MENÜ

Vadkárelhárítás kerítéssel

Oldalszám: 24
2014.07.08.

A 90-es évek eleje óta a nagyvadállomány folyamatos növekedését mutatják ki a vadállomány-becslési statisztikák, és ezt a gyakorlati tapasztalatok is igazolják. Ennek egyenes következménye a vadászatra jogosult vadkártérítési és a vadkár-elhárítási költségeinek növekedése. A kifizetett mezõgazdasági vadkár 1994-ben még 390 millió Ft volt, és ettõl kezdve folyamatosan nõtt, mígnem 2002-re már az 1994. évinek több mint négyszeresét, 1.620 millió Ft-ot érte el. Kiszámíthatatlanabbul változott ennél az erdei vadkár. 1994-ben 109 millió Ft volt, 1998-ra visszaesett 78 millióra, ezt követõen azonban dinamikusan növekedve 2002-re meghaladta a 180 millió forintot. A 90-es évek második felében tapasztalt visszaesés egyértelmûen az erdõsítések egyre nagyobb hányadának bekerítésével magyarázható. Ezt követõen, a nagyvadállomány felfutásából adódó vadkárnövekedést kerítésépítésekkel már nem lehetett megakadályozni. Sajnos az erdõsítésvédõ kerítések költségére, vagy akár a bekerített területek arányának változására, országos adataink nincsenek, miután ezek nyilvántartása nem kötelezõ. Ez az arány azonban érzékelhetõen nõ, és ezt bizonyítja néhány kisebb térségre vonatkozó vizsgálat is.

A vadkár növekedése azonban nem csak a vadászatra jogosultat érinti kedvezõtlenül, hanem a föld használóját is. „A vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról” szóló 1996. évi 55. törvény alapján a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az õz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezõgazdaságban és az erdõgazdálkodásban, továbbá az õz, a mezei nyúl, a fácán által a szõlõben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdõsítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékát meghaladó részét. Ámde a föld használója a vadkárok megelõzése érdekében köteles a vadkárelhárításban közremûködni, a károsodás vagy a károkozás veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni. Ez azt jelenti, hogy a földtulajdonos részt kell vegyen a vadkárelhárításban. Ezért vadkár ügyekben az államigazgatási és a bírósági gyakorlat is sokszor kármegosztást alkalmaz, akkor különösen, ha a föld használójának közremûködése a kárelhárításban nem mutatható ki.

A hatályos jogszabályok szerint hazánkban erdõfelújítási kötelezettség van, vagyis, ha valaki levágja az erdejét bizonyos meghatározott idõn belül új erdõt kell létrehoznia annak a helyén. Amennyiben ennek a kötelezettségének nem tesz eleget a felújítás fafajától függõ határidõn belül, bírságot kell fizetnie. A föld használójának tehát elemi érdeke az erdõfelújítást megadott határidõn belül átadni, hogy azt az erdõfelügyelõ befejezetté nyilvánítsa, azért is, mert csak így juthat belátható idõn belül az állami támogatáshoz.

A vad azonban sokszor késleltetheti, vagy megakadályozhatja az erdõsítés befejezetté nyilvánítását, ekkor a föld használója védekezésre kényszerül. A föld használója és a földtulajdonos mindenkori megállapodásának a függvénye az, hogy melyikük milyen módon vesz részt a kárelhárításban, és annak költségeit ki milyen arányban viseli. A gyakorlat azonban az, hogy a vadászatra jogosult viseli a költségek nagyobb részét. Ennek ellenére nem csak az erdõgazdálkodásban, hanem a mezõgazdaságban is, különösen nagy vadsûrûség mellett gyakrabban, a föld használójának is érdeke lehet a kárelhárítás, hiszen, amennyiben a vadászatra jogosult nem ismeri el kárigényét, hosszú bírósági procedúra következik, és csak jó idõ elteltével jut a pénzéhez.

A kárelhárításnak számos lehetõségét ismerjük, azonban kétségtelen, hogy különösen nagy vadûrûség esetén, a kerítéssel történõ védekezés az egyik legelterjedtebb, és leghatékonyabb módszer. Alkalmazásuk mellett és ellene is sok érv hozható fel, elsõsorban a magas létesítési költségek miatt. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor (különösen értékes erdõtelepítések, gyümölcsösök, stb. védelme esetén) csak a kerítés nyújthat megbízható védelmet a vad károsítása ellen.

A kerítések kialakításakor figyelni kell a nyomvonal célszerû megválasztására, a megfelelõ magasságú kerítés kiválasztására annak függvényében, hogy mely vadfaj okozhatja a potenciális károkat. Szarvas, dám, muflon kártételének megelõzése érdekében a legtöbb szakember a kerítésmezõ felett szemöldökfa alkalmazását is javasolja. Vaddisznó várható kártétele esetén a kerítés alsó részének védelmérõl (földbesüllyesztéssel, lekarózással, illetve késõbb ismertetett módokon) gondoskodni kell. Szarvas ellen 230-250 cm, dám és muflon ellen 200-220 cm, õz ellen 150 cm, vaddisznó ellen minimálisan 120-130 cm magas kerítés szükséges. A kerítés rendszeres ellenõrzése, karbantartása növeli élettartamát, csökkenti a vad bejutási esélyét az esetleg sérült kerítésszakaszokon.

A megvédeni kívánt ültetvény, erdõsítés, mezõgazdasági terület stb. értékének, illetve a kerítés szükséges élettartamának ismeretében kell kiválasztani a a legmegfelelõbb típust. Az ár és a fenntartási idõtartam függvényében olcsóbb és rövidebb élettartamú, valamint drágább bekerülési költségû, tartósabb kerítéstípusok közül választhatunk.

Dunaújvárosi panel

A dunaújvárosi hegesztett panel 225 x 325 cm-es méretben készül, ahol a drótszálak változó osztásközzel kerülnek rögzítésre. Az alsó sûrûbb drótszálkiosztás magasabb stabilitást biztosít elsõsorban a vaddisznó behatolása ellen. Elõnye, hogy a kerítések közül a legolcsóbbak egyike, viszonylag jó az idõállósága, egyszerû a felállítása, és könnyen át is helyezhetõ, amennyiben a felállítási helyen a továbbiakban nincs szükség rá. Hátránya, hogy méretei miatt nehézkes a terepre való kiszállítása és rakodása, pontosan kialakított (3 m-es) oszlopközöket igényel, az átfedések miatt 9-10 %-os veszteséggel kell számolni a bruttó méretbõl. Elsõsorban erdõsítések, erdõtelepítések védelmére, kisebb arányban vadaskertek kialakítására használják.

Ponthegesztett (miskolci) kerítések

E típusoknál változtatható (általában 3-6 m között, méteres ugrásokkal) a kerítéselemek hosszúsága, ami nagyobb lehetõségeket ad az oszlopközök megválasztására. A kerítéselemek magassági méretei is megválaszthatók, általában 100 cm-tõl (vaddisznó elleni védelem) 140 cm, 170 cm és 217 cm magasságban kaphatók. Az igényeknek megfelelõen, csakúgy, mint az elõbb említett típusnál, változtatható a drótszálak kiosztása, alkalmazkodva a várható igénybevételhez. Az elemi drótszálak vastagsága 4,6-6 mm között változik. Elõnyei-hátrányai nagyrészt azonosak az elõbb említett típussal, nagyobb technológiai-alkalmazási rugalmassággal. Elsõsorban erdõsítések, erdõtelepítések védelmére, vadaskertek létesítésére alkalmas, de megfelelõ lehet mezõgazdasági területek és erdõterületek közötti vadvédelemben is.

Fonott drótháló

Többféle méretû drótból, többféle gyártó által készített formában kapható. A nagyvad elleni védelemben általában a 10 x 10 cm lyukbõségû, 200-220 cm magas drótfonatok terjedtek el, ahol az elemi drótszál vastagsága 2,5-4 mm között váltakozhat. A hagyományos drótfonatokat 25, illetve 50 m-es tekercsekben forgalmazzák. A felállításhoz általában 3, illetve 4 m-es oszlopközöket alkalmaznak, utóbbi esetben a kerítésmezõ közepén rögzítõ karó alkalmazása szükséges. Léteznek ma már nem csak fonott, hanem ponthegesztett, 25-50 m-es tekercsben forgalmazott kivitelben is. Elõnyük, hogy a tekercsben történõ forgalmazás könnyebb szállítást-rakodást tesz lehetõvé, idõállók. Hátrányukra szól, hogy a nem megfelelõ kerítésállítás esetén a vaddisznó könnyebben kikezdi a fonatok alját, illetve bontásuk, áttelepítésük nehézkesebb. Alkalmazásuk elsõsorban erdõsítésekben, erdõtelepítésekben, gyümölcsösök védelmében indokolt.

Csomózott dróthálók

Az utóbbi idõben elsõsorban vadgazdálkodási gyakorlatból, vadaskertektõl átvett vadkárvédelmi technológia. Alapja egy magas szakító- és húzószilárdságú drótfonat, melynél a drótszálak egymáshoz képest történõ elmozdulását egy speciális csomóponti kialakítás akadályozza meg. Az elemi huzalszál átmérõje 2,5-3,7 mm, a szálkiosztás, illetve a fonat magassága széles körben változó a fonattal szemben támasztott elvárások függvényében. Nagy elõnye, hogy akár 200-300 m-es hosszúságú darabok egyidejû felszerelése is lehetséges, így a felállítás gyors. Ezek az együtt szerelt kerítésdarabok a csomópontok kialakítása miatt, illetve a rögzítési megoldások következtében együtt veszik fel az esetleg a kerítésnek szaladó vad mozgási energiáját, így nagy rugalmasságúak, a vadban sem okoznak károkat, sérülést. A vaddisznó kerítés-felszedése elleni védelmet a Cyclone-típusú kerítésnél a földre fektetett nagyszilárdságú, elõfeszített drótfonattal, az Ursus-gyártmányú kerítés esetében általában villanypásztoros kiegészítéssel és/vagy földbesüllyesztéssel oldják meg. Talán egyetlen hátrányuk viszonylagos drágaságuk, de ár-érték figyelembevételével ez is tompítható. Különösen értékes ültetvények, erdõtelepítések védelmére, autópályák vadvédelmére, illetve vadaskertek létesítésére alkalmasak.

Villanypásztorok

A legelõgazdálkodás gyakorlatából már régóta ismert eljárás átvétele a vadkár elleni védelemben csak az utóbbi tíz évben vált bevett gyakorlattá. A problémák jelentõs részét kiküszöbölte a speciális napelemek és akkumulátorok alkalmazása, amely hálózati áramellátás hiánya estén is biztosítani tudja a megfelelõ, 5-6 ezer voltos feszültséget a rendszerben. A legmodernebb berendezéseknél fix, földbe állított oszlopokra csak 500-600 méterenként van szükség, a közbensõ tartást és merevítést lécekkel lehet megoldani. Az áram vezetésére 6-8 szál nagy szakítószilárdságú, korróziómentes acélhuzal szolgál, mely gondos visszabontás után többszörösen felhasználható. A magas feszültségû, alacsony áramerõsségû áramütés sokkoló hatása megfelelõ védelmet nyújt a vad bejutása ellen. A sokkoló áramütés okozta riasztást optikai riasztóanyagok felszerelésével lehet fokozni. A villanypásztor nagy elõnye, hogy a nekirohanó vad nem szenved sérüléseket, viszonylag könnyen áttelepíthetõ, a technológia pontos betartásával nagy üzembiztonságot biztosít. Gondos ellenõrzést, illetve a nyomvonal folyamatos gyommentességét biztosítani kell az üzembiztos mûködéshez. Egyes gyakorlati tapasztalatok szerint õz elleni védelemre kevésbé alkalmas, mert az õz "megtanul" bebújni a drótszálak között. Alkalmazása mezõgazdasági kultúrák idõleges védelmében, makkvetéses erdõsítések, természetes erdõfelújítások, erdõsítések néhány évig történõ vadmentesítésében ajánlott.

Dr. Jánoska Ferenc

Prof. dr. Náhlik András

Nyugat-Magyarországi Egyetem

Vadgazdálkodási Intézet