MENÜ

A paradicsom rossz terméskötõdésének okai

Oldalszám:
2013.02.19.
Késõ õsszel, télen és kora tavasszal a hajtatásban a kedvezõtlen klimatikus viszonyok, mindenek elõtt a fényhiány miatt, gond szokott lenni a paradicsom virágzásával és terméskötõdésével. Nem fejlõdnek ki a virágok, nem képzõdik bogyó, vagy ha igen, akkor csak nagyon apró üreges terméseket hoz a paradicsom De nemcsak a kedvezõtlen fény, számos más tényezõ is akadályozhatja a megtermékenyülés és a termésképzés folyamatát, és elõsegíti a növény fejlõdésének túl erõs vegetatív jellegét. A növények fejlõdésére vegetatív és generatív hatást kifejtõ tényezõk a következõk:
Generatív, azaz virágzást indukáló tényezõk: Vegetatív fejlõdést elõsegítõ, virágzást és terméskötõdést akadályozó tényezõk:
erõs fény kevés fény
vörös fénytartomány kék fénytartomány
alacsony hõmérséklet magas hõmérséklet
(kevesebb, mint az optimum) (több, mint az optimum)
kevés víz sok víz
kevés nitrogén sok nitrogén
sok foszfor kevés foszfor
alacsony páratartalom magas páratartalom
gyökerek megszaggatása folyamatos gyökérnövekedés
nagy tenyészterület sûrû növényállomány
magas EC alacsony EC
Természetesen a szélsõséges környezeti tényezõk, pl. nagyon hideg, a talaj nagyon erõs kiszáradása, szélsõségesen alacsony N-tartalom, stb. a virágzást és a termésképzést már akadályozza, a fenti megjegyzések csak az optimumtól való kisebb eltérésre igazak.

A felsorolt tényezõk szabályozásával a paradicsomot lehet virágzásra és terméskötõdésre serkenteni, de lehet más biológiai, kémiai és mechanikai módszereket is alkalmazni.

Biológiai módszerek:

Számos megoldás és eljárás sorolható a biológiai módszerek közé. Talán elsõként kell megemlíteni a generatív jellegû fajták nemesítését, amelyek kedvezõtlenebb fényviszonyok mellett is jobban virágoznak, biztosabban kötnek. Ezekre jellemzõ továbbá, hogy a virágokhoz képest kevés levelet fejlesztenek, és ha nem segítjük elõ a növekedésüket több vízzel tápanyaggal, akkor apró terméseket fejlesztenek csak. Ezzel szemben a vegetatív fajták erõs lombképzésre hajlamosak, és ha a felsorolt környezeti tényezõkkel nem serkentjük a termésképzésüket, akkor a virágaikat, de a terméseiket is elrúgják, keveset teremnek.

Korábban a nemesítõk sokat foglalkoztak a partenokarp paradicsom fajták bevezetésének lehetõségével is. Vagyis olyan fajták elõállításával, amelyek a kígyóuborkához hasonlóan, megtermékenyítés nélkül fejlesztenek bogyót. A termesztési gyakorlatban ezek a fajták nem váltak be, az ilyen fajták minõsége rossz volt, gyorsan puhultak.

A biológiai módszerek között ki kell emelni a poszméhekkel történõ beporzást, amelyet ma a termesztési gyakorlatban széles körben és sikeresen alkalmaznak. A poszméhek használatával kapcsolatos elõnyök, más megtermékenyítést elõsegítõ módszerekhez hasonlítva a következõk:

  • leghatékonyabb módszer,
  • hiánytalan, teljesen bekötõdött fürtök,
  • minimális kézimunkaerõ felhasználást igényel,
  • virágokat és a terméseket nem károsítja,
  • káros mellékhatásokkal nem kell számolni
  • a termések minõségét nem rontja.
  • Hátránya a módszernek, hogy a növényvédelmet pontosan integrálni kell, a méhek miatt több növényvédõ szer használata nem engedélyezett és gondoskodni kell a poszméhek itatásáról is. Hektárankét a virágzás kezdetén 2 nagy kaptár kihelyezésével kell számolni, amit a növény fejlõdésével, a virágfürtök növekedésével fokozatosan 5-re emelünk. A nagy családok 6 hétig, a kiscsaládok 4-5 hétig aktívak, ezt követõen le kell õket cserélni.

    Kémiai (hormonkezeléses) módszerek:

    A hormonkezeléses módszerek esetében külön kell említeni a virágzást serkentõ, és a terméskötõdést elõsegítõ kémiai készítményeket. Vannak vegyszerek, amelyek használata valamennyi zöldségnövénynél ajánlott, de több az ún. fajspecifikus készítmény, amely csak adott zöldségféle esetében hatásos. Számos elõnyük mellett, pl. csíraképtelen pollen esetében is fejlõdik termés, növeli a koraiságot, stb. legnagyobb hátrányuk a pontatlan adagolásból eredõ mellékhatásaikban van, ugyanis kis eltérés a javasolt dózistól, a gyomirtó szerekre emlékeztetõ levél és termés deformációt idézhet elõ. Maguk a készítmények is összetételükben hasonlítanak a gyomirtó szerekhez (pl. naftalinoxi ecetsav etilészter, N-fenil-ftalminsav). Bár még néhány országban nagyobb mennyiségben használják õket, jelentõségük a paradicsomhajtatásban nagymértékben csökkent, mert a vegyszerekkel kezelt primõröket egyre nehezebb értékesíteni.

    Mechanikai módszerek:

    Kisebb felületen eredményesen alkalmazhatók a mechanikai módszerek a terméskötõdés elõsegítésére. Ezek közül a legismertebb a vibrátorozás és a huzalok rázogatása. A módszer nagy elõnye, hogy semmiféle mellékhatással nem kell számolni. Viszonylag sok kézimunkaerõt igénylõ eljárás, igazán csak akkor hatásos, ha a környezeti feltételek kedvezõk (páratartalom, hõmérséklet, stb.):

    Nagymértékben elõsegíthetjük a kötõdést, az ún. fitotechnikai munkák szakszerû elvégzésével. Ezek az alábbiak:

    A felkötözését, növényvédelmi okok miatt, közvetlen a kiültetés után kell elkezdeni. A lazára hagyott zsinegen a növények belógnak a sorba, ebbõl adódóan közlekedés közben megütjük, megsértjük, könnyen leszakítjuk õket, ugyanakkor a túlfeszített zsineg idõvel kitépi a növényeket a talajból. A szárra csak lazán szabad a zsineget kötni, ellenkezõ esetben zavarja a víz- és tápanyagszállítást.

    A hajtásigazítást általában heti gyakorisággal végezzük, ilyenkor a zsineghez igazítjuk a hajtásokat. Soha nem a zsineget tekerjük a hajtásra, hanem a hajtást a zsineghez! Újabban a a zsineghez való rögzítést mûanyag gyûrûkkel (klipszekkel) végzik, ezek a munkát nagymértékben meggyorsítják.

    A kacsozás célja az optimális termõfelület kialakítása, a vegetatív és generatív egyensúly megteremtése, jobban kezelhetõ növényállomány nevelése. Az oldalhajtások eltávolítását célszerû a délelõtti órákban végezni, amikor a hajtások könnyebben pattannak, napközben a sérült felület gyorsabban beszárad. A kacsokat kézzel távolítsuk el, kést a fertõzések terjesztése miatt ne használjunk! Legjobb a kis, 3-6 cm-es hajtások eltávolítása.

    A levelezés célja: az alsó, idõsebb, gyakran beteg, funkcióképtelen levelek eltávolításával, a gombás, baktériumos betegségek és a kártevõk elterjedésének megakadályozása, érés gyorsítása, permetezés hatékonyságának növelése, a szedési és ápolási munkák megkönnyítése. A levelek eltávolításának kezdete, gyakorisága és mértéke a növekedés ütemétõl, a fajtától és az alkalmazott termesztés technológiától függ.