MENÜ

A tavaszi magágykészítés agronómiai-mûszaki alapjai

Oldalszám:
2013.02.19.
A tavaszi magágykészítés - amelyet bemutató anyagunk ismétlõ jellegû, de nem sematikus mûvelési elvekre utaló - döntõen befolyásolja a növény fejlõdését, elsõsorban a vegetáció kezdeti szakaszában, s egyes kutatók szerint jelentõs hatással bír a növényi produktum, azaz a betakarítható termés minõségének és mennyiségének alakulására is. Ezek figyelembevételével röviden tekintsük át a jó magágy kritériumait, s az ezzel kapcsolatos fõbb tudnivalókat. Egyik legfontosabb követelmény, hogy a magágy az egész területen optimális fizikai állapotjelzõkkel rendelkezzen, hiszen a tavaszi vetésûek egy jelentõs része igen érzékeny az un. "homogén" talajkörülményekre. Így pld. fontos az 1,25 g/cm3 körüli térfogattömeg, valamint a fázisrendszer átl. 55/45 %-os pórus/szilárd fázis arányának biztosítása. A felsõ talajréteget a vetési mélységben laza-morzsalékosra kell kialakítani és légjárhatóvá tenni a gyorsabb felmelegedés érdekében, ugyanakkor fontos figyelemmel lenni az alsóbb talajrétegek vízmozgásának helyes szabályozására is.
A vetõágy készítés során az alábbi, fõbb szempontokat kell figyelembe vennünk: csapadék-megõrzés (amely optimális nedvességtartalom meghatározással is jellemezhetõ); gyorsabb felmelegedést biztosító magágy kialakítás, valamint a vetés elõtt (presoving) kijuttatott kémiai szerek hatékony talajba dolgozása.



Kiemelt agrotechnikai szempont továbbá a mûveletek számának ésszerû csökkentése, azaz a talaj mûvelet- és energiatakarékos, okszerû mûvelése. Köztudott, hogy a növelt menetszám elsõsorban túlzott mértékû felsõ talajréteg kiszáradást és nem kívánatos rögösödést okozhat a már említett talajtömörödési problémák növekedésével egyidejûleg. A tavaszi talajelõkészítési munkák közé sorolt talajegyengetési, vegyszer bemunkálási és vetõágy készítési mûveletek végsõ soron egy célt, a vetõmag számára optimális kelési feltételek biztosítását szolgálják. Az ezen célok megvalósítására tervezett gépeknek az alábbi követelményeket kell kielégíteniük:



  • a talaj vetési mélységnek megfelelõ lazítása, porhanyítása;

  • alkalmazkodás a talaj felszíni egyenetlenségeihez;

  • egyenletes mélységû, aprómorzsás réteggel borított, tömör alapú magágy létrehozása;

  • a kelõfélben lévõ és még meg nem erõsödött gyomnövények hatékony irtása;

  • megfelelõ keverõ hatás elérése az indító mûtrágyák és más vegyszerek talajba munkálásához;

  • a munkavégzõ egységek cseréjének lehetõsége a különbözõ növények igényeit kielégítõ munkamélységû, jól átporhanyított magágy létrehozásához;

  • a munkavégzõ szerszámok eltömõdési hajlamának minimalizálása.



A gépek kialakításának fõbb jellemzõi széles üzemi körökben jól ismertek. A rugós fogú kultivátorkapák, talajterelõ-simító egységek, fogasok, különbözõ típusú és sor elrendezésû hengerborona elemek a modern szerkesztési elveket képviselõ magágykészítõ gépeken fellelhetõk. Ezen új gépek mindegyike 5-9 mûvelõegység/elemsorral rendelkezik, s opcióban rendelhetõ hozzájuk un. vetõgép kapcsoló keret is. Megemlítendõ továbbá, hogy a beruházás tervezésekor ügyeljünk az un. precíziós szintezési elvet képviselõ magágykészítõ gépek elõtérbe helyezésére, mivel ezzel az új szabályozási rendszerrel megvalósítható a jó minõségû magágykészítés szinte minden kritériuma. E modern gépek munkavégzõ elemei tehát már az ideálishoz közelítõen beszabályozhatók. Üzemeltetési problémát csupán az egyes géprészek/mûvelõegységek önálló, illetve egymáshoz viszonyított pozíciójú helytelen kezelése és esetenkénti, szakszerûtlen beállítása okozhat.



A magágykészítõ gépek pontos beszabályozásához szükséges állító szerkezetek minden gépcsaládnál megtalálhatók. Fontos megemlítenünk, hogy az egyes típusoknál meglévõ, a keresztirányú mélység egyenletességet és azonos értékû visszatömörítést biztosító hidraulikus rendszer alkalmazása szakmai szempontokból feltétlen elõnyös. Ugyanakkor el kell fogadnunk az egyszerû, olcsóbb árképzésre törekvõ gépek esetében a merev, a rugós, vagy a kettõ kombinációját (torziós) ötvözõ elemterhelési rendszer meglétét is. Jól megfigyelhetõ - némileg ellentmondva a fentebb említett mûvelõelem/tag cserélhetõség szükségességének -, hogy az utóbbi idõben a sekély-, illetve mély vetõágyú növények talajelõkészítésére kombinált gépek tendenciájukban különváltak: korábban egy gépvázon belül cserélhetõk voltak a mûvelõ egységek, ma már a két feladatra szívesebben vásárolnak un. célgépeket; gondoljunk pl. csak a cukorrépa, ill. a kukorica talajelõkészítéshez ajánlott és egyre szélesebb körben már ismert új típusokra. E gépek mûvelõ elemeinek geometriai kialakítása és jelentõsen eltérõ rugó karakterisztikája is igazolja, hogy az adott feladatra és az adott termesztési (talaj) körülményekhez igazodóan kell a gazdálkodónak új gépet vásárolnia, vagy a régit un. új betétekkel kiegészítenie. Igen fontos üzemeltetési szempont, hogy agrotechnikailag megfelelõ munka - elsõsorban a sekély magágykészítéshez - csak traktornyom lazítóval felszerelt gépekkel végezhetõ (megjegyezzük, hogy ma már egyre többen keresik az un. traktornyom behúzó gerendelyeket/lemezprofilokat is !). A növényi maradványok kezelési és alapmûvelési pontatlanságainak köszönhetõen sok gondot okoz a szerves anyagok felszíni/felszínközeli jelenléte, amely a "kombinátor kapa" jellegû (pozitív ráhelyezési szögû) szerszámmal felszerelt magágykészítõ gépek üzemeltetésénél technológiai problémákat (eltömõdés, berakódás) jelent (annak ellenére, hogy az elsõ mûvelõelem sorban egyenes szárú, közel derékszögû kapákat is használnak. Ilyen esetben egyesek szívesebben használják a talajhajtású, általában ívelt fogakkal ellátott, csillagkerekekkel szerelt gépeket, ahol a nagy kerületi sebességgel dolgozó kések képesek a gyengébb gyomnövények gyökereit elmetszeni, s az erõsebb szármaradványokon átgördülve csökkentik az eltömõdés veszélyét is. Fontos tudnunk, hogy a tavasszal számos esetben elõforduló "vizes táblák" munkálatait az ilyen forgómozgású mûvelõ elemekkel korábban is el lehet kezdeni, mivel olyan talajnedvesség állapot mellett is megfelelõen dolgoznak, ahol a hagyományos (passzív) elemek már eltömõdnek.



A rotáció elve a TLT hajtású munkagépeknél is sikeres lehet, mivel elõnyei - kisebb talajszerkezet rombolással járó aprítás-porhanyítás, intenzív lazító-keverõ munka, egymenetben végzett kombinált mûvelet (elõkészítés-vegyszerbekeverés) lehetõsége, a teljes mûvelt keresztmetszetben egyenletesebb talajfizikai állapot létrehozása, stb. - tavasszal fokozott jelentõségûek. Ma már az ilyen eszközök is egyre szélesebb körben kerülnek alkalmazásra, fõleg speciális magágykészítési és vetési feladatoknál, egymenetes talajelõkészítés + vetés kombinációban, illetve az erózió veszélyes területek munkavégzési feladatai során.



A különbözõ magágykészítõ gépeket - vagy ahogy a gazdálkodói réteg többsége nevezi: kombinátorokat - mûszaki szempontból értékelve megállapíthatjuk, hogy alapvetõ és döntõ eltérés lényegében csak a munkaszélességben, valamint a traktor-munkagép kapcsolat módjában található, mivel a már korábban említett mûvelõelem választék a széles körû piaci liberalizációnak köszönhetõen szinte minden forgalmazó palettáján és opciós kinálatán szerepel. E tények birtokában úgy véljük, hogy kivétel nélkül mindegyik magágykészítõ gép jelenthet olyan pozitívumot a gazdálkodók számára, amely feltétlen elõrelépést jelent a korábbiakhoz képest. A gépkiválasztásnál természetesen számtalan tényezõt (ár !, alkatrész ellátás kondíciói, garancia-szavatosság) figyelembe kell venni, amelyek sorát ki kell egészíteni a következõ, szintén fontos tudnivalókkal:



  • az új, modern mûvelõelemek igényelte agrotechnikai munkasebesség tartomány 8-12 (14) km/h között van, s ezt sajnos nem minden esetben tudjuk tartani (gépkapcsolási-energetikai és ergonómiai problémák);

  • a rendelkezésre álló erõgép behatárolja nem csak az optimális geometriai-, hidraulikai-, és energetikai kapcsolatot (fõ befolyásoló tényezõ a munkaszélesség), hanem a fent említett sebességhatárokat is: az un. könnyû univerzális és univerzális traktorok (40-90 kW motorteljesítmény) a 7-9 km/h, míg a középnehéz, a nehéz univerzális erõgépek (95-155 kW motorteljesítmény), valamint a nehéz szántó traktoroknak nevezett, 160 kW feletti motorteljesítményû traktorok a 8-14 km/h munkasebesség tartományban adják le kedvezõ hatásfokkal motorteljesítményüket;

  • fentiek figyelembevételével döntsünk a szerszám összeállításról: olyan mûvelõelemeket válasszunk, amelyek un. sebesség érzékenysége jól igazodik az általunk megvalósítható munkasebességhez; ne essünk ugyanakkor a munkaszélesség „csapdájába”: az optimális munkasebesség, illetve az ezt biztosító traktor-munkagép energetikai kapcsolat fontosabb, s ily módon is elérhetõ a várt/szükséges területteljesítmény;

  • a gépek kiválasztásánál nem elég a sokat hangoztatott, s általában a talajra vonatkozó termõhelyi adottságokat figyelembe venni: ennél sokkal fontosabb a gépek mûszaki tartalma, azaz a kezelhetõségre, a szerszámok kialakítására és azok elrendezésére vonatkozó szempontok elemzése.



A gépkiválasztás mögött minden esetben termõhelyre koncentrált, szakmailag megalapozott ismereteknek kell állnia. Az egyre szélesebb körben elterjedõ, új magágykészítõ eszközök nem jelentik a jól bevált tavaszi talajelõkészítési eljárások és mûveletek (símítózás, egy-, illetve kétmenetes magágykészítés, mûtrágyák, valamint talajfertõtlenítõ- és gyomirtó szerek bedolgozása) teljes elhagyását.



Fontos tudni, hogy a gazdálkodó által használt magágykészítõ gép sikere nem csak a fejlesztõn és a gyártón, hanem jelentõs mértékben az üzemeltetõn is múlik. Az utóbbi idõben dinamikus fejlõdésen átesett részegységek, illetve modern mûvelõelemek (osztott hengerborona terhelés, precíziós szintezési elv a felszínkövetésre és az azonos munkamélységû/magágyhorizontú mûveletvégzésre, egyszerûsített és egyúttal gyorsabb gépkezelhetõségi pozíciók kialakítása) csak a hozzáértõ gazdálkodók keze alatt vállhatnak igazán hatékonnyá. Ismételten fel kell hívnunk a figyelmet: a jó magágykészítés nem tavasszal kezdõdik (gondoljunk itt a rendszerint nehéz-, illetve szélsõséges idõjárási körülmények és talajállapotok mellett végzett, agrotechnikai és mûszaki problémák sokaságával jellemezhetõ õszi alapmûvelésekre). E tény figyelembevétele nélkül a világszínvonalú, méregdrága magágykészítõ gépeink is csalódást okozhatnak, amennyiben az alap-, és kiegészítõ talajmûvelési munkálatainkat nem igazítottuk termelési viszonyainkhoz, illetve a mûveleteket rossz minõséggel végeztük el.



/: Dr. Soós Sándor :/