A tõgy mastitis elleni védekezése
Oldalszám:
2013.02.19.
A tõgygyulladás, mastitis (masztitisz) a szervezet káros külsõ behatásra, leggyakrabban fertõzésre adott élettani válaszreakciója, amelynek során megpróbálja legyõzni a külsõ hatást, elpusztítani a támadó kórokozókat és helyreállítani a károsodott tõgyszövetet. Nem ritkán a gyulladásos válaszreakció önmagában is képes a behatolót leküzdeni és az eredeti - vagy közel az eredeti - helyzetet visszaállítani, de gyakoribb az, hogy az állat saját védekezõ rendszere támogatásra, külsõ segítségre szorul.
A tõgy saját védekezõ rendszerének elsõ lépcsõje a tõgy bõre, amely folyamatosan megújuló, elhalt hámsejtek keratinos rétegével borított. Ha ép, megakadályozza a rákerült baktériumok szaporodását, de sérüléseiben számos kórokozó tud osztódni, és a tõggyulladások egy részét az ilyen rezervoárokból kiinduló kórokozók idézik elõ. A vizes tõgymosás a védõréteget eltávolítja a tõgybimbóról, ezzel sérülékenyebbé téve azt, ezzel szemben a ma már széles körben javasolt száraz tõgyelõkészítés kíméletesebben bánik a védõréteggel is.
A következõ lépcsõ a tõgybimbó záróizma, amely ép állapotban, a két fejés közötti idõ nagy részében lehetetlenné teszi a kórokozók számára a behatolást. Ha viszont a tõgy nincs megfelelõen elõkészítve, amikor a fejõgép rákerül, és az izom még nem lazult el, de a tõgy már vákuumhatás alatt van, az izom erõszakos nyitását eredményezi, azaz tõgybimbó-károsodáshoz vezet. Ugyanilyen hatással van a bimbószájadékra a túlfejés, fejés végi vakfejés is. A fejés végén a záróizom még legalább egy - másfél óra hosszat laza, ezért a tehénnek ennyi idõt még állva kellene töltenie ahhoz, hogy a környezetben mindig jelenlévõ kórokozók ne juthassanak a tõgybimbó belsejébe. Ezt szolgálja a fejés utáni takarmányozás, és ennek alapfeltétele a rendszeres körmözés, lábvég-ápolás, hogy az állat szívesen maradjon állva. Ha azonban sorozatos károsításokkal az izmot mesterségesen ellazítottuk, a kórokozók számára a tõgybe vezetõ út folyamatosan nyitva áll. (Megfigyelhetõ, hogy a tejcsorgató, gyors tejleadó tehenekkel több probléma van, mint azokkal, amelyek rendes tempóban adják le a tejet.) Ezen valamelyest segíthetünk olyan fejés utáni bimbófürösztõ szerek alkalmazásával, amelyek masszív filmbevonatot képeznek a tõgybimbó felületén, és a bimbócsatornában dugót alakítanak ki, de ez nem helyettesíti a helyes fejési technológiát és higiéniát, és a tartáshigiénát sem.
A kb. 1 cm hosszú bimbócsatornát szintén keratinizálódott hám borítja. A bimbócsatorna védekezése akkor a leghatékonyabb, amikor zárva van. A fejés után a bimbócsatornában keratindugó képzõdik, amely optimális esetben megakadályozza a kórokozók behatolását. A bimbócsatorna tetején, ahol a nyálkahártya átmegy a bimbómedence nyálkahártyájába, helyezõdik el a Fürstenberg rozetta, egy vénás gyûrût tartalmazó nyálkahártya-redõ, amelynek nyálkahártyája nyiroksejteket (lymphoid sejtek) termel nagy számban. A rozetta másik funkciója a tejvisszafolyás megakadályozása, ha a vénás gyûrû idegi hatásra megduzzad. Helytelenül kivitelezett gyógykezeléssel, katéter-bevezetéssel a tõgybimbó záróizma, a bimbócsatorna keratinrétege és a Fürstenberg rozetta is megsérthetõ, ami a védelem három lépcsõjét károsítja egyszerre, ezért tehát minden kezelést végzõ személynek a helyes gyógykezelés technikáját feltétlenül el kell sajátítania.
Ha a tõgybimbót túlnyújtják (gépi utófejés vagy rosszul kivitelezett kézi fejés, elsõ tejsugár-vizsgálat) a bimbócsatorna és bimbómedence keratinrétege kirepedezik, megsérül, s a sérülések, ugyanúgy, mint a bõr esetében, kiváló táptalajt jelentenek a tejutakban megtapadó és ott szaporodó baktériumok (coliformok, pl. E: coli és Klebsiella pneumoniae) számára.
Ha a kórokozók a fentebb felsorolt mechanikus akadályokon túljutottak, még további akadályokat kell leküzdeniük. A tõgy belsõ védekezõ mechanizmusai közé tartozik a laktoferrin, amely egy vaskötõ fehérje, és elsõsorban a szárazonálló tõgyet óvja meg az új fertõzésektõl, de alacsony koncentrációja miatt a laktáció alatt bakteriosztatikus (baktériumszaporodást gátló) hatását nem tudja kifejteni. Emellett a tej citráttartalma versenyez a laktoferrinnel a vasért, és a vascitrátot a kórokozók fel tudják használni anyagcseréjükhöz.
A laktoperoxidáz enzim is jelen van a tejben, ez egyes kórokozókat elpusztít, másoknak csak szaporodását gátolja.
A komplement fehérjék csoportja, amely egy kaszkádrendszeren keresztül egyes baktériumok elpusztításában játszhat szerepet.
A tej sejtjei (szomatikus sejtek). A sejtek egy részének a védekezésben nincsen szerepe, mert ezek a mirigyhámról és a nyálkahártyákról élettani módon leváló hámsejtek. Más részük viszont aktívan részt vesz a kórokozók elleni védekezésben. Ilyenek a neutrophyl granulocyták (fehérvérsejtek). Ezek az egészséges tejben kis számban vannak jelen, de fertõzés esetén számuk megszaporodik, a szervezet általános védekezõ reakciójának eredményeképpen. A tõgyben jelenlévõ egyéb fehérvérsejtek, a lymphocyták és macrophagok ismerik fel a behatoló kórokozót, ezek riasztják a szervezetet, s ennek eredményeképpen szaporodnak meg a kórokozók elszigetelésére, felfalására (phagocytálására) képes neutrophylek. A phagocytálás során számos bomlástermék, méreganyag keletkezik, amelyek felszívódva kémiai anyagok (chemotaxinok) felszabadulását eredményezik. Ezek hatására fokozódik a kapillárisokban a véráramlás, a véredénykék fala kitágul, az érintett tõgynegyedbe fokozott mértékben áramlanak át a vérbõl a neutrophyl granulocyták. Ezért duzzadt, vörös, meleg a hevenyen gyulladásos tõgynegyed.
A nagy számban a tõgynegyedbe áramlott granulocyták körülhatárolják, elpusztítják a kórokozók egy részét. E folyamat során az elpusztult baktériumtestek, és a méreganyagok által károsított sejtek törmelékei elzárhatják a tejmirigy-végkamrák kivezetõ - csövecskéit. Ha a folyamatot idejében megfelelõ gyógykezeléssel, lehetõleg antibiotikummal megtámogatjuk, van rá remény, hogy a kialakult dugók feloldódnak, az alapos kifejéssel eltávoznak a tõgynegyedbõl, és a még esetleg jelen lévõ baktériumok elpusztulnak. Ha a gyulladásos folyamatot már a legkorábbi stádiumban észlelték, és a hatékony gyógykezelést megkezdik, van rá esély, hogy a folyamat maradéktalanul gyógyul, azaz reverzibilis lesz. Ha azonban a problémát nem ismerik fel, vagy nem támogatják meg a szervezet saját védekezését célzott antibiotikum-terápiával, a tejcsatornácskákban képzõdött dugók meggátolják a tej elfolyását a mirigy-végkamrácskákból. A nyomás fokozódása a tejtermelõ mirigyhám-sejtek elhalását, és a szervezet regeneráló képességének jeleként a sérült területek kötõszövetesedését, elhegesedését eredményezi. Ez a folyamat már visszafordíthatatlan, irreverzibilis, és a tejtermelés maradandó csökkenésével jár.
Az állományban jelen lévõ kórokozók felderítését és azok gyógyszerérzékenységét célzó laborvizsgálatok szükségszerûségérõl, gyakoriságáról már korábban esett szó.
Budapest, 2003. január 11.
Dr. Markus Gabriella
magánállatorvos
A következõ lépcsõ a tõgybimbó záróizma, amely ép állapotban, a két fejés közötti idõ nagy részében lehetetlenné teszi a kórokozók számára a behatolást. Ha viszont a tõgy nincs megfelelõen elõkészítve, amikor a fejõgép rákerül, és az izom még nem lazult el, de a tõgy már vákuumhatás alatt van, az izom erõszakos nyitását eredményezi, azaz tõgybimbó-károsodáshoz vezet. Ugyanilyen hatással van a bimbószájadékra a túlfejés, fejés végi vakfejés is. A fejés végén a záróizom még legalább egy - másfél óra hosszat laza, ezért a tehénnek ennyi idõt még állva kellene töltenie ahhoz, hogy a környezetben mindig jelenlévõ kórokozók ne juthassanak a tõgybimbó belsejébe. Ezt szolgálja a fejés utáni takarmányozás, és ennek alapfeltétele a rendszeres körmözés, lábvég-ápolás, hogy az állat szívesen maradjon állva. Ha azonban sorozatos károsításokkal az izmot mesterségesen ellazítottuk, a kórokozók számára a tõgybe vezetõ út folyamatosan nyitva áll. (Megfigyelhetõ, hogy a tejcsorgató, gyors tejleadó tehenekkel több probléma van, mint azokkal, amelyek rendes tempóban adják le a tejet.) Ezen valamelyest segíthetünk olyan fejés utáni bimbófürösztõ szerek alkalmazásával, amelyek masszív filmbevonatot képeznek a tõgybimbó felületén, és a bimbócsatornában dugót alakítanak ki, de ez nem helyettesíti a helyes fejési technológiát és higiéniát, és a tartáshigiénát sem.
A kb. 1 cm hosszú bimbócsatornát szintén keratinizálódott hám borítja. A bimbócsatorna védekezése akkor a leghatékonyabb, amikor zárva van. A fejés után a bimbócsatornában keratindugó képzõdik, amely optimális esetben megakadályozza a kórokozók behatolását. A bimbócsatorna tetején, ahol a nyálkahártya átmegy a bimbómedence nyálkahártyájába, helyezõdik el a Fürstenberg rozetta, egy vénás gyûrût tartalmazó nyálkahártya-redõ, amelynek nyálkahártyája nyiroksejteket (lymphoid sejtek) termel nagy számban. A rozetta másik funkciója a tejvisszafolyás megakadályozása, ha a vénás gyûrû idegi hatásra megduzzad. Helytelenül kivitelezett gyógykezeléssel, katéter-bevezetéssel a tõgybimbó záróizma, a bimbócsatorna keratinrétege és a Fürstenberg rozetta is megsérthetõ, ami a védelem három lépcsõjét károsítja egyszerre, ezért tehát minden kezelést végzõ személynek a helyes gyógykezelés technikáját feltétlenül el kell sajátítania.
Ha a tõgybimbót túlnyújtják (gépi utófejés vagy rosszul kivitelezett kézi fejés, elsõ tejsugár-vizsgálat) a bimbócsatorna és bimbómedence keratinrétege kirepedezik, megsérül, s a sérülések, ugyanúgy, mint a bõr esetében, kiváló táptalajt jelentenek a tejutakban megtapadó és ott szaporodó baktériumok (coliformok, pl. E: coli és Klebsiella pneumoniae) számára.
Ha a kórokozók a fentebb felsorolt mechanikus akadályokon túljutottak, még további akadályokat kell leküzdeniük. A tõgy belsõ védekezõ mechanizmusai közé tartozik a laktoferrin, amely egy vaskötõ fehérje, és elsõsorban a szárazonálló tõgyet óvja meg az új fertõzésektõl, de alacsony koncentrációja miatt a laktáció alatt bakteriosztatikus (baktériumszaporodást gátló) hatását nem tudja kifejteni. Emellett a tej citráttartalma versenyez a laktoferrinnel a vasért, és a vascitrátot a kórokozók fel tudják használni anyagcseréjükhöz.
A laktoperoxidáz enzim is jelen van a tejben, ez egyes kórokozókat elpusztít, másoknak csak szaporodását gátolja.
A komplement fehérjék csoportja, amely egy kaszkádrendszeren keresztül egyes baktériumok elpusztításában játszhat szerepet.
A tej sejtjei (szomatikus sejtek). A sejtek egy részének a védekezésben nincsen szerepe, mert ezek a mirigyhámról és a nyálkahártyákról élettani módon leváló hámsejtek. Más részük viszont aktívan részt vesz a kórokozók elleni védekezésben. Ilyenek a neutrophyl granulocyták (fehérvérsejtek). Ezek az egészséges tejben kis számban vannak jelen, de fertõzés esetén számuk megszaporodik, a szervezet általános védekezõ reakciójának eredményeképpen. A tõgyben jelenlévõ egyéb fehérvérsejtek, a lymphocyták és macrophagok ismerik fel a behatoló kórokozót, ezek riasztják a szervezetet, s ennek eredményeképpen szaporodnak meg a kórokozók elszigetelésére, felfalására (phagocytálására) képes neutrophylek. A phagocytálás során számos bomlástermék, méreganyag keletkezik, amelyek felszívódva kémiai anyagok (chemotaxinok) felszabadulását eredményezik. Ezek hatására fokozódik a kapillárisokban a véráramlás, a véredénykék fala kitágul, az érintett tõgynegyedbe fokozott mértékben áramlanak át a vérbõl a neutrophyl granulocyták. Ezért duzzadt, vörös, meleg a hevenyen gyulladásos tõgynegyed.
A nagy számban a tõgynegyedbe áramlott granulocyták körülhatárolják, elpusztítják a kórokozók egy részét. E folyamat során az elpusztult baktériumtestek, és a méreganyagok által károsított sejtek törmelékei elzárhatják a tejmirigy-végkamrák kivezetõ - csövecskéit. Ha a folyamatot idejében megfelelõ gyógykezeléssel, lehetõleg antibiotikummal megtámogatjuk, van rá remény, hogy a kialakult dugók feloldódnak, az alapos kifejéssel eltávoznak a tõgynegyedbõl, és a még esetleg jelen lévõ baktériumok elpusztulnak. Ha a gyulladásos folyamatot már a legkorábbi stádiumban észlelték, és a hatékony gyógykezelést megkezdik, van rá esély, hogy a folyamat maradéktalanul gyógyul, azaz reverzibilis lesz. Ha azonban a problémát nem ismerik fel, vagy nem támogatják meg a szervezet saját védekezését célzott antibiotikum-terápiával, a tejcsatornácskákban képzõdött dugók meggátolják a tej elfolyását a mirigy-végkamrácskákból. A nyomás fokozódása a tejtermelõ mirigyhám-sejtek elhalását, és a szervezet regeneráló képességének jeleként a sérült területek kötõszövetesedését, elhegesedését eredményezi. Ez a folyamat már visszafordíthatatlan, irreverzibilis, és a tejtermelés maradandó csökkenésével jár.
Az állományban jelen lévõ kórokozók felderítését és azok gyógyszerérzékenységét célzó laborvizsgálatok szükségszerûségérõl, gyakoriságáról már korábban esett szó.
Budapest, 2003. január 11.
Dr. Markus Gabriella
magánállatorvos
Agrometeorológia
Hőmérséklet
Hőmérséklet
Olvasta már?
Végre ideális az idő a betakarításhoz
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]