MENÜ

Stratégiák a kokcidiózis elleni védekezés során - programtervezés

Oldalszám:
2013.02.19.
Számos elõrelépés történt az intenzív broilerelõállító telepeken elõforduló kokcidiózis kártételének csökkentésére, kivédésére az utóbbi idõben. Ezek közül az egyik legjelentõsebb az ionofor kokcidiosztatikumok kiterjedt használata. Az elmult 20 év tapasztalata alapján bizton állíthatjuk, hogy használatukkal hosszútávú, stabil védelmet lehet kialakítani, miközben negatív hatásai – ha elõfordulnak is – minimálisak.
Az ionoforok programszerû használatával nem csak a kokcidiózis klinikai elõfordulását lehet kivédeni, hanem egyidejûleg a teljesítményeket is a genetikai potenciálnak megfelelõ lehetõ legmagasabb szintre tudjuk emelni.A fejlett broilertartó országokban a kokcidiózis ellen felhasznált készítmények 85 %-át három hatóanyag képviseli. Ismerve a kokcidiumok dinamikáját, valamint az eddig felhalmozott statisztikai tapasztalatokat, elõre meg lehet – és érdemes – tervezni a kokcidiosztatikumok programszerû használatát, amivel el lehet érni broilerállományok leghatékonyabb termelését.



Tapasztalati adatok mutatják, hogy a kokcidiumok fejlõdésének jól meghatározott menete van, amit számos faktor módosíthat. Általában egy csirkében a 28. életnapig emelkedik az ürített kokcidiumok száma, majd azt követõen rohamosan csökken, s beáll egy dinamikus egyensúly, melyet a szerzett immunitás tart fenn. Ez az immunitás az ionofor kokcidiosztatikumok használata mellett is kialakul – szemben a kémiai szerekkel -, ugyanakkor a 28. napi csúcs sokkal kisebb lesz, mint kokcidiosztatikumok használata nélkül.



Emellett figyelembe kell venni az egyes szerek additív hatásait, mint a milyenek a

- takarmányfelvétel befolyásolása az évszak függvényében

- hatás a bélflóra egyéb lakóira ( pl. Clostridiumok, stb)

- rezisztenciakialakulási hajlam

- használata során elért tapasztalati eredmények



Ezen hatások ismeretében a programtervezés célja az, hogy maximalizáljuk a teljesítményt és a kokcidiosztatikus védelmet, s mindezt hosszú idõre tudjuk biztosítani.



A célok eléréséhez meg kell határozni minden egyes szóbajöhetõ vegyület azon tulajdonságait, melyek befolyásolják a használatát :



Elsõ, és legfontosabb elvárásunk, hogy elõzze meg a kokcidiózist.



A második, hogy a lehetõ legnagyobb mértékben támogassa a max. termelési eredményeket.



A harmadik, hogy csökkentse, ill. lassítsa a rezisztencia kialakulásának lehetõségét.



Annak oka, hogy a bevezetõben említett 3 kokcidiosztatikum – a monensin, a salinomycin, a narasin – íly mértékben el tudott terjedni, nem más, mint hogy a fenti kritériumoknak maradék nélkül megfelelnek. Bármely olyan szer, ami nem felel meg mind a 3 kritériumnak, kizáró ok a programtervezésbõl.



Az utolsó lépés a programtervezésben az egyes kokcidiosztatikumok használatában a szezonális elõnyök kihasználása. Általában a télvégi, kora tavaszi idõszak tekinthetõ a legnagyobb terhelésnek kokcidiózis szempontjából, míg a nyári szezon a legkevésbé megterhelõ. Ilyenkor azonban a meleg miatti csökkent takarmányfelvétel okozza a legnagyobb fejtörést a takarmánygyártók és a termelõk részére. Ezek olyan fontos kívánalmak, amit mondenképpen számításba kell venni a program kialakítása során.



E pár példa remélhetõen rávilágít a programtervezés fontosságára, és létjogosultságára.



További információval és részletesebb megvitatással forduljon az Elanco cég szakmai képviseletéhez a következõ telefonszámon: 06-30-9408 787,



Dr. Makay Gábor