A mezei pocok fejlõdése számára a száraz meleg évek kedvezõek, ezért a jelen év is jó hatással lehetett elszaporodására. A túlzottan aszályos nyári hónapokban a fokozott vízigénye kielégítésére a nedvdús terményeket keresi fel, mint a burgonya, cukorrépa, sárgarépa… Elszaporodását megfigyelhetjük a kötött, középkötött, gyér növényzetû lejtõkön. Erre utalnak a terület körül megjelenõ ragadozó madarak, amelyek számára kiváló táplálékul szolgálnak.
A mezei pocok az õszi gabona és az évelõ pillangós kultúrákat keresi fel az õsz folyamán, és betelepedésével rontja a növények télállóságát, ezzel jelentõs károkat okozhat. Mindezek mellett rendkívül szapora és nem alszik téli álmot, tehát a tél folyamán is károsít. A növényeket többféle módon károsítja. A területre történõ betelepedése után járatokat készít, miközben elrágja a gyökereket. A kifagyás és felfagyás így könnyen kialakulhat. Termények károsításakor a felület megrágása mellett szennyezi a gyümölcsöket, zöldségeket. Megrághatja a fák gyökereit is, amelynek hatására, fõként a fiatal fák legyengülnek, kipusztulhatnak. A pocok 20 - 30 cm mélyen a talajban készíti el lakó és fialó fészkét. Ebbõl sugárirányban ágaznak el az élelemszerzõ járatok. Ezek a járatok már közel vannak a talajfelszínhez és 6 - 7 kijárattal végzõdnek. Zsákmányai tárolására éléskamrát is készíthet 20 - 30 cm mélyen. A pocok korán, 40 - 50 napos korban válik ivaréretté. Az áttelelt pocok március végén, áprilisban fial elõször, 4 - 5 utódot hoz a világra. Késõbbi fialásakor, már 8 - 10 utód születik. Ellései száma, az élete során 4 - 6. A szaporasága mellett jellemzõ tulajdonsága, hogy társaságkedvelõ, ami abban nyilvánul meg, hogy új lakó és fialó fészkét a régi mellett készíti, ezzel a fertõzési gócok alakulnak ki. Ilyenkor elõfordul, hogy a táblákat foltokban rostaszerûen lyuggatja ki.
Elszaporodásának kedveznek a számára elsõrendû tápnövények, mint a gabonafélék és a pillangós virágzatúak. Ezeken a táblákon gyorsan megjelenhetnek nagy számú populációk, hiszen ezek az akkumulátor területek értékes tápanyagokat biztosítanak számukra. Õsszel és télen, ha az idõjárás száraz és enyhe, a kártevõ átvészeli ezeket a hónapokat. Az áttelelés, gyakran az un. rezervátor területeken történik, ahol a rágcsáló zavartalanul élhet. Pl.: árokparton, legelõn. Viszont, ha állandóan ingadozó a téli hõmérséklet, gyors hóolvadás következik be, vagy csapadékos az idõ, nagy arányú pusztulás következik be. Ha a táplálék hiánya, valamint a gyakori beltenyészet legyengíti a populációt, könnyen betegednek meg és pusztulnak el. Pusztításukhoz a természetes ellenségek, az ölyvek, baglyok, róka és menyétfélék is hozzájárulnak. A mezei pocok kártétel elõrejelzését lakott lyukak számlálásával, vagy kiszántásos módszerrel végezhetjük leghatékonyabban, õsszel és tavasszal. Az elõbbi módszernél a táblán legalább két helyen 10×10 m - es területet jelölünk ki és betapossuk a megszámlált lyukakat. 24 óra múlva megszámláljuk a kibontott lyukakat. Ha 2 - nél több lakott lyukat számoltunk átlagosan, még õsszel védekezni kell. Tavasszal viszont 1 lakott lyuk észlelésekor már el kell végezni a védekezést. A kiszántásos módszer lényege, hogy 25 cm mélyen szántó eke után 300 m - en haladva számoljuk meg a pockok számát. Ennél a módszernél 2 - 3 egyedszámnál kell védekezni.
A mezei pocok ellen a természetes ellenségek kellõ védelmet adnak. Erõs fertõzésveszély esetén viszont a kémiai védekezésre szükség van.
A mezei rágcsálók másik fontos és országosan elterjedt képviselõje a hörcsög. A szántóföldi és a kertészei kultúrákban egyaránt károsít: a gabonafélék kalászait szétrágja, szárát letapossa, a fiatal növényeket foltokban kirágja, a kukorica termését a feltépett csuhélevelek közül fogyasztja, belerág a burgonyába, paprikába.
Mivel a felszaporodásának a száraz meleg idõjárás az optimális az idei év kedvezett számára. A Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok szakembereinek felmérései alapján elsõsorban az Alföldön találni fertõzöttebb körzeteket.
Életmódjára jellemzõ, hogy földalatti járatrendszert, ún. kotorékot hoz létre, és itt téli álmot alszik. Az anyaállat évente kétszer párzik és 3 heti vemhességet követõen 4-14 csupasz, vak kölyköt szül, amelyek 2-3 hónapos koruktól kezdenek önálló életet. A téli álmot megelõzõen a kotorékjában nagy mennyiségû - 15-20 kg - magot halmoz fel, amelyet álomba vonulás elõtt és a tavaszi ébredést követõen fogyaszt el. A tartalékok felhalmozását követõen télre a járatait elzárja.
Egyedszámának felmérésére és a védekezés szükségességének megállapítására alkalmazható módszer a kibontott ill. lakott kotorékok számolása és a csapdázás.
Tavasszal a kibontott kotorékok felmérése azon a megfigyelésen alapszik, hogy miután a hímek, majd a nõstények kibontják a kotorékukat elõször mindegyiknek csak egy kijárata van, ezért a módszer jól tükrözi a területen élõ egyedek számát. A felmérést területi sávmódszerrel végezzük. Elõre kijelölt sávokon elegendõ 1 fõ máskülönben 2 fõ szükséges. Az egyik ember 2,5-5m hosszú rudat visz magával - amelynek mindkét végére 1m hosszú jelzõzsinórt kötünk - és számolja a lépéseit, miközben a társa mögötte haladva számolja a jelzõzsinórok közötti területen a hörcsöglyukakat. A felvételezett területet a jelzõrúd szélessége és az átlagos lépéshossz alapján tudjuk kiszámolni.
A csapdázást elõre kijelölt területen minimum 1ha-on végezzük és minden hörcsöglyuk elé tegyünk csapdát. A hörcsög könnyen csapdázható, ezért a csapdázás a legalkalmasabb felvételezési módszere. A csapdázást elsõsorban tavasszal párzás idején (május) végezzük. A csapdákat késõ délután kell kirakni és másnap reggel értékelni a fogást.
A lakott kotorékok számának októberi felmérésével - csapdázás vagy sávmódszer segítségével - hozzávetõlegesen következtethetünk a tavaszi várható egyedszámra igaz ekkor a módszerek alkalmazása kissé több munkát és odafigyelést igényel, mert a kotorékoknak több kijáratuk is lehet. Az októberi felmérést követõen fontos figyelemmel kísérni a területeket, mivel a téli álomban lévõ állatok érzékenyek a külsõ és belsõ ingerekkel szemben. Ha a téli álom során gyakoriak a felébredések, ezek nagyon igénybe vehetik az állatok szervezetét ami tavaszra a pusztulásukat okozhatja.
A hörcsög elleni védekezés akkor indokolt ha tavasszal hektáronként átlagosan 3 egyedet csapdázunk vagy ugyanennyi a lakott kotorékok száma.
Mindkét kártevõvel kapcsolatban fontos tudni, hogy az 5/2001(I.16.) FVM rendeletet módosító 81/2003(VII.9.) FVM rendelet 2.§ (1) b) pontja értelmében mindkét kártevõ ellen kötelezõ a védekezés.
Nagy Krisztina- Veszprém Megyei NTSz
Prohászka Péter- Komárom-Esztergom Megyei NTSz