MENÜ

Kistestû húsfajták

Oldalszám:
2013.02.19.
Jelen közlemény a húshasznú szarvasmarha fajták egyik - hazai szempontból jelentõsebb vonalával - az ún. angol kistestû fajtákkal foglalkozik. Ezekre a fajtákra általánosságban az mondható el, hogy a brit szigeteken alakultak ki és a legõsibb kultúrfajtáknak tekinthetõk a világon. Nemesítésük, egykori kettõshasznosítású helyi fajtákból történt, mintegy kétszáz évvel ezelõtt. Mára az anyai vonalak korszerû megtestesítõjévé váltak, azaz kiváló reprodukciós tulajdonságokkal, illetve jó borjúnevelõ képességgel rendelkeznek. Éppen ezért szinte a világ bármely szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó országában megtalálható egy-egy jellegzetes képviselõjük, akár fajtatisztán, akár pedig anyai vonalként az árutermelõ keresztezésekben.
Nyolc-tíz képviselõjük közül közleményünkben, a hazánkban is megtalálható négy fajtával - hereford, angus, red lincoln, galloway - foglalkozunk.



A hereford (1. ábra) mintegy 200 éves törzskönyvvel rendelkezik, az Egyesült Királyság hasonló nevû grófságából/tartományából származik (Herefordshire). Eredetileg igavonásra használták, jelenlegi küllemét az 1800-as években nyerte el.

A fajta színe szabályos vöröstarka, feje fehér, amely szín a gerincoszlop vonalában a mar közepéig terjed, ugyanakkor a has alján egészen a combok belsõ felületéig húzódik. Fehér színezetû ezen kívül még a szegy, a tõgy, a farokbojt, valamint a lábvégek. A fajta a mintázatot jól örökíti, az utódok jól felismerhetõek, színjelzõk. Feje arányos, széles homlok és orrtájékkal, mellkasa telt, mély. Egyenes, széles hát, telt, izmos combok jellemzik. Eredetileg szarvalt fajta, de 1955-ben Angliában már megjelentek az elsõ szarvatlan egyedek. A szarvatlanság génjét ennél a fajtánál is az angus-szal vitték be (lásd késõbb).

A tehenek kifejlett-kori élõtömege 500-700 kg között változik a fajta regionálisan eltérõ tenyésztõi célkitûzéseinek következtében. A szigetország-beli, vagy konzervatív változatra inkább az alsó értékek, míg a kanadai herefordra a nagyobb értékek a jellemzõek. A kanadaiak ezt a rámásabb típust a szimentálival történõ cseppvér-keresztezéssel érték el. Az USA-beli változatra - ún. ranch típus - egy megnyúltabb testalakulás a jellemzõ, ahol a gerincoszlopra az állat több értékes húst tud felépíteni.

Kezdeti nagy növekedési intenzitásukat csak rövid ideig tartják meg a hízóállatok, ami nagy súlyra történõ hizlalásukat gazdaságtalanná teszi. Ezzel párhuzamosan korán megkezdõdik ennél a fajtánál a faggyúsodás, ráadásul a faggyú inkább az izomkötegek közé, mintsem azokba (hús márványozottsága) épül be. Így a fajta inkább az angolszász fogyasztói igényeknek megfelelõ, ún. steak minõségû húst termel. Mindez azt jelenti, hogy a hús a saját zsírjában megsül, éppen ezért a tõkehúsok is csak speciális konyhatechnikai eljárásokkal készíthetõk el.

A bõr alatti, ún. subcutan faggyú jelentõs aránya miatt, a fajta kondíciótartó képessége kiváló, amely átmenetileg szûkös takarmányozási körülmények elviselésére is alkalmassá teszi. A takarmányozás mellett a tartásra sem olyan érzékeny, mint a többi húsfajta. Jól bírja a szélsõséges éghajlati körülményeket, bár a fajta hõmérsékleti optimuma inkább negatív irányba tolódik el. Éppen ezért a hereford a kultúrfajták közül a legextenzívebb körülmények között tartható húsmarha.

Fiatal-kori nagy növekedési erélyét azonban csak optimális takarmányozási körülmények között tudja kihasználni. A borjaknak ezért - mostohább körülmények között - borjúóvodát kell biztosítani, hiszen az anyatehén tejtermelése általában nem fedezi a felnevelés alatti igényeket (lásd még: AGRO NAPLÓ, 2002. április). Ellése könnyûnek mondható, bár az üszõknél - különösen nagyobb testtömegû bikák használata esetén - elõfordulhat a nehéz ellés. Középkorán veszik tenyésztésbe (lásd: 1. táblázat).

Hazánkban a herefordnak elsõsorban a szélsõségesen extenzív területek hasznosításában van szerepe, a kis termelési költségek révén tartásuk elsõsorban a gyenge minõségû gyepterületeken gazdaságos. Legjelentõsebb állománya Mezõfalván található (500 anyatehén és szaporulata). A hazai tisztavérû tehénlétszám mintegy 800 egyedet számlál, amely mellett további 3.500 hereford génhányadú, keresztezett anyatehén található az országban.

Az elmúlt évszázadban nagy karriert futott be a fajta - szerte a világon mintegy 300 millió tehén található, amely létszámmal a legelterjedtebb húsfajta. Az összes típust figyelembe véve is csak a borzderes fajta(kör) elõzi meg. Tartása egyedül azokban az országokban okoz gondot, ahol nagy az inszoláció, mivel a fajta - a szem környéki pigmentáció hiánya miatt - kötõhártya-gyulladásra hajlamos. Az ún. ókulás változat kitenyésztése napjaink feladata.



Az Aberdeen angus (2. ábra) Skócia északkeleti részén, Aberdeen és Angus grófságokban alakult ki, a fajtának több mint 250 éves törzskönyve van. Elterjedési területe elsõsorban Nagy-Britannia, 1878-ban kezdték el exportálni az USA-ba és más országokba. Ez az egyedüli fajta a világon, amit sohasem igáztak és sohasem fejtek, így a tenyésztõi célkitûzések mindig is a hústermelõ-képesség irányába hatottak.

Az angusra oly jellemzõ téglalap alakú testalakulás is ennek köszönhetõ. A viszonylag rövid törzsre nagy mennyiségû húst épít fel. Az angusnak mégsem a szélességi, hanem sokkal inkább a mélységi méretei a rendkívüliek. Ennek köszönhetõ a látszólag rövid láb, amelyet a küllemi bírálatokon még feltûnõbbé tettek azzal, hogy a marhát magas fûben járatták - jelezve azt, hogy a viszonylag kicsi fejjel együtt a fajtának nincsenek is értéktelen húsrészei. Ha már a testalakulásnál tartunk, meg kell jegyezni, hogy ezek a kiváló húsformák a születés után, a növekedés elõrehaladtával jellemzõek az angusra - a borjú a többi húsfajtához képest, viszonylag fejletlenül jön a világra. A kis születési súly mellett (25-30 kg) a borjú alakja is elõnyös, hiszen a kis fej mellett csípõben is gyenge ekkor még az állat, ami az ellést gyakorlatilag probléma-mentessé teszi. A könnyû ellés a tehén oldaláról is kisebb megterhelést és gyorsabb involúciót jelent, ami elõsegíti az állományt ciklusban tartását. A húsmarhatartásban ugyanis - a tejelõ, illetve a kettõshasznosítású fajtákkal ellentétben - ciklusosan termékenyítünk és elletünk (AGRO NAPLÓ, 2001. március). Az évi egy ciklusban történõ elletést (tavasszal) legnagyobb biztonsággal az angusnál alkalmazhatjuk, hiszen a korai tenyésztésbe-vételi idõ lehetõvé teszi, hogy az üszõket két éves korukra leellessük. Mindezek a tulajdonságai jól bizonyítják, hogy a fajta az anyai vonal egyik kiváló megtestesítõje, így a borjú-elõállításban eredményesen használható. Tejtermelése a borjú számára kielégítõ a felnevelés idõszakában (AGRO NAPLÓ, 2002. április).

További értékes tulajdonsága a genetikai szarvatlanság, amiben szintén egyedülálló fajta a világon. Ennek csoportos tartásban van különösen nagy jelentõsége, ahol az egymásban, illetve a gondozóban okozott sérülésveszély jóval kisebb. Éppen ezért más világfajták szarvatlan vonalainak kialakításához is az angust használják fel (cseppvér-keresztezés).

A szigetország-beli változatnak talán egyetlen hibájaként a húsminõsége róható fel. Bár a vágási kihozatal a könnyû csontozatából fakadóan elérheti a 60 %-ot, de a faggyú százalék más húsfajtákhoz képest nagy. Ráadásul az izomnyalábok közé beépülõ, ún. intermuscularis faggyú aránya is jelentõs, ami a konzervatívabb fogyasztói szokásoknak megfelelõ steak minõséget eredményezi, ahogy azt már a hereford fajta esetében is láttuk.



Nem csak a fogyasztói igények, de a tenyésztõi célkitûzések is sokat változtak az elmúlt években. A soványabb húsok az egészségesebb táplálkozásra való törekvések jegyében értékelõdtek fel. De ugyanilyen szemléletváltásnak lehetünk tanúi a testalakulás tekintetében is az angusnál. Az ún. korszerûsített változatra már rég nem igazak a szigetországi típusnál elmondottak, egy hosszabb törzsû, hosszabb lábú állatról van szó, amely változat nagyobb növekedési eréllyel rendelkezik és a vágóérték tekintetében is kiválónak mondható. Ez a szemléletváltozás egybeesik azzal az idõponttal, amikor az angus a tengerentúlra került. Különösen igaz ez a - jellemzõen - fekete angus recesszív színváltozatára a red angusra (3. ábra), amely Észak Amerikából - fõleg Kanadából - indult el világhódító útjára. Talán ezzel a fajtaváltozattal sikerült a legjobban feloldani azt az antagonisztikus ellentétet, ami a hústermelõ-képesség, illetve a szaporodásbiológiai tulajdonságok között fennáll. Mindazok mellett, hogy a red angus megtartotta jó anyai tulajdonságait és könnyû ellését, a borjak 200 kg feletti testtömeggel választódnak vegyes-ivarban, és a sajátteljesítmény vizsgálat alatt álló tenyészbika jelöltek 1500 g feletti napi testtömeg-gyarapodásra képesek (lásd: 1. táblázat).

Az Aberdeen angus immáron 15 éve jelen van hazánkban. Adonyban található a törzsállomány, amely jelenleg 150 anyatehenet számlál. Red angusból több helyen, kisebb létszámú tenyészetek találhatók, amelyek közül az egyik legjelentõsebb a - kanadai genetikát képviselõ - Kaposvár-Fészerlakon tartott állomány. Az aktív populáció a két színváltozatból együttesen mintegy 2.500 hústehén, amelybõl mintegy 1.000 mondható tisztavérûnek.

Németországban, az 1850-es években alakították ki a német angust. Ez a típus az angus pillanatnyilag legelterjedtebb európai változata, amelyet az õshonos, szigetországi állományból, feketetarka lapály, valamint gelbvieh fajta felhasználásával alakítottak ki.

Az Aberdeen angus nemzetközi jelentõsége kiemelkedõ, a húsfajták közül csaknem minden kontinensen megtalálható. Ma már világfajtának mondható, pályája szépen ível felfelé.



A red lincoln (4. ábra) jellegzetes brit fajta, a shorthorn fajtából alakult ki, annak vörös színû változata. Egykoron vegyes hasznosítású fajta volt, de jó anyai tulajdonságait már ekkor megfigyelték. Különösen a nyugodtsága miatt terjedt el a szigetországban. Szarvalt fajta, de 1931 óta szarvatlan változata is ismert.

Közepes testû, mérsékelten hosszú fej, közepesen hosszú nyak, egyenes, hosszú, izmos hát, dongás mellkas illetve különösen hosszú és széles far jellemzi. Faggyúsodásra kevésbé hajlamos, mint az elõzõ fajták. A borjak kis születési súlyából fakadóan (31-36 kg) gyakorlatilag segítség nélkül ellik. Mindezek mellett az anyatehenek - a jó tõgyalakulásból fakadóan - jó tejtermelõk, illetve borjúnevelõk. Különbözõ haszonállat-elõállító keresztezésekben kiváló anyai tulajdonságait használják ki. A terminál fajták közül a Maine-Anjou-val, illetve a limousinnal keresztezve adja a legjobb kombinációkat.

Magyarországra a Pankotai Állami Gazdaság útján került, erre a fajtára alapozódott a csongrádi vörös húsfajta kialakítása. Hazai jelentõsége napjainkra megszûnt, a megmaradt kevés tisztavérû állat Ostffyasszonyfán található.

Nemzetközi vonatkozásban még mindig jelentõs húsfajta. Elsõsorban a szigetországban terjedt el, de megtalálható az amerikai kontinensen, Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is.



A galloway (5. ábra) Skócia délnyugati részén, Galloway város környékén alakult ki. A szigetország legõsibb szarvasmarha fajtája. Kis testû, genetikailag szarvatlan, általában fekete színezõdésû, de ismeretes deres, fehér és vörös változata is. Az újszülött borjak mahagóni-barnák. Az öves színváltozatát - belted galloway - önálló fajtaként tartják nyílván, és nagyon kedvelt a tenyésztõk körében.

Kevésbé mutatja a húsmarha kitenyésztett klasszikus formáját, sokkal inkább megõrizte a természetes küllemet. Kevésbé izmolt, feje kicsi, szögletes, nyaka rövid, hátvonala nem mindig egyenes. A testtömegéhez képest körmeinek felülete nagy, így kiválóan alkalmas ingoványos terepre. A fajta értéke elsõsorban az, hogy nehéz hegyi körülmények között is képes a megfelelõ termelésre, rendkívül jól alkalmazkodik. Legelõkészsége nagyon jó, igénytelen, a hó alól is kikaparja a füvet. Ellenállóképes, nyugodt természetû, engedelmes. Húsminõsége jellegzetes, az angolszász fogyasztói igényeknek mindenben megfelelõ, hazájában rendkívül keresett. Haszonállat-elõállító keresztezésekben szintén anyai partner. Egy új fajtát elõállító keresztezés kiinduló fajtájaként is megtaláljuk: a shorthorn-nal történõ keresztezése során alakult ki a blue-grey fajta.

Hazai jelentõsége egyelõre csekély, de a várható létszámnövekedést az is jól jelzi, hogy neve immáron a Magyar Hereford, Angus, Galloway Tenyésztõk Egyesületének nevébe is bekerült. (Magyarországon egyébként a fenti Egyesület - Kaposvár központtal - végzi a közleményünkben felsorolt fajták tenyésztésszervezését).

Elterjedési területe elsõsorban Nagy-Britannia, de növekszik iránta a kereslet Kanadában, Argentínában, az USA-ban és Németországban. Kiváló alkalmazkodó-képességének köszönhetõen a legkülönbözõbb éghajlati viszonyok közé is kerülnek napjainkban tenyészállatok (pl.: Oroszország, Peru, Kenya, stb.).



1. táblázat Kistestû angol húsfajták fontosabb értékmérõ tulajdonságai
Fajta hereford Aberdeen angus red lincoln galloway
szín

szabályos
vöröstarka
egyszínû fekete, egyszínû vörös egyszínû
vörös
fekete, deres, fehér,
vörös, öves
tehén testtömege (kg) 500-750 500-650 550-600 450-500
bika testtömege (kg) 800-1.200 900-1.100 750-1.000 500-800
borjú szül. súlya (kg) 35-45 25-35 30-35 25-30
üszõk tenyésztésbe-vételi kora (hónap) 16-18 13-15 16-18 15-17
ellés lefolyása könnyû-közepes könnyû könnyû könnyû
tejtermelés (kg) 5-7 8-10 7-9 6-8
választási súly (kg) 160-180 180-200 170-190 140-160
bikák STV alatti súlygyarapodása (g) 1.200-1.400 1.200-1.600 1.100-1.300 1.000-1.200
vágási kihozatal (%) 58-59 58-60 59-60 58-59
értékes húsrészek aránya (%) 41-43 41-43 43-44 42-43


Dr. Kovács Attila Zoltán, egyetemi adjunktus
Lovenyák Katalin, egyetemi hallgató

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.