MENÜ

Koratavaszi vetésû növények fajtakiválasztása és vetõmag vásárlása (mák, tavaszi árpa, borsó, zab)

Oldalszám:
2013.02.19.
A fajta megválasztás és vetõmagvásárlás általános kérdéseirõl igyekeztem a gyakorlati termesztõknek, ha nem is teljeskörû, de azért részletesnek kitûnõ tájékoztatást nyújtani ugyanezen számban. Ezért az ott leírtak ismétlésétõl többnyire eltekintek, de azt javasolom a Tisztelt Érdeklõdõknek, elõször fussák át azt a cikket, és azt követõen szenteljenek néhány percet az alábbi írásnak.
A koratavaszi vetésû szántóföldi fajok közé azokat soroljuk, amelyeknek a kitavaszodástól függõen február közepétõl március végéig terjed az optimális vetésidejük. Közülük a hazai termesztési méretek alapján, szántóföldjeinken legjelentõsebbek, egy kicsit a vetési sorrendjükhöz is igazodva: mák, szántóföldre „kivonult” gyökérzöldségek, tavaszi árpa, borsó, évelõ pillangósok és füves társításaik (az évelõknél telepítésrõl beszélünk, kifejezve, hogy azokat több évre létesítjük), zab, zabos tavaszi takarmánykeverékek. Ugyancsak még márciusban földben a helye több olyan kultúrnövényünknek, amelyeket valamilyen oknál fogva kisebb területen, vagy ritkábban, nem egyszer méltatlanul a „nagy növények” által kiszorítva termesztünk: fénymag, tavaszi búza, lóbab, csillagfürt, szegletes lednek, lencse, csicseri borsó, rostlen, olajlen, a gyógy- és fûszernövények egyrésze.



Ebbõl a több, mint 30 fajból álló repertoárból kétség kívül legelterjedtebbek, a mák, a tavaszi árpa, a borsó, és a zab. Közülük valamelyikkel mindegyik tájegységünkön találkozunk. Nézzük meg tehát a fajtakiválasztásuk, vetõmag vásárlásuk szakmai szempontjait.







Mák



A Nemzeti Fajtajegyzékben max. 6-8 fajta szerepel. Étkezési célra a „nagy szemû” (0,5-0,6 g ezermagtömegû), sötétkék színû termést adó fajták keresettek. A gyógyszeripar azokat a fajtákat részesíti elõnybe, amelyek tokja sok alkaloidot tartalmaz. Természetesen ezeknél a fajtáknál is a tokban lévõ magtermés étkezési, olajnyerési célra felhasználható (ezek az ún. „kettõs hasznosítású” fajták), de nem mindig „piacosak”, mert magjuk kisebb (0,3-0,4 g az ezermagtömeg) és szürkéskék.



A jó mákfajtákkal szemben támasztott követelmények:

  • magtermõképesség 700-1000 kg/ha;
  • mag:tok arány = 1,0:0,7-0,9;
  • tenyészidõ legyen rövidebb 130-135 napnál (115-135 nap),
  • jó szárszilárdság, kiegyenlített tok elhelyezkedés,
  • legalább tolerancia a gombás kórokozókkal szemben.
  • A vetõmag-vásárlásnál mérlegelendõk a következõk:
  • szerzõdésben rögzített követelmények, kedvezmények;
  • a vetõmag „kikészítése” (drazsírozott, sugárkezelt), mert ettõl függ a vetõmag mennyisége, a tõszámbeállítás, a kelõ növények egészségügyi állapota, kezelése (kismértékû kerti termesztésben hõkezeléssel magunk is készíthetünk az egyelést gyorsító keveréket);
  • ha a szerzõdtetõ nem biztosít technológiai leírást vásárlás elõtt végezzünk vetõmag szükséglet számítást.




  • Tavaszi árpa







    A Nemzeti Fajtajegyzékben több, mint 30 fajta szerepel, túlnyomó részük külföldi, nálunk honosított fajta. A tavaszi árpát elsõsorban söripari alapanyagnak termesztjük. Fõ termeltetõk a sörgyárak, többnyire kikötik a szerzõdésben, hogy melyik fajta (-k) termését hajlandók megvásárolni. Fõ minõségi követelményeik: 11,5 % alatti nyersfehérje tartalom, 97-99 % csírázóképesség, kiváló osztályozottság, szép- telt- mézsárga küllem, kártevõ-kórokozó nyom-maradvány mentesség, 1,30-13,5 % nedvesség-tartalom, kellemetlen szagoktól mentesség. Tehát ezekhez kell igazodni a fajta megválasztásnak (persze kínálati piaci helyzetben szigorodhatnak, bõvülhetnek a minõségi feltételek, keresleti szituációban meg, enyhülnek de ezt már úgyis tudják a termesztõk).



    Szakmai szempontból a jó sörárpafajtáknak még a következõ feltételeknek kell megfelelniük:

  • jó termõképesség, 4,0-4,5 t/ha;



  • 120-122 napnál legyen rövidebb tenyészidejû (a teljes érésig tart a keményítõ beépülés, ha az érésidõ belecsúszik a kánikulába, ez gátlóan hat ),
  • fontos a jó szárszilárdság;
  • legyen legalább toleráns a lisztharmat, a hálózatos rinhospórás levélfoltosságra.
  • Sokkal kisebb területen történik tavaszi takarmányárpa termesztés, mivel az õszi árpa jóval többet terem. Abraktakarmánynak szemben a sörárpával a 12 % nyersfehérjénél többet garantáló fajtát kell választani.



    Köztudott, hogy söripari célra még a legjobb minõséget garantáló fajtával sem szabad pillangós takarónövényes telepítést (pl. tavaszi árpa vöröshere alávetéssel) végezni, ilyen célra csak tavaszi takarmány árpa fajtát válasszunk.



    Akik nagyobb területen terveznek sörárpatermesztést, érdemes legalább két fajtával dolgozni. Ez fõként akkor indokolt, amikor a talaj és az elõvetemény táblánként változik.



    A vetõmag-vásárlásnál, ha a szerzõdés konkrét elõírásokat nem tartalmaz, ajánlatos a következõket mérlegelni:

  • lehetõleg I. fokú, 1. osztályú minõséget vegyünk,
  • csávázott-e és mivel a vetõmag,
  • minden rendben van-e a göngyöleggel és a minõségi tanúsítvánnyal,
  • mérlegeljük, ha van választási lehetõség, az árat és a fizetési feltételeket.




  • Borsó



    A Nemzeti Fajtajegyzékben a szántóföldi- és zöldségnövények között 170-180 borsófajtát sorolnak fel. A fajta sokaságot nem annyira a termõterület nagysága, hanem a felhasználás sokrétûsége, azután az is magyarázza, hogy tulajdonképpen a borsó összefoglaló fajnév (mezei-, kifejtõ, velõ-, cukorborsó), no meg ún. „divatnövény” is. Gyakran változik a szín, a méret, a hüvely alak, de még a hüvelyenkénti magszám közkedveltsége is, mindezekhez a nemesítés is igazodott.



    A növény formája, a hüvely milyensége, a magtermés színe, felszíni alakja, mérete valamint a fõbb felhasználási irányok közötti összefüggések a fajtáknál:



    Kifejtõ borsófajták termesztési célja lehet:



  • sárgamagvú étkezési szárazborsó,
  • zöldmagvú étkezési szárazborsó,
  • zöldmagvú étkezési zsenge borsó közvetlen fogyasztásra, konzervipari-, hûtõházi tartósításra (mirelit),
  • sárgamagvú abraktakarmánynak (száraz)
  • zöldmagvú abarkatakarmányak (száraz)
  • Velõborsó fajták termesztési célja lehet:



  • zsenge zöldborsó friss fogyasztásra
  • zsenge zöldborsó konzervipari-, hûtõházi tartósításra (mirelit)
  • (a köznyelv ezt a fajta gyakran, tévesen nevezi cukorborsónak).
  • Cukorborsó fajták termesztési célja elõállítani friss fogyasztásra, konzerv- és hûtõipari tartósításra zsenge hüvelyesen fogyasztható terméket. Ugyanis ezeknél a fajtáknál hiányzik a hüvely belsõ, pergamenszerû hártya.



    Zöldtakarmány borsófajták tulajdonképpen a kifejtõ fajba tartoznak, de magtermésük kisebb, viszont nagy zöldtömeget adnak. Kiválóan alkalmasak zöldtakarmány keverékekbe (zabos borsó, napraforgós borsó).



    A kifejtõ fajban minden a már felsorolt célokra kinemesítettek ún. maro fajtákat is. Ezek az ún. csupa kacs borsók, a levélzet nagy része kaccsá módosult (jobb szárazságtûrés és betegség ellenállóság). Sõt a fajon belül a nemesítõk, kielégítendõ a madárkedvelõk igényét létrehozták a galamb borsó fajtákat, ezek aprómagvúak, ezermagtömegük 70-90 g. Nem hiába kezdett Mendel a borsó öröklésmenetével foglalkozni!



    Látható tehát, aki kedvet kap a borsótermesztéshez, az mind a termesztési cél, mind pedig a fajtaválaszték tekintetében a bõség zavarával küzd.



    A fajta megválasztás alapvetõ szempontjai azért nem annyira bonyolultak. Szerzõdéses termesztés esetén a vevõ óhaja parancs! Ha szabad fajtaválasztásunk van, akkor kifejtõ és velõborsóból gépi betakarításra válasszuk a középmagas, korai fajtákat. Kézi betakarításra a törpe- és a magas fajták (karós borsó) egyaránt ajánlhatók. Konzerv- és hûtõipari célra a zsengeséget hosszabb ideig megõrzõ fajták, illetve az ezekbõl kialakított fajtasor biztosítja a sikert (I. oszt. minõségû a 38-45 F° zsengeségû zöldborsó). Ilyen szerzõdés esetén fontos tudni (illetve kiszámítani) az elméleti és a várható tenyészidejét a kiválasztott fajtáknak (érési sorrend). Lényeges minden fajtánál a következõ kórokozókkal szembeni viselkedés: peronoszpóra, borsórozsda, fuzáriumos tõrothadás, aszkohitás levélfoltosság, mozaik vírus. Száraz kifejtõ borsó fajtaválasztásnál kérdezzünk rá a pergési hajlamra, a zöldmagvúaknál még az elszínezõdés várható mértékére is.



    A vetõmag vásárlásnál az általánosságokon túlmenõen tartsuk szem elõtt:



  • a borsó vetõmag nem olcsó, a galamb borsó kivételével 280-320 g az ezermagtömeg, a hektáronként szükséges csíraszám 850.000-1.400.000 közötti, ami azt jelenti, hogy többnyire 300 kg/ha feletti a vetõmagigény, tehát számolni és utána vásárolni,
  • csak csávázott vetõmagot vessünk,
  • zöldtakarmány keverékekhez jól megfelel a II. fokú, 2. osztályú vetõmag is.




  • Tavasz zab



    A Nemzeti Fajtajegyzékben több, mint 10 fajta szerepel, nagyrészt külföldiek. A fajták között találunk „csupasz”-okat is (pelyvalevelek hiányoznak).



    A zabot abrak- és zöldtakarmánynak, ill. humán táplálkozási célokra termesztjük. A termesztési cél a fajtahasználatot kevésbé, de a termesztés technológiát annál inkább befolyásolja (peszticid használat, betakarítás, terménytisztítás). Az államilag elismert fajták között jelentõs különbség van termõképességben, amit a gyenge alkalmazkodó és ingadozó termésstabilitás még fokoz. Ezért a termõhelyhez legközelebbi kísérleti és fajtabemutatók ajánlhatók a fajtakiválasztáshoz.



    A betegségekkel szembeni ellenállóképesség tekintetében mérlegelendõ a zab mozaikvírus, a porüszög és a lisztharmat fogékonyság.



    A vetõmagigénynél és a vásárlásnál vegyük figyelembe:



  • változó a fajták ezermagtömege (nem mindegy, hogy 27, vagy 32 kg-ban van 1 millió db mag);
  • étlenül csávázott vetõmag kerüljön a földbe;
  • i vetõmagot vegyünk, hogy hektáronként 4,7-5,0 millió csírázóképes mag biztosít csak 3 t/ha feletti termést.



    Dr. Késmárki István