MENÜ

Malacnevelés elléstõl a választásig

Oldalszám:
2013.02.19.
I. A malacveszteségek csökkentésének lehetõségeirõl…


A produktivitás végsõ mércéje az egy koca után évente választott malacok száma, és azok minõsége (fejlettség, kiegyenlítettség).
A választott malac/koca/év = élve született malacok száma (= fialási átlag x kocaforgó)
-választásig (fertõzõ ill. nem fertõzõ okokból) elhullott malacok száma.
Az alábbiakban a választott malacszám növelésének lehetõségeit érintem. Élve született malacok számát a „élve születhetett volna” körre tágítva, az elhullási okokat pedig a nem fertõzõ okokra szûkítve.

  1. Választás elõtti malacelhullás ideje szerinti megoszlás: (dr.Biksi nyomán)

    • fialás elõtt: 14 %
    • fialás alatt: 16 % halva ellés
    • fialás napján: 16 %
    • 1. nap 15 % 60 %
    • 2. nap 13 %
    • 3.-6.nap 12 %
    • 7.-35-nap 14 %


    Természetesen az átlagadatok telepenként jelentõs szóródást mutathatnak, az elsõ lépés az adott állomány elhullási okainak és az elhullások idõpontjának feltárása.
    A különbözõ idõpontokban bekövetkezõ malacveszteségek okai viszonylag jól körülírhatók és elkülöníthetõek.


    • A fialás elõtt, alatt, után bekövetkezõ magzat ill. malacelhullást perinatális - ellés körüli - veszteségeknek nevezzük, és holt ellésként regisztráljuk. Ezek egy része kivédhetetlen, más részük megmenthetõ. Százalékos arányokat említenek jóllehet teljesen mást jelent egy adott % 8-10 db-os, mint 12-14 db-os fialási átlag mellett, mégpedig fordított elõjellel, mint amit az adott % darabban jelent, azaz a „túlélõk” darabszáma fontosabb, mint az aránya. Mindenesetre a szakmai közvélemény a 10 % alatti holtellés arányt tartja elfogadhatónak.
      A teljesen kifejlõdött, holtan született malacok

      • 5-10 %-a ellés megindulása elõtt (pre partum)
      • 70-80 %-a az ellés közben (intra partum), döntõen oxigénhiány (hypoxia) következtében

      • 10-20 %-a közvetlenül az ellés után (port partum) hullik el, ez utóbbiak hypoxia, trauma, vagy kihûlés miatt.


    • Az 1.-6. nap között elvesztett malacok haláloka (az arányok ezen belül telep függõek) vagy trauma (elnyomás) vagy eléhezés.

    • Az ezt követõ idõpontban bekövetkezõ elhullások aránya nem jelentõs, az okok között elvétve elõfordulhat még elnyomás, illetve csecsvesztés, jobbára következményként, például izületi gyulladás hatására fellépõ mozgáskorlátozottság miatt szopások maradnak ki, az adott csecs tejtermelése csökken, majd elapant. A korlátozott mozgás miatt nõ meg az elnyomás lehetõsége is.


  2. A veszteségek csökkentésének lehetõségei


    1. Ellés alatti veszteségek
      Az okok között említik:

      • a koca korát - idõsebb kocáknál gyakoribb
      • a fialás elhúzódását
      • a magas alomszámot
      • az elhúzódó vemhességi idõt (117 nap felett a gyakoriság nõ)
      • a magas fiaztatói hõmérsékletet.


      • Korábban magam is úgy gondoltam, hogy a kutricára telepítést nem szabad elkapkodni, a 112.-113. nap a megfelelõ. Az ennél hosszabb várakozás a kutrica higiéniáján túl sokat ront. Most azt gondolom, hogy máshonnan kell megközelíteni a kérdést, a koca egészségi állapota (kórokozókkal való fertõzöttsége, patogén csírák ürítésének megakadályozása, immunállapota) legyen a malacok számára veszélytelen, sõt a föcstejen keresztül biztosítson minél nagyobb védelmet. A fiaztató kutrica higiéniáját nem a koca fogja amortizálni, ebbõl a szempontból lényegtelen, hogy néhány órája, vagy néhány napja tartózkodik-e az elletõben. A kiinduló állapot persze életbevágó, a mosás - száradás - fertõtlenítés - pihentetés elhagyhatatlan. Jelenleg a 110. napon telepítünk az elletõbe, hogy a - mindenképpen stresszel járó - áthajtás ne okozzon törést hormonális változás idején. Változik az etetés ideje, a takarmányozás technológiája (vályú, adag, összetétel), változik a mikroklíma, és - mindenekelõtt - a tartás, hiszen zárt térbe kerül. A sertés - mint minden normális élõlény - klausztrofóbiás, szeretne menekülni. A jó technológia a kocával azonnal beláttatja a dolog lehetetlenségét, gyors felmérés után a próbálkozásig sem jut el. Ha próbálkozik, az azt jelenti, hogy az elletõ - mint technika - rossz. Segíthet egy extra adag táp, kidomborítva elõtte pillanatnyi helyzetének elõnyös oldalát.
      • Az ellés elhúzódásának megakadályozásában a további teendõk a tolófájások idején vannak:

        • Alapesetben az elsõ 4-8 malacot a koca ütemesen, 50-20 percenként spontán tolja ki. (az elsõ után szinte mindig hosszabb szünetet tart, legtöbbször fel is áll.)
        • Általános elvként fogadható el, hogy mindig az ártatlanabb megoldástól haladjunk a drasztikusabb és ütõsebb gyógyszerek és adagok felé, az ellés második felére koncentrálva. A holtellések döntõ hányada az utolsó 2-4 malacot érinti.


      • Az ellés mindenképpen megrázkódtatás a kocának, fájdalmai vannak és zavaró körülmények. (Ezeket mi ne fokozzuk szükségtelenül) Ezért javasolható minden ellõ kocának az ellés elején 4 ml suivet (adrenalin blokkoló).
      • A fájások intenzitásának csökkenésekor a nálunk alkalmazott fokozatok:

        • Csecsre rakás, csecs sor simogatása
        • Péra mellé 1 ml oxitocin vagy 2 ml decomoton
        • 3 ml hypophysin
        • 5 ml spasmotitrát


      • Meglévõ - intenzív - fájásokat ne erõsítsük: nõ a köldökzsinór összeszorulásának valószínûsége és a hypoxia miatti elhullás. Az elakadt malacot ki kell venni.
      • Korábban szó volt róla, itt említés szintjén újra beszélni kell a prosztagladinnal történõ ellésindukálás pozitív hatásairól. A sertésben a vemhesség egész ideje alatt fennmaradnak a sárgatestek és termelik a progeszteront. PGF 2x adagolás luteolízist vált ki, és

        • 24-36 órán belül megindul az ellés,
        • gyorsabban megy végbe, ennek következtében
        • kevesebb a holtellés
        • csökken a puerperális (gyermekágyi) szövõdmények aránya és súlyosságuk foka. (mint önálló indikációs terület, számosan emiatt alkalmazzák)
        • 116. napon mindenképpen indokolt.


    2. Közvetlenül az ellés utáni veszteségek. Itt tehetünk a legtöbbet. Azokról a malacokról van szó, amelyek élve jöttek a világra, de az ellés végéig vagy közvetlenül utána elhullanak.

      1. Burokban születik:
        Az irodalom, mint ritka eseményt írja le, tapasztalataim szerint azonban
        eléri az 5 %-ot. Mindenesetre annyira értelmetlen halálok, hogy már csak ez
        az egy is indokolja minden ellés sine qua nonját: az emberi jelenlétet.
        Egyszerûen megengedhetetlen az elletõs bármilyen oknál fogva való távolléte
        az ellõ állattól.

      2. Légzési elégtelenség:
        Stimulálni kell, a fejrõl fejõ mozdulatokkal eltávolítva nyálkát, mellkas tájéki masszázs. Néha mesterséges légzés kell. A szájba fújás abszolút értelmetlen, a malacot hasi irányba be kell hajlítani (kilégzés) majd kiegyenesíteni (belégzés).

      3. A spriccelõ köldökzsinór:
        Azonnal el kell kötni. Mindig legyen egy elõre lazán meghurkolt 10 cm-es bálazsineg, amit a köldökzsinórra húzva nem túl erõsen megkötünk. Hamar el fogja veszíteni, de a vérzés elmarad.

      4. A koca ellés közben átfordul, feláll, lefekszik. A - kezdetben - elég ataxiás mozgású malac képtelen kitérni a veszélyes zónából. Szelíden tereljük el. A malacon ne az elletõ kutrica mellett végezzük a beavatkozásokat, ez mindenképpen a malac felsírásával jár. A koca erre akár hisztérikusan is reagálhat. (→ adrenalin → ellés üteme lassul vagy megakad)

      5. A koca megharapja a malacot - esetenként meg is öli. Különösen süldõknél fordulhat elõ. Valószínûleg megijed a malactól, fél tõle. Nem tartom kannibalisztikus dolognak, másról van szó. Elõfordul, hogy ha végzett egy malaccal megnyugszik és a többit békén hagyja, rájön hogy ártalmatlan dologról van szó. Ki lehet próbálni, mégis azt javaslom, hogy - testsúlytól függõen 3-6 ml stressznilt adjunk, majd néhány malacot helyezzünk újra csecsre. A kritikus pillanat az ébredés és az azt követõ reakció. Általában a dolog megnyugtatóan rendezõdik, legutóbb mégis más történt. Az egyik - hihetetlenül jó anyai tulajdonságú - csúcskocánk lánya - akinek már több mint 10 testvére (alom és féltestvére) termelt minden komplikáció nélkül közmegelégedésre - egyszerûen megõrült. Két alkalommal nyugtattam meg - altattam el stressznillel, ébredéskor ugyanott folytatta, halott malacát tépte, szaggatta. Soha nem adtam még ellést be nem fejezett kocának algopirint, ez volt az elsõ. Teljesen megnyugodott, lefeküdt és szoptatott. A malacokra nyilván - nem minden alap nélkül - fájdalmának okaira tekintett, és meg akarta szüntetni a kiváltó okot.

      6. A vitalitás csökkenését és késõbb elmúlást okozhat a lassú száradás, alacsony fiaztató hõmérséklet közvetlen halálokként ez kihûléssel is járhat. A száradás hõelvonással jár, fel kell gyorsítani a folyamatot, papírtörülközõvel való törlést követõen 15-20 percre tegyük malacgyûjtõ kosárba infralámpa alá, miközben az almot a kosárban többször kicseréljük.

    3. Az ellést követõ hét veszteségeirõl:
      Ha egy megfelelõ biológiai értékû (most maradjunk annyiban, hogy minimum 1000 g tömegû) malac az ellést követõ napon él és a környezet agresszív, patogén kórokozókban szegény, két dologra van szüksége, hogy életben maradjon:

      • Száraz, meleg (30-32 oC) pihenõhelyre és
      • Saját, megfelelõ mennyiségû és minõségû tejet termelõ csecsre.


      1. A mûködõ csecsek számát a legkézenfekvõbb az ellés elõtt ellenõrizni, mikor a tejelválasztás már megindult. Az ellés alatt így végig tudjuk, hogy ellés végén hány malac tartható meg alatta, illetve hány rakható még alá. A mi telepünkön a választási átlag növekedésének a korlátja a csecsszám, függetlenül attól, hogy minden süldõ minimum 14-rõl indul. Ha a malacszám meghaladja a csecsszámot, + 1-et hagyhatunk alatta. A más oknál fogva bekövetkezett veszteség pótlására. Az életkor elõrehaladtával az aktív csecsek száma csökkenhet, emiatt az eddigi legmagasabb választott alomszám csak támpont lehet. A dajkásításról már korábban szó volt, néhány kiegészítés:

        • 3 naposnál idõsebb malacot nem érdemes áthelyezni csak kivételesen marad meg (a frissen ellett alatt is) mert nem fogadja el az új helyet.
        • A kisebb súlyú malac (<1000g) esélyei az anyja alatt a legjobbak.
        • Az áthelyezett malacok súlya legalábbis érje el az új alomtársak súlyát.
        • A koca (!) malacok jobb túlélõk a kanmalacoknál minden ellenkezõ vélemény ellenére.
        • Az áthelyezettet (ezt lehet általánossá is tenni) segítsük meg vigorollal.
        • Beteg (hasmenéses) malacot még véletlenül se dajkásítsunk.


      2. Eléhezés

        • Oka lehet általános vagy részleges tejhiány. A részleges tejhiány vagy egyes csecsekre szorítkozik (az utolsó csecsek nem ritkán apasztanak), vagy a teljes tejmirigy állományt érinti. Ez utóbbi egyrészt külsõ jelekben is - gyenge kitõgyelés - megnyilvánul, a malacok viselkedése - gyakori turkálás, az álló koca csecseinek keresése - jelzi, másrészt a malacok küllemén (hasmenés hiány ellenére exicatio) is látszik. Ebben az esetben érdemes pótlásról gondoskodni (folyékony tejpótló) 2 hetes korig, ezt követõen tejpótló tápszeren gondmentesen felnevelhetõ. Segít a kezdeti kritikus idõszak átvészelésén a kocának 12 óránként adott 2 ml decomoton.
        • Általános tejhiányba torkollik az MMA, ennek megelõzésérõl korábban volt szó.




      3. Elnyomás:
        Az elnyomás nem szûkíthetõ le kizárólagosan a technológia azaz a fiaztató kutrica kialakításának kérdésére, jóllehet az egyes fiaztató típusok között jelentõs különbségek lehetnek az ebbõl fakadó veszteségek tekintetében.

        • Ebbõl a szempontból jó kutrica az, ahol a koca és a malacok pihenõtere jól elkülönül, a kocaállás nem „lötyög” a kocán - következésképpen állítható szélességû (és hosszúságú) - és nem túl szûk. A túl széles (>70-75 cm) kutricában a koca lefekvéskor elzuhan, esélyt sem adva a malacnak, a túl szûk (>55 cm) kényelmetlen, hason fekvésre kényszeríti, nem szívesen szoptat. A jól beállított szélességû kutricában a koca lassan, megfontolva, elõször az elülsõ lábtõre, majd lapockára ereszkedik, majd a farát lassan lecsúsztatva az oldalára fekszik.
        • Egyedi eltérések a viselkedésben: a szaporaság, mint komplex tulajdonság valóban alacsony genetikai determináltságú (h2≈0,1), egyes résztulajdonságok, mint pl. az anyai magatartás, viszonylag jól öröklõdik (h2=0,3-0,5). Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy kerüljük a deviáns viselkedésre hajlamos koca után a tenyészkiválasztást. Normálistól eltér a gyakori felülés (mindig veszélyhelyzet, ha a malac eközben az elülsõ lábak felõl - között keresi a csecset), méginkább az ülve szoptatás. A vérmérséklet jó ha élénk, a véletlenszerûen alákerült malac sírására az ilyen koca testhelyzetének módosításával reagál. A túl élénk vérmérséklet, mint ahogy a tunya, flegma, közömbös viselkedés is károkat okozhat.
        • Az elsõ napokban javaslom, hogy az etetések után várjuk meg, míg valamennyi koca elpihen, lefekszik. Ezt követõen a malac egyrészt ügyesebb lesz, másrészt megtanulja a kutricarendet, a feszek- csecs- trágyázósarok közötti mozgást.
        • A kedvezõtlen mikroklíma - fõleg az alacsony hõmérséklet - szintén hozzájárulhat az elnyomásból származó veszteségek növekedéséhez. Az normális, hogy a malac szopás után szinte a cseccsel a szájában elalszik és az anyja mellett marad. Ez a jó közérzet egyik jele, az viszont nem, ha fázósan bújik, tapad a kocához. Az pedig, hogy az anyjára fekszik, jelzi, hogy nyirkos, hideg az egész padozat.
        • A hannoveri kiállításon olyan fiaztató kutricát mutattak be, ahol a malac pihenõtér állítható magasságú („malaclift”). Igaz, a 70-es években Magyarországon láttam olyan hizlaldát, ahol az etetést irányító automatika csak funkciójában tért el egy atomerõmû operátorpultjától. Ennél azért egy kicsivel jobban bízom az emberben és az állatban is.



    4. Az elsõ hét után:
      Ezt már le kell választani és tényleg nem jelentõs az ebben az idõszakban bekövetkezett elhullás, bár itt már az egyet is soknak tartom.
      Az izületi gyulladások egyik okáért fialásig kell visszamenni: az elmaradt köldökfertõtlenítés. Az a probléma, hogy készen nem lehet kapni, csináltatni kell. A gyógyszertárak viszont nem szívesen foglalkoznak vele, mert a jó köldökfertõtlenítõ alkoholtartalmú, ami jövedéki adó (?) köteles és nyûgös az ezzel való foglalkozás. Mi sem tudjuk megcsináltatni az ellátó állatorvosunk számára - kérésére kapjuk csak meg, de van, és használjuk.
      Itt kell érinteni a zootechnikai és terápiás higiéniát. Tényleg nem kerül szinte semmibe, ha minden véres beavatkozáskor fertõtlenítjük - legalább almonként - az eszközt legyen szó akár fogelcsípésrõl, csipkézésrõl, farokkurtításról vagy ivartalanításról. Az egyszer használatos tûk ára is csak töredéke annak a gyógyszernek, amit azon keresztül beadnak.

      A rábacsécsényi telep tulajdonosával beszélgetve említette, hogy a 12-es választási átlag elérése a célja. Mondtam, hogy egyáltalán nem tartom lehetetlennek, sõt soknak se.

      El kell fogadnunk, hogy a gazdaságos sertéstartás feltételeinek többsége nem a sertéstartó kezében van, nincs sok ráhatásunk az átvételi árakra, mint ahogy az energiahordozók és egyéb inputok árát sem mi diktáljuk. Amit tehetünk, az a racionális költségek felhasználásával minél magasabb hozamok, naturáliák elérése. Racionális költségnek azt tekintem, melynek elhagyása növeli a veszteséget. (Jelen közgazdasági helyzetben szándékosan mellõzöm a jövedelem csökkenése kifejezést.)


Dr. Gács Pál