Abrakoljuk vagy ne abrakoljuk a húsmarha borjakat?

A borjak minõségét (hizlalásra való alkalmasságát, húsformáját, vágóértékét) elsõsorban genetikai tényezõk határozzák meg, így ez a kérdés a fajta megválasztásával és az alkalmazott párosítással jórészt eldõl. A választási súlyt azonban erõsen befolyásolja a takarmányozás, és eképpen a tenyésztõ döntésén múlik, hogy a borjak bõségesebb takarmányellátásával nagyobb választási súly elérésére törekszik, avagy költségtakarékosságból megelégszik egy szerényebb ütemû borjúnövekedéssel. Gondolatainkkal és kísérleti tapasztalatainkkal e döntésben szeretnénk segítséget nyújtani.

A borjak növekedését befolyásoló tényezõk

Az újszülött borjú növekedését genetikai és környezeti tényezõk befolyásolják. A genetikai hatásokat a fajta, az anya és apa egyedisége és a borjú ivara jelentik, és ezek együttesen a borjú teljesítményét mintegy 50 %-ban határozzák meg. A környezeti tényezõk közül a takarmányozás szerepe a legjelentõsebb. A húsmarhatartásban a borjak takarmányozására életük elsõ hetében az anyjuktól elszopott tej, késõbb az egyéb, számukra elérhetõ takarmányok, így a legelõfû, vagy az esetlegesen nyújtott abrak szolgálnak. Utóbbiak szerepe a szoptatás elsõ hónapjában csekély, de nyáron ill. a választás közeledtével egyre növekszik.

Külföldi és hazai kísérletek azt bizonyítják, hogy az ellést követõ három hónapban a legtöbb húsmarha fajta teheneinek tejtermelése biztosítja a borjak öröklött gyarapodó-képességéhez szükséges táplálóanyagot. Ezzel szemben a 4-8 hónap közötti idõszakban a borjak, különösen a bikaborjak táplálóenergia-szükséglete mintegy 40 %-kal nõ, egyidejûleg a tehenek tejtermelése érzékelhetõen csökken (Golze, 1999; Rupert és mtsai, 1999; Kovács A. Z., 2000; Scholz és mtsai, 2002).

További probléma, hogy erre az idõre a gyepek fûhozama is lecsökken, ez a tehenek táplálóanyag-ellátásának hiányosságát okozza, és áttételesen a tejtermelés csökkenését gyorsítja. Mindebbõl az következik, hogy a húsmarha borjak gyarapodása a szoptatási idõszak közepétõl rendszerint elmarad az öröklött képességektõl. Ennek megakadályozására a gyakorlatban a borjak kiegészítõ abrakolását javasolják, hiszen a gyep hozamának növelésére - különösen aszályos évjáratokban - alig van lehetõség. Az abrakkiegészítés viszont költségnövekedéssel jár, és mérlegelni kell azt, hogy a várható eredmény arányban áll-e a ráfordításokkal?

A húsmarha borjak abrakolásának tapasztalatai

Az elõzõekben kifejtett kérdés megválaszolásának érdekében az elmúlt idõszakban német-magyar együttmûködésben vizsgálatot állítottunk be, melynek fõbb tapasztalatairól szeretnénk ehelyütt szólni. A vizsgálatot 1999-2000 években 65 tehén-borjú párral folytattuk le. A tehenek hegyitarka x angus keresztezésbõl származtak, a borjak charolais apaságúak voltak. A legelõ az átlagosnál jobb minõségû volt, egy tehén+borjú átlagosan 1,4 ha legelõterületet használt, és folyamatosan elegendõ gyeptakarmányhoz jutott. Az elléstõl a 100. életnapig abrakkiegészítést nem alkalmaztunk, ezt követõen az állományt két részre osztottuk. Az egyik részben a borjak táplálására továbbra is az elszopott tej és a legelt fû szolgált, míg a kísérleti csoportban borjúóvoda beállításával ad libitum abraketetést (roppantott árpa) biztosítottunk.

A két éves vizsgálatsorozat eredményei azt mutatták, hogy az abrakkiegészítés hatására a bikaborjak napi súlygyarapodása átlagosan mintegy 200 g-mal, 15 %-kal nõtt, és ez a többlet a választás idejére 16 kg súlytöbbletet jelentett. A többletsúly elérésre az abrakkiegészítésben részesített borjak a 205. életnapig átlag 52 kg abrakot használtak fel.

Kitûnik az adatokból az is, hogy a borjak abrakfogyasztása dinamikusan nõ, és a 8-9 hónapos borjak esetében elérheti akár a napi 6 kg-ot is!

Megfigyeléseink szerint az abrakkiegészítésben részesült borjak legelési ideje és feltehetõen fûfogyasztása is csökkent. A taposási veszteség ugyanakkor ebben a csoportban nagyobb volt. A tehenek kondíciójában és súlyváltozásában nem okozott változást a borjak abrakolása.

Következtetések - ajánlások

• A nagy növekedési eréllyel rendelkezõ húsmarha borjak a legeltetési szezon közepétõl a növekedési erélyükhöz szükséges táplálóanyagokhoz csak részben jutnak hozzá, és ezt növekvõ fûfogyasztással sem képesek pótolni. Amennyiben a genetikailag determinált növekedési erélyük kihasználására törekszünk, a kiegészítõ abraketetés célszerûnek tûnik. A választási súlytöbblet várhatóan mintegy 15-16 kg, melyre mintegy 50 kg abrakfelhasználással számolhatunk. A jelenlegi borjúárak és abrakárak tükrében ez a ráfordítás feltehetõen megtérül.
• A kiegészítõ abrakolás különösen az aszályos évjáratokban ill. a gyenge tejtermelésû állományokban lehet hatásos. Minél jobbak a gyepadottságok, annál kisebb az abrakolás fölénye.
• Az abrakkiegészítés hatékonysága a bikaborjak esetében jobb, mint az üszõborjaknál. Utóbbiak táplálóanyag-igényét a gyep, ill. az anyai tejtermelés jobban kielégíti. A gyakorlatban azonban a gulya elkülönítése a borjak ivara szerint aligha megvalósítható. Vegyes ivarú állományokban a várható elõnyök szerényebbek, és a kalkulációban ezt is figyelembe kell venni.

Dr. Stefler József

egyetemi tanár