MENÜ

Startertrágyázás-fejtrágyázás

Oldalszám:
2013.02.19.
A trágyázás mindegyik módjánál, formájánál az alapvetõ célok között szerepel, hogy ott és akkor álljon a növény rendelkezésére a gazdaságilag indokolt tápanyagok mennyisége, amikor a termést, annak minõségét a leghatékonyabban növeli, javítja. Ezért a trágyázás ideje, a trágyaadagok aktív gyökérzónába, vagy éppen a vegetatív részekre juttatása (levél- vagy lombtrágyázás) fontos szempont
A trágyázás alapvetõ módozatai: feltöltõ-, tartalékoló-, alap-, starter (indító)-, fej- és levél-, vagy lombtrágyázás.



Mivel a növények akár egyévesek, akár évelõk növekedésük, fejlõdésük során más- és más igényeket támasztanak a tápanyagok mennyiségével, arányaival szemben, ezért a gazdálkodók a kívánt cél eléréséhez kiszámított összes trágyamennyiséget idõben megosztva juttatják ki.



Egyéves és áttelelõ kultúráknál leggyakoribb megoldás: alaptrágyázás + egyszeri, vagy többszöri fejtrágyázás. Nem ritkán vetés elõtt, vagy azzal egymenetben starter adag is kijuttatásra kerülhet.



Évelõ kultúráknál szakmailag indokolt a tartalékoló trágyázás, amit évente egy vagy több fejtrágyázás is követ. A levél- vagy lombtrágyázás hiánybetegségek gyógyítására, különleges minõségi célok elérésére alkalmazott trágyázási mód.



A hosszú élettartamú ültetvényeknél indokolt a telepítés elõtti (szõlõ, gyümölcsös) feltöltõ trágyázás.



Mivel az egyes trágyázási módok a trágyaféleségben, mennyiségben, hatóanyag összetételben, kijuttatásban lényegesen különböznek mindegyikrõl essék néhány szó. Kicsit több pedig a starter- és a fejtrágyázásról, mivel tavasszal mindkét mód aktuális.



Feltöltõ trágyázásnál a talajt olyan mértékig töltjük fel tápanyagokkal, hogy a talajkategóriának megfelelõen érje el legalább a közepes ellátottsági szintet. Ezzel elérhetõ, hogy évekig elegendõ csak a növények által a talajból kivont és elvitt tápanyagokat pótolni. Ezt a módot a mai közgazdasági viszonyok közepette kevés magyar gazdálkodó gyakorolhatja.



A tartalékoló trágyázás 4-6 éves élettartamú fajoknál szakmailag indokolt (pl. lucerna). A gondosan kiszámított, az életteljesítmény becsült mértékének megfelelõ PK teljes- vagy legalább 2/3 mennyiséget telepítés elõtt forgatásos mélymûveléssel juttatjuk a talajba. Természetes a faji sajátosságoktól függõen, meg azért is mert az életteljesítmény becsült és valós értéke többnyire eltér, starter és fejtrágyázásra, kiváltképpen N adagolásra évente sort kell keríteni.



Alaptrágyázásba részesítjük az egyéves és az áttelelõ kultúrákat. Többnyire a PK trágyaadagok teljes mennyiségét és a számított-szükséges N kis hányadát. A nitrogén hatóanyagok könnyen kimosódnak, a gyökérnövekedés nem tudja hatékonyan követni, károsodhat a felszín alatti vízbázis (NO3 szennyezés). Ezért a N mûtrágyával, mint alaptrágyával különösen az õsziek alá adva csínján bánjunk. Kisebb hiba, ha nem szerepeltetjük az alaptrágyában, mint a túladagolása.



A feltöltõ-, a tartalékoló- és az alaptrágyázást szerves- és mûtrágyákkal és ezek kombinációjával végezhetjük, de a faji sajátosságokat tartsuk szem elõtt. Olyan kevés (az állatállomány lecsökkent) a szervestrágya készletünk, hogy ami kevés van, adjuk azt a legjobban megháláló növényeknek (répafélék, burgonya, szántóföldi zöldség kultúrák). A sok és jó minõségû tarló- és gyökérmaradványt képezõ növények alá, pedig kizárólag mûtrágyákkal alapozzunk (évelõ pillangósok, herefüvesek).



A startertrágyázás növényeink kezdeti fejlõdését hivatott serkenteni. Régi gazda mondás szerint vetésünk a gyors kezdeti növekedéssel, fejlõdéssel „nõ ki a kártevõk foga alól”. Minden termesztett növényfajunknál alkalmazhatók a faji sajátságok és a termesztési cél figyelembe vételével, különösen akkor indokolt, ha a környezeti feltételek kedvezõtlenek. Nézzük meg néhány példán keresztül a starter trágyázás leginkább indokolt eseteit!



Nyárvégi, õszi vetésû növényeink (õszi káposzta repce, õszi kalászosok) csak kellõen megerõsödve viselik el a tél viszontagságait, ehhez a felsõ 6-10 cm-es rétegben elsõsorban N-re van szükségük. Ezért a vetõágy elõkészítõ mûvelettel kisebb adagú, 30-40 kg/ha N hatóanyagú, ammóniumnitrát (NH4NO3) tartalmú mûtrágyát célszerû sekélyen a talajba keverni. Feltétlenül ajánlható, ha száraz a vetõágy, gyenge a talaj nitrogén szolgáltató képessége, vagy az elõvetemény sok és tág C:N arányú tarló- és gyökérmaradványt hagyott vissza.



Pillangósvirágú növényeink annak ellenére igénylik a N startertrágyázást, hogy szimbiózisban élnek a légköri N-t megkötõ baktériumokkal. A szimbiózis kialakulásához és annyi N gyûjtéshez, hogy abból jusson is a kultúrnövénynek idõ kell, mégpedig mintegy 40-50 nap. Ezt az idõszakot nevezzük „N éhségperiódusnak”. Ezen a szakaszon segítjük át pillangósainkat a N startertrágyázással. Az adag és a hatóanyag milyensége az elõzõ példa szerint javasolható. Mivel ezek a fajok kezdeti fejlõdésükhöz viszonylag sok foszfort is igényelnek, a starter lehetõleg tartalmazzon szuperfoszfátot is, mintegy 30-50 kg/ha hatóanyaggal (P2O5) számolva.



Tavaszi vetésû növényeink mindegyikénél javasolható a starter N adagolás, vetõmagtermesztésnél az NP kombináció is kedvezõ hatású. Két nyomós érv is felemlíthetõ e tekintetben:



1. Az alaptrágya nem, vagy csak kevés N-t tartalmaz a már ismertetett okok miatt.



2. A mi idõjárási viszonyaink között a korai vetés az esetek túlnyomó többségében nagyobb termést ad (nyári betakarítású növények), vagy záloga a biztonságos beérésnek (kukorica, cirokfélék). Ám korai vetéskor a hõmérséklet alatta marad a növények optimális igényének.



A vontatott kezdeti fejlõdés gyorsítására, a növények versenyképességének javítására alkalmas a startertrágyázás. A kivitelezés tavasszal is állhat teljes területi kiszórásból és a vetõágy elõkészítõ kombinátorozással lehet a felsõ 5-8 cm-es zónába bedolgozni, ez általános lehet a sûrûvetésû kultúráknál, míg kapások alá többnyire a következõ kombinált eljárás alkalmazható. A starter N (vagy NP) nagyobb részét az elsõ, sekély kombinátorozással juttatjuk a talajba, a kisebb hányadot pedig a vetéssel egymenetben, a sorok mellé és a vetõmag alá, mindkét irányban attól 3-4 cm távolságra. Ehhez természetesen megfelelõ vetõgép szükséges. Az adagok nagysága változhat a növényfajától (pl. tavaszi sörárpánál elmaradhat, úgyszintén a cukorrépánál is vagylagos, alkalmazása függ a talaj N szolgáltató képességétõl), de többnyire 50-70 kg/ha N hatóanyagon belül célszerû maradni. A kapásoknál a sorok mellé és alá kijuttatott 2. starter pedig csak 10-20 kg/ha adagú legyen, a csírakárosítás elkerülése miatt.



Fejtrágyázás során a már kikelt állományú vetések területére kijuttatott tápanyagot értjük. Nem célunk az, hogy az így kiszórt (kipermetezett, öntözõvízzel kiadagolt) tápanyag jelentõs mennyisége a növényeken megmaradjon, szemben a levél-, vagy lombtrágyázással. Sõt, a levélperzselõdés elkerülésére törekednünk is kell! A fejtrágyázás célja, a növény aktuális (dinamikus) tápanyagigényének kielégítése a tervezett termés és a jó minõség elérésére. Minden tekintetben változatos megoldások alkalmazhatók. Egyaránt szóba jöhetnek a szerves- és a mûtrágyák. Évelõ kultúrák, különösen a gyepes területek fejtrágyázására alkalmas a trágyalé, a hígtrágya kezeletlen vagy manipulált formái (homogenizált, frakcionált) vegetációs idõn kívül (rendeletek szabályozzák a kijuttatás idejét, adagját, környezeti feltételeit). A mûtrágyákra alapozott fejtrágyázás is sokféle lehet. Alkalmasak a szilárd, a folyékony és a szuszpenziós halmazállapotú mûtrágyák, de intenzív öntözéses növénytermesztésben találhatók gyári-, vagy házi kivitelezésû olyan kiegészítõ berendezések, amelyekbõl a mûtrágya oldatot a vízszétosztó csõhálózaton keresztül, az azokról mûködtetett szórófejek osztják szét. A szilárd mûtrágyák kijuttatási technikája is többféle, vannak különbözõ teljesítményû földi gépek, amelyek lehetnek önjáróak, vontatottak, de a nagyobb táblák felett nem ritkán láthatunk fejtrágyát szóró repülõgépet, helikoptert is. Amiben talán kisebb a változatosság az a hatóanyag. Leggyakoribb az ammóniumnitrát tartalmú N mûtrágya kijuttatása.



Amennyiben azt vizsgáljuk, melyik szántóföldi növényünknél legelterjedtebb a N fejtrágyázás, kétség kívül az õszi búzáé az elsõ hely. Az õszi búza az õsz és a tél folyamán ugyan megkezdi a bokrosodást, de csak a hó eltakarodása után, kora tavasszal fejezi be. Kora tavasszal N fejtrágyázással valójában nem az az elsõdleges szándékunk, hogy javítsunk a produktív bokrosodáson, hanem növelni kívánjuk a kalászorsó hosszát, azon a több „padka”, több kalászka képzõdését, ami vésõ soron megteremti a nagyobb termés lehetõségét. Tehát az elsõ N fejtrágyázás ideje õszi búzánál még a bokrosodás fázisában idõszerû. Hóra viszont ne fejtrágyázzunk! Várjuk meg a talaj felszikkadását! Sok vitát kiváltó kérdés: az elsõ szinte kötelezõ fejtrágyázást kövesse-e a szárbaindulást követõen még egy-két fejtrágya adag kijuttatása? A vélemények erõsen megoszlanak. A többrészletben kijuttatott adag mellett kardoskodók leggyakoribb évre, ilyen módon jobban lehet igazodni a búza dinamikus N igényéhez, a 2-3 részletben adott N (az utolsó adag, virágzás elõtt) termésnövelõ hatásán túl a termés malomipari minõsége sokkal jobb. Ennél a módszernél viszont vagy mûvelõutas vetéstechnika szükségeltetik, vagy légi kijuttatás. Az egyszeri kijuttatás mellett lándzsát törõk, meg azt hangoztatják, hogy a 2-3-.szori kijuttatás mûveleti költsége olyan nagy, amit a várható árbevétel többlet nem kompenzál.



Úgy vélem, talán a fajta, a N adagja és a termesztési stratégia együttes mérlegelése segíthet az eligazodásban. Aki jó alkalmazkodóképességû, max. 5 t/ha körüli teljesítményre képes fajtát választott, 50-60 kg/ha-nál nem nagyobb N fejtrágya adagot szándékozik kijuttatni és megelégszik a legfeljebb B2 minõséggel, az szórja ki egyszerre. Aki viszont 6-8 t/ha termést tervez, B1-A2 minõséggel, ehhez igényesebb, de nagy termõképességû fajtát választott és 100-150 kg/ha N hatóanyagot számolt fejtrágyaként annak az érbevételnél megtérülhet a nagyobb mûveleti költség.











Dr. Késmárki István