Broiler- és tojóállományok takarmányfelvétele a nyári idõszakban

A jó gazda tudja, hogy gazdasági haszonállataink takarmányfelvételét biológiai és környezeti tényezõk egyaránt jelentõsen módosíthatják. Vajon mi motiválja a csirkéket arra, hogy kisebb vagy nagyobb takarmány mennyiséget egyenek? Van-e valami mechanizmus a madarakban arra, hogy automatikusan válaszoljanak a környezetük (fõként a hõmérséklet) változására a takarmányfelvételen keresztül? Igen van !

Vajon mi szabályozza a takarmányfelvételt?

A madarak napi takarmányfelvételét a környezeti tényezõkön kívül az egészségi- és fejlettségi állapot, illetve az esetleges reprodukciós életszakasz befolyásolja. A takarmányokat általában a várható felvétel alapján formulázzuk, vagy speciális körülmények között akár szabályozhatjuk is a pontos felvételt (adagolt etetés). Ha a madarak kevesebbet esznek, mint az elvárásunk, a genetikai képességeket nem lehet kiaknázni.

Amint az köztudott a csirke mindenevõ, magok és növények alkotják a természetben a táplálékuk zömét. Ezen kívül a csirkék szívesen esznek rovarokat, apró kétéltûeket, hüllõket, sõt emlõsöket is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül mindent megesznek. Ha valaki huzamosabb ideig figyeli a csirkék takarmányfelvételét azt tapasztalja, hogy válogatva veszik fel az egyes részecskéket. A válogatást sok minden befolyásolja, ilyen a fizikai megjelenés, az íz és az energiatartalom.

A csirkéknek nincs jól fejlett íz érzékelésük, hiszen kevesebb, mint 40 ízlelõbimbójuk van (az embernek több mint 9000). Van néhány olyan alapanyag, amit a csirkék kifejezetten nem szeretnek, bár az is igaz, hogy az ízanyagokkal végzett kísérletek során nem tapasztaltak jelentõs takarmányfelvétel-növekedést a kellemes ízek hatására. Az ízanyagokkal ellentétben a takarmány szemcsemérete viszont jelentõsen befolyásolja a felvételt. Az életkor elõrehaladtával nõ a kedvelt szemcseméret, amit a gyakorlatban ki is használunk, hiszen a broiler nevelésben elõször morzsázott, majd granulált formát használunk. A naposcsibe vonakodik nagyméretû darabokat enni, míg az idõsebb madarak nem szívesen fogyasztják a túl apró, finomra õrölt takarmányt. Ezt fel lehet használni (bizonyos korlátok között) a takarmányfelvétel stimulálására, illetve korlátozására.

Míg a szemcseméret az elõbbiekben leírtak alapján befolyásolja a takarmányfelvételt, addig van egy komplex biokémiai folyamat, amely szabályozza, hogy a tojótyúkok naponta 100-120 g-ot egyenek, illetve a 40 napos broiler 170 g-ot. A takarmány elfogyasztása után azonnal megkezdõdik a takarmány emésztése, hiszen alapvetõ kémiai összetevõire bomlik: cukorra, aminosavakra és zsírsavakra. Ezek szintjei a véráramban az agy speciális receptorainak jelzést adnak az éppen aktuális állapotról. A takarmány emésztését követõen a vércukorszint megnõ és egy jelzés jön az agyból, hogy a takarmányfelvételt csökkenteni kell. Természetesen az aminosavak és a zsírsavak esetén is hasonló szabályozó mechanizmus mûködik.

A takarmányfelvétel legfontosabb befolyásoló tényezõje beltartalmi oldalról az energiatartalom. Rengeteg, különbözõ energiatartalmú takarmánnyal végzett kísérlet bizonyítja, hogy a madarak takarmányfelvételét a napi szükséges energiamennyiség határozza meg. Volt olyan elképzelés is, hogy a modern broiler csirkék nem az energiaszükséglet alapján veszik fel a takarmányt, hiszen a mérhetetlen étvágyuk miatt a testtömegük akár 8 %-át is felvehetik naponta. Cáfolja ezt az a kísérlet, melynek során a befejezõ tápok energiatartalmát 3210 kcal/kg-ról a felére, 1605 kcal/kg-ra csökkentették és azt tapasztalták, hogy a hét nap alatt az alacsony energiatartalmú tápból kétszer annyit ettek a madarak, mint a magasabból. Energia-felvétel tekintetében tehát nem volt különbség a csoportok között.

A takarmányfelvételt befolyásoló technológiai elemek

A fenti szabályozó mechanizmusok mûködését a technológiai elemek közül két dolog befolyásolja leginkább: a hõmérséklet és a telepítési sûrûség.

A baromfi testhõmérséklete kifejlett korban állandó és normális körülmények között 41 oC körüli. A kifejlett broiler és a tojó hõmérsékleti komfort zónája 15-27 oC közötti széles skálán mozog. A madarak testhõmérséklete ugyanakkor bizonyos határok között független a környezeti hõmérséklettõl, bár ez a képessége az állatnak csak négyhetes kor után, a tollasodás elõrehaladtával alakul ki. Ha a madarat a hõmérsékleti komfort zónában tartják, akkor kevés energiát használ fel a hõszabályozásra. Amennyiben a környezeti hõmérséklet alacsonyabb, mint az állat által megkívánt, akkor a lehûlés ellen védekezik és a testében a hõtermelõ folyamatok válnak meghatározóvá. Ha a tartózkodási helyük hõmérséklete a komfort zóna felett van, akkor különféle hõleadási folyamatok indulnak el. A hõleadás történhet közvetlen formában (sugárzás, hõáramlás vagy vezetés), vagy pedig közvetett hõleadással (párologtatásos hûtés). Nyári idõszakban 30 oC felett a közvetett, párologtatásos hõleadás a meghatározó, amely a víz testfelületrõl, a légzõszervi felületekrõl és a légzsákokból történõ elpárologtatásával megy végbe. A baromfinak nincs verejtékmirigye ezért a bõrön keresztül kevesebb hõt tud leadni. A légzés intenzitásának növelésével, lihegéssel tudják befolyásolni a közvetett párologtatás mértékét, és ezzel szabályozzák a testhõmérsékletet. Hosszú ideig tartó magas hõmérséklet és páratartalom esetén a párolgásos hõleadás hatékonysága csökken és a baromfit hõstressz érheti. A hõstressz esetén emelkedik légzés szám, a testhõmérséklet nõ, felgyorsul a szívmûködés és az anyagcsere-folyamat, csökken a vér oxigén ellátása, megváltozik a vér pH-ja, a szervezetben hõstressz fehérjék jelennek meg.

A hõstressz következményei

A magas hõmérséklet következményeként a tyúkféléknél csökken a takarmányfelvétel. A takarmányfogyasztás visszaesése pedig súlygyarapodás csökkenést eredményez. A hosszú ideig tartó magas hõmérséklet a tojótyúkoknál olyan mértékben csökkentheti a takarmányfelvételt, hogy ez a tojástermelés és a tojások méretének csökkenésében nyilvánul meg. A hõstressz hatással van a tojótyúkok ivarszerveinek mûködésére (romlik a termékenység), csökkenhet a tojáshéj vastagsága és erõssége, illetve változhat az alakjuk. A termékenység csökkenését szülõpár állományokban egyrészt a hímivarú állatok spermatermelésének visszaesése másrészt a petesejt érésének zavara okozza. A meleg hatással van a tyúkfélék testének összetételére és ásványi anyagok kiválasztására is, sõt elõidézhet immunszupressziót és megemelkedhet az elhullások száma.

A Fentiek alapján látható, hogy a nyári idõszakok legfontosabb feladata az állomány megóvása a hõstressztõl. Az ól hõmérsékletének csökkentésére nyáron a leghatásosabb az alagútszellõzés, hûtõpanellel kombinálva. Az egyéb szellõzési módszerek (pl. keresztszellõzés) is lehetnek hatékonyak, de ezek helyes mûködtetése sokkal nagyobb odafigyelést igényel.

Hõstressz esetén a takarmányelvételt a telepítési sûrûség is befolyásolja. Ez egyszerû fizikai szabályozás, hiszen a madarak hõtermelése kisebb, ha kevesebb van az ólban. Befolyásoló tényezõ a telepítési sûrûséggel összefüggõ etetõférõhely is, mert a félénkebb, gyengébb csirkék nem tudnak elég takarmányt felvenni, holott ebben az idõszakban motiválni kellene õket a fogyasztásra. Kevés etetõférõhely esetén szórt lesz a broiler állomány, illetve a tojóállományoknál termeléscsökkenés várható.

A broiler- és tojóállományok takarmányfelvételének szabályozása magas hõmérséklet esetén bonyolult biokémiai folyamatokon és viszonylag egyszerû technológiai tényezõkön múlik. Érdemes tehát odafigyelni ezekre, hiszen a mai modern hibridek potenciális genetikai képessége csak így használható ki.

Gyenis József – Tóth Szabolcs