MENÜ

Növényvédelem

Szakfolyóirat > 2003/1-2 > Növényvédelem

A precíziós gyomszabályozás alapelvei, céljai, gyakorlati alkalmazásának lehetõségei

A XX. század utolsó évtizedeiben és napjainkban a Föld népességének egyre gyorsuló növekedése figyelhetõ meg. Ezzel szemben viszont a mezõgazdaságilag mûvelt terület nagysága a városiasodás, az iparterületek kialakítása és a közlekedési infrastruktúra fejlõdése miatt lassan csökkenõ tendenciát mutat. A jelen és még inkább a jövõ célja ezért elkerülhetetlenül a hozamok fokozása az egyre növekvõ élelmiszer szükségletek kielégítéséhez. Az integrált növényvédelem a növénytermesztés biztonsága mellett a növényvédõ szer felhasználás racionalizálását tûzte ki fõ céljául, majd késõbb megjelentek újabb rendszerek is, az integrált termesztés, az ökológiai és „bio” gazdálkodás, mint nem „iparszerû” növénytermelési rendszerek alternatívákat nyújtanak a konvencionális, kizárólag csak a kemikáliák nagymértékû felhasználására alapozott technológiákkal szemben.

Szakfolyóirat > 2003/1-2 > Növényvédelem

Alma lisztharmat

Az alma lisztharmat, a fertõzött növényi részeken látható fehér, „lisztes” bevonat, a gomba konídium-tartóinak és azokon lefûzõdõ konídiumainak tömege, minden kertészkedõ által könnyen felismerhetõ, meghatározható. Ez a tünet a legtöbb növényen hasonló, pedig a lisztharmatgombák faj-specifikusak.

Szakfolyóirat > 2003/1-2 > Növényvédelem

Búza fuzáriózis

A fuzáriumos növénybetegségek a világ valamennyi termõtáján elterjedtek. Számos növényt megbetegítenek, rontják a termés minõségét, piacképességét. A Fusarium-ok kiválóan alkalmazkodnak a szélsõséges éghajlati és talajadottságokhoz. Nemcsak egy- és kétszikû lágyszárú kultúr- és gyomnövények, de fásszárú, erdészeti kultúrák betegségeit is elõidézik. A kórokozók a legõsibb gombák közé tartoznak. Spóráikat 200 millió éves kövületekben is megtalálták. A gomba nemzetség elsõ tudományos leírása 1809-bõl származik. Magyarországi megjelenésérõl 1925-ben számoltak be. Rendszertanilag a mikroszkópikus fonalas gombák közé tartoznak. Rendszerezésük rendkívül nehéz, ezért a folyamatos és eredményes kutatások ellenére a szakirodalom sem teljesen egységes a fajok számát és rokonsági kapcsolatait tekintve.

Szakfolyóirat > 2003/1-2 > Növényvédelem

Kalászosok és a repce tavaszi károsítói

Országosan elterjedt veszélyes kártevõ a mezei pocok. Kalászos, kapás valamint szõlõ, gyümölcs és zöldségkultúrákban egyaránt károsít. A télen kedvezõ számára, ha novembertõl februárig a csapadék kevesebb, mint 100mm és a talaj felszíni hõmérséklete viszonylag egyenletesen fagypont alatt van. Ha a hõmérséklet ingadozó, és a téli csapadék bõséges jelentõs téli pusztulásra lehet számítani. A fertõzöttség megállapításának legegyszerûbb módszere a lakott járatok számolása. A területen 100m2-es mintatereket jelölünk ki és betapossuk az összes pocoklyukat, majd 24 óra elteltével megnézzük mennyit bontottak ki. Ha ez tavasszal átlagosan 1db/100m2 védekezni szükséges.