MENÜ

Trágyakezelési technológiák

Oldalszám:
2013.02.19.
Az állattartás során a természetes, biológiai folyamatok velejárójaként, különbözõ minõségû és mennyiségû trágya keletkezik, aminek szakszerû, környezetkímélõ elhelyezése mindenhol komoly feladatot jelent a gazdálkodók számára számára. A keletkezõ trágya nem nevezhetõ a szó szoros, illetve gyakorlati értelmében hulladéknak, hiszen megfelelõ „kezelés” után a talajba visszajuttatva, tápanyag visszapótlásként hasznosul már évezredek óta.
Problémát csak az intenzív állattartás következtében elõálló nagymennyiségû, koncentráltan keletkezõ trágya jelent, illetve jelenthet, valamint ha nem áll rendelkezésre megfelelõ trágyaelhelyezõ terület. A keletkezõ trágya nem megfelelõ kezelés-, és tárolástechnológia esetén környezetszennyezõ lehet. A szennyezés kétirányú: a trágyából felszabaduló gázok révén egyrészt a légteret, az elfolyó trágyalé és hígtrágya révén az élõvizet és a talajt szennyezheti jelentõs mértékben. Általános elvként kimondhatjuk, hogy a különbözõ tartástechnológiákban egységes cél a keletkezõ trágya mennyiségének minimalizálása és a számunkra legkedvezõbb állapot (száraz-, szervesanyag tartalom) elérése. A következõ lépés a gazdálkodóknak a szükséges tároló és elhelyezõ terület biztosítása.
A trágyaelhelyezéssel kapcsolatban a legújabb hazai és EU-s jogszabályok egyre szigorúbb feltételeket szabnak a mezõgazdasági termelõk számára, akiknek „kilóra” el kell majd számolniuk a termelés során keletkezõ „melléktermékkel”. A talajba juttatható trágya mennyiségét élõvíz és talajvédelmi szempontok alapján maximalizálták az illetékes hatóságok. Az európai uniós Nitrát Direktíva (Council Directive 91/676/EEC) - melyet a hazai jogszabályalkotás is átvett [49/2001. (IV.3.) számú Korm. rendelet „A vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl] - 170 kg/ha-ban állapítja meg az egységnyi területre trágyaként kijuttatható nitrogén mennyiségét. Ez durván számolva azt jelenti, hogy állatfajtól függetlenül egy számosállatra (500 kg élõsúly) vetítve 0,8-1,3 hektár trágya elhelyezési területre van szükség.

Az egyes tartástechnológiák meghatározzák a termelõdõ trágya minõségét és állatlétszámtól függõen a mennyiségét. A trágyakezelés technológiája általában a trágya -vagy akkor még csak ürülék és vizelet- állatok alóli elszállításával kezdõdik.
Attól függõen, hogy mi a konkrét célunk, két csoportra oszthatjuk a trágyakezelési eljárásokat. Az elsõ csoportba sorolhatjuk azokat a megoldásokat, amelyek csupán mennyiségi ill. fizikai változást, kívánnak megvalósítani. Ezek közül legelterjedtebbek:
  • Trágyaszárítás (vízelvonás)
  • Fázisbontás
  • Szikkasztás

Másik csoportba tartozónak nevezzük azokat melyek már valamilyen belsõ, minõségi (kémiai) változást is megvalósítanak. Közülük a legelterjedtebbek:

  • Komposztálás
  • Fermentálás (Biogáz fejlõdéssel, termeléssel együtt)
  • A hagyományos trágyaérlelés

Itt kell megemlítenünk - de akár 3. csoportot is alkothatnának- a különbözõ, elsõsorban gázemisszió gátló és/vagy lebomlást segítõ adalékanyagokkal történõ kezelési megoldásokat. Az eljárások lényege, hogy az adalékanyagot vagy megetetve az állattal, vagy közvetlenül a trágyába keverve a környezetterhelés csökkentését segítik elõ biológiai vagy kémiai úton.

A baromfiágazatban a tojótyúkok ketreces, alomnélküli és a brojlerek almos tartása terjedt el. A különbözõ nagyságú tojótyúk és brojlerállomány ürülékének jellemzõ mennyiségi és beltartalmi adatait láthatjuk az 1. és 2. táblázatokban.

1.táblázatt
Különbözõ nagyságú tojótyúkállomány által termelt ürülék mennyisége és N, P, K tartalma
Megnevezés Mérték- Tojóállomány (db)
  egység 500 1 000 5 000 10 000 20 000
Éves ürülék t 37,5 75 375 750 1.500
Az ürülék össz. N   0,75 1,5 7,5 15 30
tápanyag- P2O5 t/év 0,83 1,65 8,25 16,5 33
tartalma K2O   0,68 1,35 6,75 13,5 27
össz. N,P,K   2,25 4,5 22,5 45 90
(Forrás: Mátyás-Fenyvesi: FVMMI Tanulmány, 1998)

2. táblázat
Különbözõ nagyságú brojlerállomány által termelt ürülék mennyisége és N, P, K tartalma
Megnevezés Mérték- Brojlerállomány (fh)
  egység 3 300 6 600 16 500 33 000 165 000 330 000
Éves ürülék t 178,2 356,4 891 1 782 8 910 17 820
Az ürülék össz. N   3,56 7,12 17,8 35,6 178,0 356
tápanyag- P2O5   3,93 7,86 19,65 39,3 196,5 393
tartalma K2O t/év 3,20 6,40 16,0 32,0 160,0 320
össz. N,P,K   10,69 21,38 53,45 106,9 534,5 1 069
(Forrás: Mátyás-Fenyvesi: FVMMI Tanulmány, 1998)

A ketreces tartásban a mechanikus trágyaeltávolítóval kitermelt ürüléket
a) vagy a szivattyúzhatóság érdekében általában 4-5-szörösére hígítják, így a telepen hígtrágya képzõdik, a mintegy 5 % szárazanyag tartalomra hígított ürülékét a teleprõl hígtrágyaként szippantókocsikkal szállítják el és/vagy közvetlenül, vagy rövidebb hosszabb tárolási idõ után szórják ki a hasznosító-elhelyezõ területre.
b) vagy az ürülék mechanikus trágyaeltávolítóval, trágyaszalaggal történõ ketrecek alóli kihordása után ferde felhordóval közvetlenül pótkocsira továbbítják, majd a tárolótérre szállítják. Az ilyen trágyaeltávolítási technológia mellett, amennyiben a tárolás körülményei megfelelõek (szilárdított burkolatú tárolótér stb.), a környezetszennyezés veszélye kisebb.

Az istállóvégrõl ferde felhordóval pótkocsira rakott baromfiürülék komposztálására is történtek próbálkozások a ´70-es évek végén. A technológiai gépsor egyes elemeinek hiánya, valamint a készített komposzt kedvezõtlen piaci értékesítési lehetõségei miatt, azonban azidõtájt további elõrelépés nem történt, a komposztálási technológia nem tudott tért hódítani.

A brojlertartásban alkalmazott növekvõalmos (mélyalmos) tartásmód "szilárd", almostrágyát eredményez, melyet általában évente hat alkalommal, önjáró markoló-rakodókkal a hagyományos módon lehet kitermelni. Az almostrágya tárolását és hasznosítását szintén a hagyományos módon oldották meg.

Ugyancsak a ´70-es évek végén már találkozhatunk olyan törekvéssel, hogy a baromfiürüléket istállón belül szárítva tegyék alkalmassá a szervestrágyaszóró gépekkel való szántóföldi kiszórásra. Ezek a technológiák napjainkra kiforrott, illetve forgalmazott technológiákká váltak. A többszintes ketrecek egyes típusainál, a szintek közötti nagyobb teret és az istálló szellõztetési rendszerét kihasználva, a baromfiürülék kb. 20 %-os szárazanyagtartalmát 40-50 %-ra lehetett növelni. Üzemi szintû megvalósítást ért el a baromfiürülék forgódobos szárítása is.

A baromfiürülék jól felhasználható az alacsony száraz- és szervesanyag tartalmú sertéshígtrágya ill. a szarvasmarha hígtrágya "dúsítására", amennyiben a trágyakeveréket biogáz elõállításra kívánják felhasználni.


Pazsiczki Imre
MGI, Gödöllõ