MENÜ

Vegyszeres gyomirtási lehetõségek õszi kalászosokban

Oldalszám:
2013.02.19.
Mára egyre inkább kedvezõtlen tendenciává vált, hogy tavasszal – a gyomirtási idõszakban – szeles és csapadék szempontjából is hátrányos az idõjárás.
Ennek következtében több gazda nem az optomális idõpontban végezte el a kezeléseket.

Az idõ múlásával a szárbaindult gabonában lényegesen kevesebb lehetõség adódik a beavatkozásra, így a gyomnövények felszaporodásával kell szembenézni.

Az idei évben - a tavaszi gyomirtási idõszakot követõen - a száraz, arid körülmények között az uralkodó gyomnövények kedvezõbb feltételek mellett fejlõdhettek, mint a kultúrnövények. Az ellenálló, nehezen irtható gyomfajok ennek következtében aratásig magot érlelhettek és elszórhatták azokat.

A vázolt körülmények között jelentõs gondot okozott a ragadós galaj, a nagy széltippan és az ebszékfû, illetve az orvosi székfû. Természetesen helyileg, különbözõ ökológiai feltételek mellett felszaporodhattak más – a T2 életforma-csoportba tartozó – gyomfajok is, alapvetõen azonban a legnagyobb gyomirtási problémát a fenti négy gyomfaj jelenti.

Az évelõ gyomnövények közül továbbra is számolnunk kell a mezei acattal és a tarackbúzával. A mezei acat elleni védekezést nehezíti, hogy három önálló típusa alakult ki, mely nagymértékben akadályozza a védekezés eredményességét. Azokon a területeken, ahol a mezei acat gondot jelent, célszerû meghatározni a gyomnövény típusát, hogy a helyes védekezési technológiát kialakíthassuk.

Szolgálatunknál 2001-ben széleskörû vizsgálatot folytattunk õszi búzában, különbözõ kombinációkban, elsõsorban a nehezen irtható gyomnövények ellen eredményesen alkalmazható technológiákkal.

A kísérlet megtervezésénél elsõdleges szempont volt a hatékony, ismert vegyületek mellett az új, ígéretes hatóanyagok, illetve ezek kombinációinak vizsgálata az ellenálló, nehezen irtható gyomnövényekkel szemben.

Jelen dolgozatnak – terjedelménél fogva – nem célja, hogy aprólékosan ismertesse a kísérlet körülményeit, a talaj paramétereitõl kezdve az agrotechnikai adatokon át a klimatikus viszonyokig.

A vizsgálatok eredményeibõl célzottan a gyomnövények elleni hatékonyságot szeretnénk ismertetni, megkönnyítve ezzel a gazdálkodók eligazodását a számtalan vegyszerválaszték közül.

A permetezés idõpontjában az ebszékfû bokrosodás, a viola 8-10 leveles, a ragadós galaj 7-9 örvös, a nagy széltippan bokrosodás fejlettségi állapotban volt.

Az alkalmazott készítmények két nagy hatóanyag-csoportba tartoztak, amelyekhez kombinációs partnerként hormonhatású gyomirtókat adtunk.

A kontakt hatású gyomirtók közül az újonnan engedélyezett protoporfirinogén – IX-oxidáz enzim gátlását eredményezõ szerek tartoztak, így a cinidon-etil, karfrentazon-etil, piraflufen-etil és az etoxifen tartozik. Ebbe a csoportba tartozó készítmények a PROTOX szubsztráthoz kapcsolódnak, ezt követõen leáll a fotoszintézishez szükséges klorofill képzése és szabad oxigén keletkezik. A zöld növényekre kerülve perzselésben megnyilvánuló tüneteket, késõbb pedig teljes pusztulást okoznak. Ezeknél a herbicideknél nagyon fontos a jó permetléborítás, különben az épen maradt növényi részekbõl új hajtások fejlõdhetnek ki.

A PROTOX-gátló készítmények perzseléses tüneteket okozhatnak a fiatal gabonanövényeken, amelyet késõbb a kultúrnövények kinõnek.

A szulfonilkarbamidok csoportjába sorolható herbicidek legfontosabb közös tulajdonsága az acetohidroxisav-szintetáz enzim gátlása. A kipermetezést követõen a gyomnövények növekedése leáll, gyakori tünet az antociános elszínezõdés, ezt követõen pedig az egész anyagcsere leállása után a teljes pusztulás. Ebbe a hatóanyag-csoportba tartozik a szulfoszulfuron, a jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpir-dietil, az amidoszulfuron + jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpir-dietil.

Az uralkodó gyomnövények közül a ragadós galaj a kezelés idõpontjában 7-9 örvös fejlettségû volt, ezért nem minden esetben kaptuk meg a várt eredményt.

Galaj ellen a legjobb hatást az amidoszulfuron + jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpir-dietil, valamint a floraszulam +2,4D + fluroxipir + szulfoszulfuron kombinációk adták. A kezelésben részesített parcellákon a galaj gyors pusztulása következett be. Amely egyedek kiheverték a permetezés utáni sokkot, azok sem tudtak betakarításra kellõen megerõsödni, illetve életerõssé kifejlõdni.

Jó eredménnyel irtotta a galajt a jodoszulfuron–metil-nátrium + mefenpir-dietil, a floraszulam +2,4-D + szulfoszulfuron + etixilált izodecil alkohol és a cinidon-etil + diklorprop – P/600 + szulfoszulfuron kombinációk. Ezek a kezelések nem adtak 100 %-os eredményt a ragadós galaj ellen, azonban gyakorlati szempontból a gyomnövény jelentõs gazdasági kárt nem tudott okozni a parcellákban.

Azokon a táblákon, ahol a galaj kisebb tömegben jelentkezik, ott sikeresen kijuttatható ellene a karfentrazon + tifenszulfuron-metil + szulfoszulfuron, vagy a szulfoszulfuron + tribenuron-metil + etoxilált izodecil alkohol, vagy a diklorprop-p+MCPA+mecoprop-p + szulfoszulfuron + etoxilált izodecil alkohol, vagy az MCPA+MCPB + karfentrazon +izoproturon kombináció is.

Matricaria fajok ellen kitûnõ eredményt várhatunk a szulfonilureákat tartalmazó kombinációktól. Ezek közül legjobb hatást a jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpir dietil; a floraszulam + 2,4-D + szulfoszulfuron + etoxilált izodecil alkohol; a floraszulam + 2,4-D + fluroxipir + szulfoszulfuron + etoxilált izodecil alkohol, a karfentrazon + tifenszulfuron-metil + szulfoszulfuron, a szulfoszulfuron + tribenuron-metil + etixilált izodecil alkohol, a dikamba +triaszulfuron + izoproturon, az amidoszulfuron + jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpir –dietil és a triaszulfuron + karfentrazonetil + izoproturon kombinációk eredményezték.

Ez az eredmény azért is fontos, mert a kamilla-fajok olyan tömegben borították a területet, hogy az egyedek egymást is takarták a permetlé elõl.

Nagy széltippan ellen a szulfoszulfuront, ill. a jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpir-dietil hatóanyagot tartalmazó kombinációk hatásukat viszonylag lassan fejtették ki. A legjobb gyomirtóhatást a szulfoszulfuron eredményezte nagy széltippan ellen. Ezt követte szorosan a jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpir dietil, amely a bokrosodó széltippan döntõ hányadát elpusztította.

A kalászosok gyomirtására több, mint 70 készítmény ill. kombináció engedélyezett, így nagy választékból végezhetõk el a védekezések.

Az eligazodást jelentõsen megnöveli a gabonák gyomösszetétele, illetve a készítmények hatásspektruma. A gazdálkodóknak ezért idejekorán célszerû felkészülni a legjobb gyomirtási eljárás kiválasztására.

Zalaegerszeg, 2002.08.10.

Karamán József