvételezés során 2-3 ha-ként 1 db 0,5-1,0 m2 alapterületû és 0,5 m mély mintagödröt ásunk. A kiásott földet gondosan szétmorzsolva megszámoljuk benne a talajlakó kártevõket, és ha a minták átlagában a pajorok száma eléri az 1 db/m2-t, a drótférgeké pedig a 2-3 db/m2-t a telepítendõ növények védelme érdekében talajfertõtlenítést kell alkalmazni.
Az évelõ szántóföldi kultúrákhoz hasonlóan a kertészeti állókultúrákban is felszaporodhat a mezei pocok. A kártevõ megtelepedését és felszaporodását elõsegíti, ha füvesített a sorköz és a sorcsíkot valamilyen szerves anyaggal – szalma, szerves trágya, gombakomposzt – takarták. Különösen a fiatal néhány éves ültetvényekben okozhat érzékeny károkat a növények gyökérnyaki részének megrágásával. A kártevõ elterjedése általában gócos. A felvételezés során derítsük fel a fertõzött helyeket, és ott jelöljünk ki 100 m2-es mintaterületeket. A kijelölt területen tapossuk be az összes járatot, majd 24 óra elteltével számoljuk meg, hogy mennyit bontott ki a kártevõ. Ha a lakott járatok átlagos száma õsszel eléri a 2db/100m2-t védekezni kell a kártevõ ellen.
A szeptember közepétõl kezdõdõ idõszak a szõlõbetakarítás fõ ideje. Sajnos még akkor sem lehetünk nyugodtak, ha eddig sikerült egészségesen tartanunk a termést. Az érés idõszakában mérsékelten meleg és csapadékos idõjárás esetén várható a szürkepenészes rothadás megjelenése és felszaporodása. A betegség fokozott kártételére kell számítani ott, ahol a korábbi lisztharmatfertõzés vagy molykártétel miatt sérültek már a bogyók. Tartósan csapadékos idõjárásban tovább fokozódik a fertõzésveszélyt azzal, hogy a bogyók a gyors vízfelvétel miatt felrepednek. Ez különösen a vékony héjú, rothadásra hajlamos fajtáknál (pl.: Ezerjó, Chardonnay stb.) jelenthet gondot. A szõlõ másik figyelmet érdemlõ betegsége ebben az idõszakban a lisztharmat. A szakirodalmi adatok és az elmúlt évek tapasztalatai alapján száraz, meleg õszön látványosan felszaporodhat a lombozaton és tömegesen képzõdhetnek az áttelelést szolgáló kleisztotéciumai. A betegség felszaporodását ekkor az is segítheti, hogy a korábbi védekezések hatása már nem érvényesül. Védekezni ugyan már nem védekezünk ekkor ellene, de a következõ évi fertõzöttségre lesz információnk az õszi állapot alapján.
Nagy Krisztina – Veszprém Megyei NTSZ
Prohászka Péter – Komárom – Esztergom Megyei NTSZ
A megyei elõrejelzõk jelentései alapján
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Sikeres ellenőrzések a halgazdaságoknál
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]