A sertésállományokban elõforduló légzõszervi betegségekrõl

Sertések légzõszervi betegségei oktanának vizsgálatakor találunk olyan kórlefolyást, amelyben a betegséget nem egy-egy kórokozó váltja ki, hanem az a különféle fertõzõ ágensek együttes károsító hatásaként alakul ki. Gyakori, hogy az egyik kórokozó a másik megbetegítõ hatását felerõsíti, azt aktiválja. Ennek jellegzetes példája a Mycoplasma pneumonia, amely esetében a Mycoplasma okozta tüdõgyulladáshoz társulhat a Pasteurella multocida, vagy más baktériumok okozta tüdõgyulladás is. Az ilyen, több kórokozó által kialakított kórformák tüneteikben, lefolyásukban jelentõsen megváltoznak és nehezítik mind a pontos diagnózist, mind a hatékony védekezést. Az egyes légzõszervi kórformák megállapítása kapcsán nagy körültekintéssel célszerû eljárni. A járványtani körülmények elemzése mellett alapvetõ fontosságú a klinikai tünetek gondos megfigyelése, valamint az elhullott sertések kórbonctani elváltozásainak vizsgálata. Kiegészítõ eszköz lehet a vágóhídon levágott sertések húsvizsgálata, illetve légzõszervi elváltozásainak megfigyelése is. A nem jellemzõ tünetek és elváltozások miatt a pontos diagnózis felállításához az esetek túlnyomó többségében elengedhetetlen az intézeti laboratóriumi vizsgálatok elvégzése is. A diagnózis tehát a légutak kórbonctani, még inkább kórszövettani elváltozásai, valamint az elváltozott területek mikrobiológiai vizsgálata alapján határozható meg.

A légzõszervi betegségek másik csoportját az önálló légzõszervi kórformák alkotják, amelynek kialakításában csak egy kórokozó játszik szerepet. Hazánkban leggyakrabban az Actinobacillus pleuropneumoniae 1-es biotípusa okozta tüdõ- és mellhártyagyulladás fordul elõ. Mindezek mellett más fertõzõ betegségek esetén (így az Aujeszky-féle betegség, a salmonellosisok, a torzító orrgyulladás, vagy a klasszikus sertéspestis jelentkezésekor) is elõfordulhatnak légzõszervi tünetek, ill. elváltozások.

Nálunk leggyakoribb fertõzõ eredetû légzõszervi betegség sertésállományokban a Mycoplasma-pneumonia és az Actinobacillus pleuropneumoniae okozta tüdõ- és mellhártyagyulladás.

Mindkettõre jellemzõ, hogy a betegség kialakításában, a tünetek súlyossá válásában és így kártételük mértékében nagy szerepük van a tartási és takarmányozási körülményeknek. A betegségre hajlamosító tényezõk között szerepelhetnek az állattartási technológia hibái (pl. túlzott telepítési sûrûség, zsúfolt tartás, a takarítás és fertõtlenítés hiányosságai vagy a kocák túl fiatal korban történõ tenyésztésbe állítása) a kedvezõtlen épület-kialakítás (rosszul szigetelt és szellõztetett istállók, különbözõ életkorú állatok egy légtérben való elhelyezése) és a takarmányozási anomáliák. Az elõbbiek mellett gyakori kiváltó ok lehet egyéb, nem légzõszervi betegségek (sertésdysenteria, rühösség, orsóférgesség) gyakoribb elõfordulása, valamint üzemeltetési hibák (pl. védekezés módszerének nem megfelelõ megválasztása) is. A légzõszervi megbetegedéseket különféle kórokozók (vírusok, baktériumok, paraziták, gombák) idézik elõ, de gyakorta fordulnak elõ tartási és takarmányozási hibákra visszavezethetõ, az állatok ellenálló képességének csökkenése folytán kialakuló, ún. genuin tüdõgyulladások. Ugyanezek a hajlamosító, kiváltó tényezõk lényeges szerepet játszanak a különféle kórokok aktivitásában, a légzõszervi kórformák manifesztálódásában.

A megfelelõ hatékonyságú védekezés alapja a korrekt oktani diagnózis. A veszteségek csökkentése érdekében a hajlamosító, kiváltó tényezõk lehetõség szerinti kiiktatása, megszüntetése mellett lényeges a védekezés módszerének helyes megválasztása (preventív vakcinázás vagy a gyógykezelés alkalmazása).

A Mycoplasma pneumonia (a Mycoplasma hyopneumoniae okozta légzõszervi megbetegedés) sertéstelepeink egyik leggyakrabban elõforduló megbetegedése. Az intézeti vizsgálati eredmények, valamint a nagymértékû szeropozitivitás azt mutatja, hogy az állományok többsége a kórokozó M.hyopneumoniae-val fertõzött.

A klinikai elõfordulás, az okozott veszteség az egyes telepeken változó, és évszakonként is jelentõs eltérést mutat. Nagylétszámú állományokban az elhullások (a kényszer- és technológiai selejt vágások) a testtömeggyarapodás elmaradása, és esetenként a tetemes gyógykezelési költségek miatt az egyik legjelentõsebb gazdasági kárt okozó megbetegedés.

Általában idült lefolyású betegség, mely a tüdõ szöveteinek savós beszûrõdésével majd megvastagodásával jár, csökkentve ezáltal a légzõfelületet. A fertõzést beteg sertések terjesztik a kiköhögött hörgõváladékkal.

Klinikai tünetek legkorábban a választás utáni idõszakban jelentkeznek, de súlyos formában és nagyszámú sertésben a megbetegedés a hizlaldában, 3-6 hónapos életkorban jelentkezik. Az életkor elõrehaladásával a megbetegedések száma csökken, immunitás alakul ki, azonban ezek az állatok mycoplasma hordozók maradnak.

A kórokozó toxikus anyagcseretermékei károsítják az immunrendszert, ez a betegséggel szembeni a védettség kialakulását késlelteti illetve megakadályozza. A kialakuló immunhiányos állapot elõsegíti a különbözõ szövõdményeket okozó baktériumok tüdõben való megtelepedését is.

A M.hyopneumoniae fertõzöttség elleni védekezés, az okozott megbetegedés gazdasági kártételeinek csökkentése során nagyon lényeges a hajlamosító, kiváltó tényezõk hatásának mérséklése. A tervszerû rotáció, a zsúfoltság elkerülése, a megfelelõ környezeti tényezõk (istállók mikroklímája) javítása, valamint az egyéb kórformák (légúti kórokozók, parazitózisok stb.) elleni szakszerû és rendszeres védekezés jelentõsen befolyásolhatják a mycoplasma okozta szövõdményes légzõszervi betegség elõidézte kártételeket.

A gyógykezelés során a mycoplasma ellenes hatóanyagok alkalmazása mellett célszerû a szövõdményt gyakran okozó baktériumokkal szemben széles terápiás sávú antibiotikumokat alkalmazni.

A védekezésben - hazai tapasztalatok alapján is - hatékonyan alkalmazhatók a M.hyopneumoniae elleni vakcinák. Rendszeres és folyamatos alkalmazásával, a vakcinázás idõpontjának helyes megválasztásával a telep fertõzöttségének mértéke alapján végzett immunizálás jelentõsen csökkentheti a klinikai lefolyást, valamint a tüdõelváltozások súlyosságát. Mindezek összességében a telepek gazdaságossági mutatóinak javulásában mutatkoznak.

A sertés Actinobacillus-pleuropneumóniáját a tüdõre és a mellhártyára kiterjedõ heveny gyulladás jellemzi, amely magas lázzal és légszomjjal jár.

A kórokozót általában a beteg sertések terjesztik. Jelentõs a betegségen átesett, de baktériumürítõ állatok szerepe. Minden életkorú sertés fogékony, de heveny-túlheveny formája átcsoportosítások után, új állatok állományba helyezését követõen jelentkezik, melyet a már említett hajlamosító tényezõk tovább súlyosbíthatnak. Zsúfolt tartási mód, kedvezõtlen istállóklíma mellett jellemzõ a betegség évszaki halmozódása. Télen illetve tavasz elején gyakran fordul elõ.

A tünetek kialakulásakor már kialakulnak a súlyos szervi elváltozások is: savós majd véres tüdõgyulladás, savós majd fibrines mellhártyagyulladás. Más szervek elváltozása a betegségre nem jellemzõ. A betegség lappangási ideje néhány nap, melyet követõen magas láz, szapora légzés, elesettség figyelhetõ meg. Az állatok nehezített légzés mellett ún. kutyaülés-testtartásban ülnek, mely állapotot kezelés nélkül 2-3 nap múlva elhullás követ. A kiesés elérheti az állomány felét is.

Az Actinobacillus-pleuropneumonia megállapítása a heveny tünetek idején nem nehéz, amit a jellemzõ bonclelet és intézeti vizsgálat tehet biztossá.

Gyógykezelés: heveny esetben a célzott antibiotikum-terápia az elhullások megelõzése érdekében nem tûr halasztást. Fontos, hogy a beavatkozást a fennálló légszomj miatt az állatok lehetõ legkisebb zavarásával végezzük.

Megelõzésként az optimális tartási-takarmányozási viszonyokra való törekvés és a jól átgondolt, megtervezett technológia alkalmazása - a hajlamosító tényezõk kiküszöbölése ajánlható. Masszívan fertõzött állományokban a kiesések és a gazdasági károk csökkentésére vakcinázási program alkalmazható. Mentes állományokat kialakítani általános járványvédelmi módszerek alkalmazásával: laboratóriumi vizsgálatok alapján elvégzett szelekció illetve a kórokozóktól mentes állatok elkülönített tartása révén lehet.

Dr.Majoros Tibor