MENÜ

Zöldségfélék palántanevelése során elõforduló technológiai hibák

Oldalszám:
2013.02.19.
A palántanevelés során elkövetett hibák és hiányosságok az esetek többségében az egész termesztés sikerére kihatnak, befolyásolják a termésmennyiséget, a minõséget, és ronthatják a koraiságot is. Ugyanakkor a palánta, mint áru, bizalmi cikk is, ami a vevõ és az eladó, azaz a palántanevelõ és a zöldségkertész között nagy bizalmat feltételez, ugyanis számos technológiai hiba a kész palántán nem ismerhetõ fel, csak a termesztés során mutatkozik meg.
A palántanevelés során az egyik legfontosabb kritérium a betegségektõl és a kártevõktõl való mentesség, azaz egészséges palánta. Nem elég a palántanevelés során esedékes növényvédelmi elõírásoknak eleget tenni, nagyon fontos a növényhigiéniai elõírások betartása is, mindenek elõtt a fertõzésmentes talajok használata. Ezért van az, hogy a korszerû palántanevelési technológiákban a kertiföldek helyett a tõzeget javasolják, mint palántanevelõ közeget, amely minden kórokozótól és betegségtõl mentes. Nem szabad a tõzeghez használt talajt, kertiföldet vagy lombföldet a legkisebb mennyiségben sem keverni, mert a már egyszer növénnyel hasznosított talaj esetén mindig fennáll a fertõzöttség veszélye. Az ilyencélra vásárolt tõzeget vagy földkeveréket mindig tiszta helyre rakjuk, fóliát terítsünk alá, és a fertõzések megelõzése érdekében a felhasználásig, fóliával takarjuk be.

Tekintettel arra, hogy a tõzegek növényi tápanyagokban nagyon szegények, dúsításukról valamilyen módon gondoskodni kell. Ez lehetséges lassított hatású mûtrágyák bekeverésével, folyamatos tápoldatozással, vagy a kétféle módszer kombinálásával. Egyszerûbb módszer az ún. lassított hatású mûtrágyák használata. A kereskedelemben kapható, ilyen célra kifejlesztett tartós hatású vagy retardált mûtrágyákat 1 - 1,5 kg/m3 mennyiségben bekeverik a tõzegbe, és szükség szerint más mûtrágyákkal is kiegészítik. Kiegészítéshez elsõsorban szuperfoszfát mûtrágyát használnak, mert a tõzeg a foszfort erõsen megköti, ugyanakkor a palántáknak súlyukhoz képest nagy a foszforigénye. Ezért a lassított hatású mûtrágyákon kívül, további 2 - 4 kg/m3 szuperfoszfáttal is célszerû a földkeveréket kiegészíteni. A palántanevelésben jól bevált, és kereskedelemben is kapható lassított hatású mûtrágyák a következõk:

Buviplant A / 20 : 10 : 15 /,
Plantosan 4D / 20 : 10 : 15 /,
Peat - Mix / 13 : 15 : 17 /,
PG - Mix / 14 : 16 : 18 :/,
Osmocote Plus Mini / 8 : 6 : 12 /
Technikailag sokkal nagyobb felkészültséget igényel a folyamatos tápoldatozás, amelyet elsõsorban a tálcás palántanevelésnél használnak. Ennek során - napjában akár többször is - 1-3 mm, híg tápoldattal / 0,1 - 0,2 % / öntözik a növényeket a tûzdeléstõl a kiültetésig. Ilyen célra a magas foszfortartalmú tápoldatozó mûtrágyák a jók, amelyek vízben gyorsan oldódnak és a növények számára könnyen felvehetõek. Ezek a következõk:

Agrosol’O - 151 / 10 : 50 : 10 /,
Universol - sárga / 12 : 30 : 12 /,
Ferticare S / 15 : 30 : 15 /,
Poly-feed komplex Starter / 8 : 52 : 17 /,
Kristalon sárga / 13 : 40 : 13 /
A magvetõföldek esetében - a jobb csírázás érdekében - célszerû egészen alacsony tápanyagszintet tartani. A tápoldatot - a vízhez hasonlóan - a mindenkori fény- és hõviszonyoknak megfelelõen adagoljuk. A növény fejlettsége és a tápkocka méretétõl függõen, napos idõben 3 - 5 liter/m2, borús idõben 1 - 3 liter/m2 mennyiséget adjunk. Esetleg napos idõben a tápoldatot ne egyszerre, hanem két - három alkalomra megosztva juttassuk ki, szükség szerint vízzel is öntözzünk. Míg télen a tápoldatot töményebbre készítsük / 0,2% / - nem nyúlnak meg annyira a palánták, addig nyáron hígabb oldatot használjunk / 0,1% /. A palánták közül a paradicsom és a káposztafélék jobban tûrik a magasabb tápanyag koncentrációt, az uborka, a paprika és a saláta erre érzékenyebb.

A kombinált módszer azt jelenti, hogy a lassított hatású mûtrágyákból kevesebbet kevernek a tõzeghez, és a hiányzó tápanyagokat tápoldat formájában adják. Fõleg a tenyészidõ végén adnak több tápoldatot, amikor a palánták tápanyagigénye jelentõsen megnõ.

A savanyú vagy ún. rostos tõzegek esetében, mindig meszet is keverjünk a tápkockaföldhöz. Ez lehetõleg apró szemcséjû / 1 - 2 mm / égetett mész vagy mészkõpor legyen, amelybõl 2 - 3 kg/m3 is adható attól függõen, hogy mennyi a tõzeg kémhatása.

Amennyiben a vetõmag nem volt a kiszerelést megelõzõen csávázva, érdemes a magfelületen elõforduló betegségek miatt nátriumhidroxiddal kezelni. A csávázott magot a növényvédõ szer jobb hatásfoka érdekében nem tanácsoljuk elõáztatni, még akkor sem, ha azzal esetleg a kelést néhány nappal meggyorsítjuk.

A keléshez szükséges hõmérsékletet növényfajonként nagymértékben változik. Gazdasági és a növény ökológiai igényeit is figyelembe véve csírázáskor a következõ értékek tartására törekedjünk: paradicsomnál 25 - 28 oC, paprikánál 28 - 30 oC, uborkánál (dinnyénél) 26 - 28 oC, fejes salátánál 12 - 15 oC, káposztaféléknél 16 - 20 oC, tojásgyümölcsnél 28 - 30 oC. Nemcsak azért fontos a javasolt értékek betartása, mert így rövidebb idõ alatt kel ki a mag, de azért is, mert a gyorsabb, lendületesebb csírázás következtében kisebb a valószínûsége a kelés alatti betegségek fellépésének.

A túl sûrû vetéssel lehet helymegtakarítást elérni, de számolni kell azzal, hogy az így egymást árnyékoló növények, a tûzdelést követõen is, gyengébb minõségûek lesznek, esetenként a rügydifferenciálódás sem fog a kívánt mértékben végbemenni. A megnyúlt növények teljesítõképessége és betegség-ellenállósága lényegesen gyengébb, mint a zömök, rövidebb, de vastagabb szárú palántáké. Tûzdelésig 2-3 000 növény/m2 nevelhetõ fel biztonsággal, tûzdeléshez a fenti szempontokat figyelembe véve, a salátához és a káposztafélékhez 4x4-es, a paprikához, tojásgyümölcshöz és a paradicsomhoz 6x6-8x8-as, a tökhöz, a dinnyékhez és az uborkához 8x8-10x10-es tápkockákat használjunk. Szálas palánták esetében, a jó minõség érdekében, 1 000- 1 200 növénynél többet négyzetméterenként ne próbáljunk felnevelni.

Tûzdeléskor mindig nagyon nedves, lehetõleg sáros közeget használjunk, ebbõl a növényeket kivéve kevesebb gyökér fog leszakadni, és ha a tápkocka is sárszerûen nedves, kevesebb gyökér fog a tûzdelésnél eltörni.

A palánták öntözésére soha ne használjunk hideg vizet, törekedjünk arra, hogy a víz hõmérséklete olyan legyen, mint a palántanevelõ léghõmérséklete. A túl meleg víz sem jó, ha ilyenbõl készítünk tápoldatot, egyes tápelemek (pl. nitrogén), gázosodhatnak, ami gyökér és levélperzseléshez vezethet.

Az optimálisnak tartott léghõmérsékletnél nagyobb meleg hatására, lehet hogy látszólag gyorsabb növekedés érhetõ el, de az ilyen túlhajtott növények a kiültetés után visszaesnek, lebetegszenek.

Nagyon fontos az ültetés elõtti palánta szétrakás, amit különösen a paradicsom és az uborka termesztõk figyelmébe ajánlunk, a fényviszonyoktól függõen négyzetméterenként 18 - 20 növénynél több a kiültetés elõtti héten ne legyen. A szétrakást, ha gyõzzük kézi munkával, akkor több alkalommal is elvégezhetjük - ezzel fûtési költséget takaríthatunk meg - szabályként fogadjuk el, hogy akkor esedékes mindig a szétrakás, ha a palánták levelei összeérnek.

Amennyiben korábban készülnének el a palánták a kívánatosnál, pl. nagy hideg miatt még nem lehet ültetni, a víz megvonásával lassíthatjuk a növekedést, azonban a tápkockák erõs kiszárításával olyan stresszhatást is elérhetünk, amely megzavarja vagy leállítja a virágok differenciálódását.





Bp. 2002. december 27. Terbe István