MENÜ

Tenyészüszõk takarmányozása

Oldalszám: 44
2014.06.27.

A mai szarvasmarha fajtákat az ember a tejük és a húsuk miatt nemesítette ki. A holstein-fríz fajta nemesítésénél fõ cél a legtöbb árutejet adó szarvasmarha fajta kialakítása volt. Ez sikerült is, mivel a fajta 12-15000 liter éves tejtermelésre is képes úgy, hogy a tejmirigyen egy liter tej képzõdéséhez 150-500 liter vér áramlik át. 20kg tej termeléséhez összesen 146,3 MJ energia szükséges. Az említett mennyiségû tej szekréciója érdekében a tõgy 1200-1800g ecetsavat, 500-800g propionsavat és 700-1000g fehérjét vesz fel a vérkeringésbõl. Ezen adatok bizonyítják azt, hogy a Holstein-fríz tehén anyagcseréje hihetetlen intenzitású, és ezen tejtermelési szint mellett azt várjuk el tõle hogy éven belül elljen le. Sajnos a produktivitásra irányuló szelekció mutatott rá arra a tényre, hogy a tejtermelés és a fertilitás között a genetikai korreláció kedvezõtlen. Az ok is köztudott, az ellés utáni hetekben a tehén energiabalansza negatív.

A negatív energia balansz mérete és idõtartama pedig kedvezõtlen kapcsolatban van az egészségi állapottal és a szaporasággal. Az viszont jól látható, hogy amellett hogy genetikusan a tehén egészsége és szaporasági mutatója kedvezõtlen kapcsolatban van a tejtermelési mutatókkal, a tehén egészségi állapota és szaporodásbiológiája jobban hanyatlik, mint azt a korreláció alapján a termelésre irányuló szelekció alapján várhatnánk. Ezzel a magyar gyakorlati szakemberek tisztában vannak, és a nagy termelésû tehenészetekben az éven belül leellett tehenek aránya folyamatosan csökken, és az egyéb szaporodásbiológiai mutatókat is egyre nehezebb elfogadható értéken tartani. A másik problémája az intenzív termelést folytató Holstein telepeknek az, hogy a tehenek túl gyorsan kerülnek selejtezésre, tehát kevés ideig termelnek. A tehénkiesések okai között szerepelnek technológiai selejtek, alacsony termelésûek, nem vemhesülõk, anyagforgalmi, láb és tõgyegészségügyi problémák is. Mindezek alapján a tenyészállatok utánpótlása kardinális kérdéssé vált ezen tehenészetekben, és gyakran ott tart, hogy minden nõívarú utódot felnevelnek és termékenyítenek hogy ne csökkenjen a tehénlétszám. Tehát a szelekciós nyomás gyakorlatilag egyenlõ a nullával, és a szelekciós elõrehaladást csak a bikák biztosítják.



Mindezek alapján egyetért velem a tisztelt olvasó, hogy az üszõnevelés kardinális kérdés egy tehenészet életében. Mi a célunk? Természetesen az, hogy nagy termelõképességû, jól fejlett, egészséges, szilárd szervezetû és jó konstitúciójú tenyészüszõket állítsunk elõ. Az állatainkat a felnevelés során fel kell készítenünk a galactopoesisre, azaz a folyamatos, hosszan tartó tejszekrécióra (ez annyit jelent hogy a laktáció nem szûnik meg az utód elválasztása után, hanem háromszor-ötször annyi ideig is eltart, mit a fajra jellemzõ szoptatási idõ). A tenyészüszõ nevelés két legfontosabb kérdése tehát a tartási körülmények és a takarmányozás. A tartási körülmények (szabad tartás, legelõ stb.) hatására lesznek az állataink egészségesek, szilárd szervezetûek és jó konstitúciójúak. A takarmányozás is befolyással van az egészségre, a kellõ fejlettségre és a jó konstitúcióra. Nagyon fontos, hogy a tenyészüszõ felnevelés során az állatainkat fel kell készítenünk a nagy mennyiségû tömegtakarmány felvételére tehénkorban, így az üszõinket „bendõsítenünk” kell. Az újszülött kérõdzõben az oltógyomor képezi az emésztõrendszer legnagyobb egységét. A tejtáplálás idõszakában a kérõdzõk gyomra együregû gyomorként viselkedik. A tej emésztése kizárólag az oltógyomorban folyik a rennin segítségével. Az oltógyomorba a nyelõcsõvályú segítségével jut a folyadék. A nyelõcsõ záródása reflexes folyamat, amelyet a száj-, illetve a garatüregben lévõ receptorok a szopás, illetve a tejivás, mintsem a vízfelvétel alkalmával indítanak meg. Ahogy a fiatal kérõdzõ fejlõdik, szilárd takarmányokat kezd fogyasztani, amelynek mennyisége fokozatosan nõ. Ezzel párhuzamosan megindul az elõgyomrok fejlõdése, melynek aránya kb. 6-12 hónapos korban éri el a felnõtt állatra jellemzõ értéket. Az elõgyomrok fejlõdését egyrészt az elfogyasztott takarmányok mechanikai hatása, másrészt a fermentáció során keletkezett illózsírsavak stimulálják. A bendõpapillák száma és felületének nagysága szempontjából fontos takarmány alkotórész a rost, amelyet a kérõdzõk elõgyomraiban zajló mikrobiális fermentáció ecetsavvá alakít, amely az egyik legfontosabb energiaforrása a kérõdzõ állatnak (tejzsír). Amirõl még nem tettem említést, az a költség. Az üszõnevelés idõszaka - mint a termelés szempontjából közvetlen hasznot nem hozó idõszak - jelentõsen befolyásolja a tehenészet gazdaságosságát, tágabb értelemben az egész ágazat jövedelmezõségét. A fölnevelési idõszak költségei a tehénkori termelésben realizálódnak. Az itt elõállított termékek (tej illetve borjú) önköltségének jelentõs részét alkotják. A fölnevelési idõszakot csökkenthetjük költségtakarékos fölnevelési és takarmányozási mód alkalmazásával, vagy korán érõ egyedek tenyésztésbe vételével. Takarmányozási szempontból az elsõ módszer mindenképp olcsóbb, mert legelõre és tömegtakarmányokra alapozott. Ez a módszer az elterjedtebb hazánkban.



Az üszõtakarmányozás szempontjából az éves kortól a vemhesség 6. hónapjáig, és a vemhesség 6. hónapjától az ellésig tartó két fõbb idõszakot különíthetjük el. A két idõszak között alapvetõ különbség, hogy a vemhesség 6. hónapjától már a magzat fejlõdéséhez szükséges táplálóanyag mennyiséggel is kell számolnunk, a létfenntartó és a növekedés igényén felül.

 

  • Az elsõ szakaszban (éves kortól a vemhesség 6. hónapjáig) tudjuk kiaknázni a legelõ adta elõnyöket, és az olcsó melléktermékeket. A takarmányozási színvonal tükre a kondíció, amit üszõkorban is végezzünk el a Virginiai 5 pontos kondícióbírálati rendszer segítségével. Jegyezzük meg, hogy a kövér üszõbõl sohasem lesz nagytermelésû és hosszú élettartamú tehén (ezt a Dr. Báder Ernõvel közösen végzett vizsgálataim is igazolják). Ebben az idõszakban mindenképp preferáljuk a szénát és a legelõ adta fûmennyiséget. A legelõ fûhozamát fokozatosan figyeljük és értékeljük, és ehhez adjuk a tömegtakarmány kiegészítést. A napi tömeggyarapodás ebben az idõszakban 550-600g/nap. Sok tehenészeti telep esik abba a hibába, hogy ezen idõszakba jó minõségû kukorica szilázsra alapozza az üszõi takarmányozását, amely hatására az üszõk gyakran 3,5-4,0 pont feletti kondícióba kerülnek, amely már nem tanácsos. Minden szakembernek a rendelkezésére állnak azon táblázatok, amelyek alapján az üszõ életkora és testsúlya alapján megtudható az igényelt napi szárazanyag, energia, nyersfehérje, makroelem és vitaminszintek.
  • A vemhesség 6. hónapjától az ellésig tartó idõszak gyakorlatilag a vemhes üszõk elõkészítésének idõszaka. A tömegtakarmányok adagolásában és a receptúra összeállításánál hasonló elveket követünk, mint az éven felüli üszõk esetében. A takarmányok minõségére, vitamin- és ásványianyag-tartalmára azonban fokozottan kell ügyelnünk. A takarmányos cégek mindegyikének termékpalettáján találunk olyan premixeket, amelyek maximálisan ki tudják elégíteni ezen korcsoport vitamin, mikro- és makroelem igényét. A napi tömeggyarapodás ebben az idõszakban 600-650g/nap. Ekkor az állataink már 500kg feletti súllyal rendelkeznek. A növekvõ táplálóanyag igényt - a kondíció figyelembevételével - 3-5kg elõkészítõ abrak etetésével elégíthetjük ki. A vemhes üszõ kondíciója az utolsó két hónapban se haladja meg a 3,5-ös értéket! Ebben az idõszakban is fontos a mozgás, mivel a mozgás elõsegíti a könnyû ellést.



Muzsek András