Kalászosok és a repce tavaszi károsítói

Az õszi kalászosok egyik legfontosabb korai kártevõje a gabonafutrinka lárvája a csócsároló, amely õsszel és tavasszal egyaránt károsít a fiatal gabonákban. A hóolvadást követõen amint a napi középhõmérséklet eléri, vagy meghaladja a +4^oC-ot haladéktalanul kezdjük meg a búza és árpatáblák szemlézését. A táblák több pontján állapítsuk meg a károsított (csócsárolt) növények számát. Ha a fertõzöttség átlagosan 2-5 db károsított növény/m2 az állomány fejlettségének függvényében döntsünk a védekezésrõl. Az õszi és tavaszi kalászosokban egyaránt károsító másik kártevõ a vetésfehérítõ bogarak és lárváik. A kifejlett bogarak betelepedése általában áprilisban kezdõdik. A kártevõ eloszlása általában foltszerû, ezért fontos, hogy több helyen végezzünk felvételezéseket. Ha a betelepedés idõszakában a táblák szegélyzónájában a fertõzöttség eléri a 8db imágó/m² értéket és kedvezõek a környezeti feltételek, fel kell készülni a védekezésre. Ha fûhálóval felvételezünk, akkor a szegélyzónában több helyen 10-10 hálócsapást végezzünk. Ha a fogott mennyiség átlagosan 10-15db/10 hálócsapás védekezés szükséges. A megfigyelés legfontosabb ideje általában a lárvakelés. Ha az állományokban a károsított levélfelület aránya eléri a 15-20%-ot mindenképpen védekezni kell ellenük. A gabonafélék fontos kártevõi a különbözõ gabonapoloska fajok, amelyek ritkán de jelentõs károkat okozhatnak. Táplálkozásuk során megszúrják a fejlõdõ hajtásokat és a tejesedõ szemeket így csökken a termés mennyisége és romlik a minõsége. Megfigyelésük a szárbaindulás és a tejesérés idõszakában a legfontosabb. Táblánként min. 10-15 helyen felvételezzünk, és ha tavasszal 4-6 db/m², tejeséréskor pedig 2-3 poloska vagy 3-4 fejlett lárva /m² az egyedszámuk védekezni szükséges ellenük. Kisebb jelentõségû de minden évben fellépõ kártevõk a levéltetvek. Tömeges felszaporodásuknak a 20^oC körüli hõmérséklet és a 75-80%-os relatív páratartalom kedvez. Megfigyelésük május elejétõl tejesérés kezdetéig fontos az állományokban. A betelepedés kezdetének megállapítására alkalmas a sárga tál vagy a sárga ragacsos lapok, majd növényállomány vizsgálatokat végezzünk. Ha a növények min. 30%-án több kisebb-nagyobb de még nem összefüggõ kolóniáik alakulnak ki védekezzünk. A gombás betegségek közül az egyik legfontosabb a gabonalisztharmat. Járványos felszaporodására meleg, mérsékelten csapadékos tavasszal számíthatunk. A legfontosabb a zászlós levél és a kalász egészségesen tartása, mert kedvezõ feltételek között az alsóbb levelekrõl gyorsan átterjedhet a betegség a felsõbb levelekre és a kalászra is. Ha tavasszal a bokrosodás idején a növények 25-30%-a fertõzött, vagy a szárbaindulást követõen 5-15%-os a levélfelület fertõzöttsége és az idõjárás a kórokozónak kedvezõ védekezés szükséges. A gabonafélék veszélyes betegségei a vörös és a sárgarozsda. A sárgarozsdának a hûvös (10-15^oC), csapadékos május június, a vörösrozsdának a mérsékelten meleg (15-17^oC) és csapadékos május-június-júliusi idõjárás kedvez. Kedvezõ feltételek között mindkettõ kórokozó gyors felszaporodásra képes, ezért a tünetek megjelenését követõen 5-10%-os levélfelület fertõzöttségnél mindenképpen védekezni szükséges.

Kora tavasszal a hóolvadás után, amint a napi átlaghõmérséklet 9 ^oC fölé emelkedik, a repce-fénybogár megjelenésére számíthatunk. Az erdei avarban telelõ károsító, elõjövetele után illat és színingerei alapján tájékozódik. Ezért a kártevõ megjelenését Moericke - féle sárga tálak kihelyezésével, vagy hálózással követhetjük nyomon. A repcetáblákat zöld bimbós korban lepi el, és ha párás, meleg a tavasz nagy számban jelenik meg. A porzó és bibeszálak megsértésével okoz kártételt elõször az imágó, majd a virágzatban kikelõ lárva. A védekezést akkor végezzük el, ha 10 hálócsapásban 5 feletti, védekeznünk kell. A virágzás kezdete után már csak az alkonyati órákban méhkímélõ technológiával védekezhetünk. A száraz meleg tavaszon, márciusban jön elõ telelõhelyérõl a repceszár-ormányos. A fõ kártevõ alakja a lárva. A tojásokból kikelõ lárva a levélnyélbõl a szárba rágja be magát és kártételével a szárszilárdságot csökkenti. A szárak megtörnek, a betakarításkori veszteség nõ. Egy szárban akár 10 - 30 lárva is elõfordulhat. A bábozódás után az új bogárnemzedék június elején jön elõ és a becõket hámozgathatja. Tavaszi elõrejelzésük az elõzõ károsítóhoz hasonlóan sárga tálakkal és hálózással történhet. A védekezést összehangolhatjuk a repcefénybogár elleni védelemmel. A repceszár-ormányoshoz nagyon hasonló kártevõ a repcebecõ-ormányos. Kora tavasszal jelenik meg és érési táplálkozást folytat a virágbimbókban. A fõ kártételt viszont az okozza, amikor a becõbe rakott tojásaiból kikelnek a lárvák és a magvakkal táplálkoznak. Meleg, párás idõben számíthatunk tömeges elszaporodásukra. Ilyenkor virágzás elõtt és a virágzás után is védekeznünk kell. Repcevirágzás elején jelenik meg elõször a repcebecõ-gubacsszúnyog, amely a becõbe rakja tojásait. A kikelõ nyüvek itt károsítanak, miközben termésveszteséget okoznak. A csapadékos években elszaporodó károsító elleni védekezés a repcebecõ-ormányos elleni védekezéssel azonos. A repcegyökér-gubacsormányos tavaszi törzse tavasszal a repce gyökérnyakához rakja tojásait, aminek a csapadékos idõ kedvez. A kikelõ lárvák a gyökérnyak bõrszövetébe rágják be magukat és gubacsképzésre serkentik a növényt. Az õszi törzs ugyanezt a károsítását õsszel végzi el, gyengítve a telelõképességet. Ez utóbbi törzs imágói májusban rajzanak és a növények szárán, levelén lyukakat rágnak. Optimális vetésidõvel megakadályozhatjuk elszaporodásukat, de ha védekezésre van szükség, akkor talajfertõtlenítõ szereket használhatunk.

A repce kórokozói, jelentõségüket tekintve a kártevõk mögött helyezhetõk el. A repce fómás levélfoltossága az utóbbi években, nagyobb mértékben lépett fel. A leveleken több mm átmérõjû kerek foltok jelennek meg és a belsejében láthatóvá válnak a fekete piknídiumok. Nagy mértékû fellépése állománydõlést eredményezhet. Fellépését és károsítását ellenálló fajtákkal, egészséges vetõmag használattal, vetésváltással elõzhetjük meg. A repce fehérpenészes rothadása a vetésváltás betartásával, egészséges vetõmaghasználattal megelõzhetõ.

A repcében, kisebb mértékben károsító kórokozók: a repceperonoszpóra, a repce becõrontó, a gyökérgolyva, a repce mozaik vírus és a repce levélgöndörödés vírus.