A zoonózisok és az élelmiszer-biztonság

Világszerte mintegy 150 zoonózist ismerünk, és számuk ma is növekszik. Közülük negyvenre tehetõ a mezõgazdaság, az állattenyésztés és az állati eredetû alapanyagok feldolgozásának területén elõforduló zoonózisok száma.

A legnagyobb veszélyt a tejjel, tejtermékekkel, tojással és a hússal terjedõ zoonózisok jelentik. Az élelmiszerek útján terjedõ zoonózisok a fogyasztón kívül elsõsorban azokat betegítik meg, akiket foglalkozásuk az állatokhoz köt (állatgondozók, húsiparosok, állatorvosok stb.).

A kórokozók állatról emberre terjedésének számos útja van. Az orthozoonózisok az állatról az emberre közvetlenül terjednek, többek között a hús, a tej és a tojás fogyasztásával. Ebbe a csoportba tartozik a szarvasmarhák gümõkórja, a brucellózis, a tularémia és a leptospirózis. Metazoonózis esetén a fertõzõ anyag sebfertõzéssel kerülhet be az emberi szervezetbe (lépfene, sertésorbánc), veszettség esetén az átvitel marás útján történik. A cyklozoonózisnál köztigazda (vektor) révén jut át a kórokozó az emberre (ló- és kullancsencephalitis).

Szaprozoonózis esetén a fertõzött állatokból kiürülõ kórokozók a víz, a talaj és por közvetítésével kerülnek be az ember szervezetébe. Az utóbbi betegségek nem, vagy csak fenntartással sorolhatók a zoonózisok közé, mert a kórokozó nem közvetlenül az állatból kerül az emberbe (tetanusz, botulizmus, liszteriózis).

Némelyik zoonózist egyszerre több csoportba is be lehet sorolni. Pl. a lépfenénél a bõr (sebzés), a tüdõ (spórák belélegzése) és az emésztõrendszer (húsfogyasztás) egyaránt a fertõzés kapuja lehet.

A zoonózisok kórokozók szerint is csoportosíthatók. Ezért baktériumok (salmonellózis, liszteriózis, brucellózis stb.), rickettsiák (Q-láz, ornithosis), vírusok (veszettség) és paraziták (cysticercosis, trichinellosis stb.) által okozott zoonózisokról is szokás beszélni.

Némelyik zoonózis fõleg az orvostudományt (pestis, sárgaláz stb.), mások az állatorvos- és orvostudományt egyaránt érdekli.

Vannak az érdeklõdés homlokterében álló zoonózisok, mint a BSE, és a közelmúltban a koronavírus új típusa által okozott heveny légúti tünetegyüttes (SARS). Mások zoonózis jellegérõl kevés szó esik, ilyen a szarvasmarhák babesiosisa, amely kullancsvektorral az emberbe kerülve maláriához hasonló tüneteket okoz.

A húsvizsgálat szempontjából a közép-európai térség legfontosabb zoonózisai: a salmonellózis, toxoplazmózis, cysticercosis, trichinellosis, Q-láz, leptospirozis, listeriozis, sarcosporidiosis, tuberkulózis és a brucellózis.

A Campylobacter jejuni és a C.coli az esetek többségében nyers, vagy nem kellõen fõzött-sütött baromfihús révén okoz az emberben hasmenéses megbetegedést. A Yersinia pseudotuberculosis és a Y. enterocolitica lázas általános állapottal, olykor vakbélgyulladásra emlékeztetõ tünetekkel jár. A fertõzést vadon élõ és házi rágcsálóktól, madaraktól, vagy élelmiszerek (tej, nyers húsok) útján lehet megkapni. Tularémiában (Franciscella tularense) a legtöbb rágcsáló, a mezei nyúl (a házinyúl nem), és az emlõs háziállatok közül a juh és a szarvasmarha betegszik meg. A Chlamydia psittaci leggyakrabban a kérõdzõket és a madarakat (ornithosis) betegíti meg, de az ember is fogékony iránta. Tünetmentes kacsák és pulykák több esetben okoztak vágóhídi dolgozók között influenzaszerû tünetekkel és tüdõgyulladással járó tömeges megbetegedést.

Az idõ múlásával némelyik zoonózisok jelentõsége csökkent. Míg a XX. század elején hazánkban szinte mindennapos volt sertésben az ember Taenia solium nevû galadférgének lárvája (C. cellulosae), elõfordulása ma már ritkaság. A lépfene hazánkban évek óta nem, vagy csak szórványos esetekben fordult elõ. A trichinellózis változatlan jelentõségére viszont néhány szomszédos országban emberi megbetegedések, és hazánkban a közelmúltban rutinszerû vágóhídi trichinella- vizsgálat keretében észlelt esete hívta fel a figyelmet.

Veszélyes, eddig nem ismert zoonózisok is jelentkeztek a világban. Ilyen volt a már említett, Nagy-Britanniában elõször már az 1970-es években észlelt BSE (a szarvasmarhák szivacsos agyvelõgyulladása). Az embert is megbetegítõ, gyógyíthatatlan betegséget a vírusoknál egyszerûbb, fehérjébõl álló prionok okozzák. A Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferit is csak 1982-ben találták meg a betegséget átvivõ kullancsban.

A zoonózisok egy része (szalmonellózis, leptospirózis, listeriosis,Q-láz, toxoplasmosis) által a vágóállatokban okozott betegségek tünetei sokszor nem jellemzõek, és szembetûnõ kórbonctani elváltozásokat sem mutatnak, ezért a húsvizsgálat során a diagnózis nem könnyû feladat. Ilyenkor a laboratóriumi vizsgálatok nyújthatnak segítséget.

Az elmondott nehézségek miatt a húsvizsgálat a zoonózisok egy részével kapcsolatosan eljutott teljesítõképességének határáig. A megoldást az „integrált húsvizsgálat” keretében végzett, a levágást megelõzõ állományvizsgálat, a direkt kórokozó- és ellenanyag kimutatási eljárások alkalmazása és a vágóhídi szolgálat informálása jelenti, és a közelmúltban megalakult Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal tevékenysége is segíti a hazai zoonózis problémák megoldását.

Dr. Százados Imre